Nógrád Megyei Hírlap, 2010. szeptember (21. évfolyam, 202-227. szám)

2010-09-02 / 203. szám

1 2010. SZEPTEMBER 2., CSÜTÖRTÖK NÓGRÁD MEGYE Héricsszámlálásról, zöldségszobrokról is szól a pályázati „napló” Bakos Gyula polgármester összegzésében az elismerés hangján szólt a pedagóguskollektíva hozzáállásáról Luciáivá. Az előremutató újszerű be­vezetését és ezzel együtt sok-sok pluszmunkát vállalt fel a községi ál­talános iskola és óvoda azzal a pá­lyázati programmal, amelynek szakmai részét ünnepélyes keretek között augusztus 31-én zárták az is­kolai tornateremben. A község ön- kormányzatának „Kompetenciaala­pú oktatás, egyenlő hozzáférés Luciáivá község közoktatási intéz­ményeiben” című sikeres TÁMOP 3.1.4/08/2. jelű pályázata, az el­nyert 219 millió forint tette lehetővé az oktatást-nevelést átható, a tanu­lók életkori sajátosságait, egyéni ké­pességeit előtérbe helyező feladat­sor elvégzését. Az eltelt egy évben mindezek újszerű tartalmi elemek­kel gazdagították a tevékenységet. S ahogyan bevezetőjében Klagyivik Attiláné iskolaigazgató hangsúlyoz­ta, pedagógiai módszertani kultúrá­jában nagyon sokat profitált a két intézmény a programnak köszönhe­tően. Bakos Gyula polgármester ösz- szegzésében az elismerés hangján szólt a pedagóguskollektíva hozzá­■ Az óvoda a négy fő termé­szeti elem, a levegő, a víz, a tűz és föld témaköröket kö­zéppontba állító foglalkozá­sok garmadájával valósítot­ta meg a célokat. állásáról, mindarról a lehetőségről, amit a pályázat kínált, s amelynek előnyeit a fenntartó és a szülők is érzékelhették. A sikeres pályázat révén az iskola, óvoda fejlődött, a pedagógusok felkészültebbek let­tek, s mindez előmozdíthatja a gyermek-, illetve tanulói létszám növekedését. Klagyivik Attiláné megköszönte a külső szakemberek segítségét, majd jelezte, hogy az óvoda a négy fő ter- mészeü elem, a levegő, a víz, a tűz és föld témaköröket középpontba állító foglalkozások garmadájával valósí­totta meg a célokat. A gyermekintézmény képes beszá­molója felvillantotta: gazdag tárház a környezet, s ötletes megismertetése élvezetes a kisgyermekek számára, főként, ha láthatják például, hogyan készül must a szőlőből, s hogy „tökjó nap” is szólhat a kobakosokról. Az igazgató summázta, hogyan oldották meg az iskolában a kötele­ző tartalmi elemek bevezetését, ér­zékeltette, hogy a továbbképzések mellett részükről kreativitás és gyakorlatias hozzáállás is kellett a megoldásokhoz. Szakmai számve­tése a jelentős eszközbeszerzésre is kitért, mégis élménybeszámoló­val ért fel, hiszen a „három hetet meghaladó projekt” keretében volt tavaszihérics-számlálás, a témahé­ten pedig térképet készítettek a ha­zai termesztett növények szárma­zási helyeiről, de futóverseny, úszás, fogászati előadás, sőt zöld­ségszobrászat is szerepelt az ese­mények sorában. MIHALIK JÚLIA Ez a kompetenciás dolog... „Van, amikor mindennek meg kell változnia, hogy a lényeg változatlan maradjon... ” Talleyrand, a francia diplomácia legkiemelkedőbb alakja, ez­zel azt is súgja nekünk: be ne savanyodjunk, ha­nem inkább újuljunk, máskülönben a világ válto­zásainak óriás hullámai átcsapnak felettünk, s elnyelnek. Sokszorosan szentenciának tekinthetik ezt a hazai, köztük nógrádi iskolák, s szakmai kö­rökben köztudott, hogy bölcsességük szekerét szép pályázati summák tolják A körön kívüli sokakhoz elméleti síkon ebből nem sok jut el. Főleg, ha nem „fordítják le ” számukra, hogy mi akar lenni peda­gógiai értelemben a kompetenciaalapok hozzá­adása az iskolai-tanári m unkához vagy nem neve­zik néven azt, hogy TÁMOP. Ennek ellenére azok a nem szakmabeli felnőttek, akik valamilyen csa­tornán közel kerültek „a projekthetes, moduláris,' tantárgytömbösítéses”, azaz számukra többisme­retlenes elemekkel jelzett programhoz, rokonszen­veznek vele. Mert azt látják, hogy az adott iskola, óvoda, meri mellőzni az elavultnak tartott oktatá­si módszereket, és újszerűén szeretné tudáshoz se­gíteni a csemetéjüket. Továbbá ez a kompetenciás dolog egész nagyra tárja az ismeretszerzésre nyíló kaput. Hogyan, hogyan nem a kiskertekbe, a kony­haművészetrejtelmeibe is bevezeti a kisebbeket és nagyobbakat, sőt a nagymama tócsnireceptjére is igényt tartanak. A természeti barangolás, a védett növények feltérképezése éppúgy lehet hozzátarto­zó fejezet, mint a felfedezés öröme olyan berkek­ben, amelyek mindig is kéznyújtásnyira voltak, csak az erre mutató kíváncsiságok és hajlandósá­gok szunnyadtak... Van még jó néhány remek vonása ezeknek az is­kolai, pályázatos lehetőséghalmazoknak. Mégis kiemelkedik közülük, s fókuszukba is állított az, hogy a tanító az életkori sajátosságokhoz, egyéni képességekhez igazodó fogásokkal nyitogassa a gyermek értelmét. Igen, hiszen mindegyik apróság vagy nagyobbacska emberke egyszeri és megismé­telhetetlen külön-külön világ, aki szárnyakat akar, hogy egyszer majd maga tanuljon meg repülni. )LUNK SZOL Sok-sok ember otthona... (Folytatás az 1. oldalról.) tudjunk biztosítani - fejtette ki Bóna Eleonóra:- Az Ezüstfenyő nem csupán egy intézmény, hanem sok-sok ember otthona. Nekünk az a fel­adatunk, hogy életük alkonyán méltó körülményt, nyugodt kör­nyezetet tudjunk számukra te­remteni - tette hozzá az igazgató. A Nógrád megyei közgyűlést Becsó Zsolt elnök távollétében - aki hivatalos elfoglaltságai mi­att nem tudott jelen lenni az ün­nepségen - az ő közvetlen mun­katársa, Nagy-Majdon Józsefkép­viselte. Köszöntőjét Goethe sza­embertársaink élnek. Hiszem, hogy az Ezüstfenyő ilyen intéz­mény - hangsúlyozta Nagy- Majdon József. Majd kitért a történelmi előz­ményekre, s köztük az egészen közeli múltra is: az utolsó át­szervezés 2008. márciusában érintette az Ezüstfenyőt, amikor megkezdte működését Salgótar­jánban a Baglyaskő idősek ott­hona, s a Füleki úti telephely át­került ennek a kezelésébe. Az intézmény jelenleg három hely­színen összesen 386 ember szo­ciális ellátására biztosít lehető­séget. „Második családba kerültem” Egy volt lakó, dr. Gáspár János így írt az otthonról: „Az Ezüstfenyő Idősek Otthona azoké, akiknek a többsége ugyan valóban beteg, de segítőkész és tud örülni az életnek, akik otthonuknak érzik az intézményt és második családjuknak az itt dolgozókat. Második otthonra leltem vér szerinti családom mel­lett, második családba kerültem...” vaival kezdte: „az öregkort nem megélni, hanem elviselni művé­szet”. Éppen ezért van az életben nagy jelentősége annak, hogy az ember idős korában igényes kör­nyezetben, hozzá méltó körül­mények között élhessen. Szemé­lyes, szeretettel teli gondoskodás a lételeme kell, hogy legyen min­den olyan otthonnak, ahol idős- A fél évszázada működő idő­sek otthona leginkább azon em­bertársainknak viseli gondját, akik egyedül, támasz nélkül ma­radtak. Az itt dolgozóknak pótol­niuk kell a családot, s hogy meny­nyire eredményesen teszik ezt, a kialakult hangulat, a közösen, családias hangulatban eltöltött órák bizonyítják. Kalapot kell emelni előttük, s megköszönni ál­Nincs semmi bajunk, jól érezzük magunkat itt... - véli egyöntetűen a Kopka Mihály, Gübner Zoltán és Hugyecz Mihály alkotta „asztaltársaság" lapunk ügyvezető igazgató-főszerkesztőjének társaságában dozatkész munkájukat! - hang­súlyozta Nagy-Majdon József. A köszöntők elhangzását kö­vetően megjutalmazták azon dolgozókat, akik kiemelkedően teljesítettek munkájukban. Elis­merést vehetett át dr. Barta Lász­ló megyei főjegyzőtől Horváth Ferencné intézményvezető ápo­ló, Petre Ferencné gazdasági ügy­intéző, Kovács László gondnok, Géczi Ferencné intézményvezető ápoló és Hajdú Istvánná rendelő­asszisztens. Bóna Eleonóra virágot adott át a tisztelet jeléül Serfőzőné Deák Katalinnak, illetve köszönetét mondott Máténé Gajdics Katalin­nak, az intézmény gazdasági igazgatójának az elmúlt években végzett lelkiismeretes munkáját és kiemelkedő teljesítményét. Az ünnepi program keretében a jelenlévők megtekinthették a bátonyterenyei és mizserfai la­kók „Mit tehetek érted?” című közös műsorát, az idősek klubja tagjainak zenés összeállítását, valamint a KIVISZI színházi mű­hely külön erre az alkalomra szánt, Üzenet elnevezésű pro­dukcióját.

Next

/
Thumbnails
Contents