Nógrád Megyei Hírlap, 2010. május (21. évfolyam, 100-123. szám)
2010-05-04 / 102. szám
2 2010. MÁJUS 5., SZERDA NÓGRÁD MEGYE Kerékpártúra az Örökségeink útján NMH-információ Nysgiit Rcgrad. Egész napos kerékpártúrát szerveznek az Örökségeink útján elnevezésű zöldúton a Börzsöny hegység lábánál, az Ipoly folyó völgyében található községekben szombaton. Az út során érintett települések bejegyzéseit zöld útlevélbe gyűjthetik a résztvevők, az útlevelet a kiindulóponton, Nagyorosziban vehetik át - mondta az MTI-nek Pásztor Ildikó, a szervező Sugárkankalin Turisztikai Egyesület vezetője. Az aktív életformát népszerűsítő, mintegy 60 kilométeres kerékpártúrán Nagyorosziból indulva Borsos- berényen, Horpácson, Pusztaberki n, Érsekvadkerten és Patakon keresztül Dejtárig kerékpároznak, majd Ipolyvecét és Hontot érintve hajtanak Dré- gelypalánkra. A bieiklisek megismerkedhetnek a falvak kulturális és természeti látnivalóival, és rövid ismertetést is kapnak a települések múltjáról, jelenéről. Pásztor Ildikó közlése szerint tavaly száznyolcvanán vettek részt a kerékpártúrán. A Nóg- rád megyében lévő Örökségeink útja tíz szomszédos települést köt össze. Az általuk létrehozott Sugárkankalin Turisztikai Egyesület célja az érintett falvak értékeinek megóvása, bemutatása, a térség népszerűsítése és turisztikai fejlesztése.Elő zene és színház NMH-információ SógfBd negye. A Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet a Nemzeti Kulturális Alap pályázatán a tavalyi év őszén jelentős összeget nyert művészeti programok megrendezésére Nógrád megye kistelepülésein. A könyvtár átalakítása miatt a megvalósulása áthúzódott az idei év tavaszára. A „Muzsikáló percek” megvalósításában az Akkord Kohász Fúvós Kisegyüttes, az „Élő zenét és színházat a falusi gyerekeknek” színházi előadásaiban a Vertich Színpadstúdió művészei vettek részt, az immár harmadik éve a könyvtárral összevont megyei közművelődési intézet koordi nálásával. Februárban Karancsságon és Ságújfaluban, márciusban Sóshartyánban és Bárnán adott egy-egy órás koncertet az Akkord, A zeneórát óvodás nagycsoportosoktól kezdve az általános iskola alsó és felső tagozatos diákjai, valamint a település lakosai is nagy érdeklődéssel hallgatták. A közreműködők elsődleges célja, hogy a gyermekek az élő zene mellett az életkori sajátosságaiknak megfelelő ismereteket kapjanak a fúvós zenének és a fúvós hangszereknek i/A a zene Mr vílá- nvj gában betol- ■ * tött 1 szerepéről, sokszínűségéről (különös tekintettel a Nógrád megyei hagyományokra). A zeneórán a vadászkürt és a tuba volt a „főszereplő”, és mindig került sor egy kis játékra, a hangszerek kipróbálására is. A Vertich Színpadstúdió P. Kerner Mit vezetésével Peter Ensikat: A brémai muzsikusok című darabjával járta be a nógrádi településeket. Márciusban Karancslapujtőn, áprilisban Jobbágyiban és Ipolytarnócon adták elő, a programzáró előadás pedig Ecsegen lesz épp a mai napon. A művelődési házak nagytermeiben népes közönség, főként gyerekek tapsoltak a „helybe jött színháznak”, de a felnőttek számára is vonzóak voltak ezek a rendezvények. A kistelepülésen élők kulturális és művelődési lehetőségei az önkormányzatok elszegényedő költségvetése miatt egyre kisebbek. A pályázati lehetőségek segítségével a megyei könyvtár és közművelődési intézet igyekszik ezt a hiányt pótolni és „házhoz” vinni a kulturális programokat minden korosztály számára. Emlékkiállítás Varga Ferencnek M. J. ______________________________ Salgót arján. A Karancs és a Medves ösvényein címmel kiállítást nyitnak május 7-én, pénteken 11 órakor a Nógrádi Történeti Múzeumban az intézmény, valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szervezésében. A látnivalókat Haraszthy László szakállamtitkár ajánlja a közönség ügyeimébe, köszöntőt mond Kriston Péter, a megyei közgyűlés alelnöke, dr. Fancsik János, valamint Földi Péter, Kossuth-díjas festőművész. Az eseménnyel Varga Ferencnek állítanak emléket a szervezők. A salgótarjáni madarász a hatvanas években kezdte megfigyeléseit, igazi ritkaságnak számít a kakukktojás-gyűjteménye, publikációi határainkon túlra Is eljutottak. A kiállítás azon túl, hogy bemutatja a tájat valamint a természetet védő embert, kiemelten foglalkozik a madárvédelemmel. A vidékünkön előforduló fajokat Nehézy László természetfotós felvételeinek segítségével ismerhetik meg a látogatók. Madárijesztő szépségfesztivál ' NMH-információ Csesztoe. Madárijesztők szépségfesztiválját rendezik meg a Csesztvén vasárnap. A zsűrizés szempontja lesz, hogy a bábuk elérjék a céljukat, vagyis valóban ijesztők legyenek - mondta Pálmán Imre polgármester az MTI-nek. Tizenkettedik alkalommal rendezik meg az eseményt, és az eddigi tapasztalatok alapján 30-40 alkotásra számítanak. A versenyzők többségében helybeliek vagy környékbeliek, de érkeznek az ország más részeiből, sőt, jöttek már Szlovákiából is. A szervezők biztosítják a keresztalakba összekötött farudakat, ezeket a madárijesztők készítői tetszés szerint öltöztethetik fel, semmilyen előírásnak nem kell megfelelniük. Bohóc vagy boszorkány éppúgy készül ilyenkor, mint hagyományos férfi vagy női alak, a zsűri pedig aszerint értékel, hogy a bábuk elérik-e a céljukat, vagyis fel tudják-e hívni magukra a ügyeimet, képesek-e elijeszteni a termésben kárt tevő madarakat Ennek érdekében sokan nem csak a látvánnyal igyekeznek riasztani, de hanggal is: különféle kolompo- kat, csörgőket, dobozokat is kötnek a madárijesztőkre. A csesztvei zsűri tagjai a látogatók közül kerülnek ki. A verseny után általában szétszedik az alkotásokat, de némelyik bábut hazaviszik, hogy otthon tegyék a dolgukat a kertben. A Medves és a Madách bűvöletében Beszélgetés az örmény származású Szogojan Karinával, aki már Salgótarjánhoz kötődik A nyolcvanas évek második felében Moszkvából került a nógrádi megyeszékhelyre, és azóta is rajong az itteni természetért, a Medvest bejáró futásért és sífutásért, illetve újabban a Madách Imre Gimnáziumért, ahol festményeiből nemrég nyílt meg élete első kiállítása. Ezekről faggattuk Szogojan Karinát. Karina (balra) két lányával és unokahúgával egy moszkvai látogatás során Bakos László Saigóisjai. - Szokványos történet az enyém - kezdte Karina. - Moszkvában vegyészmérnökként végeztem, és az egyetemi évek alatt ismerkedtem meg magyar férjemmel, aki idehozott. 1985 óta élek Salgótarjánban, sok orosz ismerősöm került Magyarországra ebben az időben, de kevesen maradtak itt közülük.- Hogy sikerült a beilleszkedés ?- Ebből a szempontból én az embereket egyénenként nézem, nem mint közösség. Szerencsém volt, sikerült olyan emberekkel megismerkednem, akikhez közel kerülhettem, és akik ma is a barátaim. Az orosz kultúra bár még európainak számít, ázsiai jegyeket is hordoz. Ez rá is ragadt az oroszokra, de szerintem lényeges eltérés nincs a két nép között. Természetesen pótolnom kellett a nyelvi, valamint a magyar kultúrával kapcsolatos hiányosságaimat, de ennek örültem, mert szeretek idegen nyelvekkel ismerkedni és nemzetközi család sarjaként abszolút „befogadó” vagyok, szeretek tanulni.- Mikor ismerkedett meg a festészettel?- Apukám örmény, anyukám lengyel-orosz polgári családból származik, és utóbbinak sok családtagja festett. így mondhatni már a gének hordozták a festés szeretetéL Például a nagybátyám is festett, ám ő üatalon életét veszítette a háborús idők alatt, és egész jól fest a húgom lánya is. Szerintem a családban többen is tudnak festeni, csak nem akarják előhozni ezen képességüket, nincs úgynevezett „lelki indítékuk”. Én folyton rajzoltam és festettem, de a balett, később a zeneiskola, majd az egyetem mellett egyre kevesebb időm volt erre. Itt Magyarországon pedig a családalapítás, majd a két gyermekem felnevelése vitte el a szabadidőm nagy részét Viszont amikor lányok megnőttek, a rajzolás megint „feltört” a felszínre.- Két évtizedes kihagyás után ismét ecsetet ragadott.- Igen, de azt kell mondjam, ezalatt az idő alatt visszafejlődtem. Körülbelül négy éve kezdtem el Ismét festeni komolyabban, ám még mindig hobbiszerű- en, saját, és remélem ismerőseim örömére. Úgy érzem, sikerült visszahozni magam egy bizonyos szintre és most már meg mertem mutatni a képeimet Ebben óriási szerepe volt barátaimnak, azon belül két számomra nagyon fontos embernek. Egyikük Szabóné Kele Ágnes, grafikusművész és a Madách tanárnője, akit alaposan „megkínoztam”, mert szinte minden képemet muszáj volt megnéznie, neki nagyon sokat köszönthettem. A másik ember Bálványos Huba, országosan elismert grafikusművész és főiskolái tanár, aki minden ősszel és tavasszal tart Salgótarjánban egy képzőművészeti szabadegyetemet, az ő előadásai szintén nagy hatással voltak és vannak a fejlődésemre. Egy idő után neki is meg mertem mutatni az alkotásaimat, és nagyon pozitív volt a hozzáállása. Ők ketten mellettem álltak, és biztattak, hogy hozzunk össze egy kiállítást.- Az első kiállítását, amelyet a Madách gimnáziumban rendeztek be. Hogy élte meg első megnyitóját?- Kimondottan azt szerettem volna, hogy a Madáchban legyen a kiállításom, mert egy igazán lelkes tanári kollektívát ismertem meg ott, amelynek tagjai rengeteg pluszt tudnak adni a diákoknak. Az utóbbi években nézőként több színvonalas rendezvényükön vettem részt és magam is tartottam pár előadást a gimnáziumban az örmények és az oroszok történelméről, kultúrájáról, így megszoktam a szereplést, de ez most egészen más volt, így izgultam egy kicsit, sőt, bevallom nagyon. A megnyitó egy gitárral előadott orosz népdallal vette kezdetét, majd pedig a női tanárok kórusa énekelt el egy népdalt, oroszul. Ekkor kiszállt belőlem az összes feszültség, mert éreztem, hogy barátokkal vagyok körbevéve. Pozitív visszajelzéseket kaptam és kapok a kiállítással kapcsolatban, szerencsére többen is úgy nyilatkoztak, hogy tetszenek nekik a képeim, ami fontos egy alkotónak.-Meséljen, hogyan szokott alkotni?!- Napközben dolgozom, így este és éjszaka van időm festeni. A futás sokat segít a téma és az ötlet megtalálásában. Olyankor kifutok a valóságból és lelki szemeim előtt megjelenik, hogy mit is kellene festeni, de ezek megvalósításához már nyugalomra van szükségem. Esténként bekapcsolom a zenét, és közben vászonra kezdek vinni, amit szeretnék, a többi magától jön.- El is érkeztünk másik nagy szenvedélyéhez, a futáshoz Merre viszi ilyenkor az út?- Aerobikozok és konditerembe is járok, minden nap mozgok valamit, mert segít az életben, tarát, emellett karban tart testileg és szellemileg is, de a szívem csücske mégis a terepfutás. A síelés, származásom révén természetesen kiskorom óta része az életemnek, a Medvesen síelni vagy furái; a legkedvesebb időtöltésem. A nagyvárosi Kalugában nevelkedtem, ami körülbelül akkora lehet, mint Miskolc, majd pedig Moszkvában éltem. így amikor Salgótarjánba kerültem, teljesen beleszerettem az itteni természetbe, abba a kincsbe, ami körbeveszi a várost Ezt csak az tudja értékelni igazán, aki sokáig beton közé volt zárva. Ez itt nem park, ahol sok ember van egy négyzetméteren, hanem igazi erdő gyönyörű fákkal, tiszta a levegő. Nem állatkert, óriási élmény, hogy itt sok állattal; őzzel, rókával, fácánnal, akár vaddisznóval Is találkozók saját környezetükben. Egy moszkvai mindettől meg van fosztva, nekik legalább két órára van szükségük, hogy ilyen helyre eljussanak, míg nekünk itt van például a Medves és a környéke.- Aminek egy neves ismerőst is köszönhet..- Igen, télen sífutás közben ott találkoztam, ismerkedtem össze MecserLajossal, a város olimpikon hosszútávfutójával, akivel jó barátságot kötöttem, és aki meghívott a Zenthe-emlékfutásra is. A Medves gyönyörű és teljesen ideális futásra és sífiitásra is, eszméletlen hely. Mindig érzem, hogy ott feltöltődök, amire nekem is nagy szükségem van a munkámban, az üzleti életben, csakúgy, mint bárki másnak - zárta beszélgetésünket az egyébként külkereskedőként dogozó Karina. Mint elmondta, üzleti szempontból az ország keleti része, illetve Budapest ideálisabb lakóhely lenne számukra, ám fel sem merült benne és férjében, hogy elhagyják a nógrádi megyeszékhelyet. Szogojan Karina: Hajnalodik
