Nógrád Megyei Hírlap, 2010. október (21. évfolyam, 228-252. szám)

2010-10-28 / 250. szám

4 2010. OKTÓBER 28., CSÜTÖRTÖK A bekebelezett szépség Egerben születtem, és 14 évig ott is éltem, majd apukámhoz költöztem egy sokkal kisebb és csendesebb városba: Salgótar­jánba. Be kell vallanom, először szo­katlan volt, hogy nincs olyan nyüzsgés és élet, mint a barokk városában. Pedig régen ez a vá­ros zsúfolt és élettel teli volt, igaz, szennyezett is a gyárak mi­att A régi belváros hasonlított az egriéhez, de a modern építé­szeti betonerdők bekebelezték ezt a szépséget. Engem egy dolog megfogott ebben a városban, mégpedig a táj. Amikor az erkélyen ábrándo- zok, a végtelennek tűnő dombol­dalak magukkal ragadnak. Nyá­ron zöldellnek, majd ősszel szí­nes, meleg színekbe bújnak, té­len hóbundát öltenek, aztán ta­Saigótarján belvárosa vasszal - mikor a természet felébred - virágba borulnak. Ezen a vidéken az emberek ked­vesek és segítőkészek. Eleinte nem mindig értettem, mit mon­danak, mára azonban már a pa­lóc nyelvjárás sem okoz gondot. Molnár Vivien 10. A Táncsics A Séta oldalból kimaradt írásoka www.nport.hu oldalon olvashatók. Olyan jó ide hazajönni Ha valaki Nógrád megyébe érkezik, nem csak Hollókőt, Ba­lassagyarmatot és az ismertebb községeket kell meglátogatnia, hanem a kisebb falucskákat is, a Cserhát gyöngyszemeit. Az én szülőfalum, Varsány, egy apró, csendes település Palócország szívében, ahol még számítanak a hagyományok. Nem messze a szlovák határ­tól, az ország „peremén”, Szécsény mellett fekszik. A fa­lu közepén található gótikus stí­lusú templomot már a XII. szá­zadi krónikák js említik. A ba­rokk korban átépített, majd az elmúlt években felújított temp­lom mindig nyitott kapukkal várja a híveket. A szemközti Harmos-kúria a falu másik jel­legzetes építménye, amely 1800 körül, klasszicista stílusban épült. A környező házak, a falu régebbi részei, élethűen mutat­ják be még most is az akkori la­kosság életét. A falu határában található Tábpuszta, amely régen önálló település volt. Az itteni víztáro­zó a helyi horgászok kedvelt cél­pontja. A mesterséges tó mellett áll a tábi kastély. Az egykori pa­tinás épületen látszik az idő vas­foga, a II. világháború után pusztulásra ítéltetett. Roskado­zó téglaépületében mégis felfe­dezhetjük a régmúlt korok em­lékeit. Nem messze innen talál­ható a tábi szomorú fehér fűz, amely egyedülálló ritkaságnak számít: földre támaszkodó galy- lyai gyökeret eresztettek s ma­guk is fává fejlődtek, s az egyet­len fából már egész liget sarjadt. A legenda szerint, azért mene­kült a fa alá Rákóczi Ferenc buj- dosása során, hogy üldözői ne találják meg a fűz ágai között. A helybeliek még ragaszkod­nak a hagyományiakhoz. Itt nem meglepő, ha végigsétálunk a főúton és több népviseletes néni jön velünk szemben. Sőt, nagyobb ünnepeken a fiatalok is előszeretettel viselik őseik ru­házatát. Évente rendeznek ná­lunk különböző fesztiválokat, így próbálva ismertebbé tenni a falut, felhívni a figyelmet érté­keinkre. Itt megtalálható min­den: a kemencés lángostól a tú­rós lepényig, a fiatal lányoktól a jókedvű öregurakig, akik alko­nyaikor már borvirágos orral éneklik a népdalokat. Talán ez a történelmi és kul­turális háttér adja a falu szépsé­gét. Ha valaki megkérdezné tő­Varsány Varsány: ahol mindenki egyszerűen gondolkodik, a szívéből cselekszik lem, hogy mit jelent varsányi­nak lenni, ezt válaszolnám: mint magyarnak lenni. Nem vá­laszthatjuk meg, hova szüle­tünk, de talán mégis ez az a hely, ami a mi igazi hazánk. Akit el is sodor az élet innen, a szíve mindig visszahúzza. Van valami bája ennek a falunak. Sok kiemelkedő egyéniség indult innen útra. A helyi álta­lános iskolában - bár kevés a diák - de a pedagógusok min­dent megtesznek azért, hogy minél többet adjanak át nekik. Nem ritka, hogy a varsányi jó eredményű diákok a gimnázi­umban is jó teljesítményt nyúj­tanak, és soha nem felejtik el, honnan indultak. Én mindig emlékezni fogok rá, hogy volt egy apró iskola, ahol nyolc évet töltöttem el. Az osztálytársaim­mal együtt nőttünk fel, és is­merjük egymás jó és rossz olda­lát - és idővel szoros kapcsolat­ba kerültünk, barátok lettünk. Miközben mi próbáltunk egy­mást segítve „felnőni”, addig a tanárok egy életre szóló tudást adtak nekünk. Olyan jó egy-egy zsúfolt nap után hazajönni ide, ahol min­denki egyszerűen gondolkodik, a szívéből cselekszik. A nénik mindig megvitatják, hogy ki mit vett fel a templomban, vagy mi­lyen „csudát” csinált Amikor sé­tálok az utcán, akik szembe jön­nek, kedvesen köszönnek, és nem csak elmennek mellettem, mint a városokban. Itt minden­ki ismer mindenkit, és segítjük egymást. Egy helyen élünk, és ha összefogunk, talán minden egyszerűbbé válik. Akik város­ban nőttek fel, azoknak ez szo­katlan, de nekünk természetes. Megéri kipróbálni a falusi életet, akár csak pár napra is. Belegondolni, hogy nem is olyan rég, még nagyanyáink nem használtak elektromos kütyüket, nem interneteztek egész nap, de mégis elfoglalták magukat. Hiszen ott voltak a környező erdők, az anyatermé­szet, a család és a barátok, akik segítségével tartalmasán is el tudták tölteni az időt. Szerintem érdemes lenne fel­fedezni Nógrád megye elrejtett kincseit is, nem csak a folyton reklámozott helyeket. Hiszen nem csak Hollókőn él a palóc hagyomány, nem csak a rimóci népviselet maradt fenn a tér­ségben. Maradandóbb élmény, ha mi magunk utazzuk be az országot. Ezért mindenkit arra buzdítok, hogy kis hazánk felfe­dezését kezdjék nálunk! Vá­runk mindenkit sok szeretettel Varsányban! Szöveg: Balázs Marietta Fotó: Balázs I. Ditta Szent-Györgyi Albert Gimnázium Előrevetített gondolatok „Ha én gazdag lennék...” énekel­te Bessenyei Ferenc a régi dalt, amelyben nagyon sok mindent sze­retett volna, főleg gazdag lenni. Az én terveim nagyban különböznek ettől, mert én nem csak a magam, hanem falumbeliek, a bárnaiak ja­vát is szeretném szolgálni. Ha polgármester lennék, a követ­kező célkitűzéseimet szeretném megvalósítani: a településünkön élő civilekkel összefogva minél több pályázatot nyújtanék be, ame­lyek nem csak működőképessé, ha­nem egy összekovácsolt közösségé tennének bennünket, hiszen itt, Bárnán, fontos szerepet játszanak az értékek és a hagyományok. Mi­vel a fiatalok legfőbb ellensége az unalom, s a céltalanság, ezért leg­főbb része lenne programomnak az ő érdekeik felkarolása. (A cikket teljes terjedelmében az nport.hu-n olvashatják.) Fülöp Renáta 10. B Táncsics Ha polgármester lennék... Nógrád megyében, a Cserhát szelíd dombjai között található, Nagylóc községben lakom. Szere­tek itt élni annak ellenére, hogy na­ponta 80 kilométert utazok azért, hogy jó színvonalú iskolában sze­rezzem meg az ismereteket, a tu­dást. Az előző négy év alatt elindult a település fejlődése. Már működik a Százszorszép gyerekház, a tanoda, elkészült az új játszótér, a 6 éven aluli gyerekek a Csicsergő óvodába járnak. Van postánk, üzemel taka­rékszövetkezet, funkcionál az or­vosi rendelő, és a napokban meg­nyílt a gyógyszertár is. Ha én len­nék a polgármester, mindezek mel­lett a fiatalok számára kulturális programokat szerveznék havonta. Felkérnék olyan embereket egy- egy előadás megtartására, akik munkájuk, tudásuk révén minta­ként állíthatók az emberek elé, akik beszédükkel hatást gyakorol­nak a fiatalok életszemléletére. Több lehetőséget biztosítanék a fa­lu rendezvényein a fiatalok tehetsé­gének kibontakoztatására. Felvet­ném az ötletet, hogy közösségi munkával szépítsünk a falun. A fi­atalok ösztönzésére, segítésére munkahelyeket létesítenék. A tele­pülés lakosainak kulturált időtölté­sére nyitnék egy kávéházat, ahol színvonalas körülmények között társaloghatnának. (A cikket teljes terjedelmében az nport.hu-n olvashatják.) Józsa Bettina 10. C Táncsics Az én való világom Erdővel borított, dombokkal körülvett völgy­ben található az én szülőfalum, Vizslás. Azon­ban nem csak természeti környezete miatt kü­lönleges, hanem a falu központi parkját díszí­tő szökőkút miatt is. A szökőkút pályázati pénzből épült, amely sajnos csak a megépíté­sét támogatta de az üzemeltetését nem. Az utóbbi időben nem is működött! Vicces történet volt, amikor páran annyira megkedvelték a nyári hőségben a szökőkutat, hogy szabad strandnak használták mindad­dig, míg hivatalos személyek fel nem szólítot­ták őket a távozásra. Ez a park az elmúlt években a falu minden­napjainak központjává vált, ahol minden kor­osztály megtalálhatja a számára megfelelő ki­kapcsolódási lehetőséget A legkisebbek örö­mére szolgál a modem, biztonságos, fajátékok­ból álló játszótér. Családok, baráti társaságok összejöveteleinek kedvelt helye a kialakított nyársalóhely. Számos szabadtéri sportolási le­A szökőkút, amely nyáron sokak kedvence lett hetőség található a faluban, s idén megújult a régi kultúrház is, amely szép, de sajnos nincs kihasználva. A téli időszakban a fiatalok szá­mára csupán a szűkös és viszonylag drága konditerem használható. Célszerű lenne leg­alább egy termet a fiatalok szórakozására szán­ni, ebben biliárd-, darts-, pingpong-, csocsó-, eseüeg pókerversenyeket szervezhetnének. Tudom, hogy nem csak szórakozásból áll a világ, ezért jó volna, ha több munkalehetőség lenne a faluban. Sokaknak sajnos messzire kell utazniuk, hogy képzettségüknek megfe­lelő munkahelyet találjanak, ezért mindenki szeretné, ha a helyi vállalkozások több mun­kalehetőséget tudnának biztosítani. Az egészségügyi szolgáltatások is folyama­tosan fejlődnek. Tavaly megépült a rég várt, szép és modem orvosi rendelő, és megnyitott a gyógyszertár is. A szűkös anyagi lehetőségek­hez képest az önkormányzat minden alkalmat megragadva igyekszik fejleszteni a falut Tudom sok a nehezen megvalósítható ötlet, mert - sajnos - ebben a világban a pénz az úr. Mindazonáltal szeretek itt élni, szeretem az itt élő embereket, a tájat, a falu hangulatát, és örü­lök, hogy vizslásinak mondhatom magam. Kovács Kinga 10. C Táncsics Mihály Közgazdasági, Ügyviteli, Ke­reskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakközépis­kola és Szakiskola.

Next

/
Thumbnails
Contents