Nógrád Megyei Hírlap, 2010. szeptember (21. évfolyam, 202-227. szám)

2010-09-03 / 204. szám

2010. SZEPTEMBER 3., PÉNTEK SPORTTÜKÖR A pápai fogadás volt mindenek csúcspontja testvérvárosok nonstop tri átlón 2010 Visszatekintés a 8607 kilométeres útra Lapunk folyamatosan hírt adott augusztus hónap fo­lyamán a 14 nap alatt 8607 kilométert teljesítő balassagyarmati amátőr sportolók útjáról. Alábbi írásunkban a résztvevők némelyike meséli el egy- egy sztoriját, élményét. Kanyó Ferenc Itt most végre nem kellett futni, kerekezni - átkelés Görögországból Olaszországba egy kompon Jamrik Krisztián: - Együtt in­Fülöp Attila kísérő, egykori válo­gatott gyalogló, aki beszállt futni és kerékpározni is: - Ausztriában az első nagy váltásnál egy Tesco- parkolóban álltunk meg és az utol­só erőterünk Nánásí Peti volt, akit az utolsó 300 méterig vezettem fel a kísérő kocsival. Mondtuk neki hányas számú úton kell jönnie, ezt ő be is tartotta, de egy körforgalom megzavarta és visszafelé fordult: a 300 métert 45 perc alatt sikerült teljesítenie, kerékpárral a keresé­sére indultam és visszavezettem a helyes útra és a váltóhelyre. Molnár József: - Németország­ban, ami a legmeghatározóbb ne­gatív élmény volt az Schulcz Gyu­ri balesete, aki a csapatból a legru­tinosabb biciklis. Váltás előtt más­fél, két kilométerrel előrement az autó és mivel Gyuri nem jelentke­zett már vagy tizenöt perce, így visszamentünk érte, hogy mi tör­tént Ekkor derült ki, hogy egy ka­mion felborította őt Szerencsére megúszta a balesetet zúzódásos, horzsolásos sérülésekkel a térdén, csípőjén, forgóján, a vállán és ezek után egy kicsit nehéz volt számá­ra folytatni. Schulcz György. - Szintén Né­metországban egy késő esti vál­tásban Csehország felé haladva, ködös hűvös időben, Molnár Józsi­nak volt egy sztorija. Az utat elvé­tettük és egy autóútra tévedtünk. Mi előrementünk a kísérő autó­val, hogy megvárjuk őt és felve­gyük, mert ezen az úton tilos volt kerékpározni, ezt ő is tudta, hogy tilos úton járunk és nyomta na­gyon, hogy minél előbb túl legyen rajta. Olyan gyorsan jött, hogy mi­korra mi észbe kaptunk, el is te­kert mellettünk nem vette észre, hogy ott várjuk a kocsival. A leg­közelebbi város határában talál­tuk meg, és itt tértünk át egy má­sik útra. Szerencsére büntetés nél­kül megúsztak a kalandot Fábri Andrea: - Mivel Csehor­szágban, Liberec környékén az előző napi esőzések következté­ben árvíz miatt le voltak zárva az utak, így körülbelül egy száz kilo­méteres kerülővel tudtunk átmen­ni Lengyelországba, ezért meg­bomlott a váltások és a busz pihe­nőidejének a ritmusa. Ahhoz hogy megint összhangba kerüljünk a Fábri Andrea-Borda Gyula- Schulcz Gyuri-Filip Krisztián vál­tásnak kellett egy 500 kilométeres etapot teljesítenie, mindezt úgy, hogy csak a kettőszázötven kilo­méterre szolgáló ellátmányt vittük magukkal, de megoldottak e fel­adatot, fél adag kajával. Borda Gyula- - Lengyelország­ban lerobbant a nagy kísérő bu­szunk, de szerencsére a tulajdo­nos küldte a másik járművet Az ukrán határon való átkelés egy örökkévalóságnak tűnt, de szeren­csére nekünk ebben a buszlerob- banás következtében nem kellett részt vennünk, így minden rossz­ban van valami jó. Varga József: - Olaszországban nagyon nagy lelki plusszal a pápai áldás után vetettem magam a bi­ciklizésbe és ez körülbelül 15 mé­terig sikerült tökéletesre, a klip- szet néztem, hogy a lábamat be tudjam rendesen rakni, közben nem kerültem ki a saját kísérő ko­csimat és kissé „felkenődtem” rá, de megúsztam sérülés nélkül, ezek után ragyogóan teljesítettem az etapomat Sztancsikjózsefi - Kovács Józsi­val kerekeztünk egy nagyon sű­rűn lakott olaszországi részen, ahol borzasztó nagy és ilyenkor megszokott dugók voltak. Minden második autóból kiabálnak, mu­togatnak, fütyülnek, és az egyéb­ként mindig higgadt, kimért ta­nár úr az etap végére szerintem egybefüggő olasz mondatokkal szidta a forgalmat, és ugyanúgy beilleszkedett a környezetbe, mint az olaszok. dúltam Schulcz Gyurival és Sztancsik Dodival kerekezni, de mivel én alapvetően futó vagyok - mivel az időben is jól állunk - megbeszéltük, egy laza tempót kerekezünk, de valahogy bein­dult az adrenalin, és 60 kilométer után közel harmincötös áüagot sikerült tekerni. Eddig én nem is gondoltam, hogy ilyen gyorsan tudok menni biciklivel. Fülöp István szakács: - Olaszor­szágban egy éjszakai pihenő­időnkben megálltunk az Adriai­tengerparton, hogy itt főzni kelle­ne valamit A többiek szunyókál­tak, amíg összedobtam valamit. Erre jöttek a karbantartók, s közöl­ték, hogy itt másfél millióért lehet főzni, kempingezni, ennyi a bün­tetés. Én még olyan gyorsan nem állítottam össze ételt a csapat tag­jainak, csakhogy megússzuk a büntetést, de a fiúk se maradja­nak éhesek. Medvácz Lajos polgármester: - Természetesen legnagyobb élmé­nyem a szentatyával való találko­zás volt. Az előzményekről, a szervezésről annyit, felvetődött, hogy kérjük fel egy művész bará­tunkat, lencsés Zsoltot - aki a Pontifico Institute Maestre pie Filippini Santa Lucia Rend segít­ségét kérte a levél továbbításában és a lobbizásban - járjon közbe ennek az érdekében, bár kicsit szkeptikusak voltunk, pont ben­nünket fog fogadni. A lobbizás re­mekül sikerült, ezúttal is köszön­jük Zsolt segítségét. Az eredeti terveinktől korábban, augusztus 15-én Nagyboldogasszony, Ma­gyarország védőszentjének nap­ján járulhattunk a szentatya elé. Igyekeztünk időben megérkezni, hogy meg tudjunk felelni a szigo­rú biztonsági és protokolláris sza­bályoknak. Azt előre tudtak, csak egy embert fogad, a többieket egy szertartás keretében köszönti, ez így is történt. Fél tízre vártak a szentatya rezidenciáján, egy sportcentrumban tisztálkodott le a csapatunk. Én öltönyben, míg a többiek sportfelszerelésben vol­tak. Fél tízre kellett megérkez­nünk, 11 órakor Kiss Katalin tol­máccsal felkísértek minket a biz­tonságiak, a fogadóterembe, vit­tük a magyar földet, a kőrisfát, a balassagyarmati Szentháromság­plébániatemplom ajándékait Né­gyen voltunk a teremben, a má­sik három személy pap volt, aki­ket a szentatya ugyancsak foga­dott ezen a napon. Amikor kö­szöntötte a zarándokokat, kö­szöntőjében külön kiemelte és üdvözölte a balassagyarmati triatlonosokat. Szó szerint a kö­vetkezőket mondta: „Isten éltesse a magyarok Nagyboldogasz- szonyát, dicsértessék a Jézus Krisztus minden magyarnak”: Hihetetlen hangulat volt a rezi­dencia belső udvarán, a téren kó­rusok is voltak a zarándokok kö­zött, akik éneklésükkel különle­ges hangulatot varázsoltak a szentmise alatt is, „Benedicto, Benedicto” kiáltásokkal és taps­sal éltették a pápát, aki mosolyog­va meghallgatta és folytatta a pré­dikációt. A személyes találkozó során átadtam a szentatyának azt a földet is, amit kis csapatunk Né­metországból, a szülővárosából hozott, hogy ezt összekeverve a városunk földjével ültethesse el a kőrisfát. Az átadott földdel na­gyon megleptük XVI. Benedek pápát. Megáldott bennünket, ti­zenöt percig tartott a találkozás. Kaptam egy rózsafüzért ajándék­ba a pápától, látszott rajta nagyon pozitív volt a hozzáállása, jólesett neki, hogy szülővárosát is felke­restük és ezt ki is fejezte. Utólag is belegondolva, óriási dolog, hogy bejuthattam a szentatyához, sze­mélyesen találkozhattam és szót válthattam vele. Magyarországon talán még egyetlen város sem büszkélkedhet azzal, hogy képvi­selője találkozhatott XVI. Benedek pápával, aki áldását adta testvérte­lepüléseinkre és Magyarország valamennyi polgárára is. Ezen ál­dást az augusztus 20-i balassa­gyarmati ünnepségen én továbbí­tottam a nógrádiaknak. Különle­ges jelentőséggel bírt, hogy pol­gármesterként Magyarország vé­dőszentjének napján fogadott bennünket a szentatya. A pápai fogadást videón is meg kellett örökíteni, az „operatőr" Fábri And­rea ezt a legjobb kameraállásból tehette... Nem csak jó, Janics Natasa háromszoros olimpiai és 18-szoros vi­lágbajnok kajakos támogatói megállapodást kötött az EDF DÉMÁSZ Zrt.-vel és bejelentette az utánpótlást segítő alapítványának létrehozását. Az EDF DÉMÁSZ Vízisport Egyesület versenyzőjét - aki a múlt hónapban rendezett poz- nani vb-n három arany- és két ezüstéremmel a legeredmé­nyesebb volt - a 2012-es londo­ni olimpiáig segíti a cég. Thierry Le Boucher, a társaság elnök-vezérigazgatója elmond­ta: az EDF sport iránti elköte­lezettségét mutatja, hogy évek óta névadó szponzora a szege­di vízisport-egyesületnek, tá­mogatja Vajda Attila olimpiai bajnok kenust, Varga Tamás világbajnok evezőst, Hosszú nagylelkű is Katinka világ- és Európa-baj- nok úszót, és a csoporthoz most kapcsolódik Janics Nata­sa. A kajakos utalt rá: azon túl, hogy az ő nyugodt londoni fel­készülését biztosítja, a fiata­lok számára is ösztönző lehet a megállapodás, hiszen láthat­ják, ezt a sportágat is szponzo­rálásra érdemesnek tartják. A versenyző bejelentette a „Janics Natasa Kajak-kenu Utánpótlás Alapítvány” létre­hozását, mely azoknak a gye­rekeknek kíván segíteni, akik nehéz helyzetük miatt sokszor az egyesületi tagdíjat sem tud­ják befizetni. A támogatásnál kiemelten kezelik a vidéki gyerekeket, mert - amint Janics megjegyezte - az ő spor­tolásuk a budapestiekénél is nehezebb. Schmidt Gábor, a szövetség főtitkára a jövő évi szegedi kajak-kenu vb-vel kap­csolatban hangsúlyozta, hogy akárcsak 2006-ban, jövőre is több újdonsággal állnak elő.

Next

/
Thumbnails
Contents