Nógrád Megyei Hírlap, 2010. december (21. évfolyam, 278-303. szám)
2010-12-24 / 298. szám
4 2010. DECEMBER 24., PÉNTEK KULTÚRA Versünnep négy évtized jegyében Lehet-e másnak mint ünnepinek nevezni azt az egész napos programot, amely keretében harminchét diák hetvennégy verssel lépett a pódiumra. Ráadásul az idén kettős jubileum is övezte az általános és középiskolai tanulók városi vers- és prózamondóversenyét: a salgótarjáni Kohász Művelődési Központ ugyanis éppen negyvenedik alkalommal szólította meg az ifjú tehetségeket s ugyancsak negyven éve annak, hogy elhunyt a költő, akiről annak idején e rendezvény elneveztetett. „Karácsonyi képek" zenében Simon Katalin énekszólistaként és a füleki női kar karnagyaként is közreműködött a koncerten fotó: p. töth lászlö Az 1924-ben született Váci Mihály nyírségi tanyasi tanítóból lett szó szerint népképviselő, a magyar közösségi, ha úgy tetszik közéleti líra egyik jelentős képviselője. Szülőföldjéről hozta magával a humánumot, a tájszeretetet, a szolgalel- kűség elleni plebejus indulatot, a visszásságokat ostorozó népi-realista ihletettséget „Nem természetese, hogy mihelyt a legcsekélyebb változást láttam a nyomorúságaik- hoztérdepeltetettembereksorsában, s lehetőséget a boldogulásukhoz - mintha hegygerinc szakadt volna le a mellemről, oly jellélegezve kezdtem énekelni róluk, életükről, és a néha már a szájukra derengő örömeikről” - írta. Sajnálatos, hogy az irodalom- történetben, napjaink irodalmi kánonjában Váci nincs az őt megillető helyen, pedig költészete őszinte, ma is újszerűnek, aktuálisnak tetsző hangjával képes hatni a huszonegyedik század eleji ember érzés- és gondolatvilágára is. Szellemi örökségét beemelni vagy visszaemelni a köztudatba, értékeit továbbéltetni nemcsak megtisztelő teendő, felelős kötelesség is. Bár a 132 éves múltú, küllemében alaposan megviselt Kohász Művelődési Központ, a Váci Mihály vers- és prózamondóverseny házigazdája a méltó körülmények megteremtése céljából ezúttal kénytelen volt bekéredzkedni a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézetbe, az ügyszeretet, a hozzáállás azonban mit sem változott a szervezők részéről. Ez az Akkord fiívós kisegyüttes ajándékműsorából éppúgy kiderült, mint Gáté Horváth Mária igazgató köszöntő szavaiból. A Kohász Művelődési Központ hajdani kezdeményezését és kitartó hagyományápoló munkáját Sándor Zoltán kulturális főtanácsos méltatta, mondván, hogy a város önkormányzata a tehetséggondozásban betöltött szerepe miatt is támogatja a megyeszékhely kulturális életébe beépült, e műfajban ritka magas kort megélt eseményt A vers- és prózamondók produkcióját - egy Váci-vers és egy abszolút szabadon választottmű elmondását - öttagú zsűri bírálta e\ Kiss László, a Versmondó című folyóirat fő- szerkesztője elnökletével. Bár - mint a zsűrielnök is hangoztatta - nem a verseny volt igazán fontos, hanem a vers és a találkozás, a jelenlét, néhány általánosítható megjegyzés, tanács azért elhangzott az eredmény- hirdetés előtt A bírálóbizottság sze- rintaválasztás általában jó érzékkel, mértéktartóan történt mindkét vers esetében. A diákok tótran tallóztak Váci életművében éppúgy mint a klasszikus és a kortárs magyar irodalom kimeríthetetlen, sokszínű kincsestárában. Elhangzottak - mások mellett - Ady Endre, Babits Ml háfy, Dsida Jenő, Garni Gábor, József Attila, Kányádi Sándor, Kosztolányi Dezső, Márai Sándor, Mikszáth Kát mán, Örkény István, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, Reményik Sándor, Szabó Lőrinc, Szép Ernő, Tóth Árpád, Tóth Krisztina, Wass Albert művei, sőt sajátos módon a középiskolások mezőnyében két palóc népmese is szerepelt a repertoárom Némely szereplő teljesítményét azonban - főleg az úgymond kötelező Váci-versek esetében - korlátozta a bizonytalan szövegtudás. - Az előadóművészet kitárulkozás, a költő érzelmeinek, gondotatainakközlése, a versmondó szeméfyiségénvalóátszűrése- mondta Kiss László s e téren is előfordultak kisebb-nagyobb hiányosságok, tapasztalhatók voltak az ebben a kodban gyakori technikai hibák s a kommunikációs rendszer nem minden eleme működött rendeltetésszerűen. Összességében azonban - tolmácsolta Kiss László a zsűri véleményét - élményszerű volt e jubileumi rendezvény, megcsillant, kiviláglott a vers- és prózamondók képessége, kamatozott irodalomsze- retetük, felkészültségük, szorgalmuk. Az általános iskolák V-VI. osztályosai között Veres Mirella (SKÁID Gagarin tagiskola), Bibók Réka (Gagarin), Bartus Eszter (Kodály) lett a sorrend. A VIJ VIII. osztályosok versenyét Krista Zsolt (Domyay) nyerte MesterÁdám (Bolyai) előtt. A harmadik helyen Papp Dorina (Beszterce) és Simon Kinga Loretta (Gagarin) végzett. A közép- iskolás diákok versenyében Tóth Márton végzett az első helyen, megelőzve Tamóczi Jakabot és Kadlót Zsófiát Mindhárma a Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola tanulói. így a csapatversenyt is a bolyaisok nyerték. Az általános iskolások versengésében a Gagarin iskoláé lett a vándorserleg. Valamennyi induló megkapta Dinnyés József „Az építő múlt dalai” című CD-jét s az Akkord zenekar jóvoltából különdíjban részesült a legfiatalabb és a legidősebb versmondó. CsongrádyBéta Az adventi alkalomhoz igencsak illő, méltó személyiség, Kálmán Peregrin, a szentkúti bazilika rendházfőnöke mondott köszöntőt a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar minapi karácsonyi hangversenye előtt. Azért kapott szót, mert a műsorban nagy szerep jutott a liturgiának, a szent zenének. Ezen művek szövege és dallama az Isten világát, a teremtés üdvözítő rendjét juttatja el az emberek szívéhez-lelkéhez. Kálmán Peregrin óvott a két szélsőségtől - a giccstől és a kemény rocktól - azt hangsúlyozván, hogy „ igyunk magunkba józanul az élet boldogító mámorát. ” S erre a közönségnek bőven volt alkalma a koncert során... A Kökényessy Zoltán által vezényelt zenekar megszólaltatta- többek között - Mozart „Laudate dominum!” („Dicsérjétek az urat”!) című szerzeményét, Corelli „Karácsonyi concerto grosso”-ját s felcsendült az „Ave Maria!” egyik változata is. A hangverseny szerves részét képezte két füleki vendégkórus- a Melódia női illetve a Pro Cultura nevű férfikar. Az előbbit Simon Katalin, a helyi zeneiskola tanára - aki szépen interpretált szólószámokkal is hozzájárult az est sikeréhez - az utóbbit a korábban szintén salgótarjáni Fehér Miklós vezényelte. Kerek Gábor egyszerre népi és szakrális ihletésű műve, a „Karácsonyi képek” is újra elhangzott a program során. Méghozzá szép hangú, bájos fiatalok illetve gyerekek - a Kubinyiné Szabó Katalin vezette Rokolya és a Nyoszolya együttes - közreműködésével. Ugyancsak elnyerte a publikum szimpátiáját a Kodály általános iskola Valecsikné Tamás Zsuzsanna és Karácsonyáé Kaposi Ida vezette kicsinyek és nagyok kórusa a hagyományos karácsonyi dalokból - a „Mennyből az angyal”-tól a „Dicsőség...”-ig - összeállított záróblokkjával. A ráadást, a „Csendes éj”-t viszont együtt adták elő a József Attila Művelődési és Konferencia-központ színpadát megtöltő együttesek. Időnként a nagyszámú közönség is velük énekelt... Cs. B. A jubileumi Váci-versmondóverseny pódiumán Váci Petra (!), a Bolyai gimnázium tanulója FOTÓ: RIGÓ TIBOR „Szép jel, biztos rovás...” szettörténész írása az akvarel- lekről és az általa Csohány temetésén elmondott gyászbeszéd is. Megtalálni néhány mértékadó kortárs művésztárs - például Szántó Piroska, Feledy Gyula - a költő Juhász Ferenc és szakember - Szíj Rezső és Solymár István - véleményét is Csohány művészetéről. Természetesen összeállt a művek, a díjak, elismerések, önálló és csoportos kiállítások jegyzéke is. Az angol illetve német nyelvű summázat Guba Szilvia és Nagy Kármen munkája. Nagyon szép, elegáns, illik és méltó Csohány Kálmánhoz a könyvet domináló feketefehér tipográfia is, amely Niclas Larsson hozzáértését dicséri. Shah Gabriella hiányt pótló s a Csohány-irodalomban a jövőben meghatározó szerepet betöltő könyvét - amely akár a Shah Timor áItal készített film, az „Elhagyott szárnyak” folytatásaként, párjaként is felfogható - a minap élénk érdeklődés mellett mutatták be Pásztón, a grafikusművész nevét viselő, műveit őrző galériában. A könyvpremieren megjelentek Csohány Kálmán családtagjai, özvegye és fia szólt is közönséghez. Ugyancsak kifejtette gondolatait Sisák Imre, a város polgármestere és Koplik Judit művészettörténész is. Az at- moszféra-teremtő irodalmi, zenei műsorban a Mikszáth középiskola növendékei és tanárai működtek közre élükön Herczegné Varga Ilona igazgatóval.- csébé JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Maga is szeret éjfelkor sétálni Margit néni?” Szerencsés nyertesünk: Ponyi Gyuláné Balassagyarmat, Móricz Zsigmond u. 13/B. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2010. december 29-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Március 15. út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. A lassan elköszönő esztendőben a Csohány Baráti Kör Pásztó Kultúrájáért Alapítvány, a Mátra alji város önkormányzata, a Pásztói Múzeum, a Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola és számos más szervezet és lokálpatrióta emlékezett meg különböző módokon, de nagy tisztelettel a grafikusművész kettős jubileumáról. Csohány Kálmán 1925-ben, nyolcvanöt évvel ezelőtt Pásztón látta meg a napvilágot s harminc éve, 1980-ban ott talált örök nyugalomra is. Az emlékezés idei folyamatára mintegy a koronát tette fel Shah Gabriella művészettörténésznek a közelmúltban a Somos Kiadónál megjelent könyve, amely monografikus jelleggel mutatja be, foglalja össze a művész életének, pályaképének fő jellemzőit. A kötet bevezetőjét, előszavát a gyermekkori jó barát Gaál István - a szintén Pásztóról indult s a Kossuth-díjig, a nemzetközi hírig jutott filmrendező - „Rendhagyó leltár” című 1981- ben, a budapesti Vigadó Galériában elhangzott emlékbeszéde képezi. Nem véletlenül, hiszen az abban megfogalmazottaknál aligha lehetne szebben és hitelesebben szólni Pásztóról - ahol „Csohány Kálmán az intéző, számadó egy személyben” - s a pásztóiakról - akiket Csohány Kálmán hűséggel, szeretettel örökített meg képein: rajbeszéde, „írása szép jel, biztos rovás. Ugyanakkor kifinomult is, gyengéd is. Mindiga lényeget rögzíti. Eszközei a füstöli, hegyezett nád, karc-tű, recski rézlemez. Szép sorjában szedi elő a leltár tételeit. S hatalmánál fogva, belőlük aranyat csinál” - mondta a már szintén eltávozott Gaál István. A továbbiakban Shah Gabriella kötetében az életrajz és a munkásság szakmai elemzése, felfejtése után illetve közé ékelődnek be egyrészt az illusztrációk, másrészt Csohány Kálmán írásai, köztük a versei Csohány Kálmán: Angyal és csillagok (1966, papír, rézkarc) című műve Shah Gabriella könyvében is. Fontos és sokatmondó dokumentumokként kerültek a könyvbe Csohány egy 1966-os rádióinterjújának részletei, olvasható feleségéhez írott néhány levele s helyet kapott néhai Supka Magdolna művé-
