Nógrád Megyei Hírlap, 2010. augusztus (21. évfolyam, 177-201. szám)
2010-08-02 / 177. szám
ALMANACH 2010 MÁRKHAZA Polgármester: Dr. Brenda Péter Alpolgármester: nincs Jegyző: Pintér Jánosné A képviselő-testület tagjai: Gyetvai Józsefné, Mikuska Zoltán, Bangó Illés, Ipolyi János, Illés István, Lakosságszám: 245 Községháza címe: 3075 Márkháza, Rákóczi út 23. Telefonszáma: 0632/390-054. Fax: 0632/390-033 A község weblapja: www.markhaza.hu E-mail címe: markhaza@mail.globonet.hu Dr. Brenda Péter 20 éve Márkháza polgármestere. Békés megyéből származik, a nyugalmazott állatorvos. Munkája hozta Nógrád megyébe, először Szirákra, majd később Márkházára. A települést egyből megszerette, így nem volt kétséges, hogy itt marad. A családias hangulat megérintette, és most is azt mondja, hogy a pénztelenség ellenére még most is - egyebek mellett - a családias hangulat miatt szereti a községet. Ezzel nincs egyedül. Úgy élnek, mint egy összetartó nagy család- A kezdet kezdetén nagyon sok lehetőségünk volt, ugyanis nem volt víz, gáz, televízió, szennyvíz - kezdte dr. Brenda Péter a visszaemlékezést. . - Az országban már természetessé vált infrastruktúra fejlesztések nálunk is megvalósultak. Lett víz, gáz, a korszerű telefonálás is mindennapos lett. Valóra vált a százmilliós költségvetésű szennyvízberuházás, amit uniós forrásból sikerült megoldani. Nem akartuk a lakosokat terhelni, ezért az önrészre hitelt vettünk fel. Ezt a mai napig fizetjük, de már csak pár hónapig. Manapság sok pályázathoz önerő kell. Sőt, előre meg kell finanszírozni, ugyanis úgynevezett utófinanszírozás van. Éppen ezért 2006-2010 között kisebb fejlesztésekben tudtunk csak gondolkodni. Dr. Brenda Péter Pályáztunk játszótérre, amit négymillió forintból szerettünk volna megépíteni. Sajnos pályázaton csak 2,8 milliót nyertünk, és nincs 1,2 millió önerőnk hozzá. Éppen ezért a jövő egyik beruházása lesz a játszótér. Nagy szükségünk van rá, ugyanis szerencsére sok a mostanság születő gyerek a településen. Ráadásul olyanok körében, akik minden bizonnyal itt fognak maradni. 2007-ben a csapadékvíz elvezetésére nyertünk pénzt, így 7,2 millióból árkot építettünk. Szerencsére emellett kedvező a földrajzi fekvésünk is, így-nálunk még nem volt probléma árvízzel vagy belvízzel. 2008-ban az állami közútkezelő jóvoltából felújították a fő utcánkat. Nagyon örültünk neki, mert már rossz állapotban A településen talán nem mindennapi templomukra a legbüszkébbek A falu egyik legnagyobb reménysége a közelmúltban átadott pálinkafőzde volt. Kialakítottunk két új buszvárót és egyet felújítottunk. 2009-ben Internet elérésre pályáztunk, és nyertünk egymillió forintot, amiből korszerű ^épet vettünk, és fizettünk egy oktatót, aki megmutatta a gép kezelését. Nagy volt akkor és most is az érdeklődés a számítógépes világ felé. Főleg a fiatalok körében népszerű a számítástechnika és az Internet. Van egy mozgó könyvtárunk, ugyanis együtt működünk a salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtárral. Alkalmanként kicserélik a könyveinket, és újakat hoznak. Az olvasás még a mai napig népszerű a településen. Nemrég volt két pályázat, amin nyertünk. Az egyik kifejezetten romáknak szólt. Ennek köszönhetően megtisztították a munkások a Kis Zagyva patak völgyét, és a téli munkálatokban is részt vettek. Ezen kívül is volt még egy sikeres pályázatunk, ahiol tíz főt tudtunk foglalkoztatni a segélyezettek közül. Van egy épületünk, amely kul- túrotthonként működik. A felújítására pályáztunk, és nyertünk négymillió forintot. A beruházás még idén megvalósul. Sőt, a kultúrotthon berendezése is megújul a megítélt összegből. A további üzemeltetési feladatokra pályázati ígéreteket kaptunk, ugyanis ez nem csupán kultúr- ház lesz. Leginkább a fiatalok fejlődését célozza meg, s alkalmanként oktatók, szakemberek foglalkoznak majd velük. Olyan lesz, mint egy iskola utáni korrepetálás. Az apró sikereink mellett van egy szomorú része is történetünknek. Mégpedig az, hogy nagy a munkanélküliség. Viszont úgy érzem, hogy van remény, ugyanis nemrég letelepedett a falu elején egy pálinkafőzéssel foglalkozó cég. Ők már adtak pár embernek munkát a községből, és további ígéretek is vannak tőlük. Több ilyen cég kellene, s akkor nem lenne szükség a közmunka programra sem. Sajnos nálunk 30 százalék felett van a munkanélküliség, és csak alkalmanként tudunk közmunkát biztosítani. Nemrég nagy csapás is ért bennünket, ugyanis a pályázaton nyert gépeinket ellopták. így a falu olyan, mintha kicsit el lenne hanyagolva, a fűnyírókat is elvitték. Többszörösen hátrányos helyzetű település vagyunk, mert még nagyobb vállalkozások sincsenek, akik az iparűzési adójukkal hozzájárulnának a település mindennapjaihoz. Véleményem szerint az előző években nem rászorultsági alapon osztották szét az országban a pénzeket. Most már a segélyek kifizetése is bizonytalan. Nagyon nagy pozitívum, hogy a településen családias a hangulat, az emberek jók egymáshoz, segítőkészek. Nagyon jó a kapcsolatunk a körjegyzőség többi településével - Sámsosnházával és Kisbárkánnyal. A körjegyzőségi dolgozók magasan kvalifikált szakemberek, így ha már pénzzel mindezt nem tudjuk meghálálni, legalább tudják meg, hogy dicséret illeti áldozatos munkájukat - zárta szavait a polgár- mester. AZ L»ü)ALT ÍRTA: SZ. JUHÁSZ ANITA, FOTÓZTA: GYUR1ÁN TIBOR Mit tartanak fontosnak a település elismert lakói? Hogyan telt az ő négy évük? Mikuska Zoltán, önkormányzati képviselő: - Nagy öröm számomra, hogy a fő utca végre rendbe lett téve. Sok mindenünk megvan a településen, de mégis hiányzik például egy rendes kultúr- ház, a fiataloknak pedig valamilyen hatékony szabadidős tevékenységet kellene biztosítani. Ne csak a számítógép előtt üljenek, hanem például sportoljanak. A polgármesterünk sokat tett a faluért, de úgy veszem észre, hogy már kicsit belefáradt. Ennek egyik oka lehet a pénztelenség. Remélem, hogy a választások pozitív eredményt hoznak és egy új lendületet, szemléletet. Sokkal több mindent meg kell majd próbálnunk, hiszen manapság csak pályázatok révén juthat értékhez egy ilyen kis önkormányzat, mint Márkháza. Maczák Györgyné, házi segítségnyújtó: - A polgármesterünk nagyon jó, mindent megtesz értünk és a faluért. Egy nagy fájdalmam, hogy nincs egy olyan bolt a településen, ahol mindig van legalább kenyér, tej, felvágott. Nem csak a saját véleményemet mondom el, sokak óhaját tolmácsolom azzal, hogy szeretnénk egy jól felszerelt boltot. Sok az idős, ők már nem szeretnek kimozdulni otthonról, pedig sok mindenért Salgótarjánba kell utaznunk. Ezt leszámítva jó, nyugalmas Maczák Györgyné hely Márkháza, az emberek dolgosak, segítőkészek. Én házi gondozó vagyok a faluban, 11 idős embert látok el. Gyógyszert íratok nekik, bevásárolok, segítek, amiben tudok. Reméljük, hogy polgármesterünk újra jelölteti majd magát, mert sokan vagyunk, akik biztosan rá fogunk szavazni! Csemer Gyuláné, háztartásbeli: - Szegények vagyunk, szociális segélyből élünk. A férjem ellátatlan, én kapok egyedül segélyt. Van egy fiam még itthon, aki kőművesnek tanul. Szeretnénk szakmát adni a kezébe, de problémát jelent néha még az is, hogy beutazzon az iskolába. Kevés pénzünk van, viszont hálásak vagyunk a polgármesternek, aki alkalmanként munkát ad a hivatal körül, és így segít. Jó itt lakni, nagyon nyugodt a hely. Három fiam van, s mindannyian itt laknak. Haladnánk, iparkodnánk, csak nem tudunk, mert felemészt Csemer Gyuláné minket a szegénység. Szeretnénk dolgozni, mint régen, hogy tisztességesen meg tudjunk élni. Bangó Illés, önkormányzati képviselő: - Az elmúlt négy évben is jó volt itt élni, a polgármesterrel pedig maximálisan meg vagyunk elégedve. Van gáz, víz, tv, vagyis minden, ami kellhet egy kis faluban. ígéretet kaptunk arra, hogy épül majd egy játszótér, sőt, ha jól tudom már pénzt is nyert rá a település. Erre nagyon nagy szükség van, ugyanis sok a gyerek. Mi harminc éve itt lakunk, én a kisebbséghez tartozom. Bátran ki merem jelenteni, hogy ebben a faluban a cigányok és a magyarok békességben, harmóniában élnek egymás mellett. Segítenek egymásnak, ha kell, nincs különbség vagy származás miatti hátrányos megkülönböztetés. Vannak közmunkások, akik szépen rendben tartják a falut, és én nem hiányolok semmit. Puporka Olivér, a Cigány Kisebbségi Önkormányzat vezetője: - Kevés pénze van az önkormányzatnak, de mindig jut oda, ahova kell. Volt olyan a faluban, akinek nem volt bevezetve a víz, ezt az ön- kormányzat megfinanszírozta, és bevezettük ehhez a tíz családhoz a vezetékes ivóvizet. Vittünk már gyerekeket moziba önkormányzati pénzen, és sok családnak tudtunk vásárlási utalványt adni. Csak a munka hiányzik. Szeretnénk dolgozni, de nincsenek szabad munkahelyek. Több ígéretet kaptunk már, például a település elején letelepedett pálinkafőzőben, de kézzel fogható eredmények eddig még váratnak magukra. Gyetvai Lajos, éjjeli őr: - Már ötven éve vagyok márkházi lakos. Nagyon szeretek a településen élni, és nem is kívánkozok el innen. A polgármester munkájával meg vagyok elégedve, viszont a település rendezettségével egyelőre nem. Ennek az oka, hogy sajnos ellopták a szerszámokat, amivel szépíteni lehetne a környezetünket. Nehéz pótolni, mert kis falu vagyunk, és nagyon sokba kerül még egy fűkasza is. Előtte viszont soha, semmi problémám nem volt Márkházával. Dr. Brenda Péter szépen rendben tartotta. Sok mindent lehetne fejleszteni, de tudjuk mi is, hogy nincs rá pénz. Meg kell elégednünk azzal, ami van. Én már abban sem bízok, hogy jobb lesz az élet, mert mindig csak hitegetnek bennünket. Az biztos, hogy én már soha nem megyek el innen, ebből a csendes, nyugodt, családias hangulatú községből. A lányom Is itt dolgozik az önkormányzatnál, mint közcélú foglalkoztatott. Nagyon szeret ő is itt lakni, és szerencsésnek tartja magát, hogy itt dolgozhat. Gyetvai Lajos
