Nógrád Megyei Hírlap, 2010. június (21. évfolyam, 124-149. szám)
2010-06-24 / 144. szám
Naplólapok a táborból Az első nap igen fárasztóan végződött, a korán kelés és az utazás rettentő fárasztó volt. A megnyitó- beszéd után sorsolás alapján kiderült, hogy ki melyik színű „szerkesztőségbe” kerül, s miután ez megtörtént, már is elkezdődött a munka. Miután megbeszéltük az alaptudnivalókat, elfoglaltuk a szállást és siettünk ebédelni, mert ebéd után meglátogattuk a paksi atomerőművet Az erőműben először a látogatóközpontot tekintettük meg, ahol az erőmű történetével is megismerkedtünk, majd egy sajtótájékoztatón kérdéseket tettünk fel Pónya Józsefnek, az igazgatóság elnökének és dr. VargaSabján László törzskari és humánigazgatónak. Ezután a 16 éven felüli táborozok megtekinthették az ipari területet is. Akik nem mentek be, azok letesztelhették a tudásukat az atomerőművel kapcsolatban, s ha hibátlanul töltötték ki a kérdőívet, kaptak egy fényképes oklevelet. Az atomerőmű meglátogatása után visszatértünk a bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium kollégiumába. Itt megvacsoráztunk és játékos vetélkedőn vettünk részt ahol activityt játszottunk. A játék után ismertették a következő napi programot, majd aki akart, elmehetett sétálni a városba, de tévét is lehetett nézni, vagy kipihenni az első nap fáradalmait Bár a diákok nagy része nemigen aludt el éjfél előtt.. A második nap reggelén ifj. Schirilla György tartott nekünk reggeli tornát jógagyakorlatokkal. A torna után megreggeliztünk és kérdéseinkkel kezdtük bombázni a sportembert. Sok érdekes dolgot tudtunk meg. Miután befejeztük a kérdezgetést, fényképet, illetve aláírást is lehetett kérni tőle, majd Szerdahelyi Csaba tartott nekünk előadást „Minden ami nem bulvár” címmel. Ezután megkezdtük a szerkesztőségi munkát, mindenki a maga kis riportját, élménybeszámolóját írta meg. Miközben a diákok nagy része írni kezdett, addig minden csapatból egy ember meginterjúvolta Onódi Szabolcsot, az Iskola igazgatóját. A munka után megvacsoráztunk és ismét egy játékos vetélkedőn vettünk részt. Míg mi játszottunk, a kísérő szerkesztőségi munkatársak elolvasták a cikkeinket dr. KlossAndorver zetésével, majd Körtvétyesi Csaba a tábor harmadik napjának teendőit ismertette. A harmadik és egyben utolsó napon reggeli után befejezhettük a cikkeket, ha még nem volt kész, majd ki kellett pakolnunk a szobákat Ezután „A tartalom és a látvány egysége. A látvány szerepe az eladástechnikában” című előadást hallgathattuk meg SoltészMi- hátytól, az AS-M Kft termékfejlesztési igazgatójától, majd Lengyel János tolnai kiadóvezető, főszerkesztő tartotta a táborzáró előadást Egy remek filmet is láttunk, ami a táborozás két napját mutatta be. Nagyon jókat nevettünk rajta. A film után jött a díjkiosztó. Csináltunk fényképeket, műiden csoportot lefényképeztek és mi is kaptunk egy- egy dvd-t, amin a film van, és kaptunk ajándékcsomagot is. Mindezek után megebédeltünk, készítettünk egy közös csoportképet és hazaindultunk. Judit Jó buli volt Hétfőn reggel hat órakor már úton voltunk Bonyhád felé, egy nem éppen nagy autóval. Én voltam a második utas, de a csomagom már alig fért be. Az útról csak annyit, hogy nem volt unalmas. Felvettük luditot Bátonyterenyén, és Roxit Budapesten. Viccek me- sélésétől a mesezenék hallgatásig műiden előfordult benne. Egyszer csak odaértünk Bonyhádra, körülbelül tíz perc késéssel. A megnyitón még mindenki csak az új, ismeretlen arcokat nézte. Mihelyst vége lett, a mi csapatunk elmehetett bepakolni, hiszen késtünk. A kollégiumi szállás jó volt, ha leszámítjuk belőle a vizesblokkot. Ebéd után felültünk a buszunkra, s elindultunk az atomerőműbe. Először megtekintettük a múzeumot, aztán egy különleges sajtótájékoztatón vettünk részt. Ott volt Pónya lózsef, dr. Varga-Sabján László és Lengyel lános. Remek beszélgetés volt, nagyon sok mindent meg lehetett tudni az atomerőműről. Ezt követően akik elmúltak 16 évesek, bemehettek az üzemi területre is, s onnan élményekkel telve jöttek ki. Visszabuszoztunk a szállásra, megvacsoráztunk, majd részt vettünk egy vetélkedőn. A vetélkedő végeztével mindenki ment „aludni”. Másnap reggel jóga következett Schirilla Györggyel. Reggeli, majd beszélgetés vele. Mint kiderült, nagyon laza ember, akár nógrádi lakos is lehetne. Következett még néhány előadás, majd délután a cikkírás. Levonultunk a számítógépes terembe, ahol mindenki írhatta saját riportját, interjúját, vagy élménybeszámolóját. Az anyagokat fél hatra kellett leadni dr. Kloss Andornak. Este szabad program volt, majd ismét vetélkedő. Aztán megint „alvás”. Szerda reggel nem történt semmi különleges, azok, akik még nem fejezték be cikkeiket lemehettek a gépterembe. Délelőtt még több előadás,... szóval a jó idő ellenére elég kötött volt a program. Ebéd, aztán GO haza. Ismét megküzdöttünk a helyért, de sikeresen szerzett magának mindenki. Az út hasonlított az odafelé vezetőre, csak rövidebbnek éreztük. Sorban kiraktuk az utasokat, búcsúzkodás, majd elválás. Összességében nagyon jó volt. Jó buli volt, ahogyan ígérték. Kristóf Barátokra leltem Három csodás napot töltöttünk el Bonyhádon a Sajtó és tanulás programnak köszönhetően. Az egész úgy kezdődött, hogy június 14-én reggel öt órakor inLőrincz Réka SÉTÁZTUNK Elmentünk mi Bonyhádra, S a frászt hoztuk így Ákosra, Négy bölcs gyerek elindult, S így mindenki felvidult. Hisz' mi vittünk jókedvet S énekeltünk eleget Reggel este szólt a nóta Abbahagytuk virradóra. Sétáltunk a városban Okosodtunk írásban. Jógáztunk is viccesen Volt is haszna rendesen. Második nap cikkezgettünk Nem sírtunk mi, csak nevettünk Rengeteg cikk megszületett S ennek biz' csak előnye lett. Jókat ettünk, röpizgettünk S a Tescoba is elmehettünk. Barátokat így szereztünk S velük jókat beszélgettünk. Tábor végén hazajöttünk S mindenkinek dicsekedtünk, Azzal, hogy mi ott lehettünk! dúltunk el Salgótarjánból én és a kísérő szerkesztő, aki elvitt minket erre a hosszú útra és vigyázott ránk (nem mintha nagyon kellett volna). Utunk folytatásaként Mátranovákra mentünk ahol felvettük Kristófot, majd Bátonyterenyére, hogy ott csatlakozhasson hozzánk Judit is. Megálltunk még Pesten is, hogy Roxit felvegyük. Bonyhá- dig az utat kórusban énekeltük végig, közben nagyon jókat nevettünk. Az első nap nagyon Izgalmas volt: egy köszöntőt hallgattunk végig, majd itt alakultak meg a szerkesztőségek, én a zöld csapatba kerültem. Egy ebédet követően indultunk is Paksra. Az atomerőmű látogatóközpontját néztük meg, majd beültünk egy sajtótájékoztatóra, aztán jöhetett az erőmű-látogatás, ahova nem mehettek be sem a 16 éven aluliak, sem azok, akik nem voltak bejelentve előre. Én bemehettem volna, de inkább kint maradtam Judittal és Roxival. így amíg a többiek az erőművet ismerték meg belülről, mi egy tesztet töltöttünk a látogatóközpontban és így rengeteget megtanultunk. Aki 15 kérdésre jól válaszolt, kapott egy fényképes oklevelet. Mi szereztünk négyet... Miután visszaértünk a szálláshelyre vacsoráztunk, majd a vetélkedőn sok csokit szereztünk. A második nap reggelén ifj. Schirilla Györggyel jógázhat- tunk. Ezt követően beszélgethettünk is vele, majd ismét egy előadás következett, aminek a címe: „Minden ami nem bulvár”. Aztán ismét ebéd, majd egy órától egészen fél hatig a cikkeket ír- tuk-szerkesztettük. Este egy kis szabad idő következett, majd vacsora és ismét játékos vetélkedő. Szerdán pedig szinte elrohant a nap, nem is vettük észre és már itthon is voltunk. A hazafelé vezető út sokkal gyorsabb volt - sajnos. Jobban örültem volna (és szerintem nem csak én), ha nem csak három napig, hanem egy hétig vagyunk ott. Mindennek ellenére remek barátokra tettem szert és bizton állíthatom, hogy nem hoztunk szégyent Nógrád megyére! Réka leleményességért könyvet A Séta-tábor második napján reggel hét órától ifj. Schirilla György tartott nekünk jógaórát. Az én legjobb élményem az volt a találkozásban, hogy kaptam tőle egy könyvet az egyik gyakorlatnál elkövetett leleményességemnek hála. így tettem hát szert Schirilla György Változz meg szeretetből című könyvére. A jógaórát követő beszélgetésen rengeteg mindent megtudhattunk róla. A fő tevékenységi köre a jóga, 30 éve foglakozik ezzel a felemelő dologgal. Már hatszor volt Indiában. Ott tanulta meg az egyszerűség és a türelem erényeit. Az apjának és egy nőnek köszönheti a jógával való kapcsolatát. Minden évben legalább egyszer átússza a jeges Dunát. A hobbija - bármilyen meglepő is - a gombaszedés, és a biokertjében való tevékenykedés. Vannak otthon kecskéi, de szeretne majd tyúkólat és ha lehetséges, egy szamarat is. Kedvenc állata a barnamedve, volt a havasokban is és tanulmányozta őket. Gyerekkorában elmondása szerint igen „nyüzüge” volt és nem gondolta volna, hogy ilyen sokra viszi, hiszen nagyon rossz gyermek volt. Van négy gyermeke: két fiú és két lány. Úgy vallja: a tevékenységeiben nem másokat akar legyőzni hanem saját magát. Nem foglalkozik csak a vágyaival, azt vallja: ha hisz valamiben, az működik. A végzetsége pszichológus. Nagyon nehezen ír könyvet, mert a gyerekei ilyenkor szinte szétszedik. Ezért hajnali háromtól hat óráig egy írógépen ír, amit nekünk csak mint Erika emlegetett. A legkomolyabb balesete egy cápaharapás, amit úgy szerzett, hogy etette a cápákat és az egyik szájába nem elölről, hanem oldalról tette a halat. Imád fára mászni és ez is az egyik kedvenc sportága a jógán kívül, már ha a fára mászást lehet sportágnak nevezni. Egyszer egy kirándulása alkalmával egy hegyi patak mellett aludt és ezzel kapcsolatban ezt mondta nekünk: „hegyi patak mellett olyan jó aludni mint egy ötcsillagos szállodában.” Lőrincz Réka Borbély Lajos Szakközépiskola Szakiskola és Kollégium A tábor nógrádi résztvevői: Káplár Roxána (Mikszáth), Répás Kristóf (Madách), Róza Judit (Váci) és elöl Lőrincz Réka (Borbély) Sportszerető igazgató A Séta-tábor megnyitóján köszöntött minket Ónodi Szabolcs, a házigazda Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium igazgatója.- Bemutatkozása alapján ön rendkívül színes egyéniség. Tulajdonképpen milyen titulusokkal is rendelkezik?- Első körben én vagyok a bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium igazgatója. Emellett a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Szövetségének tagja, valamint a Bonyhádi Borbarát Kör elnöke, s a helyi képviselő-testület tagja is vagyok.- Hogyan lett az olimpiai bizottságtagja?- Úgy kezdődött, hogy a tanítványaim remek eredményeket értek el, pontosabban hárman az olimpiai játékokon is részt vettek, s a bizottság rendszerének átszerveződésekor minden megyének lett egy delegáltja, így lettem én Tolna megye kiválasztott olimpiai bizottsági tagja.- Az önök iskolájában már tíz éve mindennap van a diákoknak testnevelésórájuk. Ez az ön újítása volt?- Nem egészen. Ez a tervezet már az 1970-es években elkészült, csak akkoriban nem lehetett megvalósítani, ezért elsüllyesztették egy fiókba. Amikor én lettem az igazgató, újra előkerült ez a tervezet és ezúttal sikerült is megvalósítani.- Ön mióta igazgató? Milyen változások jöhettek létre az iskolában az irányítása alatt? Ónodi Szabolcs- Már tizenegyedik éve én vagyok az igazgató itt Bonyhádon. Ez idő alatt lényegesen javult az iskola színvonala. Kétszáz diákkal nőtt a tanulóink száma, és majdnem ugyanennyivel a kollégistáink létszáma is. Azzal is büszkélkedhetünk, hogy kétszeres-háromszoros túljelentkezés van a felvételijeinken. A tanulmányi eredményeink is rendkívül jók, amit szerintem az is igen nagy mértékben befolyásol, hogy a gyerekek napi szinten sportolnak. Ennek köszönhetően kiegyensúlyozottak, nyugodtak és jobb a közérzetük is, mint olyan diáktársaiknak, akiknek nincs erre lehetőségük.- Vannak még nagyszabású tervei az iskola jövőjével kapcsolatban?- Persze, szülte csak terveim vannak. A legközelebbi egy atlétikai centrum megnyitása. Mivel a tárgyi feltételeink megvannak, ezért úgy gondolom, hogy érdemes egy olyan tagozatot indítani az iskolában, ami olyan gyerekeknek nyújthat megoldást a jövőjükkel kapcsolatban, akik szeretnének sportolók lenni, de nem szeretnék, ha valamilyen sérülés esetén nem tudnának elhelyezkedni. Erős tanulmányi háttért tudunk biztosítani nekik, emellett profi edzők fogják a lelkes sportolókat edzeni és folyamatos orvosi megfigyelést is biztosítani fogunk nekik. Mindez úgy néz ki, hogy már szeptemberben meg tudjuk valósítani. Káplár Roxána Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola Schirilla, az örökmozgó Schirilla György harminc éve foglalkozik az egészséges életf móddal. Rengeteget sportol, pedig már ötvenéves, ám egy teszten a testét huszonnyolc évesnek mérték. Településről tele- Schirilla György pülésre fut kilométereken át, minden évben átússza a jeges Dunát, 3800 jógagyakorlatot ismer. Könyveit azért írja, hogy tanítsa az embereket. Vegetáriánus volt 25 évig, ám nemrég ismét elkezdte a hús fogyasztását. Többször járt külföldön (Kínában, Indiában, Európa összes országában), saját bevallása szerint Indiában tanulta a legtöbbet: a türelmet, az egyszerűséget, a meditálást és a böjtöt. Rendkívül vallásos, keveredik nála a katolikus vallás és a buddhizmus. A jógát már régóta gyakorolja. Ez a mozgás szinte minden betegségre orvoslást kínál, ezért mindenkinek ajánlja. Az orvosok hozzá küldik betegeiket. Iskolaévei során nagyon rosz- szul tanult, többször bukott. Fiatalon hét éven keresztül dohányzott, majd szerelmes lett, s ennek hatására leszokott. Későn érő típus, első gyermeke 33 éves korában született. Tavaly egy hónap alatt elfutott Rómába, a pápához. Bölcsességei: „Minden perc azért van, hogy szeress. ” „Aki elhagyja saját magát, azt mások is elhagyják, aki törődik magával, azzal mások is törődnek.” „Boldogok akik kitartanak, mert célba érnek. ” Répás Kristóf Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola
