Nógrád Megyei Hírlap, 2010. november (21. évfolyam, 253-277. szám)

2010-11-18 / 267. szám

5

2010. NOVEMBER 18., CSÜTÖRTÖK

A pénznek nincs szaga- vagy mégis?

Mi is jut eszünkbe a pénz hallatán? Vagyon vagy nincstelenség, hatalom vagy kiszolgáltatottság, luxus vagy nyomor és még sorolhatnám. Amióta az ember használ fizetőeszközt, az bizony nagy befolyással van a mindennapi életére. Hisz már az ókorban is a halottak szemére érmét tettek, ezzel biztosítva számukra a túlvilági anyagi biztonságot. Az évszázadok alatt a pénz egyre nagyobb teret nyert, és mára szinte mindent behálóz. Manapság sajnos mindent pénzben mérnek.

Már nem az a lényeg, hogy milyen az ember, hanem az, hogy mekkora vagyona van. Sok embert úgy ítélnek meg, hogy milyen anyagi háttérrel rendelkezik, sőt társat is ennek megfelelően választanak.

Karácsonykor már nem az számít, hogy együtt van-e a család vagy sem, hanem az, hogy ki milyen értékű ajándékot vesz a másiknak. Pedig régén ez a szeretet ünnepe volt, ma már ezt nem mondhatjuk el.

Az emberek többségének a létért kell dolgoznia, nem azért, hogy élvezze a vüág szépségeit, csodáit A „vastag pénztárcá- soknak” ilyen gondjuk nincs, sőt néha felvágnak az anyagi mivoltukkal.

Bár szerintem a pénz biztonságot ad, de meg is változtatja, átalakítja a személyiségünket: a becsületesek sokszor kapzsik és önteltek lesznek. Másrészt a hiányában görcsösekké és ingerlékenyekké, esetleg agresszívvá válunk. Vannak akik azt hiszik, hogy mindent megkaphatnak pénzért, még mások szeretetét is. A hatalom bűvöletében - úgy gondolják - befolyásolhatják a körülöttük zajló eseményeket is, csak pénz kell hozzá.

Igaz, én még annyira nem tudom értékelni a pénzt, hiszen nem én teremtem meg magamnak az anyagi hátteremet Remélem viszont, hogy jó helyen tanulok - a Közgében - ahhoz, hogy megtanuljam a pénz természetét és majd tudjam a magam javára fordítani. Abban viszont biztos vagyok, hogy a vagyonnál vannak sokkal fontosabb dolgok is: a család, a barátság, az összetartozás és az egészség - és ezt soha nem fogom másképp gondolni.

Molnár Vivien 10. A, Táncsics

A pénz hatalma

Ahogy a mondás is tartja: A pénz nem boldogít!

Pénzkérdésben az emberek három kategóriába oszlanak.

Az elsőbe azok tartoznak, akiknek mindig kevés pénzük van: a szegények, akiknek alig jut még arra is, hogy ételt vegyenek. A másodikba azok, akik szerint a pénztől igenis boldogabbak. Ilyenek a mohó, zsugori emberek, vagy akik fogadnak, szerencsejátékoznak. A harmadik kategória elég sokféle embert foglal magába: olyan nőket és férfiakat, akik boldog, és kiegyensúlyozott életet élnek, a pénzhez úgy viszonyulnak, hogy jó, ha van. Nem költik el felesleges dolgokra, hanem csak ami fontos, ami igazán kell.

Az első kategória is megoszlik, mert van olyan ember, aki szeretne munkát vállalni, de valami oknál fogva nincs lehetősége. Valamint akadnak olyanok is, akik még a családjuk támogatásával sem érik be, és az önkormányzatnál döngetik a kaput.

Az a szörnyű, hogy léteznek olyan emberek is, akik jó körülmények között éltek, de egy katasztrófa miatt el kellett hagyni a házukat, amelyet talán saját kezükkel építettek fel. Igen, most a vörös iszapra gondolok, de tavasszal az árvíz- károsultak is ilyen borzalmas helyzetbe kerültek. Ezeknek az embereknek biztos, hogy most nagyon fontos a pénz.

Ez az eszköz - mert csak az - sok embert kapzsiságra csábít, sokakat megőrjít, vagy olyan dolgokra kényszerít, ami miatt mások az életükkel fizethetnek. Megint másoknak a hatalmát erősíti, amit néhányan kihasználnak, és az adófizetők vallják kárát.

A pénzre ugyan szükség van, de önmagában valóban nem boldogít, és nem is lesz tőle szebb a világ.

Koós Gréta 10. D, Táncsics

JA7TÓ t$ TANuLÁj

A pénz, ami elválaszt

Mindenki azt mondja, nem fontos, nem ez kell a boldogsághoz, néha viszont ha a körülöttünk élőket nézzük, észrevehetjük, a pénz mennyire fontos és milyen meghatározó a világunkban. Tényleg nem pénz kell a boldogsághoz, viszont boldogít, igen tudom, vannak olyan pénzes emberek, akiknek mindenük megvan, kivéve az igazi és boldog életet, de nekik nem kell foglalkozniuk azzal ha kirúgják ^ őket, hogy mégis mit csináljon, hogy élhet így tovább, de a szegényebbek, ők rögtön azon törik az eszüket, hogy is menjen tovább, hogy is lábaljanak ki az eladósodás s a sok számla halmaza közül. De nem irigylem egy kicsit sem a gazdagokat, igen, van pénzük, igen, mindenük megvan, de ők nem az igazi életben élnek. Ők nem tapasztalják az előttünk álló nehézségeket, melyeket magunknak kell megoldanunk, s melyek megoldása után hasznos tapasztalatokat gyűjtünk, s ez is megmutatja, hogy az élet nem fenékig tejföl. Míg egy gazdagabb ember fiának az egyetemre bekerülésével nincs gond, s nem kell aggódnia, hisz csak egy „ kis” pénz és már be is került az ország legismertebb egyetemére, ezzel szemben viszont a szegényebbeknek egész életükben küzdeniük kell mindenért. Az elismerésért, az életben maradásért. Társadalmunkban elkülönül e két társadalmi réteg. Attól, hogy valakinek nincsenek a legdivatosabb, naponta változó divat szerinti öltözéke, és nem méregdrága autóval viszik mindenhová, attól nem jobb ember, sőt, én többre tartom az olyanokat, akiknek a belső a fontos, s a ruha, a külső másodlagos, nem azt nézik, honnan vannak a ruháid, hanem, hogy mikor beszél- w

akár tárgyi. Utóbbiba tartoznak a különböző fizetségek. Eleinte a cserekereskedelemmel indult minden, ez vájta ki utódja, a pénz á

Bankjegybrikett ledarált papírpénzekből

tek, jól megvagytok, s élvezitek az életet. Az embereknek fel kellene fogniuk, hogy valójában nem minden embernek adatik meg a tökéletes és hibátlan élet, s nem kirekeszteni kell az ilyen embereket, hanem megmutatni nekik is, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint a többiek, sőt lehet még sokkal jobbak. Sokszor a fiatalok nem is tehetnek anyagi helyzetükről, hisz szüleik tartják el őket, s a mi világban nagyon nehéz egy jól fizető állást találni. Mégis ők bűnhődnek, őket csúfolják, bántják, pedig ők egyáltalán nem tehetnek az anyagi hátterükről.

Már őseink is természetesnek tartották, ha kölcsönkérünk vagy magunknak szeretnénk tenni valamit, azért cserébe adnunk is kell. Ez az élet minden területére igaz, akár lelki, akár átvitt értelmű dolog,

útját. Mára már elengedhetetlenek a különböző fizetőeszközök, melyekben a közös csak annyi, hogy vannak, illetve, hogy átválthatok egymásra meghatározott összegért, ezt határozzák meg az árfolyamok. A pénzek egyetlen közös pontja az összeg, ezt ismerik és felmérik mindenhol, legyen szó szegényebb vagy gazdagabb népekről egyaránt. Mindenki belátja a pénz alapvető szerepét, szükségét. A szegények azért, mert ebben mérik mindazt, amijük megvan, és amit szeretnének megszerezni, elérni, a gazdag emberek pedig azért, mert ezzel versengenek egymás között, és mert ezzel az eszközzel mérik egyes tulajdonaik értékét, minőségét. A középrétegben pedig ötvöződik az előző két réteg: irigykednek, büszkélkednek, minősítenek, beszereznek. Azt mondják, nem fontos, nem ez kell a boldogsághoz, de ha a körülöttünk élőket nézzük, észrevehetjük, a pénz mennyire fontos és milyen meghatározó a világunkban. Semmit sem kaphatunk meg ingyen, manapság minden mögött megjelennek az érdekek, a pénz. Tényleg nem csak pénz kell a boldogsághoz, viszont boldogít és felszabadít. Hiánya hatalmas konfliktusokat okoz, örökös, végeláthatatlan küzdelmet jelent az élet minden területén. De ezekből a harcokból viszont kell egy szeletnyi ahhoz, hogy megtanuljuk észrevenni az értékeket.

Kalcsó Petra, Molnár Lilla 11. C, Szent-Györgyi Albert Gimnázium (A cikket teljes terjedelmében az nport.hu-n olvashatják.)

A pénz és az emberek

Alapjában véve az embereket két csoportra oszthatjuk: az elsőben a lehetőségek korlátlanok, mivel engedi a pénztárcájuk, a második csoportba tartozókat pedig nem veti fel a pénz.

Életünk olyan, akár egy hullámvasút, egyszer fent és egyszer lent, egyszer sikerek érnek bennünket, máskor pedig kudarcaink miatt kerülünk padlóra. Ez a gondolatmenet az anyagi javakat illetően is megállja a helyét. Van, amikor úgy érezzük, életünk gondtalan, hiszen mindent meg tudunk valósítani, amit szeretnék, máskor egyre többet küszködünk mindennapjainkkal, próbáljuk megállni a helyünket az életben, és néha már csak egy apró reménysugárból tudunk erőt meríteni.

A pénz a világon a legnagyobb problémák egyikeként merül fel. Mindkét értelemben: ha túl sok van valakinek belőle, az sem jó, de a szegény embereknek, akiknek nincs, sokkal nagyobb gondokat vet fel. Azok az emberek, akik milliárdokkal rendelkeznek, sokszor nem arra fordítják pénzüket, amire kellene. Ha én lennék milliárdos, mindenképpen segítenék azokon, akiknek kevesebb jut

Eléggé akaratos jellem voltam gyerekkoromban, azonnal akartam mindent, amit csak a számon kiejtettem, szüleimnek ezzel nem kis gondot okozva. Ők azonban teljesítették kéréseimet, akkor még, egyedüli gyermekük voltam. Volt is rá mód, akkoriban jól kerestek (a nekünk megfelelő szinthez eleget). El voltam kényeztetve, de ez az évek során fokozatosan megváltozott, ma már nem vehetek meg mindent, vagy majdnem mindent azonnal, éppen ezért tudom értékelni a legkisebb apróságot is, amit kapok. Számomra kezdetben nehéz volt az „átállás”, évekbe telt, mire megszoktam, éppen ezért a legfontosabb dolog már

kiskorától arra szoktatni egy gyermeket, hogy nem kaphat meg mindent. Talán azért lehet jobb egy olyan családban felnőni, ahol a szeretet nagyobb összetartó erő, mint a pénz. A

szeretet sokkal fontosabb érték, és ezáltal egyfajta természetes küzdés alakul ki dolgokért, álmodhatunk róla, vágyhatunk rá, ezért ha később megkapjuk, nagyobb örömöt fog okozni, becsülni fogjuk, de ha esetleg nem, akkor sem történik komolyabb probléma.

Van, aki nem tudja értékelni, ha pénzt kap. Én mindig is azt tudtam a leginkább sikerként elkönyvelni, ha saját magam dolgoztam meg érte. Legyen szó bármiről, amit abból az öszszegből vásároltam, mindig tudtam, hogy mennyit dolgoztam vagy néhány esetben szenvedtem érte. Úgy tekintek az életemre, hogy abban bármi is legyen, de azt saját magam erejéből érjem el. Küzdeni szeretnék a terveim, vágyaim beteljesüléséért, nem szeretnék olyan lenni, aki elé a szülei valamit csak úgy odaraknak.

Felmerül a legfontosabb kérdés. Tényleg boldogít a pénz? Azt mondhatjuk, hogy boldogíthat is, de a szükség is nagy úr. Személyiségünk megváltozhat a pénz által, hiszen eltéríthet a megszokott értékrendtől: ha nem kapunk időben észbe, már nem ugyanaz a személy tekint ránk vissza a tükörből, aki korábban. A helyes arány megtalálásában van a lényeg. Jusson is, maradjon is. Sohasem szabad elégedetlenkednünk, soha nem szabad feladni a reményt, akár mindennapjainkért, akár céljainkért bármilyen körülmények között is, de küzdeni kell. Megéri erősnek maradni.

Chamer Boglárka 12. C Táncsics Mihály Közgazdasági, Ügyviteli, Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakközépiskola és Szakiskola

De szeretnék gazdag lenni

József Attila sorait olvasva: „De szeretnék gazdag lenni” szembetűnő, hogy pár évtized alatt mennyire átértékelődött a gazdagság fogalma. Számára a libacomb és az új ruha jelentette a gazdagságot, míg a XXI. századi embernek ezek csak hétköznapi dolgok.

Elanyagiasodott világunkban a társadalom lassan már csak két rétegre tagolható: gazdagokra és szegényekre. Természetes, hogy legtöbben a gazdagabb kategóriába szeretnének tartozni, és senkinek nem életcélja a szegénység. Sajnos egyre inkább háttérbe szorul az arany középút, mert a középréteg számára a mérleg mindig billen valamerre. A munkanélküliség és az infláció nagymértékben befolyásolja a társadalom elsze- gényesedését és ez által a mérleg nyelvének a szegénység felé való billenését.

Számomra is vonzóbb a gazdagság, de tudom, hogy kevés embernek sikerül becsületes munkából meggazdagodnia. Van azért erre élő példa: Bill Gates, aki 1995- 2008 között volt a világ leggazdagabb embere, a Microsoft alapító tulajdonosa. Ő és barátai egy pincehelyiségből indulva fejlesztették ki ezt a ma is hatalmas céget. 16 évig tartott az út a pince- helyiségtől a világ leggazdagabb emberei ranglista tetőfokáig. Nem egy könnyen jött gazdagság volt, de maradandót alkotott. Az általa kijelölt utat szívesen bejárnám, mert a munka, a becsületesség, a kitartás vezette. Azonban nem vakította el a pénz. Segítőkész, adakozó emberként ismerhetjük, mivel vagyonának felét jótékony célokra ajánlotta fel. A becsületes munkával szerzett pénz sokkal értékesebb,

mint a hazugsággal, csalással szerzett milliók. Az utóbbi kategóriára mondhatjuk, hogy könnyen jött és köny- nyen megy.

Sok esetben a pénz irigységet vált ki az emberekből, mert sajnos nem azt nézik, hogy mennyi a belefektetett munka, hanem máris azt vizsgálják, miért nem érdemli meg az illető.

Hogy valójában boldogít- e a pénz? Jó, ha van, de nem mindig a leggazdagabbak a legboldogabbak. Amiben biztos vagyok, hogy nem szeretnék érzelmekben szegény, magányos milliomos lenni.

Kovács Kinga 10. C Táncsics