Nógrád Megyei Hírlap, 2010. október (21. évfolyam, 228-252. szám)
2010-10-22 / 246. szám
4 2010. OKTÓBER 22., PÉNTEK KULTÚRA Balassagyarmat múltjából áradó erő „Az Ipoly-parti település polgárai mindig is büszkék voltak a város irodalmi, történelmi múltjára, hiszen Balassagyarmatnál többszörösen nagyobb lélekszámú városok nem dicsekedhetnek még megközelítő névsorral sem: elég, ha Balassira, Madáchra, Mikszáthra, Komjáthyra, Szabó Lőrincre gondolunk. Nyugodtan állíthatjuk: ennek a városnak az irodalom adott tartást, Gyarmatnak a magyar irodalom adta meg a „fazonját” - írta Szabó Andrea a közelmúltban megjelent „Balassagyarmat az irodalomban - Szeliemóriások nyomában” című könyv bevezetőjében. A kötetnek azonban nemcsak két azonos rangú címe van, hanem két szerzője is, s még egy ritkaságszámba menő különlegességgel rendelkezik. Ez utóbbi magyarázza az előbbieket is. Nevezetesen egy régi-új könyvről van szó, amelynek előzménye 1972-ben látott napvilágot Balassagyarmat az irodalomban címmel dr. Szabó Károly tollából. A Dunántúlról 1951-ben Gyarmatra került köztiszteletben álló nagy műveltségű tanárember szívós munkával, körültekintően dolgozta fel, mutatta be a város és a magyar irodalom évszázadokra visszanyúló kapcsolatát. Könyve előszavában képet rajzolt Balassagyarmat történetéről, tudatosan előidézett illetve spontánul bekövetkezett „szellemi hullámhegyeiről és völgyeiről” is. Érthető, hogy a kuriózumnak számító, hiánypótló kötet felettébb olvasottnak, keresettnek bizonyult, s az elmúlt csaknem négy évtized során szinte hozzáférhetetlenné vált. Joggal merült hát fel mind a lokálpatrióták mind a Balassagyarmat gazdag történelmi múltja iránt „csak” érdeklődők részéről egy új kiadás igénye, amelynek azonban a sokáig betegeskedő - s 2008-ban elhunyt - Szabó Károly már nem tudott eleget tenni. Felvállalta viszont e feladatot leánya, Szabó Andrea. A szintén pedagógusként diplomázott, de évek óta lapunk munkatársaként jeleskedő hírlapíró átdolgozta a mai kor szellemében az előszót és új adatokkal egészítette ki a szerzőkre vonatkozó fejezeteket Sajnos ez főként az időközben bekövetkezett elhalálozások miatt - Balázs Anna, Michel Gyarmathy, Jobbágy Károly, Mollináry Gizella, Nyéki Lajos, Polgár István, Szabó Zoltán, Vihar Béla esetében - vált időszerűvé. A törzsanyag azonban megmaradt s az úgymond klasszikusok adatain, szövegein nem volt indokolt bármit is változtatni. így újra bekerültek a kötetbe Balassi Bálint, Nagy Iván, Madách Imre, Bérczy Károly, Mikszáth Kálmán, Mikszáth Kálmánná (az új kötetben már a leánykori, Mauks Ilona néven), Komjáthy Jenő, Szabó Lőrinc és mások Balassagyarmattal kapcsolatos, a városra utaló versei illetve prózai írásainak részletei. Természetesen az új kiadásban is helyet kapott a megyeháza felépítésének emléket állító, valószínűleg 1831-ból származó vers egy ismeretlen szerzőtől s e helyütt is olvasható például Petőfi Sándor nevezetes országjárásainak Balassa-Gyarmatra vonatkozó úti jegyzete vagy Arany János „Akadémiai papír- szeletek’-jeinek mindössze két sora: „Balas- sagyar m a to n aszonták■ / Nem kell nekünk Greguss, csak Szontágh. ” A történelmi tények ismeretében kifejezetten érdekességnek számít a XIX. századi cseh irodalom egyik jeles képviselőjének Bozena Nemcovának - aki férje állásból következően 1852-ben és ’53-ban élt is Balassagyarmaton - valamelyest néprajzi jellegű írása, amelynek kézirata a Palóc Múzeumban található. Az eredeti, 1972-es kötetet népdalok zárták le - olyan szövegek, amelyek az ország más részein is ismertek, de itt a gyarmati jelző dominál bennük - az új könyv azonban itt folytatódik egy második - az elsőhöz nemcsak családi szálon, hanem tematikájában is szorosan kapcsolódó - önálló részszel, Szabó Andrea Szellemóriások nyomában című fejezetével. Ide a szerző azokat az írásait válogatta, amelyek az elmúlt években jelentek meg - mások mellett- Balassi Bálintról, Bethlen Gábortól, Petőfi Sándorról, Szabó Lő- rincről, Jobbágy Károlyról és a nyomukat őrző épületekről, színhelyekről. A „Város és irodalom” című írásban megemlít néhány úgynevezett „aprószentet” is, míg a reformkori budai könyvkereskedő Burián Pál személyében egy híres „kismesterről" emlékezik meg. Michel Gyarmathyról, a párizsi revüfejedelemről a szintén 1908-ban Balassagyarmaton született Schuchmann Zoltánnal, a szakmunkásképző intézet nagy tekintélyű igazgatójával való barátsága tükrében értekezik Szabó Andrea. Dolgozatában megemlíti azt is, hogy harmincöt olyan balassagyarmati nevektől, utalásoktól hemzsegő - levél ismert, amelyet Schuchmann Zoltán 1958-tól másfél évtizeden át írt Michel Gyarmathynak. Beszámolt többek között a szülőváros megújult arculatáról, Madách halálának századik évfordulójáról, a csesztvei kúriáról, s arról a budapesti irodalmi műsorról is, amelyet Mikes Lilla Michel Gyarmathy költeményeivel fejezett be. 1972. november 15-én kelt az a levél, amelyben örömmel számolt be Párizsban élt barátjának, a Folies Bergére világhírű revüszínház művészeti igazgatójának arról, hogy az elhúzódó nyomdai munkálatok után végre megjelent és sikerrel fogadtatott Szabó Károly Balassagyarmat az irodalomban című antológiája benne két Michel Gyarmathy-verssel - „A befagyott Ipolyon”-nal és a „Családi összejövetel”- lel a „Mosolyok és köny- nyek” című kötetből. Szabó Károly és Szabó Andrea modern, tetszetős tipográfiával elkészített kötete a közelmúltban a Madách Imre Városi Könyvtár kiadásában jelent meg a Jobbágy Károly Alapítvány, Balassagyarmat Város Önkormányzata, a Runner Média Kft. Nyomdaüzeme és öt magánszemély - dr. Abay Nemes Gyula, Bablenáné dr. Halász Csilla, dr. Halász Zsolt, Kissné dr. Juhász Edit, dr. Pócsik Zsuzsanna - támogatásával. E régiúj könyv is igazolja, napjainkban is időszerűsíti Szabó Károly 1972-ben leírt szavait: „A most alakuló jövő - úgy érezzük - nem nélkülözheti azt az erőt, amely a város múltjából árad. Dolgozni azért tudunk igazán, amihez ragaszkodunk, amit szeretünk... ” Csongrády Béla Balassagyarmat az irodalomban Szabó KároCy - Szabó Andrea :Balassagyarmat az irodaiamban Szedemóriásob nyomában Az 1972-es és a 2010-es kiadást az egykori balassagyarmati festőművész, Farkas András címlapon látható rajza is összefűzi „Ki érti a csíziót?” Ez a kérdés az alcíme annak a hon- és népismereti kiadványnak, amelyet a 36 Jó Palóc Közhasznú Egyesület jelentetett meg a közelmúltban általános iskolás gyermekek részére. Az eredeti latin nyelvű csízió egy 24 verssorból álló öröknaptár volt, amelyben minden két sor egy-egy hónap ünnepeit jelezte. Az első magyar csízió a 15. századi kéziratos Peer-kódexben maradt fent. A szó az „érti a csíziót” szólásban is bele foglaltatott: azaz az ügyes, hozzáértő ember a naptárak álmoskönyvi részeit, csillagjóslásait is el tudta olvasni. Mindez szoros összefüggésben áll a kiadvány főcímével és jellegével. A „Palóc kalendárium” ugyanis nem más mint egy kulturális, néprajzi naptár, amelyben egy-egy hónapjellemzése valamilyen témára fűzetik fel. A népi elnevezések szerint emlegetett hónapok az iskolai tanév ritmusához igazodva követik egymást, így az első hónap, a szeptember a Szent Mihály hava nevet viseli és a palóc építészeti sajátosságokkal foglalkozik. Sorra veszi például a leggyakoribb tetőformákat, a lakóházak helyiségeit (ház - szoba, tisztaszoba, pitvar - konyha, komra -- kamra) főbb bútordarabjait, berendezési tárgyait. A hónapot illetve a fejezetet találós kérdések, keresztrejtvények stb. zárják, amelyek megoldásához szinte nélkülözhetetlenek az előző oldalakon kifejtett tudnivalók. A további tizenegy hónap feldogozza többek között a pásztorélet, a paraszti munka, a lakodalom, a karácsonyi, a tavaszi és nyári ünnepkör jellemzőit, bemutat néhány szokást (kaláka, fonó) és tipikus viseletét Férfiviselet: palócföldi cifraszűr. Illusztráció a kalendáriumból (cifraszűr, főkötő, lajbi) is. A kisasszony havának nevezett augusztus kapcsán összefoglaltatnak az előző hónapokra vonatkozó ismeretek, amelyek immár elvezetnek a csízió megértéséig. E kiadvány megjelentésének előzményeként említendő, hogy a kazárt Aba Sámuel Általános Iskola a 2003/2004-es tanév során egy hon- és népismereti, népművészeti vetélkedőt rendezett a palóc települések iskolái között. A nyolc fordulóból sorozatban nyolcvanhárom csapat vett részt több mint harminc településről. A projekt során a gyerekek sok tárgyi és szöveges emléket, dokumentumot gyűjtöttek össze családtagjaiktól s különböző helytörténeti kiadványokból. Ezek jó része visszaköszön most a „Palóc kalendárium” lapjairól. A jól átgondolt szerkesztőmunka lsősorban Rózsási Beáta tanárnőt dicséri, ki a szellemes, tanulságos, átlátható és kezelhető feladatok összeállításában is jeleskedett, de az iskola tanárainak, diákjainak is joggal mond köszönetét az előszóban Körmendy Richárd, a 36 Jó Palóc Közhasznú Egyesület munkaszervezet-vezetője. Mondandója végén az iskolák és a tanulók, a feltételezett „kis olvasók” figyelmét hívja fel az eddig jobbára a sublótfiókok mélyén rejlő régi kincsekre, a „különleges palóc időutazásra”. Tegyük hozzá: nagyon sok felnőttnek is érdemes (lenne) kézbe venni, forgatni e kalendáriumot, amely nem kis mértékben járul hozzá szőkébb hazánk hagyományainak, értékeinek megismertetéséhez, megbecsüléséhez. Cs. B. JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Mit képzel? Majd én fogok a családjának rossz hírt vinni?!” Szerencsés nyertesünk: DunaiDominikFásztó, Akácfa út 13. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2010. október 28-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Március 15. út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.
