Nógrád Megyei Hírlap, 2010. november (21. évfolyam, 253-277. szám)
2010-11-11 / 261. szám
5 Nem vagyunk egyformák Józsa Bettinának hívnak. Egy Nógrád megyei kis faluban lakom, Nagylócon. Az emberek és én sok mindenben hasonlítunk egymásra: én is tejszínhabbal eszem a gesztenyepürét, péntek este nézem a Megasztárt, és mint az emberek 98 százaléka, én is „szívesen”-nel válaszolok a „köszönöm”-re. De mindezek ellenére nincs két egyforma ember. Vannak dolgok, amiben különbözünk egymástól, ami megkülönböztet minket, például az ízlés, a stílus, a világnézet, a külső és belső tulajdonságok. Nekem nincs műkörmöm, sem póthajam és a szempillám is a sajátom. Hosszú szőkésbarna hajam van és kék szemem. Szeretek rajzolni, számos rajzpályázatot nyertem már. Az egészséges életmódra törekszem, így az egészséges ételek fogyasztása mellett szombatonként szertornára is járok. Az emberekkel barátságos és közvetlen vagyok. Véleményemet kinyilvánítom, nem ferdítem el. A kétszínű emberektől viszolygok. Persze nagyon sok tisztességes embert ismerek, akikkel szívesen töltöm a szabad időmet. Fontos szerepet töltenek be az életemben a barátaim és a családom. Van két testvérem: egy öcsém és egy húgom. Szeretek kirándulni, a természetben is és az ország különböző városaiban is. Rossz tulajdonságom, hogy bizonyos téren makacs vagyok. Fontosnak tartom, hogy a legtöbb dologból tanuljak: a rosz- szakból, a jókból, a velem történőkből és azokból, amik másokkal történnek. Úgy gondolom, hogy küzdeni kell a céljainkért, mert sok tanulással és kemény munkával nagyon sok mindent lehet elérni. Józsa Bettina 10. C, Táncsics Mihály Közgazdasági, Ügyviteli, Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakközépiskola és Szakiskola Tükörképem Nehéz feladat, mikor valakinek önmagáról kell tükörképet alkotnia. Fejemben kavarognak a gondolatok, milyen is vagyok valójában? A jó vagy a rossz tulajdonságaimat írjam meg? Egy tükörkép persze úgy tiszta, ha mindkettő megtalálható benne. Oviskoromban gyakran töltöttem az időt az úgynevezett „rosz- szaságpadon”, viszont a „jóságágyon” nem sokat aludhattam. Nem voltak nagy csínytevéseim, csak igyekeztem mindig az ovis nővéremet huncutságban felülmúlni. Ahogy teltek-múltak az évek, úgy változtam, komolyodtam. Szeretek barátkozni, embereket megismerni, és nagyon szeretek beszélgetni is, ami akár rossz tulajdonsággá is válhat, főleg ha órán gyakorlom ezt a tevékenységet Érdeklődési köröm sokrétű: a csajos és a fiús dolgok egyaránt érdekelnek. Szeretek sminkelni, vásárolni, de szeretek focizni és pókerezni is. Alapjában véve vidám személyiség vagyok, de néhány tulajdonság nagyon szomorúvá tesz, sőt feldühít: a rosszindulat és a hazugság. Általában segítőkész vagyok, próbálom a legésszerűbb megoldást találni, ha valaki kéréssel fordul hozzám. Nincs nyugtom addig, amíg nem sikerül kiküszöbölni a problémát Igaz, sokat fogok még változni, de remélem, a tükör mindig olyan arcot mutat majd, amilyennek én szeretném látni magam. Kovács Kinga 10. C, Táncsics $A7TÓ ti TANULÁS Az általam elképzelt fiatalság Nehéz tizenhét évesen megírni ezt Úgy gondolom, hogy mindenekelőtt tisztáznunk kell magunkban, hogy kik vagyunk, miért vagyunk ilyenek vagy olyanok. Könnyű lehet nagy szavakkal játszani, de tisztában kell lennünk ezek súlyával is. Nem írhatok le hazugságokat önmagámról egy jó vélemény érdekében, de az igazságot őszintén leírni kötelességemnek érzem. így, hosszú gondolkodás után is nehéz feladatnak bizonyult megírni, hogy pontosan milyennek is tartom vagy tartanám az ideális, fejlődőképes és jó fiatalságot. Az általunk tisztelt értékeknek általában „magunktól” kell, hogy fontosak legyenek, de azért a szüléink tanácsára is hallgatnunk kell néha, nekik is van köze az értékrendünk fejlődéséhez. Édesanyám és édesapám egyszerű emberek, egyszerű, de logikus gondolkodással. Általában tisztességre, őszinteségre és felelősségre tanítottak pici koromtól kezdve. Ennek az lett a „következménye”, hogy bennem kialakult egy rendszer, amivel el tudok gondolkodni a tetteim következményein. És ez a felelősségtudat számomra az egyik legfontosabb. Döntéseink, majd döntéseink következményeinek alapja és meghatározója lehet a megfelelő és helyes felelősségtudat. Ezért is tartom a legfontosabb feladatnak, hogy minden fiatalban kialakuljon ez az ösztönös, hibaelkerülő vagy hibafelismerő, hibajavító módszer. Felelősségtudat kifejlesztéséhez nem szükséges semmi más, csupán egy kis nyugalom, pár perc csönd, gondolkodás. Ezért ha valamiben döntést kívánunk hozni, akkor üljünk le egy csöndes szobában vagy az udvaron, vagy bárhol, ahol nyugalmat találunk és pontról pontra, lépésről lépésre gonA Séta oldalból kimaradt írásokat a www.nport.hu hírportálon olvashatják. dőljünk át minden tervet és döntéslehetőséget még a legegyszerűbb dolgokkal kapcsolatban is, mint például egy cipővásárlás. Az én családomban mindenki a sajátjáért felel, legyen az pénz vagy bármi más, és a sajátot általában saját munkával érjük el: dolgozunk, teszünk érte. Ez lehet valódi munka, de egyszerű bizalom is. És itt el is jutottam a második legfontosabbhoz: a bizalomhoz. Ez minden kapcsolat alapja, őszinteség nélkül teljesen lehetetlen. Én itthon megtanultam, ezért ismét saját tapasztalattal kell igazolnom ennek az erénynek, értéknek a hasznosságát: ha rossz jegyet kapok, én mindig elmondom, ezért a szüleim becsületesnek tartanak és tudják, hogy nem terelem másra a felelősséget, ha rossz lett egy dolgozatom. Jobb őszintének lenni és elviselni a szülők neheztelését, mint titkolni minden egyes egyeskét, ketteskét, majd hallgatni a dühöngő apukát és anyukát, amint azt kiabálja: „A hét végén nem mehetsz a TH-ba!” Ismét saját tapasztalatból kell, hogy merítsek a következő ideális tulajdonsághoz: ma már tiszteletből Is igazat mondok, mert az évek alatt rájöttem, hogy szülőnek lenni nem lehet könnyű dolog. A szüleim iránti tiszteletből adódóan alakult ki az a tulajdonságom, hogy elvárom másoktól a tiszteletet, ha én megadom nekik. Ezt tanácsolom mindenkinek: tartsátok tiszteletben egymást, ha azt szeretnétek, hogy ne úgy bánjanak veletek az emberek, mint egy kutyával. Ha valaki utál engem és a szemembe mondja, azt én tisztelem. De ha a hátam mögött hazudozik rólam, azt megvetem és undorítónak tartom. Úgy hiszem, hogy az ellenfeleink tisztelete egy nagyon fontos dolog: a becsületes élet alappillére. És a becsületes élet megtanulása pubertáskorban nem egy cink, sablonos dolog, hanem egy rendkívül hasznos és hasznosítható lecke, ami a mindennapokban, az egyszerű életben nagy segítséget jelenthet a boldogulásban, de leginkább a bizalmas kapcsolatok kiépítésében. Javasolnám, hogy próbáljunk nem hetekben vagy hónapokban, hanem években gondolkodni, beleképzelni magunkat egy-egy szituációba, amikor bizony egyedül kell majd helytáll- nunk és nagyvalószínűséggel a becstelen viselkedés, csalás, ha- zudozás csak mínusz értékeket fog a számlánkra írni. Ezek azok az értékek, amiket a szüléinknek kell megtanítaniuk nekünk. Saját értékeink között az egyik legeslegfontosabb, hogy Ismerkedjünk meg önmagunkkal. Nagyon fontosnak tartom, hogy az ember tisztában legyen képességeivel és tudatával. Még én sem ismerem magam teljesen, de igyekszem kideríteni, hogy ki is vagyok valójában. (A cikket teljes terjedelmében aznporthu-n olvashatják.) Kép és szöveg: Németh Edina 11. C, Szent-Györgyi Albert Gimnázium Személyiségem változása Évek. Sokat nyomnak a latban. Előrelendítik az ember életét. Változásokat hoznak. Minden változás akkor következik be, amikor valami olyasmit teszünk, ami nem illik bele az általunk megszokott világba. Chamer Boglárka vagyok, 17 éves. Az én életem akkor változott meg gyökeresen, amikor magam mögött hagytam az általános iskolám, s felvettek a Táncsicsba. Magam abban az időszakban ezekkel a szavakkal tudnám leírni: komolytalan, kevésbé megfontolt, hebrencs, kicsit összevissza típusú személyiség. Mára azt gondolom, felelősségteljes emberré váltam. Sok minden közrejátszott ebben, de a legfontosabb kísérőim a barátaim voltak, akik nem feltétlenül direkt módon, de valahogyan mindig abba az irányba tereltek, ahova éppen kellett. Nehéz az embernek saját magát jellemeznie, hiszen ezt legkönnyebben a környezete tudná megtenni. Azt gondolom, a legtöbbet talán a hozzáállása tud elárulni bárkiről is, hogy mit tud, illetve képes egy adott célért feláldozni, vagy az adott szituációból kihozni. Kitartónak érzem magamat, s bár az eredményeimen nem mindig látszik, de tartok valahová, s teszek is érte. Számomra az utóbbi pár évben a tanulás került az előtérbe - háttérbe a szórakozás - aminek remélem, nemsokára meglesz az eredménye. A környezetemben élők többségét nem érdekli az iskola, nem tartják túlzottan fontosnak, emiatt néha úgy érzem, kilógok a sorból, s hogy furcsán néznek rám emiatt. Igaz ugyan, hogy kevesebb időm marad másra, de próbálok időt szakítani a családomra, illetve a barátokra, de mindezek mellett a hobbijaimra is. Imádok olvasni, amióta csak megtanultam, azóta bárhol vagyok, olvasok: buszmegállóban, buszon, iskolában. Jókat szoktam mosolyogni azon, amikor megnéznek emiatt, de nem szégyellem, sőt, büszke vagyok rá. A hétköznapok monotonsága miatt egyre többször leszek hirtelen szomorú, olyankor futással szoktam levezetni a stresszt meg a fölös energiáimat. Köny- nyen teremtek kapcsolatokat, hiszen kommunikatívnak tartom magam. Nem ítélek el elsőre senkit, de emiatt nem feltétlenül sok a barát körülöttem, viszont akik vannak, azok számomra nagyon fontosak, rengeteg törődést kapok tőlük, számíthatok rájuk, ahogyan ők is rám. Akiket szeretek, azokért sok mindent meg tudnék tenni. Mindig is olyannak tartottam magam, aki szeret beleolvadni a tömegbe, nem feltétlenül követi a divatot, mindig éppen azt viseli, hallgatja, amihez éppen kedve van. Szeretek merengeni, töprengeni. Lehet, néha túlságosan komoly, viszont néha ugyanennyire gyerekes is a viselkedésem, de ez most így a jó. Rossz tulajdonságom, ami miatt esetleg nem kedvelhetnek, az, hogy rendkívül makacs tudok lenni, akaratos, és sokszor megyek a saját fejem után. Másfelől kételkedem is magamban, ezért sokak véleményét ki szoktam kérni megerősítés reményében. Nem szeretem ha valakit a külseje alapján könyvelnek el, sokkal fontosabb, az, hogyan tud az ember lelke megnyilvánulni, képes-e jót tenni, s szeretettel viszonyulni ahhoz, amit éppen csinál. Azt hiszem, kezdek lassan ilyenné válni. Chamer Boglárka 12. C, Táncsics ŐSZINTE GONDOLATOK AZ OLDAL CIKKEIBŐL Minden változás akkor következik be, amikor valami olyasmit teszünk, ami nem illik bele az általunk megszokott világba. Chamer Boglárka 12. C, Táncsics Ezért ha valamiben döntést kívánunk hozni, akkor üljünk le egy csöndes szobában vagy az udvaron, vagy bárhol, ahol nyugalmat találunk és pontról pontra, lépésről lépésre gondoljunk át minden tervet és döntéslehetőséget még a legegyszerűbb dolgokkal kapcsolatban is, mint például egy cipővásárlás. Németh Edina 11. C, Szent-Györgyi Igaz, sokat fogok még változni, de remélem, a tükör mindig olyan arcot mutat majd, amilyennek én szeretném látni magamat. Kovács Kinga 10. C, Táncsics Színpadon éljük mindennapjainkat. Azt mondjuk, hogy ismerünk valakit, de mégsem érezzük a szívében rejlő dallamot. Sokszor leélünk úgy egy életet egy olyan házasságban, ahol nem látjuk egymás „dobogó szívét”. Fülöp Renáta 10. B, Táncsics Könnyű lehet nagy szavakkal játszani, de tisztában kell lennünk ezek súlyával is. Németh Edina 11. C, Szent-Györgyi Egy jófajta „egri leányka" Egy téli napon ülünk a kandallónál, a fahasábok vörösen izzó fénye mellett egy gyöngyöző pohár egri nedű kíséretében... Állj, állj! - most nem erről van szó, hanem rólam! De ne várja tőlem azt senki, hogy a külsőmet írjam le: kék-e a szemem vagy barna, hogy magas vagyok-e vagy alacsony, hanem azt, hogy milyen vagyok valójában, milyen egy egri leányka. Észre se vettem, hogy lassan belépek a felnőttvilágba és azt se tudom, hogy mi van a nagy kapu mögött. Igen, maximalista vagyok, sokat tanulok, de nem csak a tanulásnak élek. Érdekel a sport, a zene, a kulináris élvezetek. Amikor ideges vagyok, mindig sütök, ezzel is levezetve a felhalmozott feszültséget, és lassan már muffinkirálynőnek is becézhetnek, mivel megannyi édes költemény kerül ki a kezem közül. Édesapám mindig azt mondja, hogy éttermet kellene nyitnunk, mivel ő meg istenien főz. Az édesség számomra létkérdés. Reggel, délben, este, bármikor jöhet lehet, hogy ez a függőség? Egy nagy problémám van, amivel nehezen tudok megküzdeni, az érzékenységem. Egy szerelmes film, egy szomorú zene vagy egy tragikus történet rögtön könnyeket csal ki a szememből. Nehezen viselem az igazságtalanságot, mert én még mindig hiszek abban, hogy az emberek jónak születnek. Emellett a másik énem viszont egy önző, önfejű, akaratos vezető, aki néha meggondolatlanul megmondja a magáét. Tüdőm, hogy erről le kell szoknom, hisz a mai világban nem mindig előny az ilyen tulajdonság. Ezt még - és sok mást is - tanulnom kell, hiszen nagy terveket szövögetek a jövőmmel kapcsolatban. Egy egri leánykától ez el is várható! Molnár Vivien 10. A, Táncsics Az ifjú táncsicsos szerzők
