Nógrád Megyei Hírlap, 2010. június (21. évfolyam, 124-149. szám)

2010-06-04 / 127. szám

2 2010. JÚNIUS 4., PÉNTEK NÓGRÁD MEGYE Trianon szétszakított Nógrád vármegyét félbevágta a döntés, legjelentősebb városai így perifériára szorultak Az 1920. június 4-én, a versailles-i Trianon kastélyban aláírt bé­kediktátum - vagy ha úgy tetszik: békeszerződés - és drámai kö­vetkezményei mindenki előtt ismertek. Magyarország területe (Hor­vátországot figyelmen kívül hagyva) 282 000 négyzetkilométerről 93 000-re, lakossága pedig 18,2 millió főről 7,6 millióra csökkent. Több mint hárommillió magyar - azaz a Kárpát-medencében élő magyarság közel egyharmada - került az új határok túloldalára, noha jobbára összefüggő tömbben, az újonnan létrejött utódállam­ok határai mentén éltek. Ami szőkébb hazánkat illeti: az új határ a Karancs és a Medves hegyvonulatát, illetve a hajózhatóvá nyilvánított Ipoly-folyó vona­lát követve vágta ketté a történelmi Nógrád vármegyét. Ennek terü­lete 4128-ról 2318 négyzetkilométerre - vagyis valamivel több mint 54 százalékára - csökkent. Csehszlovákiához került 117 település - köztük az egyetlen rendezett tanácsú város, Losonc -, összesen 95 000 lakossal. Mindez azonban csak a felszín... (Folytatás az 1. oldalról.) A csehszlovák félnek eredeti­leg jóval nagyobb területi igényei voltak, valahol Vác, a Mátra déli szegélye és a Bükk vonalában szerették volna meghúzni a ma­guk határát. Az amerikai küldött azonban felvetette, hogy a túlsá­gosan nagy számú magyar ki­sebbség instabillá tenné az új ál­lamot, amelyet a német és a szovjet birodalmak közötti ütkö­zőzónának szántak. Végül az a megoldás született, hogy a cseh­szlovákok megkapják a szintén színmagyar Csallóközt, míg Ma­gyarország ennek fejében itt, Nógrádban kapott úgymond „kompenzációt”.- Voltak azonban, akik nem tö­rődtek bele az ország feldarabolá­sába...- Bár a Felvidék néhány hó­nap alatt elveszett (az első cseh­szlovák csapatok 1918. decembe­rében jelentek meg Nógrád vár­megye északi részén, 1919. janu­ár 3-án már megszállták Loson­cot, átvették a közigazgatást és de facto annektálták a területet), ez korántsem egyetlen puskalö­vés nélkül ment végbe. A balas­sagyarmati csehkiverés volt azonban az egyetlen önszervező­dő ellenállás, amely a pacifista Károlyi-kormány központi támo­gatása nélkül is sikerre vezetett. A határmenti harcok kapcsán kell szólnunk arról, hogy 1919. júniusáig a Tanácsköztársaság is fegyveres harcot folytatott a csehszlovák féllel, például Sal­gótarján környékén is, ahol az acélgyár és a bányák munkásai is kivették a részüket a védeke­zésből. Mások békés eszközök­kel értek el sikereket: a határ­megállapító bizottság magyar biztosa, Tánczos Gábor altábor­nagy kitartásának köszönhető­en sikerült elérni a Népszövet­ségnél, hogy Somoskőújfalu és Somoskő egy része 1924. febru­árjában visszakerült Magyaror­szághoz.- A területi veszteségeken túl­menően milyen következmények­kel járt a trianoni döntés?- Noha köttettek különböző megegyezések például az áru­forgalom érdekében, Trianon egyrészt gazdasági csapás volt, hiszen az 1918-ban még megye- székhely Balassagyarmat von­záskörzetének kétharmadát vágták le, de Salgótarján sem járt jobban. A két terület, a csehszlovák, illetve a magyar fennhatóság alatt álló elvált egymástól, az addigi kapcsola­tok megrendültek, mígnem 1947-ben, amikor a párizsi bé­keszerződés megerősítette a tri­anoni határokat, szinte herme­tikusan lezáródtak. Az északi részeknek nem maradt más vá­lasztásuk, be kellett tagozódni az új államba. Lényeges szempont, hogy el­veszítve természetes vonzáskör­zetüket Losonc, Nagykürtös és Balassagyarmat is perifériára került a maga országában, ami a trianoni döntés után a fejleszté­sek terén is megnyilvánult. Sal­gótarján e tekintetben kivétel, mivel a szénbányászat és az acélgyártás miatt stratégiai je­lentősége volt a városnak. A bé­keszerződés szociális szempont­ból is drámai következmények­kel járt: az elcsatolt területekről emberek tömege vándorolt ön­ként a dél-nógrádi területre, illet­ve a világ számos pontjára, de a csehszlovák hatóságok sokakat, például vasutasokat, tisztviselő­ket és családjaikat kénysze­rítettek is az áttelepülésre. Meg­szűnt továbbá a történelmi Nóg­rád vármegye jelentette kulturá­lis egység, az 1918 előtt jellemző lüktető közélet.- Trianon után volt-e, illetve van-e remény arra, hogy újjászer­veződnek a régi kapcsolatok?- Egyszerre elvágódtak az ad­dig élő személyi, családi, gazda­ság kapcsolatok. Ami addig egy rendszerbe szerveződött, szét­szakadt, a demarkációs vonal ugyanis lényegében már a tria­noni döntés előtt is határként működött. Közigazgatási, gazda­sági téren, s egyáltalán: minden területen újjá kellett szervezni az életet. A két terület egymás mellett élt, de kevés közük volt egymáshoz. Trianontól egészen az 1990-es évekig korlátozottak voltak a kapcsolatok, elvileg most a schengeni csatlakozás és az uniós tagság után van, il­letve lenne lehetőség arra, hogy a határok ne legyenek gátjai a társadalmi, gazdasági, kulturá­lis együttműködésnek. Mindez a szemünk előtt szerveződik új­já. Bármennyi problémát is lá­tunk politikai téren Magyaror­szág és Szlovákia viszonyában, a mélyben, a hétköznapok szintjén jóval kedvezőbb a hely­zet. Az élet utat tör magának és újjászervezi azt, ami egykor megvolt és sokáig elveszett, vagy elveszettnek hittük. Épül­nek a kapcsolatok.- Valós kép él-e Trianonról a mai társadalomban?- Nem jelenthetjük ki, hogy minden magyar állampolgárban valós kép él Trianonról, hiszen általában véve hiányos a törté­nelmi tudásunk. Ugyanakkor a trauma mindig is jelen volt a ma­gyarság tudatában, s bár a törté­neti feldolgozás akkorra már megindult, az 1945 utáni közbe­szédben meglehetősen kényes, mondhatni tabutéma volt Igazá­ból most tanulunk meg Trianon­ról beszélni. Nagy kérdés: mit ta­nulunk meg? Milyen szavakat? Milyen kifejezéseket? Milyen tartalommal? Ez a beszéd köny- nyen rossz irányba fordulhat, de könnyen válhat a kibeszélés esz­közévé is.- Fontos, hogy beszéljünk Tria­nonról?- Trianon problémát jelent, ezért beszélni kell róla, mint minden ilyenről, legyen szó akár a holocaustról, akár 1956-ról, vagy a huszadik század számos egyéb kataklizmájának valame­lyikéről. A békeszerződés meg­határozó pont a térség népeinek életében, történetében, nem be­szélni, hallgatni róla botorság. Tekintettel kell lennünk azon­ban arra, hogy ami nekünk fáj­dalom, az más népeknek öröm, hiszen az önálló nemzeti létük, államiságuk megteremtéséhez kapcsolódik. Meg kell értenünk az ő szemléletüket is, amellett, hogy nem kell elfogadnunk min­den interpretációt, főként a szél­sőségeseket nem, bármelyik ol­dalról legyen is szó.- Milyen hasznunk származ­hat a szembenézésből?- Trianon nem arra való, hogy „eltöröljük”, hanem arra, hogy tanuljunk és okoljunk belőle, il­letve múltbéli negatívumait mai, európai demokratikus látásmó­dunkkal próbáljuk a lehető leg­teljesebben kompenzálni. Fon­tos szerepe van abban is, hogy a békeszerződés problematikájá­ról beszélve, azt megértve, a ma­gyarság újjászervezze kapcsolat- rendszerét, határon innen és túl. Nem vagyok biztos azonban ab­ban, hogy ezt kizárólag magunk között kell megtennünk. Lát­nunk kell, hogy a határon túliak egy másik ország állampolgára­iként is élnek, s ezt egy ha nem is örömteli, de természetes álla­potként kell nekünk is elfogad­nunk. így kell segítenünk, erősí­tenünk, védenünk őket magyar­ságuk megtartásában.- Kulturális téren a levéltárnak is szerepe van ebben.- A Nógrád Megyei Levéltár az elmúlt években folyamatosan törekedett arra, hogy segítsen megérteni magát Trianont, illet­ve rövidebb és hosszabb távú kö­vetkezményeit. Rendeztünk konferenciát a békeszerződés­ről, a Felvidék egy részének visz- szacsatolásáról, az 1945-1949-es csehszlovák-magyar lakosság- csere „hozományáról” és az 1968-as megszállásról is. Vagyis végigtekintettük mindazokat a nagy konfliktusokat, amelyek a magyarság és a szlovákság sor­sát egyaránt meghatározták az egészen közeli múltban. Akik a győzelemre vezették a „Ladik”-ot Kár, hogy azt a pillanatot, amikor a Szolnok megyei Szajolban kihirdették a „Lapot a diákoknak” („Ladik”) című országos médiavetélkedő végeredményét, csak kevesen élték át a nógrádiak közül. Pedig egész biztos sokan lelkesen hurráztak, hurráztunk volna, amikor elhangzott, hogy az első helyen a salgótarjáni SKÁID Gagarin tagiskolája végzett. A Nógrád Megyei Hírlap kollektívája annál is inkább szurkolt a csapatnak és örült a győzelemnek, mert az Axel Springer-Magyar- ország Kft. által menedzselt vetélkedést itt helyben az újság hirdeti és szervezi meg immár öt esztendeje. A győztesekkel és vezetőikkel a „sikerkovács-műhely- ben”, az iskolában találkoztunk. Kopka Miklós felelős ki- A nyolcadik osztályos adó, főszerkesztő jó szívvel Bozó Julianna elmondta, gratulálta megyei napilap- hogy a legjobban a bemu­ok révén többezres me- tatkozás sikerült számuk­zőnyt mozgósító verseny- (BbUKKT ra, mindenkinek tetszett a ben elért nagyszerű ered- hatvanas évek divatját idé­ményhez és adott át aján- 4 ző [kittyös ruhájuk. Legne­dékot - stílusosan egy hezebb feladatnak a mese­emléktollat - az öt csapat- Kadlótné Hulitka hősökkel készítendő inter- tagnak, Kadlótné fíulitka Julianna jú bizonyult talán minden­Julianna felkészítő tanár- kinek. A győzelemtől füg­nőnek, illetve Tolnainé ^%. getlenül is jól érezte magát Nagy Márta tagintézmény- i^H!^ í5_ a Tisza partján s a többiek vezetőnek pedig egy virág- kel együtt nagyon élvezte csokorral köszönte meg a például a karaoke-partyt. munkát. Miután a tanulók Egész biztos benne, hogy Simon Tibortól átvették az hosszabb távon is haszno­írásbeli igazgatói dicsére- Tolnainé Nagy síthatja azokat a médiais- tet, őket illette a szó. Márta mereteket, amelyeket a fel­készülés és a verseny so­rán szerzett Guszlev Júlia hetedikes tanuló már a me­gyei győzelmet - amely ré­vén az országos döntőbe el­jutottak - is nagy sikernek tartotta. Szerinte egyik kér­déssel, feladattal sem volt könnyű megbirkózni, de a tárgykészítés - amely ma­nuális ügyességet is feltéte­lezett - különösen nehéz­nek bizonyult. Továbbta­nulását, majdani pályavá­lasztását a médiával, kommunikációval össze­függésben képzeli el, ezért jövőre is szívesen lesz „la- dikos”. Pingiczer Dorottya É máig sajnálja, hogy a me­gyei szóbeli versenyen be­tegsége miatt nem vehetett részt, de nagyon szurkolt a többieknek. Az egész „ki- f rándulást” szórakoztató­nak, jó hangulatúnak tar­totta, nagyon kedves volt Bozó Lulianna mindenki. Már az első nap után bíztak a győzelem­ben, de nem volt könnyű, hiszen igencsak szorosan alakult a „befutó”: két ponttal előzték meg a má­sodik és öttel a harmadik helyezett csapatot Ő jövő­re már a középiskolások „Séta”-programjában sze- Guszlev Júlia retne részt venni. Országh Mercédesz a megyei döntő­ben „beugróként” helyet­tesítette Pingiczer Doroty- tyát, de olyan jól szerepelt, hogy a többiek a csapatban marasztalták. Ennek na­gyon örült és bár még „csak ” hetedikes, töreke­dett minél jobban hozzájá- Pingiczer Dorottya mini a csapat összteljesít­ményéhez. A végzős Si­mon Patrik egyetlen fiú­ként jól „elboldogult” a lányokkal. Sikeres szerep­lésük „titkát” abban látja, hogy mindenki tudta, hogy mi a feladata. Bár el­sősorban a matematika-fi- Országh Mercédesz zika és az idegen nyelv ér­dekli, szívesen csatlakozott a „Ladikéhoz is, ahol első­sorban rajztudását igyeke­zett kamatoztatni. Valamennyi csapattag utalt rá, hogy a szülők és a tanárok is nagyon örül­tek a győzelmüknek, ame­lyet az utolsó pillanatig ti­tokban tartottak, olyannyira, hogy hazaérve a kisbuszról is szomorúan szálltak le. Ugyan­csak egyöntetűen hangsúlyozták, hogy sokat köszönhetnek Kadlótné Hulitka Juliannának, Simon Patrik aki minden szerdán tar­tott számukra „Ladik-fog­lalkozást”. A tanárnő vi­szont a versenyzők hozzá­állását és a kiváló csapat- szellemet dicsérte. Elme­sélte, hogy a megyei forduló megnyerése után tájékozódott az előző években az országos meg­mérettetésen Nógrádot képviselő kodályos csapat vezetőjénél, Tamóczi Lászlónénál, aki készsége­sen osztotta meg vele ta­pasztalatait. A Gagarin tantestületéből pedig első­sorban Mocsáry Zoltán- nétól és Császár Zoltán­odtól kapott sok segítsé­get. A felkészülésben szorgalmasan részt vett a „tartalék”-szerepet válla­ló Kiss Gabriella is. Tolnainé Nagy Márta az elhangzottakhoz hozzá­tette: a „Ladik” megnyeré­se azért is nagyon értékes számukra, mert akik elérték, szá­mos más területen is remekül szerepelnek évek óta, példázva, hogy ha egy gagarinos elindul va­lahol, mindig győzni igyekszik... Csongrády Béla

Next

/
Thumbnails
Contents