Nógrád Megyei Hírlap, 2010. május (21. évfolyam, 100-123. szám)
2010-05-22 / 117. szám
KULTÚRA 2010. MÁJUS 22., SZOMBAT Kuriózumokkal zárult a színházi bérletsorozat Már a címe is különös - nem igazán „közönségbarát” - Spiró György színművének. A „Prah” nehezen kiejthető szláv szó, sokak számára talán még az előadás végére sem derül ki a pontos jelentése. Arra a kakaóporos dobozra utal, amelyet a darabban szereplő házaspár annak idején egy jugoszláviai nyaraláson vásárolt s amelyet esetenként kávésdobozként használ és emleget. A civil életben sem túl gyakori az öttalálatos lottónyeremény, már pedig ezt a bizonyos házaspárt - nyilván tudatosan nincs nevük, a színlap is csak nőként illetve férfiként említi őket - ilyen szerencse éri. De ahelyett, hogy a váratlanul ölükbe hullott tengernyi pénz megoldaná anyagi gondjaikat s egyenesbe hozná életterüket, a meggazdagodás lehetősége gyötrel- mes, önkínzó kálváriával jár szár mukra. Végeláthatatlan vitákba kezdenek arról, hogy hová tegyék, hol óvják meg a nyertes szelvényt a gyerekektől s az esetleg bekövetkező háztartási balesetektől. Dugdosgatják ide-oda, a lakás ilyen-olyan zugába - többek között a kakaósdobozba is - igazán azonban sehol sem érzik biztonságban. Még nagyobb, mondhatni drámai a dilemmájuk az ügyben, hogy miként kezeljék, mire költsék a rájuk „szakadt” milliókat. Elképesztő ötletekkel áll elő hol egyikük, hol másikuk, de minden, a másik által javasolt megoldást elvetnek. Hokedlikkel, konyhakredenccel s más régimódi bútorokkal, több évtizedes használati tárgyakkal telezsúfolt lakásban élő úgymond kisemberek ők, akik a kocsi kiüresedés visszásságai. Fokozatosan belelovalják magukat abba az érzésbe, hogy ha majd A kakaóporos doboz is szóba jött a „bűnös” lottószelvény dugbelyeként (Börcsök Enikő és Schneider Zoltán) zéposztály alsó régiójában tengetik szürke, reménytelen mindennapjaikat. Acsarkodásuk, egyre vehemensebb szócsatájuk során felidéződik szinte egész - kevés örömmel, megannyi problémával teli - házasságuk története. Az a mód viszont már kifejezetten szerzői bravúr, ahogyan kibomlik a család társadalmi beágyazottsága, ahogyan kiderül, hogy rájuk miként hatottak illetve hatnak a közelmúlt és a jelen ellentmondásai, feszültségei, őket miként érintik a munkanélküliség, az eladósodás, az elmagányosodás egyáltalán az erkölgyarapodnak, költekeznek, prédáivá válnak a rablóknak, betörőknek, gyerekeik elkényel- mesednek, abbahagyják a tanulást, nem dolgoznak, rossz társaságba, az alkohol, a drog útvesztőibe keverednek. Ádáz veszekedésük odáig fajul, hogy a férfi már-már örökre elmegy otthonról, amikor szinte egymás gondolatát kitalálva találnak rá az általuk egyedül helyesnek vélt megoldásra: meggyújtják, elégetik a „bűnös” szelvényt... A Radnóti Színház produkcióját Valló Péter rendezte jól poen- tírozva azt a képtelen - de méKözéppontban a másik ember Vetítéssel kezdődött Bódis Kriszta estje a Szerdatársaság Irodalmi Kávéházban. Ez nem véletlen, hiszen a Magyar Szépírók Társasága képviseletében érkezett vendég azontúl, hogy végzettsége szerint pszichológus, tehetsége révén sokműfajú, szép- és szakirodalmat egyaránt művelő tollforgató, legalább annyira dokumentumfilmes is. A közönség két mű közül választhatott s döntése alapján a „Virrasztódat, a romagyilkosságok áldozatainak emlékére készült új filmet tekinthette meg. A beszélgetőpartner szerepkörét ezúttal is vállaló Kőrössi P. József kérdései túlmutattak e konkrét műalkotáson és azt tudakolták, hogy a forgatókönyvíró, rendező miként lett egyáltalán az előítélet-mentes, toleráns gondolkodás, az erőszak és a kirekesztés elleni küzdelem eltökélt híve, alkalmasint szóvivője. Bódis Kriszta válaszaiból kiderült, hogy tősgyökeres pestiként mintegy tíz éve került először Ózdra, a mélyszegénységben tengődő Hétes-telepi cigányok közé s azóta igyekszik - úgynevezett átlagemberként, civilként, de alkotóként is - tenni valamit e kilátástalan sorsra jutott, kiszolgáltatott népcsoport érdekében. 2006 óta vezet ott egy interkulturális modellprogramot és örömmel tölti el, hogy a nagy szeretetéhségű gyerekek milyen nyitottak és milyen fegyelmezetten, kreatívan vesznek részt a foglalkozásokon. Ugyancsak sikerélményt jelent számára, hogy e rendkívül nehéz terepre is sikerül önkéntes, lelkes társakat találnia fiatalok, egyetemisták körében. Ez azért nagyon fontos, mert a helyzetfelmérés alapkövetelmény, mindenekelőtt meg kell tapasztalni, hogy milyen az élet ilyen körülmények között. Bódis Kriszta persze azzal is tisztában van, hogy e területen csak apró, kis lépésekben lehet haladni, s bármilyen elszántság, türelem is csak hosszú távon kamatozik. Összefogás, együttműködés, kormányzati és társadalmi akarat is kell ahhoz, hogy érzékelhető eredmény szülessen. érdekli a másik ember személyisége, kiszolgáltatottsága, szabadsága. A női íróság s egyáltalán az emancipáció kérdésköre - amelyekről ugyancsak szó esett - is annyiban érdekesek számára, mint bármelyik, a mássággal összefüggő problematika. A világ sokszínű, a különbözőségek között kapcsolatot kell teremteni s ebben az értelemben fontos a női tapasztalat, látásmód is. Hasonló összefüggés van, illetve kell, hogy legyen a különböző művészeti ágak, műfajok között is. A hagyományos felfogás kitágításának szándéka vezérli Bódis Krisztát az Irodalmi Centrifuga című élőfolyóirat egyik alapító szerkesztőjeként vagy a Nyitott Műhely rendezvényeinek szervezőjeként is. Az eseBódis Krisztával Kőrössi P. József beszélgetett a Szerdatársaság Irodalmi Kávéházban fot&p.túih tenként különc megjelenését firtató kérdésre Bódis Kriszta a következőket válaszolta: - Szeretek úgy kinézni, ahogyan jól érzem magam. S ez kócos hajat, ba- kancsviseletet is jelenthet. Keresem az integrált személyiség kifejeződésének módját a külsőségekben is. Cs. B. A beszélgetés nyilvánvalóvá tette, hogy Bódis Kriszta nem keresi a marginális, periférikus sorsokat, embereket, egyszerűen együtt él velük, részei környezetének, mindennapjainak. Nyilván érzékeny is e téma iránt, mert társas lényként érdeklődése középpontjában áll, őszintén lyen mai valóságban gyökerező - helyzetet, amibe a házaspár belesodródik. Rendkívül nehéz feladatot teljesít hitelesen a csaknem kétórás előadás folyamán végig aktív két színész: Börcsök Enikő és Schneider Zoltán. * * * „A kaméliás hölgy” sokak számára egy valós személyről mintázott Dumas-regényt, de még inkább egy ugyancsak XIX. századi operát, Verdi „Traviátá”-ját jelenti. Készült e témából musical és film is, az egri Gárdonyi Géza Színház viszont prózai előadás keretében vitte színre a halálosan beteg párizsi kurtizán gyors és tragikus végkifejletre ítélt románcát. A minap Salgótarjánban is bemutatott változatról azonban rögtön az elején kiderül, hogy ugyancsak nem nélkülözi a zenét, sőt táncszínházi elemek dominálnak benne. Olyannyira, hogy a szerelmespárt ketten-ketten alakítják: Járó Zsuzsa és Ötvös András eljátssza, Lázár Eszter és Csere Zoltán pedig eltáncolja Marguarite Gautier illetve Armand Duval szerepét. Úgy tűnik, hogy a produkció létrehozói nem bíztak eléggé az eredeti romantikus szövegkönyv erejében s újdonsággal akartak kirukkolni. Ezért Bognár Róbert fordítását Almási-Tóth András dramaturg egy filmforgatást imitáló keretjátékkal is kiegészítette, Barta Dóm koreográfus - nem mellesleg a darab rendezője is - pedig napjaink modern táncművészetének nyelvén fogalmazta meg a történetet. Amíg az előbbi szándék zavaró és feleslegesen nyújtja meg a „műsoridőt” (csupa olyasmit közöl, amit a későbbiekben úgyis megtudni), az utóbbi törekvés - azontúl, hogy érdekes és különösen az első felvonásban meghökkentő - végül is sikeresnek mondható. A remekül koreografált és bravúrosan előadott táncok, a szimbolikus jelzések, a kifejező ruhák révén nemcsak a főhősök gon„A kaméliás hölgy” (Járó Zsuzsa) hallgat az apa (Safranek Károly) kérésére és szakít szerelmével dolatai, érzelmei tárgyiasulnak, elevenednek meg, de jól jellemzetté válnak a szituációk, a helyszínek, a játék fővárosi és a vidéki körülményei is. Marguarite-t - akit gyógyíthatatlan tüdőbaja tudatában szinte csak a szolgáltatásaiért kapott fényűzés, luxus érdekel s aki szinte csak végóráiban az őszinte, tiszta szerelem hatására és érdekében hajlandó odahagyni ledér életvitelét - meg- kapóan, felkavaróan jeleníti meg mind a színész Járó Zsuzsa, mind a táncos Lázár Eszter. Szinte összenőnek közös szerepükben. Különösen azt a mély fájdalmat, határtalan szenvedést érzékeltetik katartikus drámai erővel, amit Marguarite azért kénytelen átélni, mert megígéri Armand apjának, a Safranek Károly által kitűnő beszédhanggal megformált Georges Duvalnak, hogy a család jó híre érdekében szakít a fiatalemberrel, akit Csere Zoltán személyesít meg hangsúlyosabban. Az egri társulat bátor kezdeményezése szinte természetes, hogy megosztja a közönséget, érthető és elfogadható, hogy az úgymond klasszikus előadások formavilágához, hangulatához szokott nézők egy része számára idegen ez „A kaméliás hölgy”, amelyiknek azonban a mai korszerű színház egyik megnyilvánulási formájaként kétségkívül van létjogosultsága. FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ Csongrády Béla JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Mennyivel jobban húzol, amióta nézheted a kedvenc sorozatodat!” Szerencsés nyertesünk: JanikNándomé Szécsény, Bercsényi út 5. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2010. május 27-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.
