Nógrád Megyei Hírlap, 2010. december (21. évfolyam, 278-303. szám)
2010-12-04 / 281. szám
4 2010. DECEMBER 4., SZOMBAT KULTÚRA Egy „utazó” festő „talált pillanatai” Jó kezdeményezésnek bizonyult, hogy a Vállalkozók Országos Szövetségének Nógrád Megyei Szervezete által egy évvel ezelőtt Prima-díjasnak választott Cene gál István festőművész az idei díjkiosztó rendezvény programjában önálló kiállítás keretében mutatkozhatott be Salgótarjánban, a József Attila Művelődési és Konferencia-központ üvegcsarnokában. A rendezők nevében Nagyné Hajdú Györgyi intézményigazgató köszöntötte a megjelenteket, a közreműködő Cantabile kamarakórust és kérte fel Ács Érmes Károly művészettörténészt a tárlat megnyitására. A szakember elmondta, hogy nem régóta ismeri Cene gál Istvánt, kevésszer találkoztak, de ezek a mély benyomások elégségesnek bizonyultak ahhoz, hogy sikerüljön felfedeznie, megértenie a pályatársaitól összetéveszthetetlenül különböző sajátos, egyedi vonásait. Művészete kiemelkedő színvonalat képvisel mind az ecsetkezelést, mind a kompozíciós készséget mind pedig a színvilágot tekintve. Képei erős hatásúak, ami a precíz, fegyelmezett megmunkálásnak is köszönhető. Cene gál István feldolgoz messzi földre vezető élményeket is, mégis műveiről elsősorban az a hangulat köszön vissza, amelyet Ács Érmes Károly a szép nógrádi tájon, a palóc vidéken érzett, tapasztalt Egyértelmű, hogy a tehetség mellett nem kis mértékben a szülőföld, a lakóhely ad ösztönzést, teremtő erőt művészetének. Cereden él és alkot, az ottani évszázados hagyományok szellemiségét őrzi és viszi tovább természetesen indirekten, a képalkotás formanyelvén. - Napjainkban - amikor nem valódi súlyuk, rangjuk szerint ítéltetnek meg művészi és egyáltalán emberi teljesítmények - különösen nagy szükségünk van az olyan igazi értékekre, amelyeket Cene gál István teremt - fejtegette Ács Érmes Károly és jó szívvel, meggyőződéssel ajánlotta a művészetkedvelő publikum ügyeimébe a festményeket. A negyvenegyedik életévében járó Cene gál István rajztanulmányait Iványi Ödön illetve Földi Péter FOTÓ: DANY1 LILLA Látogatók a József Attilát és a Balázs Jánost megidéző képek előtt A Prima-díjas Cene gál István újabb önálló kiállításának megnyitóünnepségén a művelődési központ üvegcsarnokában salgótarjáni festőművészek irányításával kezdte meg, a későbbiekben Végvári Lajos professzornál hallgatott művészettörténetet a Miskolci Bölcsész Egyesületben. Diplomát a DOTE egészségügyi főiskolai karán szerzett. Tagja a Magyar Festők Társaságának és a Texasi Brownflower Creative Group- nak. Mintegy harminc egyéni kiállítás volt Balassagyarmaton, Cereden, Salgótarjánban továbbá Budapesten és vidéki városokban - többek között Debrecenben, Egerben, Győrben, Miskolcon, Szolnokon, Tatabányán - sőt két alkalommal Hollandia fővárosában, Hágában is bemutatkozhatott. Jelenlegi tárlata „beszédesen” igazolja vissza Ács Érmes Károly megnyitóbeszédében elhangzott jellemzést, de azt a véleményt is bizonyítja, amely szerint Cene gál István „egy utazó térben, időben, korokban, múltban és jövőben, világtájak és bolygók között.. ” Kiállított művei között ott vannak az Athén, London, Prága, Velence vagy a Veszprém megyei Balatoncsicsó inspirálta képek éppúgy mint az értelemszerűen bensőségesebb atmoszférájú műteremrészletek. Különös, mondhatni szokatlan a kettős keretű „Önarckép”-e, amely összecseng „Az egyedül a keretben” című festményjelképrendszerével. A nő és férü-kapcsolatok intim szférájába vezetnek a „Hálószobatitkok”, amelyeket egy lepedő gyűrött re- dői mindennél sokat sejtetőbben szimbolizálnak. Ebbe az érzelmi és érzéki kategóriába sorolhatók az „Egy történet vége”, a „Napfürdő” vagy a „Valami más” című képek is. Az „In memóriám Sándorfy István” és a „Balázs János” címében is jelzi azokat a művészeket, akiket emlékezetében megőrizni, akikre emlékeztetni belső kényszert jelent Cene gál István részére. Lényegében ugyanebbe a tartalmi körbe sorolhatók a „Nem én kiáltok” és a „Rendhagyó irodalom” című festmények is, amelyek József Attila költészetével, szellemi örökségével való azonosulást, de minimum szimpátiát, együttérzést feltételeznek. Még mélyebb társadalmi, emberi érzékenységet, humanistást jelez az „Emlékezés a múltra” című alkotás, amely az 1944-es zsidóüldözésre, a holocaustra utalván a Duna parti - cipőket sorjázó - emlékhelyet jeleníti meg elgondolkodtató, figyelmeztető mementóként. A „Talált pillanatok” című kiállítás - amely minden bizonnyal jeles, számon tartott alkalomként vonul be a Cene gál István képző- művészeti munkásságát jellemző címjegyzékbe - december 9-éig látogatható a József Attila Művelődési és Konferencia-központ nyitvatartási idejében. Csongrády Béla Vastaps az oroszoknak Mármint a zeneszerzőknek - Borodinnak, Csajkovszkijnak, Glinkának, Muszorgszkijnak, Prokofjevnek, Rimszkij Korszakovnak - akiknek szerzeményei felhangzottak a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar minapi bérletsorozati hangversenyén. E klasszikusnak számító muzsikusok olyan értéket képviselnek nemzetközileg is, mint amilyet Turgenyev, Gogol, Csehov, Dosztojevszkij vagy az éppen száz évvel ezelőtt elhunyt Lev Tolsztoj művei jelentenek a világirodalom számára. A november végi koncertre a dicséretes kezdeményezésű, a közönség által szívesen fogadott „Népek zenéi” című sorozatban került sor. A műsorok összeállításában sokféle szempont játszhat szerepet. Igyekezni kell például arra, hogy a kiválasztott számok minél karakterisztikusabban képviseljék az adott nemzet zenekultúráját. Minden kétséget kizáróan a Poloveci táncok Borodin „Igor herceg” című operájából, vagy Muszorgszkij „Egy kiállítás képei” című művének tételei ilyen daraboknak számítanak. Vitathatatlan az is, hogy a zenekar illetve a mindenkori szólisták igénye, lehetősége fontos motivációként jön (jöhet) számításba. Ezek alapján került ezúttal a repertoárba Csajkovszkij b-moll zongoraversenyének I. tétele, amelyet Sóvári Katalin adott elő és ugyancsak Csajkovszkij „Rokoko variációk”-ja, amely Háry Péter csellón szólaltatott meg szintén magas művészi színvonalon. Mindkét fiatal szólista salgótarjáni gyökerű, az itteni zeneiskolából - Somogyi Zoltánné illetve Farkas Erzsébet növendékeként indulva - jutottak el a zeneakadémiai diplomáig illetve a hangversenypódiumig. A Kökényessy Zoltán vezényelte koncert hangulatos, jó kedélyű záróegyvelegét különösen nagy tetszéssel fogadta a publikum, hiszen a „Moszkva parti esték”, a „Szuliko” vagy a „Katinka” szerte a világon ismert műnek, mondhatni slágernek számít. * * * A színpadról lejövet, virágokkal a kezében mondta el lapunknak Sóvári Katalin, hogy meglepte a közönség tetszésnyilvánítása s különösen azért örül, mert sok ismerős, barát előtt sikerült jól szerepelni. Egyébként is szeret koncertezni, Rachmaninov az egyik kedvenc zeneszerzője s minden alkalommal - bel- és külföldön - Isten dicsőségére lép fel. Ugyanakkor jól érzi magát a Váczi Gyula A lapfokú Művészetoktatási Intézmény katedráján is, ahol ősz óta immár ő is tank és szívesen vesz részt minden, a zeneiskolát, a zeneoktatást szolgáló programban. Cs. B. JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Halló, kismostam az Önök különlegesen mérettartó nadrágját. ” Szerencsés nyertesünk: Végh Ádám Szécsény, József Attila út 38. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2010. december 9-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Március 15. út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. A hangverseny szólistái (Sóvári Katalin és Háry Péter) Salgótarjánból indulva szereztek művésztanári diplomát fot&p.tűthlászlő
