Nógrád Megyei Hírlap, 2010. június (21. évfolyam, 124-149. szám)

2010-06-26 / 146. szám

KULTÚRA 2010. JÚNIUS 26., SZOMBAT „Sok mindent nem tud, apróságokat. De a lényeget úgy látszik tudja: életet teremteni a színpadon”: ezt mintegy negyven esztendeje Karinthy Ferenc író mondta fiáról, Karinthy Mártonról, a hetvenes évek elején pályakezdő rendezőről. Az apai vélemény a közelmúltban „visszaköszönt” Salgótarjánban, a Balassi Bálint könyvtárban, ahová Karinthy Márton az ünnepi könyvhét alkalmából hívatott meg, s nyitott személyiségével, érdekes sztorijaival, figyelemre méltó gondolataival, ha nem is a színpadon, de a vendégasztalnál tudott életet teremteni. Pánikból csinált „szocialista” magánszínházát Karinthy Márton számára áldás és átok volt egyszerre az a szélvé­dett s egyszersmind reflektorfény­ben lévő családi miliő, amelybe szü­letett Nagyapja, Karinthy Frigyes ki­vételes tehetségű író és költő volt, apja ugyancsak a magyar irodalom élvonalába küzdötte fel magát, sike­res sportoló, vonzó, vagány férfi hí­rében állt Nem csoda, hogy Márton - elkerülendő az összehasonlítgatá- sokat - nem akart írói pályára lép­ni, nem akart Petőfi Zoltán, Arany László sorsára jutni, a művészetek bűvkörét azonban nem tudta kike­rülni. Rendezői szakon végzett a Színház- és Filmművészeti Főisko­lán Marton Endre, Kazán István és Babarczy László tanítványaként Békéscsabai és pécsi évek után ke­rült vissza a fővárosba a Thália, majd a Népszínházhoz, s bár voltak sikerei - alapítója volt például a Gorsiumi Nyári játékoknak, közre­működött a Játékszín létrehozásá­ban, rendszeresen dolgozott televí­ziós rendezőként és több amatőr együttest is vezetett - aktív életsza­kaszának első évtizedében nem si­kerül úgymond „tényezővé” válnia.- S ekkor következett a színház­alapítás...- Valóban. Mintegy pánikból ta­láltam ki a magánszínházat, ame­lyet 1982-ben Flököm Színpad né­ven sikerült tető alá hozni. Tudat alatt azonban már régebben élt ben­nem ez a vágy, bizonyára akkor dön­töttem így, amikorAdóm Ottó őszin­tén elmondta: nem kedveli a kriti­kát, azt szereti, ha hajbókolnak ne­ki. Akkoréreztem úgy, hogy az ilyen színházi közegben nehezen fogom megtalálni a helyem. Mindenesetre a második világháború utáni első magánszínház igencsak merész, út­törő ötletnek számított, nem véletle­nül szoktam azt mondani, hogy egyike volt az első kapavágásoknak a szocializmus betonfalán. Az igaz­sághoz persze az is hozzátartozik, hogy akkoriban javában működött az úgynevezett gebin intézménye és léteztek már gmk.-k is. A Hököm Színpad premierje Budán, a Kaffka Margit Gimnázium dísztermében volt, Karinthy Ferenc „Gőz”-e, illet­ve Hubay Miklós ,A zsenik iskolá­ja” című darabja került színre. Négy évadot játszottunk Pesten a Guten­berg Művelődési Otthonban, ahol olyan emlékezetes előadásaink vol­tak mint a „Gellérthegyi álmok”, a „Mágnás Miska”, a „Svejk...” vagy a „Tamás bátya kunyhója”, nem is be­szélve a rendszeres gyermekprog­ramokról.- 19Sóban Karinthy Színházra változott a nevük s új helyre költöz­tek, vissza a Duna jobb partjára.- En a Gellérthegyen születtem, egész családom története jószeri­vel Budához, az újbudainak neve­zett városrészhez kötődik. Eredetileg a Móricz Zsig- mond térhez közeli Bartók mozi épületét szerettem vol­na megszerezni, de csak a szintén Bartók Béla úti Haladást sikerült. Ez akkor egy rendkívül lepusz­tult ház volt, ege­reket, patká­nyokat is talál­tunk a helyszí­nen. Azt mond­ják, hogy ezért nyitottunk két „egeres” előadás­sal, Agatha Christie „Az egérfogó” és John Steinbeck „Egerek és em­berek” című darabjával s bemutattuk Örkény István „Macs- kajáték”-át is. A bő két évtized so­rán sokat tettünk azért, hogy kom­fortos körülményeket alakítsunk ki s legyen Budának folyamatosan működő kőszínháza.- Milyen elvekés alapján igazgat­ja a Karinthy Színházat? Hogyan biz­Karinthy Márton rendező, színházigazgató, író Salgótarjánban, a Balassi könyvtár vendégeként találkozott a közönséggel Fort: P. TÓTO LÁSZLÓ tosítja a működéshez szükséges anyagi hátteret?- Mindenekelőtt sikeres, népszó- rakoztató színházat akarok csi­nálni, olyat, ahol a közönség jól érzi magát Ez azonban nem je­lent engedményeket a magas művészi színvonal, a minőség rovására. Engem annak idején besoroltak a re­alista, ha úgy tetszik konzervatív szín- házcsinálók közé s e jelzőket ma is vállalom, legfel­jebb már nem olyan naiv, gyer­mekded módon képviselem ezt a stílust. Nyitottabb va­gyok más érté­kek iránt is. Eddigi huszon­nyolc évadunk során nyolc­vannyolc be­mutatónk volt köztük számos ma­gyar szerző - mások mellett Aszlányi Károly, Eisemann Mihály, Fekete István, Gábor Andor Kellér Dezső, Molnár Ferenc, Páskándi Gé­za, Szakonyi Károly, Szomory Dezső, Szerb Antal, Tabi László, Vadnay László, ZerkovitzBéla - darabját tűz­tük műsorra, de a világ drámairo­dalmának olyan jeles, különböző karakterű képviselőjének is helyet adtunk mint Marcel Achard, Cse­hov, Feydeau, Moliere, Poiret, Priestley, Bemard Show, Neil Simon vagy éppen Shakespeare. Jelenleg is tíz darabot számlál a repertoá­runk s vannak érdekes, különle­ges terveink is. Miután előadások­ra szerződtetünk színészeket az or­szág legnagyobb társulata a miénk. Ismert neves művészekkel és fiata­lokkal egyaránt szívesen dolgo­zunk együtt. Ami pedig a pénzügyi forrásainkat illeti: nagymértékben támaszkodunk a jegybevételre, vannak visszatérő szponzoraink és természetesen pályázunk is.- Az elmúlt évek történései azt mutatják, hogy mégsem sikerült át­lépnie saját árnyékát és 2003-ban az „Ördöggörcs - Utazás Karinthyába” című kötettel tolifor­gatóként is letette a névjegyét, sőt 2007-ben „A vihar kapujában "cím­mel újabb könyve is megjelent az egykori főiskolai rendezőosztályróL- Az írás egy újabb pánik követ­kezménye. Belépve a hatodik ikszbe, úgy gondoltam, hogy valami mara­dandó jelet - például egy saját köte­tet - kellene hagynom magam után. Mindig is foglalkoztatott családom múltja, felmenőim, rokonaim egyé­nisége, húsz éve gyűjtögettem már az adatokat az irodalmi és magánéle­ti emlékeket anekdotákat sok kor­társukkal - Károlyi Amyval, Somlyó Györggyel, Örkéry Istvánnal, Weörös Sándomilés másokkal beszélgettem - ahhoz azonban, hogy alakjukat megörökítsem, sorsukat feldolgoz­zam, a döntő lökést 2000 augusztu­sában egy furcsa lidérces ébredés adta számomra. Onnantól kezdve lá­zasan, módszeresen szedtem össze az anyagot a könyvhöz, amely apám testérének, Karinthy Gábornak, a„faj- dalomherceg”-nek a betegségéről kapta az „Ördöggörcs...” címet Ő egyébként figyelemre érdemes kök tőnek indult de elhatalmasodó pszi­chiátriai problémái miatt elmegyógy­intézetbe kényszerült „találkozott”, .szerződött” az ördöggel, a gonosszal, harcolt az önmagára mért démon­nal. Rajta kívül nagyapám, apám is főszereplője a vaskos kötetnek, s a harmadik generáció képviseletében saját magam meditativ önelemzését is elvégeztem.- A Karinthy-gének miként hagyó mányozódtak talentum dolgában?- Felnőtt leányom - aki koráb­ban Amerikában élt - nagyon szé­pen énekel, alkalmasint fel is lép, de nem a művészetből él. Kiváló angoltanár. Várom az unokát.. CsongfúcfyBéla „Sorsod művé szerveződött..” Földi Péter festőművész írta ezt nyílt levelében Lizsnyánszky Erzsébetnek, az egy évvel ezelőtt elhunyt salgótarjáni pályatársának. A címbeli kiemelés ekkép­pen folytatódik: „...életed üzenete így ránk maradt, em­bert, országot, nemzetet igazíthat. Nem azért, mert ezt Te annyira akartad, hanem, mert ilyen léptékű. Próbá­lunk ehhez az értékhez mérten életben maradni.” E líraian racionális megemlé­kezés - amely a Palócfóld „Kép­tér” rovatában látott napvilágot - nemcsak Lizsnyánszky Erzsé­bet művészetét minősíti - ha úgy tetszik visszamenőleg is - de egyszersmind Földi Péter remek íráskészségéről is tanúskodik. A borítón megjelent színes, illetve a szövegközi fekete-fehér képek pedig - amelyek a lap idei har­madik számát illusztrál- j ák - azt igazolj ák, amely­ről Földi Péter megren- !. ”1 dültségében beszél. Az új lapszám a könyvhét kör­nyékén hagyta el a nyom­dát, ezúttal - a korábbi­aktól eltérően - nem volt bemutató, nem hangzot­tak el a főszerkesztő, Mizser Attila orientáló kommentárjai, így az ol­vasó - s természetesen a recenzens is - magára van utalva. Magára? De­hogy, a folyóirat tartalmá­ra mindenekelőtt. így örömmel konstatálja a „kávéházi szegleten...” cí­mű rovatban DukayNagy Ádám és Adóim Tamás új és jó verseit, hiszen mind­ketten Budapesten élnek ugyan, de Nógrádból - Salgótarjánból illetve Ba­lassagyarmatról - szár­maztak a fővárosba. Is­mételten kiváló, a Mikszáth-cen- tenáriumhoz méltó (szép)írások - Tóth Krisztina, Grecsó Krisztián és Fecsku Pál tollából - kerültek az „ezek a kedves kis portékák” című „ez évi” rovatba. A hagyo­mányos „Kutatóterület”-ben a Po­zsonyban élő, Kossuth-díjas Tő- zsérÁrpád ugyancsak Mikszáth- tal foglalkozik, amikor a „nagy palóc” szövegeinek úgynevezett j | r 1 m V I s I . 1 • , ........I Lizsnyánszky Erzsébet „Éjszaka" Palócföld 2010/3-as számban című alkotása a „intertextualitását” veszi górcső alá Karol Wlachovsky 2007-es és Kiss Gy. Csaba 2008-as szlovák fordításköteteinek tapasztalatait is figyelembeyéve. A rovat másik tanulmányában G. Komoróczy Emőke a salgótarjáni gyökerű, Párizsban letelepedett „Magyar Műhely’-alapító, Nagy Pál vizuá­lis művészetéről nyújt egy régen várt, eligazító összegzést. A „Ta­lálkozási pontok”-ban Baráthi Ot­tó Brunda Gusztávval, a Salgótar­jáni Polgári Kör elnökével folyta­tott beszélgetése kapott helyet „Helyi gazdaság, helyi társada­lom” címmel. Az interjú azon túl, hogy egyedi nézőpontból mutat­ja be az elmúlt három-négy évti­zed máig ívelő sajátos nógrádi fo­lyamatait, bepillantást en­ged egy megújulásra min­dig kész, kreatív szellemi­ségű értelmiségi népművelő illetve szakközgadász - személyi­ség gondolkodásmódjába, „alkotóműhelyébe” is. Az átlagosnál is gazdagabb az „Ami marad" című recen­ziórovat az ott olvasható ki­lenc írással. A szerzők többsége (Nagy Csilla, Hal­mi Nikolett, Mizser Attila, Gréczi-Zsoldos Enikő és Handó Péter) nógrádi illető­ségű, s a bemutatott, elem­zett művek között is több megyei vonatkozású talál­ható. Handó Péter „Civil erő” című írása - amely Matúz Gábor „A legbátrabb város” című balassagyar­mati filmjére reflektál - esetében a téma is helyi­nek számít... Cs.B. JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Mi járatban itt szegény legény, ahová már csak a mozgóposta jár?” Szerencsés nyertesünk: Dr. VámljaiBéla Mátranovák, Dózsa György út 25. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2010. július 1-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents