Nógrád Megyei Hírlap, 2010. július (21. évfolyam, 150-176. szám)
2010-07-31 / 176. szám
4 2010. JÚLIUS 31., SZOMBAT KULTÚRA Mikszáthot szülőföldje formálta íróvá „Melyik hónapban beszélnek legkevesebbet az asszonyok?” - ezt a Noszty fiú esete Tóth Marival című regényben szerepelt találós kérdést is feltette előadása „bemelegítésként” Praznovszky Mihály a szlovákiai Abroncsospusztán a nógrádi és határon túli fiatalok anyanyelvi-közösségépítő olvasótáborában. S volt, aki tudta, hogy bizony a február az a bizonyos hónap, merthogy a legkevesebb napot számlálja. Kapott is a kitaláló egy szép ajándékot: a szklabonyai Mik- száth-emlékház katalógusát. Praznovszky Mihály nemcsak mint a Mikszáth Kálmán Társaság tiszteletbeli elnöke, hanem mint az író pályaképének, munkásságának egyik legjobb ismerője kapott meghívást a táborba. Az előadás - amely szőkébb témája szerint Mikszáth és a mese kapcsolatát volt hivatott elemezni - számba vette, körbejárta azokat az életrajzi elemeket, motivációkat, amelyek magyarázzák, hogy az Isten háta mögötti kis településről indulva miként lett Mikszáth a XX. század elejére az ország ünnepelt írója. Praznovszky Mihály bemutatta a rimaszombati és a Selmecbányái iskola, a balassagyarmati újságíróskodás és a vármegyei szolgálat, az ott rátalált szerelem jótékony impulzusait is, a hangsúlyt azonban a szülőfaluban, a szülőföldön szerzett gyermekkori élmények, emlékek, a helyi hagyományok, a magyar és szlovák nyelvű népi kultúra hatásaira helyezte. Ebben az összefüggésrendszerben volt kiemelt szerepük a fantáziáját alaposan meglódító, az elbeszélőkedvét, íráskészségét serkentő meséknek. A ténygazdag, hangulatos előadást a hallgatóság nevében az erdélyi Török Karola egy Wass Albert-verssel, a Pozsonyból érkezett Brezovsky Andrea pedig egy szép népdallal is megköszönte. Az idén az olvasótábor - amely 1976-ben indult s jelenlegi formájában 1994 óta működik - Mikszáth Kálmán halálának századik évfordulója emlékére szerveződött „Útjaink, állomásaink... Palócország és a Tótvilág” címen. Ezt szolgálta a fő rendező - a Lélekpendítők Társasága - által kiadott programfüzet illetve szöveggyűjtemény is, amely - Bencze Melinda, Gyetvai Lilla Julianna, Gyetvainé Szorcsik Angéla (táborvezető), Széman Emese Rózsa és Turján Tünde összeállításában - a legtöbb részletet, idézetet Mikszáth műveiből, gondolataiból közöl. Ugyanakkor a tábor természetesen ezúttal sem tévesztette szem elöl az eredendő általánosabb célokat: azaz törekedett hozzájárulni a középiskolások olvasó, a kulturális, művészeti értékek iránt érdeklődő emberekké neveléséhez, igyekezett formálni a diákok önismereti készségét, személyiségét, közösségi mentalitását. Minden napnak volt címe, tematikája, mottója, napindító gondolata és napzáró megbeszélése is. Ezek foglalták tartalmi keretbe a közös játékokat, a kiscsoportos foglalkozásokat. A táborozok - többek között - ismerkedtek Salgótarjánnal, sétáltak Losoncon, jártak a somoskői és füleki várban s részt vettek két - nógrádi és gömöri - kultúrtörténeti barangoláson is. Meghallgatták Pomogáts Béla irodalomtörténész előadását a magyar himnuszról, Földi Péter festőművész gondolatait a képi nyelvről, találkoztak Boldizsár Ildikó meseterapeutával, Kerekes Vica színművészzel és Rabec Istvánnal, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársával mint korábbi ol- vasótáborosokkal, Ladóczki Vilmos bőrdíszművessel, Agócs Attila etnográfussal, a Nógrád és a Rakonca táncegyüttes néhány képviselőjével, a Palócfóld című folyóirat szerkesztőivel, szerzőivel, a Motolla kézműves kör tagjaival. A kies természeti környezetű, szinte minden igényt kielégítő táborhelyen a szabadidő keretében lehetett úszni, szaunáz- ni, teniszezni, biliárdozni, tábori könyvtárat látogatni és lehet csak úgy pihenni, egy kicsit lazítani is akár a zöldben, akár a komfortosan berendezett, kényelmes szobákban. A programok és a feltételek alapján nem véletlen, hogy a csaknem negyven - erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, vajdasági és természetesen nógrádi - táborlakó nevében is nyilatkozók csupa jót mondtak az elmúlt napokról. Fajka Tamás a Vajdaságból, A programfüzet a szöveggyűjtemény szerepét is betöltötte... Zentárói érkezett Abroncsos- pusztára. Egy ismerőse ajánlotta, hogy jelentkezzen a táborba és nagyon örül, hogy így döntött. Sok emlékezetes élményben volt része, de ha valamit mégis ki kell emelnie, akkor a Ladóczki Vilmos újbásti bőrdíszműves, bútorrestaurátor sok ezer darabos régiséggyűjteményét említi, amely nemcsak látványos, de visszavezet a történelmi múltba is. Ugyancsak tetszett neki és társainak a magyar-magyar szótár, amely az egy nyelven beszélők alkalmasint eltérő szóhasználatára hívta fel a figyelmet. Veres Zoltán a kárpátaljai Beregszászon, a Zrínyi Ilona nevét viselő középiskolában tanul. Mivel verseket ír, érdekli az irodalom, magyartanárnője javasolta az olvasótábort. Az élmények sorából ő is kiemelte a Ladóczki Vilmosnál látott hagyományőrző tárgyakat, de a hollókői várban tett látogatást is a különösen szép emlékek közé sorolja. Valameny- nyi programot élvezetesnek, tanulságosnak talált, leginkább azonban Boldizsár Ildikó előadása volt rokonszenves számára s úgy vette észre, hogy Praznovszky Mihály mondandója és stílusa sem csak az ő tetszését nyerte el. Angyal Katalinnak, a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola tanulójának egy tavalyi táborozó Handó Mária (aki az idei „összetartást” sem hagyta ki) ajánlotta az olvasótábort. Bár biológia-kémia „vonalon” készül továbbtanulni, nagyon szereti a magyar irodalmat s egyáltalán a művészeteket is. Úgy véli: ebben a közösségben nagyon sok új ismerethez jutott, szélesedett a látóköre s a tábori újságban elhelyezhette verseit, illusztrációit is. A Kultúrmaraton című kiadványról bővebben Pap József - aki szintén madáchos - beszélt. Elmondta, hogy Kenyeres Mária beregszászi tanárnő, újságíró irányításával szerkesztik, mindenkinek - aki akarja - van benne hely, hogy kifejtse véleményét, megörökítse élményeit. Pap József még valamire felhívta a figyelmet: az abroncsos- pusztai olvasótáborosok körében nagyon népszerű volt a kofola. S, hogy ez mi? Gyógynövényekből készült üdítőital, amely a vasfüggöny előtti időszakban a kóla szerepét töltötte be... Csongrády Béla A rimaszombati járásban, Újbáston élő Ladóczki Vilmos bőrdíszműves és bútorrestaurátor hagyományőrző gyűjteménye sok olvasótáboros tetszését nyerte el Folytassa csak „Kedves”! Aki csak egy kicsit is ismeri Paróczai Csaba verseit, az tudja, hogy azokban van egy visszatérő szereplő, a „Kedves”, akihez szólva, akire gondolva a költő elmondja véleményét a világról, önmagáról, a másik emberről s mindenről, ami eszébe jut, ami foglalkoztatja, amit megfogalmazni, leírni kíván. E „találmány” azontúl, hogy óhatatlanul személyes hangulatot kölcsönöz a szövegeknek, sajátosan egyedi formajegyet is képez. Ugyanakkor a lényegi értékek alapján is egyre jobban felismerszik e csendes, elégikus hangú, igényes tartalmú költészet. A negyvenes évei derekán járó Paróczai Csaba régen, de nem gyakran publikál. Nem lehet szószátyársággal, öncélú magamutogatással vádolni s csak akkor szólal meg a nyilvánosság előtt, ha úgy érzi: van - mások számára is - figyelemre érdemes, aktuális mondandója. Közben folyamatosan szemlélődik, reflektál a valóságra és jegyzetel, ha úgy tetszik ír. Nem véletlenül említette meg legújabb könyvének, az Euron Kft. által kiadott „erbeszélgetés”- nek a bemutatóján költőtársa, a kötet szerkesztője Dukay Nagy Ádám, hogy írásai akár egy lírai napló, egy tárcafüzér darabjaiként, egy verses regényfolyam fejezeteiként is megszülethetnének. Paróczai Csaba egyetértett ezzel a megállapítással, de azt is hozzátette, hogy gondolatai ha prózában indulnak is, óhatatlanul versként érnek célba. Ennek az oka lelkialkatában, habitusában keresendő. Ez a magyarázata annak is, hogy Paróczai Csaba nem vágyik arra, hogy forogjon a neve, nem törekszik részese lenni az úgynevezett irodalmi közéletnek, pláne nem a szekértáborok értelmetlen szembeszegülésének. Ő azok közé a szerzők közé tartozik - mint K. Kábái Lóránt paróczai csuha erbeszélgetés 13 A salgótarjáni (karancsaljai) költő új verseskötetének címlapja aki szintén költő, vizuális művész - a kötet hátsó borítóján a maga keresetlen stílusában megjegyzi - „kik tudatosan tartják távol magukat a belterj pos- ványtól és a kisszerű kakaskodások vérhabos fülledtségétől”. Persze Paróczai Csaba sem él téren is időn kívül, tudat alatt megannyi más kortárs tollforgató - Dukay Nagy Ádám szerint Aczél Géza, Oravecz Lmre, Zalán Tibor - művei hat(hat)nak rá, de Ő - mint hangsúlyozta is - száz százalékban Paróczai Csaba. Nyilván nem függetlenül az öröklött génektől, a fiatalon elhunyt, általa már nem is ismert édesapja, Paróczai Gergely lírai örökségétől sem. Mint előző köteteit, az „erbeszélgetés”-t is hosszú évekig érlelte, a műgond érződik is szinte minden során. Lényegében folytatja korábbi önmegfigyelő, önelemző morfondírozá- sait, vívódásait - főként magánügyekről, de közügyekről is - „helyzetjelentő” monológjai azonban elmélyültebbek - ha úgy tetszik - magasabb színvonalúak. A címet - újabb ügyes ötletként - arról az egykori telefonálási módról vette, amely során a hívásdíjat a hívott fél fizette: „...persze, hogy vállaltam én a beszélgetést.../ mert olyan köny- nyű volt / olyan nem választás / az igen és a semmi között / és per-' sze most már világos / hogy ez az egész egy nagyra nőtt / másálmodta metafora / s hogy hiába a számlarészlezető / van rész mit soha meg nem fizettem / s van hívás mit soha ki nem fizethetek. ” Költőként a jövőben is - s ezt az ankéton általa elmondottakból lehet tudni - minden bizonnyal az eddigi útját - amely Sándor Zoltán előadóművész közreműködése révén is „körvonalazódott” - járja tovább Paróczai Csaba... Cs.B. JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Még szerencse, hogy én is a harisnyaboltban nézelődtem. ” Szerencsés nyertesünk: Kovács László Zagyvaróna, Posta út 12. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2010. augusztus 5-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Március 15. út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. 4
