Nógrád Megyei Hírlap, 2010. május (21. évfolyam, 100-123. szám)

2010-05-07 / 105. szám

4 KULTÚRA 2010. MÁJUS 8., SZOMBAT „Akiket a zománckemence melege megcsapott” Valamikor negyven évvel ezelőtt - a hetvenes évek elején - voltak már jelentős zománcművészeti kiállí­tások a József Attila Művelődési Központ üvegcsarno­kában. Nem is akármilyenek, hanem országos és biennálé jellegűek. Ez a kezdeményezés nem sokáig élt, a műfaj azonban rendre felbukkant, folyamatosan jelen volt a művészeti életben. Most újra ezen a he­lyen mutatkozik meg s megint csak figyelemre méltó alkalom, a tűzhelygyár által huszadszor megrendezett zománcművészeti alkotótábor apropójából. Sokan tisztelték meg érdeklődésükkel a húszéves zománcművészeti tá­bor jubileumi kiállításának megnyitóünnepségét A megnyitóünnepségen meg­jelenteket Gyetvainé Szorcsik An­géla, a vendéglátó intézmény munkatársa köszöntötte és jelen­tette be Gressai Ferdinánd (gitár) és Gressai Mánuel (dob) műsorát (nem mellesleg mindkét fiatal­ember mintegy a család harma­dik generációjának képviseleté­ben kiállít is a tárlaton) és kérte fel beszédének elmondására Bacsa Tivadart, a Wamsler SE Háztartástechnikai Európai Rt. salgótarjáni gyárának minőség­ügyi igazgatóját illetve L. Presits Lujza festőművészt, az alkotótá­bor vezetőjét. Bacsa Tivadar ért­hetően az üzem nézőpontjából szólt a tábor húszéves történeté­ről. Sőt gyakorlatilag egy évszá­zaddal korábbra is visszaemléke­zett, amikor a zománcozás műve­letének kezdeteiről beszélt A mű­vészeti megformálás gyáron belü­li úttörőjeként Czinke Ferenc festő- és grafikusművészt emlí­tette, aki e technikában is jól ka­matoztatta kivételes képességeit és három évig bábáskodott az al­kotótábor körül is. Több mint másfél évtizede viszont már L. Presits Lujza vezetésével dolgoz­nak mindazok, akiket „...a zo­mánckemence melege megcsa­pott ” Bacsa Tivadar véleménye szerint a művészek és a gyár dol­gozói között nemcsak jó ismeret­ség, de barátság is kialakult Az alkotótáborba Salgótarjánon, me­gyén túlról is érkeztek művészek, akik itt szerzett élményeikkel és itt készített alkotásaikkal a messzi távolba is elvitték a cég és egyáltalán Nógrád jó hírét L. Presits Lujza ugyancsak visszapillantott 1988. augusztus elsejéig, a zománcművészeti alko­tótábor kapunyitásáig és kiemelte azt a sokrétű segítséget, támoga­tást, amelyet a gyár a bő két évti­zed alatt nyújtott a résztvevőknek. Idézett Czinke Ferenc leveléből, amelyet az induláskor küldött a megyei képző- és iparművészek­nek: „Itt új műfaji és esetleg későb­bigyári kapcsolat teremthető, ami színesebbé teheti egy teremtő em­ber alkotói palettáját..s a magun­kévá tett műfaji gazdagodás egy éle­ten belül más vonatkozásban is realizálható...a miniatúrától a murális feladatokig tágítható. ”Nos- mint L Presits Lujza elmondta- a megszólítottak jó része öröm­mel fogott hozzá a közös munká­hoz, amelynek eleinte a gyár mű­velődési otthona volt a helyszíne, a későbbiekben a tanműhely épü­letében, aztán az étteremben, majd az égetőkemence közvetlen közelében kialakított műhelyben szárnyaltathatták fantáziájukat A húsz alkalom során küencvenkét, zömében nógrádi alkotó vett rész a zománcművészeti alkotótábor­ban, de sokan az ország más tele­püléseit - Budapesttől Püspökla­dányig, Debrecenig, Miskolcig, Borsodnádasdtól Egeren, Hatva­non, Szigetszentmiklóson át Szek- szárdig, Szombathelyig vagy Veszprémig - képviselték és vol­tak művészek határainkon túlról, Romániából, Szlovákiából is. L. Presits Lujza vázolta azt az izgal­mas folyamatot is, amely során a művész keze által, szakmai tudá­sa, tehetsége révén, a festék hozzá­adásával, majd a magas hőfokú égetéssel s a fokozatos lehűtéssel előtűnnek a megálmodott színek, formák, szép fényű képpé válik a rideg lemez. A művészeknek azonban váratlan technikai, tech­nológiai jelenségekkel, meglepe­tésekkel is számolniuk kell, ezeket sok-sok gyakorlattal, tapasztalat­tal lehet ellensúlyozni. A táborban készült alkotásokból évente ren­deztek kiállítást, rendszerint a Ba­lassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet Bóna Ko­vács Károly galériájában. L. Presits Lujza hálás köszönetét mondott a gyári kollektívának az országosan egyedülálló, példaér­tékű kezdeményezés befogadásá­ért, nagyfokú támogatásáért Kü­lön is elismerte Bolla Máriának a zománcozóüzem vezetőjének és munkatársainak segítőkészségét és kifejtette, hogy a gyár nyújtotta különleges lehetőséggel a jövőben is szeretnének élni. A József Attila Művelődési és Konferencia-központ üvegcsamo- kában rendezett jubileumi kiállítá­son huszonnyolc alkotó több mint száz munkájával, döntő többségé­ben táblaképével van jelen. Ketten - Czinke Ferenc és Varga István - sajnos már távoztak az élők sorá­ból. A látogatót Czinke Ferenc Nő­szirom című műve és Hertelendy Zsuzsanna a zománcművészeti al­kotótábor húszéves évfordulójára készült szimbolikus alkotása fo­gadja. Evidens, hogy az elmúlt évek illetve a legutóbbi tábor ter­mését egyaránt reprezentáló szín­vonalas kiállításból csak egyéni íz­lés alapján lehet bárkit és bármit kiemelni. Mészáros Erzsébet szé­pen formált „Vadkacsá”-ja letisz­tult, harmonikus színvilágával is megfogja a nézőt. Szenográdiné Végh Erzsébet „Hajnalban” című képét viszont éppen a színek játé­ka teszi figyelemre méltóvá. G. Ló­ránt Lujza „Madárember”-e sejtel­mes módon rajzolódik ki a finom kontúrokból, fi Gedeon Hajnalka „Maszk”- és Tánc”-sorozata a vari­ánsok révén fejt ki szuggesztív ha­tást. Újhelyiné Csincsik Orsolya „Eszternek” - azaz iparművész le­ányának - címzett képén a selyem rajzolatai köszönnek vissza Más jellegű, mégis hasonló hatást gya­korol az érdeklődőre Romhányi 01 ga „Textúrá”-ja. Petényi Anna „Tö­redezett világképének tartalma teljes szinkronban van a hármas tagozódású formával. L Presits Luf za archaikus, illetve népművésze­ti motiváltságú képei sorából a „Szarvasos nyár” a legmegkapóbb. Losonczy Ildikó „Síkok” vagy az .El­múlt napok virága” című képe absztraktív formában mond véle­ményt a valóságról. Ugyancsak mélyen elgondolkodtatóak Inrincz Róbert „Esti sugárkoszorú” vagy a „Holdkór” című művei. Balogh Er­zsébet alig színes „Téli tájénak hosszított kompozíciója is jól sike­rültnek tetszik. Demeter Marianna művei - köztük a „Négy évszak” - az alkotó termékenységéről, kísér­letező kedvéről tanúskodnak. Sik­lósi Eszter apró „ékszerei” egyedi­ségükkel gazdagítják a május 20- áig látható kiállítást. Csongrády Béla „Hangol” a jazzfesztivál Már egy kerek hét sincs hátra és megkezdődik Salgótar­jánban a nemzetközi jazzfesztivál, amelyet „leánykori” nevén dixielandfesztiválként ismert meg a szűkebb és tágabb közvélemény. A 2009-ig huszonötször megtartott rendezvény történetében lezárult egy korszak és - össz­hangban a gazdasági háttér szűkölésével is - egyre in­kább felvetődött némi változás, frissítés igénye. Ennek megfelelően az idei prog­ram - amely természetesen dixielandzenét is tartalmaz - kife­jezetten színesnek mondható. A nyitány május 14-én, pénteken 16 órakor lesz a Fő téren, ahol első­ként az Ataru Taiko ütőegyüttes szerepel távol-keleti dobok meg­szólaltatásával. Ezt követően lép fel a cseh Stanley’s Street Dixieland Band. Az első színháztermi gála 20 óra­kor kezdődik az új közönségkedvenc, a Bu­dapest Bár koncertjével. Május 15-én, szombaton 16 órakor a szlovákiai Komarno Dixeland Band mutatkozik be a szabad­téri színpadon. 19 órakor a színházteremben a ju- büáló - huszonöt éves - Hot Jazz Band lép a kö­zönség elé Bolba Éva (ének) és a Janicsek Gá­bor - Bálint Brigitta kettős (tánc) közreműködésével. Néhány szám erejéig a Hot Jazz Band vendége lesz az amerikai-magyar Tommy Vig is, aki aztán 21 órától a József Attila Művelődési és Konferen­cia-központ üvegcsarno­kában bor- és vacsoraest keretében jazztriójával mutatja be teljes műsorát Énekel és vibrafonon játszik Mia Kim (USA- Korea), pianozik Márkus Tibor. Május 16- án, vasárnap 11 órakor a Szent Jó­zsef plébániatemplomban a len­gyel MONK vokálegyüttes ad gospelhangversenyt, majd 16 óra­kor a Fő téren lesz a fesztivál zárórendezvénye az Alapi Band és Nagy ’Nano’ Norbert, valamint a Pannónia Allstars Ska Orcehstra fellépésével. * A május 15-i vacsoraest fősze­replője, a Tommy Vig jazztrió név­adója, vezetője Vig Tamás 1938- ban született A negyvenes évek második felében csodagyereknek, dobfenoménnek tartották Buda­pesten, rendszeresen fellépett a városi színházban, a zeneakadé­mián és a nagycirkuszban. 1956- ban került az Amerikai Egyesült Államokba, ahol főként Los Ange­lesben (Hollywoodban) és Las Vegasban szerzett nevet magának. Ötven év elteltével 2006-ban tért vissza Magyarországra és kapcso­lódott be az itthoni zenei életbe s édesapja, az egykori jazzklariné- tos Vig György nyomán az „igazi jazz”-t képviseli. - Az én zeném, amelynek a kvalitás a fő jellemző­je, két taktus után felismerhető. Megalkuvás nélküli modem muzsi­ka ez, de minden korosztály számá­ra élvezhető - fejtegette a minap Vig Tamás kifogástalan magyar­sággal és hozzátette: - Örülök a salgótarjáni meghívásnak, szívesen jöttem ebbe a városba, ahol most já­rok először, de tudtam róla hajda­ni jó labdarúgócsapata révén. Re­mélem a közönség is barútian fo­gad majd zenekarommal együtt. Tóth Csaba fesztiváligazgató el­mondta, hogy tavaly Budapesten a Benkó Dixieland Band sportcsar­nokbeli koncertjén látta, hallotta a Tommy Vig triót és amikor ez év elején eldőlt, hogy lesz salgótarjá­ni fesztivál, meghívta a három re­mek muzsikust, abban a remény­ben, hogy fellépésük nagy él­ményt jelent a vacsoraest résztve­vőinek. Cs. B. Tommy Vig, azaz Vig Tamás (vibrafon, dob) egyik jeles fellépője lesz a jazzfesztiválnak JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Ezért kár volt kirándulni, a gyereket otthon is megpofozhattad volna!” Szerencsés nyertesünk: Szilágyi Attila Zagyvaróna, Zagyva út 31. Kérjük, mai rejtvényünk meg­fejtését 2010. május 13-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 fo­rintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. Losonczy Ildikó salgótarjáni alkotó a tűzzománc műfajában is képes kifejezni gondolatait fotó:p.tóthLászló

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents