Nógrád Megyei Hírlap, 2010. július (21. évfolyam, 150-176. szám)

2010-07-23 / 169. szám

2 2010. JÚLIUS 23., PÉNTEK NÓGRÁD MEGYE Egy sikeres Salgótarjánért dolgozom- mondja Salgótarján országgyűlési képviselője, polgármestere Interjú Salgótarján polgármesterével, Székyné dr. Sztrémi Melindával Székyné alapvetően nem a nagyipar feltámasztásában látja a munkahelyteremtés beindítását fohi:gyuriántibor- Nem voltak parlamenti képviselői ambícióim - mondta elöljáróban Székyné dr. Sztrémi Melinda. - Régóta itt élek, szívügyem a város, a közélet. Aztán a Fidesz központból megkeres­tek, mert azt vizsgálták, miként lehet­ne azon megyei választókerületekben is változást generálni, ahol a Fidesz ed­dig csak részsikereket tudhatott magá­énak. A cél az volt, hogy minden körzet nyerhetővé váljék számunkra. Köztu­dott, hogy Nyugat-Nógrád masszívan jobboldali beágyazottságú, a keleti terü­leteken viszont szinte mindig veszítet­tünk. Salgótarján és a hozzá tartozó ti­zennégy település egyáltalán nem volt egy nyerő kerület a mi szempontunk­ból. Ezen szerettek volna változtatni, amikor felkértek, s én némi töprengés után igent mondtam, hiszen 2006-ban itt már bizonyított a nemzeti oldal, ami­kor megnyertük a polgármester válasz­tást. Tizennégyből nyolc választókörzet­ben a Fidesz nyert, ez üzenet értékű volt a párt felső vezetése számára is. Ezért jelöltek a választókerület elnöké­vé 2007-ben, s onnantól egy nagyon tu­datos építkezés és szervezett munka hozta meg végül is a sikert.- Innen most úgy tűnik, hogy nagyon simán sikerült megnyernie a parlamenti választást..- Azt csak a szűk környezetem tudja igazából, hogy mennyi munka van e mö­gött a siker mögött. Egy olyan csa­patmunka volt, amit nem győzök meg­köszönni a résztvevőknek, köztük ter­mészetesen a családomnak. Itt a város­ban legalább háromszáz ember dolgo­zott azért, hogy bekövetkezzék a rég várt változás. Nem titok, a személyes kap­csolatépítés volt a cél, szinte nem is volt olyan család, akihez be ne csöngettünk volna. Én magam is - amennyire az idő engedte - nagyon sok családnál jártam.- Plakátot sem sokat lehetett látni..- Egyrészt azért, mert a személyes találkozásokra tettük a hangsúlyt, más­részt meg azért, mert pénzünk sem na­gyon volt rá. A Fidesznek sem volt elég pénze, nem véletlenül hirdette meg a párt az olcsó kampányt. S ugyanez vár­ható az őszi önkormányzati választáson is, mert most még fontosabb a takaré­kosság. Egyébként is sokkal többet ér a face to face kapcsolat.- S mi volt a helyzet a falvakban?- A körzetem településeit már akkor végigjártam, amikor választókerületi el­nökké választottak, hiszen akkor volt a szociális népszavazási kampányunk is. De jártam kinn az európai parlamenti választás idején is, meg egyébként is ki szoktam látogatni a csoportjainkhoz. Sőt, például Kazáron egy teljesen új csa­patot kezdtünk építeni, s szerintem na­gyon szépen jönnek fel hívek megnye­résével. Vizsláson alvó csoportunk volt, ezt is felélesztettük, azóta aktívak. Fo­lyamatosan kapják az információkat és folyamatosan teszik a dolgukat. Ez azért fontos, mert nem hiszek abban, hogy egy pár hetes kampánnyal választást le­het nyerni: folyamatosan ott kell len­nünk az emberek között! Az nem megy, hogy négyévente a választás küszöbén üzenünk nekik, hogy gyertek már pla­kátot ragasztani...- Hogy viselte ezt a leterheltséget a csa­lád?- Nagyon nehezen, nem is kendő­zöm, hogy voltak hullámvölgyek. Külö­nösen, amikor a kampányidőszakban reggeltől estig folyamatosan mennem kellett. Azóta persze sokat edződtünk. Azt viszont már az elején elhatároztam, hogy a héten kell lennie egy napnak, ami a családé. Ez a vasárnap. Ritka ki­vételtől eltekintve - ilyen a szentmisé­ken való részvétel - együtt vagyunk, s ebből nem engedek.- A parlament nagyon gyorsan felpör­gött, valódi törvénygyárként működik. Ezt hogyan lehetett megszokni?- Nekem valami hihetetlen élmény ott lenni. S erre fokozatosan jövök rá. Mert annyira gyorsan történt minden, hogy csak lépésről lépésre eszmél rá az ember, hogy hol is van! Az első perc­től kezdve munka volt, ezt érzékelhet­te a közvélemény is, s nem volt egy perc, hogy megálljunk. Az első eszmé- lés a magyar állampolgárságról szóló törvény szavazásakor történt számom­ra. Akkor egy másodperc alatt végig fu­tott rajtam, hogy csak köszönni tudom a jó Istennek, hogy a választók akara­tából egy ilyen történelmi pillanatban itt lehetek! Ekkor tudatosodott bennem az is, hogy ez egy történelmi parla­ment. S ezért van óriási felelősség a Fi- deszen, a KDNP-n és a kétharmadon, hogy tudjunk élni ezzel a hihetetlen lehetőséggel. S ez ad erőt is ahhoz, hogy ezt végig vigyük, még akkor is, ha tudom, hogy lesznek kevésbé nép­szerű időszakaink is. Itt van mindjárt a bankadó. A világ összes lobbistája próbálkozott már miniszterelnök úr­nál, de azt mondom: nem szabad, hogy engedjen, már csak a magyar embe­rek érdekében sem.- Milyennek érzékeli a 29 pont fogad­tatását?- Egyértelműen azt érzékelem, külö­nösen a vállalkozók részéről, hogy szá­mos könnyebbséget jelent majd szá­mukra a törvények megvalósulása. Ha semmi más, már az adminisztráció ■ JV cél a középréteg megerősí­tése, hiszen minden erős pol­gári demokráciában ez a réteg viszi a hátán az országot” csökkenése is pozitív fogadtatásra ta­lált. Legtöbben azt fogalmazták meg, hogy örülnek az új gazdaságpolitiká­nak, mert az mégsem járja, hogy idejön egy multi, szinte azonnal megkapja az uniós és kormányzati támogatást, mi­közben az ott dolgozók sorsa továbbra is bizonytalan. Ráadásul ebből a támoga­tásból egy kis és középvállalkozó két­szer, háromszor több munkahelyet tud­na létrehozni. Nem vagyok a multik el­len, de az egyenlő pályák, egyenlő esé­lyek híve vagyok. Hiába mondja az ellen­zék, hogy a 16 százalékos szja kulcs a gazdagoknak kedvez, mert nem akar­ják észrevenni, hogy mi mellé teszünk egy családbarát kompenzációs csoma­got, éppen a szegények védelme érdeké­ben. Aztán itt van az örökösödési adó el­törlése: számtalan gratuláció jött azért, hogy ezt megléptük. Az idénymunka csökkentése napjainkban a legaktuáli­sabb, különösen a mezőgazdaságban. És persze még folytathatnám, de a leg­beszédesebb a közvélemény-kutatók legfrissebb jelentése, amely szerint nem csökkent a kormányzó erők népszerűsé­ge. Száz szónak is egy a vége: egy bizal­mon alapuló társadalmat kell építe­nünk, nem úgy, műit csinálták ezt nyolc éven át korábban. Az Apehtől, a hatósá­goktól nem félni kellene, ezeknek a hi­vataloknak sokkal inkább a segítés a fel­adata, mintsem a büntetés. Összességé­ben a cél a középréteg megerősítése, hi­szen minden erős polgári demokráciá­ban ez a réteg viszi a hátán az országot.- Ezt is tollhegyre tűzte az ellenzék, mondván, hogy a luxuscikkek megvásár­lását segíti a kormány...- A polgári középréteg azért fontos a társadalom számára, mert a társadalom motorjai, a fejlődés generálói, s a legna­gyobb foglalkoztatók akár közvetve, akár közvetlenül. A luxus a felső tízezer kiváltsága, de rájuk is szükség van, már amennyiben a magyar érdeket képvi­selik. Különösen akkor, ha fogyasztá­suk a magyar terméket előnyben része­síti, s pénzüket itt fektetik be, nem off shore cégekben fialtatják. Amikor pol­gármester lettem az első dolog, ami sze­met szúrt, hogy a város reklámanyagai között nem volt egyetlen helyi termék sem. Körülnéztünk, s akkor láttuk, mennyi érték mellett megyünk el, ame­lyek közül ma már nem egy ajándék­ként is szolgál.- Visszaüthető bértömeg gazdálkodás­ban meghirdetett bérplafon is...- Nem hiszem, vegyünk egy pedagó­gus példát. Nem feltéüenül jelenti a fog­lalkoztatás csökkentését, ha szűrök a pedagógus állományban, s az elmenőket segítő alkalmazottakkal, gyakornokok­kal pótolom, rugalmas munkabeosztás­ban, az igényekhez igazítva. Ez is ben­ne van a születendő törvénycsomagban. Tehát a bértömeg ugyan csökken, de le­het, hogy több embert tudok foglalkoz­tatni. Az intézkedéseink hosszú távra szólnak, s nem az azonnali, esetleg po­litikai hatásért hoztuk. Ezt persze a perc­emberkék soha nem fogják megérteni...- Hogyan lesz tíz év alatt egymillió új munkahely hazánkban, s ezen belül a térségünkben?- Semmiképp nem a nagyipar feltá­masztásával! Bár e téren is van kivétel, mert például érzékelhető, hogy öblös­üveg termékekre lenne igény. Úgy tű­nik, jó úton járunk a gyár megmentésé­ben, bár most meg az a gond, hogy van- e még olyan szakember, aki képes len­ne átadni a tudását. Jellemzően azon­ban a magas hozzáadott értékű ágazatokat kellene preferálnunk, s eh­hez nyújt majd segítséget a képzés, a TISZK beindulása is. Találkoztam a GE képviselőivel akikkel azon gondolko­dunk együtt, milyen befektetési lehető­ségek adódnak Salgótarjánban. Nem áll távol tőlünk egy ökováros felépítésének a gondolata, amely - ha el tudna indul­ni - nagy lehetőségeket tartogatna Sal­gótarjánnak és környezetének. De más befektetőkkel is tárgyalunk, s nemcsak az ipar, hanem a turisztika terén is. Ezek lassú folyamatok, de bízom benne, hogy beérnek. A gondot az jelenti, hogy fejlesztésbe fogható terület alig van, már csak 5 hektár üres telkünk van az ipari parkban. A kecskemétihez hason­ló fejlesztés emiatt nálunk kivitelezhe­tetlen, de látok esélyt kooperációs rész­vételre, sőt, talán ez a jövőépítés egyik legfontosabb útja. Ezért is kezdemé­nyeztem egy államtitkári meghívást, amely a reményeim szerint mihama­rabb megvalósul. A kormányzat segítsé­get ígért, de ehhez helyzetismeretre van szüksége. Ezt szolgálná egy ilyen vizit.- És segíti a folyamatot, hogy a város képviselője egyben polgármestere is?- Azt gondolom, hogy több érv szól a két funkció egy kézben összpontosulása mellett, mint ellene. Ehhez persze az is kell, hogy az ember sikerrel vegye az aka­dályt, vagyis az őszi önkormányzati vá­lasztást. Én a stratégiai építkezésben tud­nám segíteni elsősorban a várost, mint parlamenter, hiszen ahhoz, hogy felkelt­sük a befektetők érdeklődését, kapcsola­tok kellenek. Helyi szinten ez lehetetlen. Ugyanakkor az is látszik, hogy a többlet­feladatot csak úgy tudja ellátni az ember, ha polgármesteri teendőit megosztja a helyi vezetőkkel. Úgy gondolom, megvan az a garnitúra, akik az operatív irányítás­ban segítségemre lesznek. Kopka Miklós, T. Németh László

Next

/
Thumbnails
Contents