Nógrád Megyei Hírlap, 2010. június (21. évfolyam, 124-149. szám)

2010-06-29 / 148. szám

2 2010. JÚNIUS 29., KEDD SZÉCSÉNYI NAPLÓ r Óriási károk a mezőgazdaságban Szécsény. A jóból is megárt a sok, s ha az csapadék formájában je­lentkezik, különösen. Májusban és júniusban 500 milliméter csa­padék hullott. Volt olyan nap, amikor a szakemberek 50 milli­méter feletti mennyiséget re­gisztráltak. A hosszasan elnyúló esőzés, egyfelől hátráltatta a me­zőgazdasági munkálatokat, más­részt a sok víz negatív hatással volt a növények fejlődésére. A belvizes területeken kipusztult a kultúrnövényzet. A nagy zápo­rok felgyorsították a talajeróziót. Mindezeken túl jó néhány kelle­metlen hatása volt a szélsőséges időjárásnak. Ezekről beszélget­tünk a szécsényi mezőgazdasági szakemberekkel. Sótér Vilmosnak a Lipthay Béla Mező- gazdasági Szakképző Iskola igazgatóhe­lyettesének, az intézmény gyakorlati ok­tatásához kapcsolódó tangazdaság 72 hektáros földterület, szakmai vezetőjé­nek véleménye: - egy hónappal ezelőtt azt nyilatkoztam, hogy ez a csapadék- mennyiség már nem az, ami aranyat ér. Elképzelheti, hogy az azóta lehullott nagymennyiségű csapadék után mi most a véleményem. A gondok, problémák hal­mozottan jelentkeznek. A talaj víztartal­ma túltelített, így a föld felszínén áll a víz, van ahol nagykiterjedésű belvíz borítja a földeket. A növény akkor fejlődik megfe­lelően, ha a talajban 30 százalék a levegő és 70 százalék a víz. Most csak a víz van jelen. Az esőzések miatt nagyon sok gaz­da, nem tudta elvégezni a szükséges nö­vényvédelmet. Azokon a búzatáblákon, ahol elmaradt a permetezés, a gombabe­tegségek két irányból is „támadnak,,. Alulról, a lisztharmat és a különböző rozsdásodások, felülről a kalásznál a fuzéria gomba, ez rontja, akár tönkre is teheti a termést, olyannyira, hogy azt még az állatok takarmányozására sem lehet felhasználni. Az őszi káposztarepcét, a penészgombák károsítják. Azokon a terü­leteken, ahol a belvíz nem tette tönkre a kapásnövényeket, gyomtalanítani kelle­ne. Sok helyen olyan magas a gyom, mint a kultúrnövény. Viszont a nedves talajra a gépekkel nem lehet rámenni. Nagyon kellene a jó idő. A mi földterületünk nagy része is mély fekvésű, így több mint a fe­lét víz borítja. Felhívnám a figyelmét a növényvédőszerek, műtrágyák bemosó- dására, aminek kettős kára van. Egyfelől nem fejtik ki kellő hatásukat, másrészt szennyezik a talajvizet, a patakokat, folyó­kat. A témával összefüggésben szólnom kell a talajerózióról. A sűrűn vetett nö­vénykultúra, mint a búza, csökkenti a ta­lajeróziót, de a tág térállású növényeknél, mint a napraforgó, kukorica, tök ez már nem áll fenn. Amikor éves szinten, hek­táronként 80-100 tonna termőföld mosó­dik le, akkor azt mondjuk, erős mértékű a talajerózió. Sajnos, a mostani időjárás­nál a nagy viharoknál a dombos területe­ken nem ritka az ilyen talajlemosás. Baksa Imre mezőgazdasági vállalkozó­nak 220 darab szarvasmarhája van, az ál­lattartás mellet növénytermesztéssel is foglalkozik. - A május közepi többnapos esőzés 150 állatomat, az Ipoly közelében lévő legelőn érte, úgy kellett őket a vízből kimenteni. Autóval, pótkocsival szállítot­tuk őket a Mocsár-pusztán lévő állattartó telephelyemre. Hét hét alatt az állatokkal feletettem a tartalék takarmányomat. Kénytelen voltam valami megoldás után nézni. Az állatok jelentős részét Nógrádmegyerben, egy ismerősöm ma­gasabban fekvő legelőjére szállítottuk, az­óta is ott vannak. Az újabb árhullám el­öntötte a telepemet, ahol 40 cm magasan állt a víz. Az ott lévő állatokat kihajtottuk a betonozott részre. Az a kevés lekaszált és beszállított takarmány, ami ott volt a víz alá került. A gondok, problémák csak sűrűsödtek. Egy biztos, az Ipoly árterén lévő rétemről - amelyen még most is áll a víz - nem tudok kaszálni. Az állatok té­li takarmányozását viszont biztosítanom kell. Nemtin, Homokterenyén béreltem kaszáló területet. Az emberek nem éltek vissza a szorult, kényszerhelyzetemmel, nem verték fel az árakat. Viszont az 50 km-es távolságnál, ha csak az üzemanya­got veszem figyelembe, máris jelentősen megnövekedett a szálastakarmány ára. Amikor az Ipoly menti rétről a víz vissza­húzódik - s ki tudja mikor lesz az - a te­rületet a sok hordaléktól meg kell tisztí­tani, hiszen gondolnunk kell a jövőre is. Ami a szántóföldi növényi kultúrát illeti, bizony a problémáim ott is nagyok. A bel­víz miatt 40 hektárt nem tudtam meg­művelni, bevetni. Van hét hektár napra­forgóm, amelynek 60 százaléka még víz­ben áll, a 40 százalékát pedig megöli a gyom, mert a puha, sáros talajra a gépek­kel nem tudok rámenni, a gyomtalanítást nem tudom elvégezni. Amikor az idő en­gedte, megkésve ugyan, de június köze­pén elvetettem tíz hektár tököt, nyolc nap múlva jött, a június 21-i nagy eső, s a víz a csírázásban lévő magot kimosta. Van hét hektár tritikálém, azt mondhatom, hogy azzal van a legkevesebb bajom. Hogy ml lesz velünk őszre, azt nem tu­dom. A telepem korszerűsítésére hitelt vetem fel, hogy az év hátralévő időszaká­ban honnan, és hogyan tudok fizetni, nem tudom. Nem azt kérem, hogy enged­jék el a hitelt, csak az adósság átüteme­zését kérem. Csak így látom biztosítva a jövőmet. - vélekedett Baksa Imre. Végh Koméi: - Erre az időjárásra senki sem számított. Vártuk a májusi esőt, ami aranyat ér, de ez a mennyiség már arany­ba kerül mindenkinek. A fő profilom a húshasznú szarvasmarha tartása. A te­lephelyem Ludányhalásziban van, az ál­latokat az ottani réten legeltetem. Június vége van, s az egyik gulyámat - amely­ben 180 szarvasmarha és 120 borjú van - mindössze két napig tudtam legeltetni. A legelőm nagy része az Ipoly árterében van, amit elöntött a víz. Az Ipoly térségé­ben, 6-7-en foglalkozunk húshasznú szar­vasmarha tartásával. A kollégáim is ha­sonló helyzetbe kerültek. A másik gulyám, amelyben 60 állat van, magasabban fekvő réten, május 10-től kint van a legelőn. Kü­lönösebb gondom nincs velük. Igaz az ál­latok kondíciója nem olyan, mint lennie kellene. Az Ipoly térségben a második eső­zés idején, az állatok a víz fogságába kerül­tek. A réten van egy magasabban fekvő te­rület, s a fiammal derékig érő vízben oda tereltük az állatokat, azóta is ott vannak a vízzel körbevett szigeten. A kis területen legelni nem tudnak, s amikor az ott lévő takarmánykészlet elfogyott kritikus hely­zet állt elő. Járvány ütötte fel a fejét. El­pusztult 25 borjú és 15 felnőtt állatom. Az elhullást, annak ellenére nem tudtuk megakadályozni, hogy Pintér Gábor állat­orvossal napi kapcsolatban álltam, szinte minden nap csónakkal, vagy más módon bementünk az állatokhoz a szigetre. A pusztuláshoz nagymértékben hozzájárult a fertőzött víz, ami a szigetet körülveszi, az állatok ebből isznak. Természetesen a járvány a legyengült szervezetű állatokat is könnyebben megtámadta. Az állattete­mekből az orvos agyvelő mintát vett, amit vizsgálatra felküldött Budapestre. Minket az eredményről csak akkor értesítenek, ha komolyabb baj van. Szerencsére érte­sítést nem kaptunk. Az elhullott állatokat Debrecenbe vitték a megsemmisítő inté­zetbe. A kialakult helyzetben elkerülhetet­len volt, hogy a szigetre takarmányt szál­lítsak. Nem volt egyszerű a kérdést meg­oldani. Kovács Imre, Ludányhalászi pol­gármestere példaértékű segítségének, határozott fellépésének köszönhetően kaptam egy kétéltű gépet, amivel takar­mányt tudtunk a szigetre bevinni. Ter­mészetesen a gépért fizetni kellett. A te­lephelyemen 15 üsző és 8 tenyészbika vem. A tenyészbikákat nem lehet a csor­dába a legyengült tehenek közé kienged­ni. Ez azt jelenti, hogy az ivarzási ciklus csúszni fog. A téli szálastakarmány bizto­sítása sem lesz egy egyszerű dolog. Min­den évben 120- 130 hektárt szoktam le­kaszálni. Most a gépek helyett vizet és iszapot lehet a réten látni. Nem tudom, hogy honnan fogom a téli takarmányt biz­tosítani. Abban bízom, hogy az idő nor­malizálódni fog. Tizenöt éve gazdálko­dom, de a ludányhalászi réten ilyen hosz- szú ideig tartó esőzésre még nem emlék­szem, de a nálamnál régebben gazdálko­dók sem. Összességében azt mondhatom, hogy a természet csapását kezelni kell, még akkor is ha nincs benne tapasztala­tunk, talpon kell maradni. Rákóczi-diplomás Szécsény. Az általános iskolában hagyomány, hogy a ballagás nap­ján azt, vagy azokat a tanulókat, akik nyolc éven át kitűnő tanul­mányi eredményt értek el, Rákóczi diplomában részesítik. Az idén Kővágó Luca 8.b osztályos tanuló kapta ezt a kitüntető címet, me­lyet Zsolnai Györgyné, az iskola igazgatója adta át részére. Kis matematikusok sikerei Ifjú amatőr csillagász A felújított utak átadása Szécsény. A városban elkészült, a Bem Apó, Bajcsy - Zsilinszky és a Báthory utcák felújítása. A megvalósításra a város 72,3 millió forintot nyert. A bekerü­lési költség 80,4 millió forint volt. A különbözet, a nyolcmil­lió negyvenezer háromszázöt­vennyolc forint az önkormány­zati hozzájárulás. A három út ünnepélyes átadására június 30-án, szerdán, 10 órakor kerül sor. Irány Európa Szécsény. A n. Rákóczi Ferenc Bölcsőde, Óvoda, Általános Is­kola, Gimnázium és Szakkö­zépiskola általános iskolásai és gimnazistái közül hetvenen, jú­lius 3-tól, egyhetes londoni ki­ránduláson vesznek részt. A di­ákok egy napot töltenek Brüsz- szelben, majd négy napon át London és környéke nevezetes­ségéveivel ismerkednek. A kö­vetkező állomásuk Párizs, ahol egy napot töltenek el. Bővítés a Cs+Cs Épszeméi Szécsény. a cs+cs épszer Bt. Az Elektronikai és Mechanikai Kft-től 2007-ben megvásárolta a város déli részén, az egykori termelőszövetkezet pulyka tele­pének két csarnokát. Az egyik 1700 négyzetméter alapterüle­tű csarnokot felújították és ott 2008 márciusában, tíz fővel el­kezdődött a termelés. Az építő­ipar részére fémipari eszközö­ket gyártanak. Később a létszá­muk húsz főre emelkedett. Idén, pályázati pénzből és ön­erőből a másik csarnokot is fel­újították, megvásárolták a szükséges gépeket, eszközöket, amelyek a beszerelése most van folyamatban. A fejlesztés­sel korszerűbb technológiát va­lósítanak meg, s lehetővé válik, hogy a termelés valamennyi technológiai lépését helyben végezzék el. Természetesen a fejlesztés további munkaerő fel­vételét is jelenti. Szécsény. A n. Rákóczi Ferenc Bölcsőde, Óva, Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola négy csapata is bejutott a MA­TEKGURU Kárpát-medencei matematikaverseny döntőjébe, amelyet Nyíregyházán rendez­tek meg. A szécsényi kisdiákok helytálltak a nemzetközi meg­mérettetésen. A gimnázium 5. osztályosai - Géczi Patrik, Petrovics János, Szabó Dávid, Szenográdi Balázs, Varga Bence, Várszögi Szabolcs - Lantos Sándorné tanárnő tanítványai a IV. helyen végeztek. Az általá­nos Iskola 4.b osztályosai Buga Lászlóné tanárnő tanítványai Széles Lilla, Komár Bálint, Henzel Balázs, Ispán Róbert, Tácsik Péter, Mócsány Judit a VII. helyet szerezték meg. Két második osztályos csapat is ott volt a legjobbak szellemi torná­ján. Honfi Istvánná tanítványai, Ádám Gréta, Gábor Noémi, Var­ga Dániel, Baranyi Hanna Kar­ina, Balázs Krisztina, Fiikor An­na a VI. helyet szerezték meg. Zsíros Szüvia tanárnő diákjai, Hodúr Tibor, Oláh József Márton, Rigó Szabolcs, Szigeti Gergő, Zsi­dói Szamóca Kitti, Veréb Domini­ka VIII. helyezést érték el. Szenográdi Ferenc Szécsény. Baracki Zoltán, a széc­sényi gimnázium 10. osztályos diákja a családi házuk kertjé­ben esténként a csillagászati távcsövével az égboltot tanul­mányozza. Elmondta, számára csodálatos élményt jelent a csil­lagos égbolt, a világegyetem megfigyelése, a szabad szem­mel nem látható égitestek meg­ismerése, egy-egy virtuális ki­rándulás a Hold felszínén. A földrajz órákon a csillagászati résznél tanára keltette fel ér­deklődését a távoli égitestek iránt. Oly annyira, hogy tizen- hármas, tükrös csillagászati távcsövet vásárolt a megspórolt pénzéből és a szülők szponzo­rálásával. Mindez két évvel ez­előtt történt, közben felvette a kapcsolatot a Magyar Csillagá­szati Egyesülettel, amelynek if­júsági tagozatának a tagja lett. Jó kapcsolatot alakított ki a ma már nemzetközileg is ismert és elismert Berkó Ernő, ludány­halászi amatőr csillagásszal. Az iskolában az érdeklődő di­ákoknak több alkalommal lehe­tővé tette, hogy esténként együtt vizsgálják a csillagos égboltot. Földrajz tanárának felkérésére, szakköri formában örömmel osztotta meg érdeklődését, tudá­sát, hobbyját a diáktársakkal. Baracki Zoltán azon kevés diá­kok közé tartozik, akik az elmúlt napokban, az országban hozzá hasonló hét érdeklődő fiatallal, csillagászatból érettségizett, méghozzá dicsérettel. Elmond­ta, a tanév végén elbúcsúzott a tanáraitól, iskolatársaitól, ugyanis a szülei Budapestre köl­töznek és tanulmányait a fővá­rosban folytatja. A fényszennye­ződés jóval nagyobb a főváros­ban, így kicsi a valószínűsége annak, hogy éjszakánként a la­kásukból megfigyelje az égbol­tot, viszont az egyesület kereté­ben nagyobb lehetősége lesz es­ténként, éjszakánként „sétát tenni” a csillagok között. Zoltánt, a földrajz tanára a csillagászat mellett a geológiá­val is „beoltotta”. A fiú azt mond­ta, az utóbbit szeretné élethiva­tásul választani, de a csillagá­szatról sem mond le, azt amatőr szinten tovább folytatja. A ffa7(iál< vállán Unmnlv tprhpt tpft ^7Árcánv tprcppphpn a cnL ocn

Next

/
Thumbnails
Contents