Nógrád Megyei Hírlap, 2010. augusztus (21. évfolyam, 177-201. szám)

2010-08-02 / 177. szám

ALMANACH 2010 MÁRKHAZA Polgármester: Dr. Brenda Péter Alpolgármester: nincs Jegyző: Pintér Jánosné A képviselő-testület tagjai: Gyetvai Józsefné, Mikuska Zoltán, Bangó Illés, Ipolyi János, Illés István, Lakosságszám: 245 Községháza címe: 3075 Márkháza, Rákóczi út 23. Telefonszáma: 0632/390-054. Fax: 0632/390-033 A község weblapja: www.markhaza.hu E-mail címe: markhaza@mail.globonet.hu Dr. Brenda Péter 20 éve Márkháza polgármestere. Békés megyéből származik, a nyugalmazott állatorvos. Munkája hozta Nógrád megyébe, először Szirákra, majd később Márkházára. A települést egyből megszerette, így nem volt kétséges, hogy itt marad. A családias hangulat megérintette, és most is azt mondja, hogy a pénztelenség ellenére még most is - egyebek mellett - a családias hangulat miatt szereti a községet. Ezzel nincs egyedül. Úgy élnek, mint egy összetartó nagy család- A kezdet kezdetén nagyon sok lehetőségünk volt, ugyanis nem volt víz, gáz, televízió, szennyvíz - kezdte dr. Brenda Péter a visszaemlékezést. . - Az országban már természe­tessé vált infrastruktúra fejlesz­tések nálunk is megva­lósultak. Lett víz, gáz, a korszerű telefonálás is mindennapos lett. Való­ra vált a százmilliós költ­ségvetésű szennyvízbe­ruházás, amit uniós for­rásból sikerült megolda­ni. Nem akartuk a lako­sokat terhelni, ezért az önrészre hitelt vettünk fel. Ezt a mai napig fizetjük, de már csak pár hónapig. Manapság sok pályázathoz önerő kell. Sőt, előre meg kell fi­nanszírozni, ugyanis úgyneve­zett utófinanszírozás van. Éppen ezért 2006-2010 között kisebb fejlesztésekben tudtunk csak gondolkodni. Dr. Brenda Péter Pályáztunk játszótérre, amit négymillió forintból szerettünk volna megépíteni. Sajnos pályá­zaton csak 2,8 milliót nyertünk, és nincs 1,2 millió önerőnk hoz­zá. Éppen ezért a jövő egyik be­ruházása lesz a játszótér. Nagy szükségünk van rá, ugyanis szerencsére sok a mostanság szüle­tő gyerek a településen. Ráadásul olyanok köré­ben, akik minden bi­zonnyal itt fognak ma­radni. 2007-ben a csapadék­víz elvezetésére nyer­tünk pénzt, így 7,2 mil­lióból árkot építettünk. Szeren­csére emellett kedvező a földraj­zi fekvésünk is, így-nálunk még nem volt probléma árvízzel vagy belvízzel. 2008-ban az állami közútke­zelő jóvoltából felújították a fő utcánkat. Nagyon örültünk ne­ki, mert már rossz állapotban A településen talán nem mindennapi templomukra a legbüszkébbek A falu egyik legnagyobb reménysége a közelmúltban átadott pálinkafőzde volt. Kialakítottunk két új busz­várót és egyet felújítottunk. 2009-ben Internet elérésre pá­lyáztunk, és nyertünk egymillió forintot, amiből korszerű ^épet vettünk, és fizettünk egy oktatót, aki megmutatta a gép kezelését. Nagy volt akkor és most is az ér­deklődés a számítógépes világ felé. Főleg a fiatalok körében népszerű a számítástechnika és az Internet. Van egy mozgó könyvtárunk, ugyanis együtt működünk a sal­gótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtárral. Alkalmanként ki­cserélik a könyveinket, és úja­kat hoznak. Az olvasás még a mai napig népszerű a települé­sen. Nemrég volt két pályázat, amin nyertünk. Az egyik kifeje­zetten romáknak szólt. Ennek köszönhetően megtisztították a munkások a Kis Zagyva patak völgyét, és a téli munkálatokban is részt vettek. Ezen kívül is volt még egy sikeres pályázatunk, ahiol tíz főt tudtunk foglalkoztat­ni a segélyezettek közül. Van egy épületünk, amely kul- túrotthonként működik. A felújí­tására pályáztunk, és nyertünk négymillió forintot. A beruházás még idén megvalósul. Sőt, a kul­túrotthon berendezése is meg­újul a megítélt összegből. A to­vábbi üzemeltetési feladatokra pályázati ígéreteket kaptunk, ugyanis ez nem csupán kultúr- ház lesz. Leginkább a fiatalok fejlődését célozza meg, s alkal­manként oktatók, szakemberek foglalkoznak majd velük. Olyan lesz, mint egy iskola utáni korre­petálás. Az apró sikereink mellett van egy szomorú része is történetünk­nek. Mégpedig az, hogy nagy a munkanélküliség. Viszont úgy ér­zem, hogy van remény, ugyanis nemrég letelepedett a falu elején egy pálinkafőzéssel foglalkozó cég. Ők már adtak pár embernek munkát a községből, és további ígéretek is vannak tőlük. Több ilyen cég kellene, s akkor nem len­ne szükség a közmunka program­ra sem. Sajnos nálunk 30 százalék felett van a munkanélküliség, és csak alkalmanként tudunk köz­munkát biztosítani. Nemrég nagy csapás is ért bennünket, ugyanis a pályázaton nyert gépeinket el­lopták. így a falu olyan, mintha ki­csit el lenne hanyagolva, a fűnyí­rókat is elvitték. Többszörösen hátrányos hely­zetű település vagyunk, mert még nagyobb vállalkozások sin­csenek, akik az iparűzési adó­jukkal hozzájárulnának a tele­pülés mindennapjaihoz. Véle­ményem szerint az előző évek­ben nem rászorultsági alapon osztották szét az országban a pénzeket. Most már a segélyek kifizetése is bizonytalan. Na­gyon nagy pozitívum, hogy a te­lepülésen családias a hangulat, az emberek jók egymáshoz, se­gítőkészek. Nagyon jó a kapcso­latunk a körjegyzőség többi tele­pülésével - Sámsosnházával és Kisbárkánnyal. A körjegyzőségi dolgozók magasan kvalifikált szakemberek, így ha már pénz­zel mindezt nem tudjuk meghá­lálni, legalább tudják meg, hogy dicséret illeti áldozatos munká­jukat - zárta szavait a polgár- mester. AZ L»ü)ALT ÍRTA: SZ. JUHÁSZ ANITA, FOTÓZTA: GYUR1ÁN TIBOR Mit tartanak fontosnak a település elismert lakói? Hogyan telt az ő négy évük? Mikuska Zoltán, önkormányzati kép­viselő: - Nagy öröm számomra, hogy a fő utca végre rendbe lett téve. Sok min­denünk megvan a településen, de még­is hiányzik például egy rendes kultúr- ház, a fiataloknak pedig valamilyen ha­tékony szabadidős tevékenységet kelle­ne biztosítani. Ne csak a számítógép előtt üljenek, hanem például sportolja­nak. A polgármesterünk sokat tett a faluért, de úgy veszem észre, hogy már kicsit belefáradt. Ennek egyik oka le­het a pénztelenség. Remélem, hogy a választások pozitív eredményt hoznak és egy új lendületet, szemléletet. Sok­kal több mindent meg kell majd pró­bálnunk, hiszen manapság csak pályá­zatok révén juthat értékhez egy ilyen kis önkormányzat, mint Márkháza. Maczák Györgyné, házi segítségnyúj­tó: - A polgármesterünk nagyon jó, mindent megtesz értünk és a faluért. Egy nagy fájdalmam, hogy nincs egy olyan bolt a településen, ahol mindig van legalább kenyér, tej, felvágott. Nem csak a saját véleményemet mondom el, sokak óhaját tolmácsolom azzal, hogy szeretnénk egy jól felszerelt boltot. Sok az idős, ők már nem szeretnek ki­mozdulni otthonról, pedig sok mindenért Salgótarjánba kell utaznunk. Ezt leszá­mítva jó, nyugalmas Maczák Györgyné hely Márkháza, az emberek dolgosak, segítőkészek. Én házi gondozó vagyok a faluban, 11 idős embert látok el. Gyógyszert íratok nekik, bevásárolok, segítek, amiben tudok. Reméljük, hogy polgármesterünk újra jelölteti majd magát, mert sokan vagyunk, akik biz­tosan rá fogunk szavazni! Csemer Gyuláné, háztartásbeli: - Sze­gények vagyunk, szociális segélyből élünk. A férjem ellátatlan, én kapok egyedül segélyt. Van egy fiam még itt­hon, aki kőművesnek tanul. Szeretnénk szakmát adni a kezébe, de problémát je­lent néha még az is, hogy beutazzon az iskolába. Kevés pénzünk van, viszont hálásak vagyunk a polgármesternek, aki alkalmanként munkát ad a hivatal körül, és így segít. Jó itt lakni, nagyon nyu­godt a hely. Három fi­am van, s mindan­nyian itt laknak. Ha­ladnánk, iparkod­nánk, csak nem tu­dunk, mert felemészt Csemer Gyuláné minket a szegénység. Szeretnénk dolgozni, mint régen, hogy tisztességesen meg tudjunk élni. Bangó Illés, önkormányzati képvise­lő: - Az elmúlt négy évben is jó volt itt élni, a polgármesterrel pedig maximá­lisan meg vagyunk elégedve. Van gáz, víz, tv, vagyis minden, ami kellhet egy kis faluban. ígéretet kaptunk arra, hogy épül majd egy játszótér, sőt, ha jól tudom már pénzt is nyert rá a telepü­lés. Erre nagyon nagy szükség van, ugyanis sok a gyerek. Mi harminc éve itt lakunk, én a kisebbséghez tarto­zom. Bátran ki merem jelenteni, hogy ebben a faluban a cigányok és a magya­rok békességben, harmóniában élnek egymás mellett. Segítenek egymásnak, ha kell, nincs különbség vagy szárma­zás miatti hátrányos megkülönbözte­tés. Vannak közmunkások, akik szé­pen rendben tartják a falut, és én nem hiányolok semmit. Puporka Olivér, a Cigány Kisebbségi Önkormányzat vezetője: - Kevés pénze van az önkormányzatnak, de mindig jut oda, ahova kell. Volt olyan a faluban, aki­nek nem volt bevezetve a víz, ezt az ön- kormányzat megfinanszírozta, és beve­zettük ehhez a tíz családhoz a vezetékes ivóvizet. Vittünk már gyerekeket mozi­ba önkormányzati pénzen, és sok család­nak tudtunk vásárlási utalványt adni. Csak a munka hiányzik. Szeretnénk dol­gozni, de nincsenek szabad munkahe­lyek. Több ígéretet kaptunk már, példá­ul a település elején letelepedett pálinka­főzőben, de kézzel fogható eredmények eddig még váratnak magukra. Gyetvai Lajos, éjjeli őr: - Már ötven éve vagyok márkházi lakos. Nagyon szeretek a településen élni, és nem is kívánkozok el innen. A polgármester munkájával meg va­gyok elégedve, vi­szont a település rendezettségével egyelőre nem. En­nek az oka, hogy saj­nos ellopták a szer­számokat, amivel szépíteni lehetne a környezetünket. Ne­héz pótolni, mert kis falu vagyunk, és nagyon sokba kerül még egy fűkasza is. Előtte viszont so­ha, semmi problémám nem volt Márkházával. Dr. Brenda Péter szépen rendben tartotta. Sok mindent lehetne fejleszteni, de tudjuk mi is, hogy nincs rá pénz. Meg kell elégednünk azzal, ami van. Én már abban sem bízok, hogy jobb lesz az élet, mert mindig csak hitegetnek bennünket. Az biztos, hogy én már soha nem megyek el in­nen, ebből a csendes, nyugodt, családi­as hangulatú községből. A lányom Is itt dolgozik az önkormányzatnál, mint közcélú foglalkoztatott. Nagyon szeret ő is itt lakni, és szerencsésnek tartja magát, hogy itt dolgozhat. Gyetvai Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents