Nógrád Megyei Hírlap, 2010. május (21. évfolyam, 100-123. szám)
2010-05-13 / 109. szám
2 Hajdú B. közép Hajdú B. István sportriporter sokak kedvence. Valóságos rajongótábora van, úgy is mondhatjuk B. közép... Az egyik legnagyobb vágyam teljesült, amikor beszélgethettem vele. És az ő vágya? Az a magyar foci remélt sikerével függ össze...-Mikor döntötte el, hogy sport- riporter lesz?- Először is tegeződjünk, most már kollégák vagyunk. Én igazából labdarúgó szerettem volna lenni, aki megnyeri a világbajnoki döntőt a magyar válogatottnak. De nem voltam Ez nekem először az athéni olimpián adatott meg, ahol a magyar vízilabda-válogatott a döntőben emlékezetes csatában győzte le Szerbia és Montenegró legjobbjait.- Melyik sportesemény helyszíne tetszett a legjobban?- Nagyon sok szép városban jártam, igaz, Lyonról, ahonnan a legutóbbi Bajnokok Ligája- mérkőzést közvetítettem, csak azt tudnám elmondani, hogy milyen a reptér, a stadion és a szálloda. Egy olimpián jobban meg lehet nézni a várost. Ilyen események helyszíne közül nagyon tetszett Sydney és Firen„Egy sportriporter legnagyobb álma, hogy magyar olimpiai bajnoki címet közvetítsen" elég tehetséges, csupán szorgalmas. Tizenéves koromban már közvetítettem az iskolaválogatott meccseit, a gombfocitorná- kat. Miután elvégeztem a középiskolát, felvételiztem a jogi egyetemre, majd elmentem katonának. Amikor 20 éves voltam, jelentkeztem az akkori sportriporter-stúdióba, és mikor elvégeztem, a Telesport egyik főnöke szólt nekem és még öt társamnak, hogy ha van kedvünk, mehetünk hozzájuk kisebb munkákra. így kezdődött az egész.- Mit kell tanulni ahhoz, hogy egy hozzám hasonló kisdiák a te nyomdokaidba léphessen éső is sportriporter lehessen?- A legfontosabb, hogy szeresd a sportot. Ha versenyszerűen sportolsz, megtudod, milyen nyert helyzetből veszíteni vagy vesztettből nyerni, mert ez minden sportágban előfordul. Ezen kívül hasznos, ha több nyelvbe is belekóstolsz, és nem árt a középiskolán, egyetemen kívül valamilyen médiaiskolát is elvégezni.- Mi volta legnagyobb magyar sportsiker, amit közvetítettél?- Egy sportriporter legnagyobb álma, hogy magyar olimpiai bajnoki címet közvetítsen. ze, ahol 1999-ben a vízilabda Eb kapcsán jártam.- Közvetítéseid alatt mi volt a legnagyobb bakid?- A pekingi olimpián egy rádiónak közvetítettem a férfi tenisz páros döntőjét, ahol 6:3, 6:4-es állásnál, nem sokkal az adásidő vége előtt a svájci páros beütötte a győztesnek hitt pontot. Ezután összepakoltam, visszamentem a szállásra, bekapcsoltam a tévét, és még mindig ment a meccs. Később jöttem csak rá, hogy nem figyeltem arra, hogy teniszben a férfimeccsek két nyert szettig tartanak, de a döntőben háromig. így a rádió hallgatói egy órával előbb tudták, hogy Federerék olimpiai bajnokok.- Van-e olyan sportág, amit különösen nehéz közvetíteni?- Én nagyon megszenvedtem az országúti kerékpárral. Egyszer egy Citadella körüli versenyről közvetítettem, ott ültem a Citadella egyik oldalán, és csak akkor tudtam megmondani, hogy ki az első, amikor elsuhantak előttem, ez tartott mintegy tíz másodpercig. A nap pedig úgy sütött a kis monitoromra, hogy semmit nem láttam, ezért a verseny többi részében találgatnom kellett, hogy mi történhet és ki vezet.- A kosárlabdát, kézilabdát is legjobb a helyszínről...- Igen, monitorról sokkal nehezebb, például a Veszprém kézilabdacsapata nemrég játszott a Barcelona ellen Spanyolországban, és amikor a spanyol tévések visszajátszottak egy-egy gólt, és az alatt esett egy másik, annak a lövőjét a stúdióból már nem tudtam megmondani. Ez nagyon zavaró volt.- A Forma-l-nél viszont nagyon kell a monitor.- Jól mondod, mert ott nagyon nehéz olyan helyet találni, ahonnan az egész pályát látni lehet. Egy másik példa a kajak-kenu. Képzeld azt, hogy tőled egy kilométerre elindul kilenc kicsi pont, és csak akkor lesznek veled egyvonalban, amikor célba érnek, de neked folyamatosan kell mondanod, hogy ki az első, hogyan áll a magyar versenyző, ezért szinte végig a monitort nézed.- Vissza a focihoz. Ki nyeri idén a labdarúgó BL-t?- Most már csak kétesélyes a dolog, szerintem az Inter nyer a Bernabeu-ban.- Látsz arra esélyt, hogy a következő szezonban is legyen magyar csapat a BL-ben?- Annyit mindenképpen, mint ebben a szezonban. A DVSC már kihasználta az új selejtezőrendszert, hogy bajnok csak bajnokkal játszhat. És ha ez egyszer már sikerült, miért ne sikerülhetne újra?- Kik az esélyesek a vb-győze- lemre?- Szerintem jók lesznek a brazilok, a spanyolok, Capello miatt az angolok és az argentinok, ha össze tudnak állni csapattá. Az is nagyban befolyásolhatja a végeredményt, hogy ki tud a legjobban alkalmazkodni az afrikai körülményekhez. Könnyen lehet, hogy a torna meglepetéscsapata afrikai lesz.-Reméljük, nem úgy, mintDél- Korea 2002-ben.- Igen, emlékezhetünk, hogy ott a bírók is segítették a csapatot az olaszok és a spanyolok elleni meccsen kiállításokkal és az ellenfélnek meg nem adott gólokkal.- Mi az, amit nagyon szeretnél közvetíteni, de még nem volt rá lehetőséged?- Én már nagyon sok helyen voltam, de az még nem adatott meg, hogy a magyar labdarúgó- válogatott ott lett volna egy világbajnokságon vagy egy Euró- pa-bajnokságon. Remélem, hogy erre már neked lehetőséged lesz; Vörös András Azt állítja magáról, hogy a világ lustája. Mégis egy meleg tavaszi délutánon elvállalta a felkérésemet, és leült velem beszélgetni. Ráadásul pontosan érkezett. Egy sötétszőke, rövidre vágott parókában.- Tetszik a mai parókád.- Olyan titkárnős, ugye? Egyébként ez volt most nagyjából tiszta.- Honnan ered ez az egész parókamizéria?- Ez már egy tízéves sztori. A barátnőm vett egy parókát, mert egy fickó tetszett neki egy szórakozóhelyről. Egy nagy, vörös haj- zuhatagot. Minden rendben ment, randi, csók, de aztán a pasi belemarkolt a hajába. És ugyebár az nem volt odaragasztva... A barátnőm kiakadt, és mondta, hogy vagy kidobja, vagy odaadja nekem. Elvittem, és felvettem egyszer egy fellépésre. Aznap iszonyú nagy sikerem volt. Engem nem szoktak leszólítani, de akkor elkérték a számomat, nem büntetett meg a rendőr. Aztán kitaláltam, hogy akkor kell szőke is meg fekete is. Aztán teljesen elburjánzott a dolog. Szóval selejtezés után is több mint negyven darabom van.- Elég különleges „egyedeket” is láttam már rajtad közülük... Mikor kezdett vonzani az extrém világ? Gondolom, már kamaszkorodban.- Hát igen, voltaképpen minden onnan ered. De az az igazság, hogy amíg én kamasz voltam, tehát gimnazista, még egész más dolgok érdekeltek. Akkor nem gondoltam, hogy írással foglalkozom majd. Inkább olyan kutató típus voltam. Eleinte biológus akartam lenni, nagyon sokáig biológia tagozatra jártam. A társaim fele aztán állatorvos lett. Nem vegyültünk a humánosokkal - erre emlékszem. Nem tudom, hogy akkor mennyire voltam extrém. Azt viszont tudom, mert megvan az összes naplóm akkoriból, hogy mindenki csúfolt: Vranyecskának hívtak, ez egy cseh traktoroslány neve.- Szabadabb maradtál a költészettel... El tudod magad képzelni, mint egy pénztáros, mondjuk egy bevásárlóközpontban? Egész nap egy fülkében kellene ülnöd, kétóránként kijárhatnál... Ez nem élet számodra, ugye jól látom?- Nem, de sosem volt alternatíva, hogy én olyat csináljak. Van, aki bírja a kötöttséget, én nem. Én a világ lustája vagyok. És szerintem nem kell bezárni az embereket ketrecbe.- Mi van az anyasággal? Egy gyerekhez „igazítani” az életedet?- Nem véletlen, hogy még nincs. Nem is nagyon akarok gyereket. Nagyjából soha. Nyilván, ha összejönne, akkor megtartanánk, felnevelgetnénk. Amúgy tudok alkalmazkodni normákhoz. Én dolgozom, és be kell tartanom határidőket. Mondjuk, egy gyerek kicsit több időt vesz el, mint a macskám, de nem azért nem lenne gond.- Tételezzük fel, van egy gyereked, kamasz, és visszalátod rajta azt, amin te is végigmentéi akkoriban. Mit tennél?- Megütném... Bizony, az én szüleim sem voltak jóban az én ügyes-bajos dolgaimmal. Talán, ha jogász lenne vagy orvos, az jó lenne, mondták. Anyáék nem akarták, hogy én ezt a pályát válasszam, mert féltek, ha a lusta természetem párosul az írói természettel, akkor minden elveszett.- Világvége.- Igen. De nem lett- Tudsz sütni, főzni?- Nem. Nem tudok, de nem is érdekel a dolog. Ezért is felejtek el néha enni. De a barátom jól tud főzni. És pizzát mindig lehet rendelni.- Nem zavarja a barátodat, hogy nincs meg a hagyományos szereposztás?- Nem. Nem hiszek az ilyen klasszikus szerepekben. Ha ő tud jobban főzni, akkor főzzön ő. Én egyszer-kétszer próbáltam már. De egyáltalán nincs hozzá türelmem. Idegesít vagdosni a dolgokat... Akkor inkább heverészek, megnézek még egy rész Dallast. A főzés nem egy hálás dolog.- Megcsinálja az ember, dolgozik vele, és utána 15 perc alatt elpusztítják.- Igen. Az ember hozzá is szokik egy idő után. Már én sem vagyok hálás, ha a barátom finomat főz. Megszok tam. Visszatérve a pizzarendelésre. Úgy tudom, hogy tartod magad az egészséges életmód hoz. Hogy is van ez? Lebuktál!- Hát igen, próbálkozom. Mindig, újra és újra. De nem eszem húst, nem iszom alkoholt, a nyugtátokról leálltam. Egyedüli rossz szokásként cigizem. „Van Ha tehetem, bioételeket eszem, de nincs rá mindig energiám, hogy beszerezzem.- Másról kérdezlek. Tudtad, hogy a neved csehül rózsaszínt jelent?- Én úgy tudtam, hogy valóban létezik ez cseh szóként is, és hogy azt jelenti, hogy szegfűszeg, de aztán rájöttem, hogy azt törökül jelenti. De van egy ilyen szappan is. Még a nagyapám hozta Szlovákiából. Az van ráírva: karafiát szappan, de nem igazán rózsaillatú, iszonyú büdös mosószappan. Én végig meg voltam győződve arról, hogy a nevem jelentése szegfűszeg, tehát ez most újdonság. Állandóan megy a vita a családban is, hogy most akkor ez szlovák név vagy örmény-török. Mert karafijánok vannak a török-görög határnál, vagyis voltak még a második világháború környékén. De nem ismerek közülük egyet se.- És nem érzel benne iróniát, hogy a neved rózsaszínt jeleni, és te mégis egy, számomra legalábbis nagyon, sokszínű személyiség vagy?- Én a szegfűszegben voltam biztos. Azt gondoltam, hogy fűszeres vagyok. Egyébként szeretem a rózsaszínt. Minden árnyalatában. Mert ugye a rózsaszínnek rengeteg árnyalata létezhet. És ha én rózsaszín vagyok, akkor az csak azért jó, mert talán optimista, talán vidámabb. Vidám szín. Olyan nőcis. Kovács Borbála aki bírja a kötöttséget, én nem. Én a világ lustája vagyok." Amikor kedvenc mesekönyveim, a Hanna utazásai és a Csodasakk írónőjével először találkoztam, Bartos Erika rámnézett, és azt mondta: hűha, te magasabb vagy, mint én. Én pedig mind a kilenc évemmel arra gondoltam, olyan, mintha egy meséből lépett volna elő... Mesébe illő „Örülök, hogy a versesköteteim is egyre kedveltebbek”- Mikor kezdte a meseírást?- Második gyermekem, Peti születésekor. A Kistestvér érkezik című mese volt az, amit Anna lányomnak írtam-rajzoltam, amikor megszületett a kistestvére. Anna kétéves volt, és úgy gondoltam, segít majd a kistestvér elfogadásában, ha egy olyan mesét olvasunk együtt, ami valójában rólunk szól. Többször is újraolvastuk, aztán írtam egy újabbat, aztán még egyet, és így született meg az Anna és Peti sorozat, majd amikor megszületett harmadik babánk is, Gergő, folytattam a sorozatot- A gyermekeivel megtörtént eseményekről szokott írni, vagy minden a fantáziája szüleménye?- Az Anna-Peti sorozat megtörtént eseményeken alapul. Olyan aprócska és egyszerű, de ismerős dolgokról szól, mint a fogmosás, a palacsintasütés, a torokgyulladás vagy a hisztizés. A Csodasakk és a Hanna utazásai kizárólag a fantáziám szüleménye, de a kettő ötvözetéből is születnek elbeszélések, mint például a Bogyó és Babóca.- A gyermekeivel megbeszéli a meseterveit?- Persze, természetesen, és nagyon kritikusak, a szobatisztaság gondjairól például megtiltották, hogy írjak-rajzoljak. Amúgy is rengeteget tanulok tőlük, a gyerekek százszor bölcsebbek a felnőtteknél. Tiszták, lelkesek, őszinték, és legfőképpen jóra törekszenek, ami sajnos a felnőttekből már gyakran elvész.- Van kedvenc meséjük, történetük?- Gergőnek a Babóca-sorozat, Petinek a Csodasakk. Anna inkább nagyobbaknak szóló könyveket olvas.- Felnőtteknek szóló könyveket is ír?- Nem, ezzel nem próbálkoztam, csak gyerekeknek írok.- Ön szerint melyik könyve aratta eddig a legnagyobb sikert?- Szerintem az Anna-Peti és a Bogyó és Babóca-sorozatok, de örülök, hogy a versesköteteim is egyre kedveltebbek.- Tudom, hogy ön illusztrálta a mesekönyveit, de ezen kívül fog lalkozik festészettel, rajzolással?- Építésznek tanultam, ebből ami megmaradt, az a rajzolás szeretete. Nagyon szeretek rajzolni, talán jobban is, mint írni. Többféle műfajt kipróbáltam, de az egyszerű vonalakból álló színes, élénk illusztrációnál maradtam. És hozzáteszem, mindig kézzel rajzolok.- Én Keszthelyen élek és olvastam, hogy többször is megfordult a városban. Keszthelyen mi volta legnagyobb élménye a családjával?- A Festetics-kastélyt soha nem hagynánk ki, és a marcipánmúzeumot sem. A fiúknak a vasútmodell-kiállítás tetszett a legjobban. Jeles Dorottya (9 éves) Keszthely
