Nógrád Megyei Hírlap, 2010. szeptember (21. évfolyam, 202-227. szám)

2010-09-29 / 226. szám

2010. SZEPTEMBER 29., SZERDA

7

KÖZÉLET

Ludányhalászi. Szeptember 25-én délután kettőkor elszabadult a jókedv a községben: díszhuszárok, zászlódobálók, dobosok, mazsorettek, hintók, lovas kocsik, muzsikusok, tündöklő népviseletbe öltözött lányok, legények, terményes kocsik pompáztak a felvonulásban. Még maga Bacchus, a bor és vidámság istene is jelen volt,

s kék és zöld szőlőfürtök lengtek a felvonulók kezében.

Sz. A.

A menet a horkai buszmegállóban, a horkai sörözőnél, a polgármesteri hivatalnál, a halászi üzlet előtt és a halászi külső buszmegállónál meg- megállt, s a járdán álló nézelő- dőknek - akiket a viseletbe öltözött asszonyok kínáltak minden földi jóval - a kisbíró kidobolta a falu nagy eseményeit.

A boristen kocsijáról megtudhattuk: „az ivós ember olyan, mint a krumpli, a java a föld alatt van”, arról is értesülhettünk a szénaboglyák láttán, hogy „másként illatozik a széna a szerelmeseknek, másként a lónak”, egy homokzsákokat szálk'tó teherautóról azt olvashattuk le: „a víz az úr”, s a „Haragszom a töködre” felirat ékeskedett egy tököket fuvarozó teherautó oldalán.- Hogy aztán májusban min veszett össze Szent Péter és Pál, azt nem tudjuk, de elöntött minket az ár. Egyszerre zúdult ránk az Ipoly, s az égnek csatornája. Egyik éjjel egy helyről jött a riasztás, hogy menjen a sereg, mert a víz már betört, s a házakban hempereg - idézte meg immár tréfásan és a bajokon felülemelkedve az árvíz sújtotta napokat a kisbíró, aki bemutatta a díszes társaságot: Szeged városából jöttek a talián zászlósok és dobosok, s Pásztóról a mazsorettek, akik „egy nagy tapsért még bukfencet vetni sem restek”. Ludányhalásziból jött azonban a sereg derék hada. Itt van köztünk a polgármester és kedves családja, kik a jó bort kínálják felváltva. Hintón utazik a bíró, bíróné, gazda és gazdasszony. Huszárok, zászló- és szőlővivők, csőszök, boristen és mesteremberek, mindmind díszítik a hosszú menetet. S utoljára, de nem utolsó sorban vasparipára rakott ter! mények vonulnak legottan. Véli lük együtt lett ismert Ludány,

1 minden piacon, egész Pesten,

2 Budán. A kis faluban nyugai lom uralja a tájat, virágerdő borít tereket, utcákat. A sok munkának meg is van a díja, Nóg- rád legvirágosabb községét a palócság Ludányhalászinak hívja. Beszédem végén még egyszer köszönjük mindenkinek, kik tettek, dolgoztak érte, hogy községünkben az elmúlt négy évben győzött a szeretet, az összefogás, a béke - verselte a kisbíró.

A menet elején haladó hintóbán ült Kovács Imre polgár- mester is feleségével, buzgón kínálva italával a falu lakosait. - Szeptember utolsó szombatján rendezzük meg a szüreti vigasságot immár negyedszer. Örülök, hogy sikerült visszacsempészni a menetbe a messze földön híres ludányi főkötőt, melyet még Petőfi is megcsodált úti jegyzeteiben. Azt írta, ha megnősül, Ludányból visz menyasszonyának főkötőt. A palóc népviselet egyik legjellegzetesebb darabja a ludányi. Mindenkit ösztökélek arra, hogy büszkén hordja ezeket a tradicionális ruhákat - mondta a község első embere, aki maga is saját, hazulról hozott fekete-fehér viseletében vett részt a mulatságon. Dr. Nagy Andor ország- gyűlési képviselő - aki szintén vendége volt a ludányi szüretnek - azt fejtegette: jó látni, hogy milyen tömeget mozgat meg a rendezvény, mennyien beöltöznek, s milyen jókedvű- ek az emberek. - Bort sajt után, lovat istállóban és leányt bálban ne válassz! - idézte a tréfás mondást a képviselő.

Az önfeledt menet útja végeztével betért Kovács Imre polgármester házába, ahol az udvaron már megterített hosz- szú asztalok várták az ünneplőket. Gulyás, sütemények, egyéb enni- és innivalók fogadták a mulatozókat. A község vezetője fáradhatatlanul kínálta a vendégeket, akik táncra is perdülhettek, majd a művelődési házban folytatódott az önfeledt ünneplés, amely nagy összefogásról, jó faluközösségről tett tanúbizonyságot.

Látványos menet, vendégség a polgármesternél