Nógrád Megyei Hírlap, 2010. október (21. évfolyam, 228-252. szám)

2010-10-05 / 231. szám

2010. OKTÓBER 5., KEDD 3 NÓGRÁD MEGYE Fényképek tárlata Salgótarján. „Nyári emlékképe­ink” címmel nyílt fotódoku­mentációs kiállítás a Kohász Művelődési Központ előcsarno­kában a hét elején. A tárlat a nyitvatartási napokon 10 és 16 óra között látogatható. Fogadónap Salgótarján. Dr. Márton József jogi természetű ügyekben várja az érdeklődőket az MSZP salgó­tarjáni irodáján (Salgótarján, Május 1. út 41.) október 5-én, kedden 15 órától. Hagyományőrzők tárlata Salgótarján. A karancssaljai Rozmaring Hagyományőrző Egyesület képzőművész és kéz­műves körének alkotásaiból a napokban nyílt kiállítás a Ko­hász Művelődési Központ Ko­hász Galériájában. A tárlat a nyitvatartási napokon, 10 és 16 óra között október 30-ig látogat­ható. Évnyitó Salgótarján. A Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet és a Mú­zeumi Oktatási Képzési Köz­pont október 5-én, kedden 14 órára a Nógrádi Történeti Múzeumba múzeumpedagó­giai évnyitóra várja a közne­velési, közoktatási intézmé­nyek munkatársait, a múze­umpedagógiával, közművelő­déssel foglalkozó szakembe­reket és a téma iránt érdeklő­dőket. A megjelenteket dr. Szirácsik Éva, megyei múze­umigazgató köszönti, majd szakmai előadások és beszá­molók hangzanak el. Olvasás Hete Budapest. Az Országos Idegennyelvű Könyvtárban a Családi Olvasás Hete alkalmá­ból nyílik meg a balassagyar­mati festő- és grafikusművész, Farkas András tárlata október 5-én 16.30 órakor. A kiállítást Andor Csaba, a Madách Irodal­mi Társaság elnöke ajánlja az érdeklődők figyelmébe. A meg­nyitót követően 17 órakor T. Pa­taki László Lidércláng című monodrámája hangzik el Patakiné Kerner Edit tolmácso­lásában. Falunap nagygönccel V. K. _______________________ Ers ekvadkert A hagyományokhoz híven a nagygönc főzés köré épült a falunap. A gasztronómiai élmé­nyeken kívül színes műsorka- valkád fogadta az odalátogatókat, amelyben jól megfért egymás mel­lett a folklór, a mulatós zene és a tinisztár SP is. Már délelőtt kezdetét vette a nagygöncfőzés, több csapat is hoz­zálátott a helyi specialitás készíté­séhez, képviseltették magukat töb­bek között a nyugdíjasok és a peda­gógusok. A gasztronómiai palettá­ra a vanyarci vendégeknek köszön­hetően felkerült a haluska is. S míg a finom falatok főttek, addig a láto­gatók kipróbálhatták a furfangos népi játékokat, a gyerekek birtok­ba vehették a gumivárakat. Emel­lett egészségsátor, bolhapiac vagy éppen íjászbemutató várta az oda­látogatókat. A színpadon egész nap színes programok váltották egymást. A kí­nálatban helyett kapott a hastánc és a salsa és a különböző folklór- műsorok is. A legnagyobb tapsot a tinik kedvence, SP kapta, de sokan voltak kíváncsiak Poór Péterre és Bunyós Pityura is. A program zára­saként dj Kuti játszotta le a legna­gyobb nosztalgiaslágereket. A fa­lunapon sor került testvér települé­si együttműködés aláírására is, mégpedig Szlovákgyarmat telepü­léssel ápolnak majd még szorosabb kapcsolatot az érsekvadkertiek. CSONGRÁDY BÉLA Isten éltesse a múzeumot!- Hogy szalad az idő! - szoktuk volt mondani s e közhely ezúttal is helytállónak bizonyul Hiszen nehéz elhinni, hogy már Harminc év telt el 1980. október 3a, a salgótarjáni új múzeumépület felavatása és birtok­ba vétele óta. Aki akkor született már javakorabeli felnőtt, akár többgyer­mekes családos ember. Nem tudni, hogy kiből vált múzemlátogató, kiál­lításnéző az elmúlt három évtized alatt, de, hogy a városháza és a jő plébánia-templom közti épület szer­ves része lett a megyeszékhely belvá­rosának, az biztos. Jól illeszkedik ab­ba az átgondolt, egységes megfogal­mazású, a természeti környezettel, domborzati viszonyokkal harmoni­záló, egyedi karakterű, a maga ide­jében újszerű építészetbe, amelyet a budapesti tervezők Tarján centru­mába megálmodtak. Magyar Géza - aki számára megadatott, hogy az első múzeumépületet megtervezze az 1945 utáni Magyarországon - ezért a munkájáért kapott második alkalommal is Ytjl-díjat. Ezt éppúgy kevesen tudják, mint azt is, hogy amikor naponta elhaladnak a mú­zeum mellett, immár egy műemlék­ké nyilvánított épület mellett visz el az útjuk. Minderről szó esett azon a mina­pi összejövetelen, amelyet a jubile­um kapcsán az építészkamara és a Nógrádi Történeti Múzeum közösen rendezett. Az est egyik vendége, mondhatni főszereplője Magyar Gé­za volt, aki készséggel vállalta, hogy visszatekint salgótarjáni munkás­ságára és szól további elképzelései­ről, köztük éppen e múzeum napi­renden lévő felújításának terveiről is. A nagyszámú hallgatóság sora­iban természetesen elsősorban olya­nok foglaltak helyet, akinek közük van az építészethez, akiknek közük van a múzeumhoz, mert harminc év során sokszor megfordultak falai között. Igazán volt mit látniuk, meg annyi rendezvény részesei, közre­működői lehettek e majdnem egy emberöltőnyi idő alatt. Példaként elég csak a tavaszi tárlatokra, a rajz- biennálékra, a retrospektív egyéni kiállításokra, országosan is figye­lemre méltó rangos bemutatókra gondolni, amelyeken ki tudja hány nagyformátumú személyiség, Mun­kácsy vagy Kossuth-díjas művész vett részt Néhány éve az úgynevezett Mihályfi-hagyaték révén a magyar művészet megannyi klasszikus kép­viselőjének - mások mellett Czóbel Bélának, Derkovits Gyulának, Gulácsy Lajosnak, Mednyánszky Lászlónak, RippíRónai Józsefnek, UitzBélának - alkotásai láthatók a múzeum korszerű galériájában. Szinte lehetetlen felmérni, hogy mi­lyen értékkel bír az a gyűjtemény, amely a nógrádi alkotók - köztük a zseniális Balázs János - műveit őr­zi De volt itt bőven más - irodalmi, zenei stb. - művészeti ágakat prefe­ráló bemutató is, nem is beszélve a rangos szakmai tanácskozásokról, tudományos ülésekről, ifjúsági és gyermekprogramokról, szórakozta­tó műsorokról, színvonalas kiad­ványokról Mindezek alapján kiér­demelte a múzeum, hogy jó érzéssel köszöntsük volt és jelenlegi vezető it, munkatársait ezen az újabb szü­letésnapon (tavaly az intézmény maga volt ötvenéves) és kívánjunk további eredményes évtizedeket a jő vőben nem csak megszépülő, de új funkciókkal is bővülő Nógrádi Tör­téneti Múzeumnak. Késik a vetés, a betakarítás Bár már itt az ideje, érdemben sem vetési, sem betakarítási munkát nem sikerült még végezni (Folytatás az 1. oldalról.) Mint az a fentiekből is látszik: a szűkebb pátriánkat érintő me­zőgazdasági kár mértéke nem kevés. Összességében eléri a másfél-kétmilliárd forintot. A szántóföldi növények esetében megközelítőleg öt-hatszázmillió forintos a kár, a takarmányter­mesztésben közel 6000 hektár­nyi területen ment tönkre a szé­na. A lucerna és hereféléknél 3800 hektáron veszett kárba az első növedékű termés. Ez több, mint negyvenezer tonna takar­mányveszteséget jelent, értéke eléri a nyolc-kilencszázmillió fo­rintot. A kipusztult lucerna, il­letve rét, legelő regenerációjá­nak költsége pedig megközelíti a százmillió forintot.- Az árvíz az állattenyésztők­nek sem kedvezett: megyeszerte 65 tehén, több mint 130 borjú és három tenyészbika pusztult el, a kár értéke negyvenmillió forint. A 2011-re történő kihatások, a károk pótlása és a helyreállítás értéke ráadásul újabb százmil­lió forintot jelent. Október végé­re, november elejére a betakarí­tás megtörténik és a hivatal munkatársai pontosan csak ak­kor tudják megállapítani a kár mértékét. Amennyiben a továb­biakban szép idő lesz, a másfél- milliárd forintos kárösszeg a helytálló, de ha továbbra is hul­lik csapadék, a károk elérhetik, sőt, meg is haladhatják a kétmil­liárd forintot - tudatta dr. Döbrei Tamás, majd az őszi betakarítás problémájára tért rá.- A napraforgó, szemes kuko­rica, siló, megyénkben a burgo­nya, illetve az egyre nagyobb te­rületen termesztett olajtök beta­karítási ideje a szeptemberi, ok­tóberi időszakra tehető. Mivel vi­szont augusztusban és szeptemberben is átlagot meg­haladó csapadék hullott (szep­tember 20-ig 100-130 millimé- ternyi) érdemben sem vetési, sem betakarítási munkát nem sikerült még végezni - nyilat­kozta lapunk érdeklődésére a szakember. Mint megtudtuk, az őszi ve­téseket közel húszezer hektá­ron, az őszi betakarítású növé­nyek begyűjtését pedig mint­egy tizennégy-tizenötezer hek­táron kellene elvégezni. A két legjelentősebb a napraforgó és a szemes kukorica. Előbbiből 6600 hektárnyit, utóbbiból 3500 hektárnyit kellene beta­karítani. A májusi, júniusi bel­víz és árvíz következtésben azonban napraforgóból 1060 hektár, kukoricából pedig 890 hektár pusztult ki. A szeptem­ber utolsó hétvégéjén lehullott 25-72 milliméter csapadék, il­letve az Ipoly újabb áradása to­vább nehezíti a gazdák amúgy sem rózsás kilátásait. A szakember elmondása sze­rint az erősen átnedvesedett ta­laj nem kis gondokat okoz Nóg­rád megyében. A munkagépek olykor 30-40 centiméterre is le­süllyednek, a betakarítást és az őszi vetést egyelőre nem lehet el­kezdeni. A napraforgó esetében a tányéroknak meg kell szárad­niuk, mert nedvesen nem lehet betakarítani, a kukoricánál még mindig magas a nedvességtarta­lom, a szárítás pedig még a leg­nagyobb gazdálkodóknak sem áll módjában.- Őszi vetés szempontjából a gabonaféléknél még nincs ké­sés, az optimális vetési idő itt szeptember vége, október eleje. Ahhoz, hogy a durván huszonnégy-huzonötezer hek­tárnyi őszi vetésű gabona főidbe kerüljön jó minőségű magágyat kell elkészíteni. Ezt most a jelen­legi erősen felázott talajviszony­ok mellett nem lehet elvégezni, ezzel várni kell. Ha nem lesz az elkövetkező hetekben számotte­vő csapadék, akkor még az őszi kalászosokat optimális időben lehet elvetni, bár jelenleg két-há- rom milliméter is problémát okoz. Az ettől eltérő időjárás vi­szont súlyos problémákat okoz­hat, amely negatív kihatással járhat a 2011-es gazdálkodási év­re - zárta szavait dr. Döbrei Ta­más.

Next

/
Thumbnails
Contents