Nógrád Megyei Hírlap, 2010. szeptember (21. évfolyam, 202-227. szám)
2010-09-30 / 227. szám
ALMANACH 2010 Nagybárkány. Polgármester: Balya András. Jegyző: dr. Tucsekné dr. Horváth Antónia. A képviselő-testület tagjai: Boros László, Boros József, Luczáné Lénárt Ágnes, Hukics Katalin, Danyi Attiláné, Szegi László, Virányiné Balya Ildikó. Lakosok száma: 700 fő. A községháza címe: 3075 Nagybárkány, Petőfi út 61. Telefon: 32/391-111. E-mail címe: barkany@profinter.hu Csendes környék, friss levegő- Tizenöt éve lakunk Nagybárkányban és 14 éve van egy vállalkozásom. Boltot üzemeltetek a faluközpontban - mondta VÁRADI GUSZTÁV vállalkozó. - Hp Az elmúlt négy évben nem sok ■W ,31 jó történt. Zuhanó tendenciát 02 mutat a vállalkozásom is, egyE| re kevesebb a vevő, mert egy4 re ívesebb az emberek pénze. Az előtte való négy évben sokkal jobb dolgok történtek. A polgármesterrel semmi problémánk nincs, és szeretünk is itt lakni. Nagyon sok előnnyel jár, hogy zsákfalu vagyunk, mert például csendes a környék és nincs átmenő forgalom. A gyereket nyugodtan ki lehet engedni az utcára játszani. További pozitívum, hogy friss levegő van, erdőszélen lakunk. A közbiztonsággal mostanában sok a probléma, de ez a környező falvakban ugyanígy van. Sokan kérdezték már tőlem, hogy elmennék-e innen lakni? Én mindenkinek azt mondtam, hogy nem. Jók az emberek, csak sajnos nem mindig van pénzük. Ez a falu tíz-tizenöt éve még a térség központja volt, rengetegen jártak ide szórakozni, ismerkedni. A völgyben ez volt a vezérfalu, ez vitte a prímet. Sajnos most már csak az utolsó helyen van. Reméli, tovább fejlődik a falu- Itt élek 43 éve, nagyon jó itt élni. Az utóbbi időben nem sok fejlesztés történt, de ennek elP*^ 'VB lenére nem költöznénk el in- nen-A hivatal segítőkész, sok/flppPrlw szór van lehetőségünk némi közmunkára, amiért pénzt is kapunk. A polgármesterrel meg vagyunk elégedve, és reméljük, hogy az elkövetkezen- ' fmLt** dó négy évben több lehetősége lesz, és tovább fejlődik a falu - vélekedett csemer tibor. „Semmi lehetőség sincs" Balogh Gábornak nem tetszik a falu, nem is szeret itt élni.- Mindentől távol vagyunk, ív g kiesünk munkahely szem$ 2 pontjából is. Salgótarjánban KL már nincs munkahely, a város P is le van rongyolódva. A telepü[R* lésünk rendezetlen, az utóbbi I* időben szinte semmi nem tör tént. Ha valamit tesznek, ak- Hk kor nem úgy, ahogy kellene. Nemrég elkészült az út, de már esik szét. Gyalázatos, nem úgy javították meg, ahogy kellett volna. Úgy látszik, hogy nem tudnak gazdálkodni az uniós pénzekkel. Sokmilliót beletettek, mégsincs látszatja. Ha lehetőségem lenne rá, azonnal elmennék innen. Sőt, még a megyét is elhagynám, mert itt már semmi lehetőség sincs. Hiába akar az ember becsületesen dolgozni, a munkahelyek sorra szűnnek meg, a gyárak zárnak be. Én is olyan helyen dolgoztam, amit most számolnak fel. Sajnos már idősebb vagyok, letelepedtünk itt, s éppen ezért nem indulok neki olyan köny- nyen. Itt csak beszél mindenki, de nem tesz semmit. Nagybárkány egy elhanyagolt település, néha olyan érzésem van, hogy azért is büntetnek minket, mert egy kieső falu vagyunk. Vannak itt lehetőségek, csak a testület sem úgy áll hozzá, hogy valamit kellene csinálni. Józan ésszel kellene gondolkodni és megkeresni a lehetőségeket, mert vannak, csak nem ott, ahol keresik őket. Segítenek, ha tudnak- Jó itt lakni, s az elmúlt négy év is jól telt - tekintett vissza csömör attila. - A polgármestérrel meg vagyunk elégedve. m Mindenhol van probléma, így I inkább mindennek a jó oldalát ■ kell nézni. Sajnos egyedül ma ra<*tam három gyerekkel, ■■ mert a feleségem meghalt, így PkJlBl nekem m(,8 nehezebb. A hiva- tál segít, ha tud, ez becsülen- dő. A településről nem mennék el, mert szeretem, és a gyerekeim is ragaszkodnak Nagybárkányhoz. Balya András két évtizede a település polgármestere. Az évek során legjobb tudása szerint dolgozott a faluért, ami leginkább személyes kapcsolatai révén fejlődött. Van már gáz, víz, szennyvíz, de vannak még álmok is, csak ahhoz még több pénz kellene. víz, a gáz, az utak felújítása egy kis reményt adtak, ugyanis a nulláról indultunk. Tovább növelte az önbizalmamat, s így bele mertem vágni olyan beruházásokba is, amik első hallásra kétségesnek tűntek. Ebben az önjelölt polgármester-jelöltek többször akadályoztak, és megnehezítették a munkámat, de én nem adtam fel. Sokat tettünk azért, hogy helyi szinten a sport és az oktatás fejlődjön, s az iskolánk megmaradjon. Éves szinten nyolcszázezer és egymillió forint közötti költségvetéssel működött a sport, amíg ezt a pénzügyi lehetőségeink lehetővé tették. 2005-2006-ban előkerült az oktatási intézmények integrációja, amely komoly megerőltetés volt egy ilyen 700 fős kis település számára. Módosultak a működéshez szükséges normatív támogatások, egyre csak csökkentek a tanulói létszámok és egy olyan pénzügyi űr következett, amely hónapról-hónap- ra csak nőtt. A kormány lehetőséget biztosított arra, hogy pályázati úton pótoljuk a hiányt, de nem tudtam meggyőzni a képviselőtestületet ennek a pozitív oldaláról. A mai napig nem tudtuk bevinni az oktatási intézményünket a Bátonyterenyei Kistérségbe. A törvények csak kistérségen belül biztosítanak további normatívát, így ezektől már el is estünk. A képviselő-testület hátrányos helyzetbe hozta a települést és így az utóbbi időben az a településfejlesztési hullám, ami volt, jócskán alábbhagyott, ugyanis az oktatási intézmények működése nagyon sok pénzt emészt fel. Nincs megoldás addig, amíg a testület meg nem szavazza, hogy kistérségen keresztül működjenek tovább az intézményeink. Jelen pillanatban azt kell mondanom, hogy kimerültek az önkormányzat pénzügyi lehetőségei. Ezt a problémát már csak egy új képviselő-testület tudja helyretenni. Az elkövetkezendő hónapokban tovább nőnek majd a pénzügyi nehézségeink, de bízom benne, hogy október után egy új testülettel folytathatjuk majd a munkát. Olyanokkal, akik megértik végre, hogy a Bátonyterenyei Kistérséghez való csatlakozás nem csak jó lehetőség, nem csak formailag létezik, ugyanis nagyon sok előnnyel jár. Ha nem kell olyan sokat áldoznunk az oktatási intézményeinkre, mint most, akkor abból a pénzből tovább fejlődhetünk, fejleszthetünk - zárta szavait a polgármester.- Polgármesterségem kezdetekor Nagybárkány közműberuházásai és infrastrukturális fejlesztései a nullával voltak egyenlők. Az első feladatok közé tartozott az elmaradások pótlása - kezdte balya András a visszaemlékezést. - A település utcái sárosak voltak, burkolatlanok, egyedül a fő út volt kövezett. Telefon- hálózat csak az intézményekben, középületekben volt. A villany, a közvilágítás hagyományos égőkkel volt biztosítva. Vezetékes víz, csatorna, egyéb infrastruktúra a községben nem volt. Évről-évre figyeltük azokat a pályázatokat, amelyek a kisközségek fejlesztésével foglalkoznak. Megpályáztuk mindet, amiről úgy gondoltuk, hogy szükség van rá. A pályázataink sok esetben sikerrel jártak, s az önerőt is mindig tudtuk biztosítani. így épültek meg például a portalanított utak, és a vezetékes ivóvíz-hálózat. A szennyvíz-elvezetést elsőként, egyedül valósítottuk meg a környező hat község közül. Sajnos, csak harminc százalék volt a támogatás mértéke. Egészen a miniszterelnökig kellett mennem azért, hogy módosítsák a törvényt, és szennyvíztisztítóra ne csak a 2000 fő fölötti települések kapjanak állami támogatást. Emeljék meg a támogatás mértékét is, ne csak 30 százalék legyen. Nagyon szerette volna a település lakossága, ha a hagyományos fűtési rendszert ki tudjuk váltani valami korszerűbbel, és kényelmesebbel. Itt szóba került a gázberuházás, de semmilyen állami támogatást és pályázati kiírást nem találtunk. Más irányba kellett elindulnunk. Megkerestem Budapesten a MÓL Zrt. vezérigazgatóságát. Fogadtak, s ott ígéretet kaptam, hogy ha a környező 13 települést is meggyőzöm a korszerűsítésről, akkor meglesz Nagybárkányban a gázberuházás. A szerződéskötés előtt kormányváltás történt, így más lett a vezérigazgató, aki már nem támogatta a településünk beruházását. Az igazgatótanácsban volt egy nagyon jó ismerősöm, őhozzá fordultam segítségért. Ő készségesen fogadott és közölte velem, hogy ő csak egy tanácstag. Viszont megígérte, hogyha egyszer ő lesz a vezérigazgató, akkor segít nekem. Az élet produkál furcsaságokat, s pár év múlva ez az úr lett a vezér- igazgató. Megvártam, amíg stabil lett a pozíciója, és felkerestem. Azonnal közölte velem, hogy amit megígért, azt be is tartja. Elbeszélgettünk, és ennek eredményeként a tizenháromból 12 településen pár év múlva gázberuházás történt. A történetnek az a lényege, hogy soha nem szabad feladni, mert mindig van remény. A szenny