Nógrád Megyei Hírlap, 2010. április (21. évfolyam, 75-99. szám)
2010-04-10 / 82. szám
4 2010. ÁPRILIS 10., SZOMBAT KULTÚRA Hamupipőke-mese a XX. századból „...kabát, víz, szappan, cipő, papucs, leves...” - Szabó Irma, a józsefvárosi panzió ifjú cselédlánya álmából felkeltve is fel tudja mondani a szigorú sorrendet, miként kell Sipos Lajos szokásait mániákusan betartani. Hogyne tudná, hiszen évek óta szerelmes a nála jóval idősebb zsörtölődő agglegénybe s alig várja, hogy hazaérkezzen a „drága mérges”. Pedig az asztalos a ház tulajdonosnőjének a kitartottja, „szolgáltatásaiért” ingyen kap kosztot és kvártélyt... Líra és Epika bábszínpadon A bábművészek varázslatos ügyességgel mozgatják az .engedelmes'’ figurákat Úgy tartják, hogy Molnár Ferenc „Az üvegcipő’’ című vígjátékában közvetve a Fedák Sárival, a magyar operettszínpad múlt század eleji dívájával való házastársi csetepatéit írta meg. A darabnak - mint több Molnár-színműnek is - a Vígszínházban volt a premierje 1924-ben, de igazán ismertté 1963 után lett a legendás Dómján Edit, Agárdi Gábor páros Petőfi Színházbéli szériaelőadásain Adám Ottó rendezésében. A közelebbi múltból emlékezetes az Új Színház 1997- es bemutatója is, amelyet Acs János rendezett Tóth Ildikó főszereplésével. Az a változat, amelyet a salgótarjáni közönség is láthatott a minap a József Attila Művelődési és Konferencia-központ bérletsorozataiban 2005 óta van műsoron az Örkény Színházban. S ha annak idején az úgynevezett vígszínházi stílusba jól illett „Az üvegcipő”, sőt segített is azt megteremteni, most ugyanez mondható el az Örkény István nevét viselő társulatról is. Mácsai Pálhoz - aki igazgatóként rendezte is e darabot - is közel áll a Molnár Ferenc színházi világa, jól követi a nem mindennapi - álmokkal, ábrándokkal, különleges szituációkkal, mondhatni csavarokkal teli - történetet, jól játszik - és játszat - rá a nyelvi kuriózumokra, alkalmasint bravúrokra. Érzi és érezteti, hogy e vígjátéknak jelölt művet az első perctől az utolsóig átlengi a szomorúság, valójában minden szereplő boldogtalan és órákban, percekben mérve sem jut nekik sok az élet napos oldaláról. Hacsak nem számolunk a „happy end”-esre megírt végkifejlet ígéretével. A szolgálónak befogadott tizenkilenc éves rokonlány életét folyamatosan beárnyékolja az az ellenszenv, felháborodás, amelylyel az emberek az általa normálisnak vélt cselekedeteire - a színes szalagok iránti olthatatlan vonzalmára, az esővizes dézsában való mezítelen fürdésére, a kismacskák megszoptatására - reagálnak. Akkor pedig különösen elkeseredik, amikor az általa rajongva szeretett Sipos urat számításból férjül veszi a háztulajdonosnő. Adél így akarja megőrizni tisztessége látszatát, de nem sikerül, mert Irma bánatában a lakodalomban leissza magát és közli a násznéppel, hogy Adélnak az igazi szeretője, a fiatal, léha ékszerészfiú, Császár Pál. Sipos valójában örül, hogy ország-világ megtudta a titkot, de kénytelen-kelletlen rosszlánynak nevezi Irmát, aki jelentkezik is egy ilyen házba és ezzel tovább ku- szálja maga körül a szálakat. Másnap a szembesítés, tanúkihallgatás során azonban kiderül az igazság, sőt a morcos asztalos is belátja, hogy neki is az lesz jó, ha viszonozza Irma őszinte érzelmeit és - előző nap történt ami történt - feleségül veszi a lányt. Adél pedig lemondva újdonsült férjéről, Császár Pál oldalán távozik a rendőrkapitányságról... Hámori Gabriella széles érzelmi skálán jeleníti meg a húszas évek „józsefvárosi Hamupipő- ké”-jének sorsát, alakját. Esetenként túlzó gesztusai még inkább kiemelik a lány bolondos romantizmusát. Gálffi László hiteles Sipos Lajos, aki ragaszkodik ugyan szokásaihoz, nyugalmához, de valójában akaratgyenge, ide-oda csapódó jellem. Ugyancsak kiemelhető a szereplők sorából az öregedéstől, az egyedülléttől félő, vonzó, de egyszersmind számító szép üzlet- asszonyt, Adélt megszemélyesítő Für Anikó. A szereposztásban rendőrtanácsosként tűnik fel Végvári Tamás jól csengő neve. Csakhogy ő az előző két felvonásban is ott van a színpadon: afféle nyílt színi kellékesként harangoz, vagy éppen a mennydörgést imitál. Őszintén szólva ezt a funkcióját nem sikerült megfejteni, pontosan értelmezni. Dicsérendő viszont Füzér Anni igényes díszlete. Csongrády Béla Nincs tévedés: nemcsak a cím eleji Líra, hanem az Epika szó is nagybetűvel írandó, hisz’ ezúttal nem irodalmi műfajt, hanem személynevet jelent Eposz király leányát hívják így Szabó Borbála és Varró Dániel mesejátékában, amelyet a Budapest Bábszínház a közelmúltban mutatott be Salgótarjánban (is). A történet szerint Epi- kum évszázadok óta harcban áll a Poézis király uralta Líriával. Az epikumiak ugyanis nem szívlelik a versben beszélő líriaiak költői képeit, mert azok túlzásai, tódítá- sai nem fejezik ki a legnagyobb értéket, a pontos igazságot A szó- zuhatag-pártiak viszont sótlannak tartják a csak a tényekre figyelő ellenoldalakat. Szerintük az az igaz, ami szép. A hosszú viszály, a sok áldozat arra az elhatározásra juttatja a két királyt, hogy összeboronálja Epika királykisasszonyt és Líra herceget s a házassággal véget vessen az áldatlan helyzetnek. Éz azonban ádáz ellenségek között nem megy olyan egyszerűen, az esküvő kölcsönös bizalmatlanságba, botrányba fullad. Folytatódna is a háború, csakhogy a két fiatal megismerkedvén, tényleg szerelemre gyullad egymás iránt és kierőszakolja a békekötést. A két ország elássa tehát a sokáig élesen tartott szócsatabárdot... A remekül megformált kisméretű bábokat a művészek nem paraván mögött, hanem a közvetlenül a színpadon - az ugyancsak ott elhelyezkedő - közönség előtt mozgatják rendkívüli kézügyességgel, szakmai hozzáértéssel. Sok - ilyet még nem látott - néző számára ez is az előadás egyik különlegességének számít. Érdekes, hogy a darabot ugyanaz & Mácsai Pál rendezte - egyébiránt szellemesen, sok ötlettel - aki az Örkény Színházban dirigálta „Az üvegcipő”-t, Molnár Ferenc színművét is. Sőt, nem is olyan régen személyesen is ott állt ezeken a deszkákon Ör- kény-műsorával. A bábszínházi produkció tervezője Bagossy Levente, dramaturgja Gáspár Ildikó, a zene Darvas Ferenc nevéhez fűződik. Az előadás a József Attila Művelődési és Konferencia-központ Mikszáth Kálmán ifjúsági bérletsorozata keretében került színre.- csébé Az átmenetileg hoppon maradt Irma (Hámori Gabriella), a férjül vett Sipos úr (Gálffi László) és a számító szépasszony (Für Anikó) Három díjat „improvizáltak'’ Már-már a szokásos jó hír érkezett az Impro’ Színpad háza tájáról: csakúgy mint tavaly - amikor „bronzérmes” lett - ezúttal is díjazottan tért haza az együttes a közelmúltban Miskolcon rendezett diákszínjátszó- fesztiválról. Sőt nem is egy, hanem három díjat is elhoztak a salgótarjáni fiatalok a borsodi megyeszékhelyről. A részleteket megtudakolandó ellátogattunk egyik minapi próbájukra a József Attila Művelődési és Konferencia-központba. Éppen egy bemelegítő játék kellős közepébe érkeztünk. A csoport egyik fele helyzetgyakorlatokat mutatott be, a másik pedig véleményezte a látottakat. Aztán persze cserélődtek a szerepek... Beszélgetésünk során először is azt tisztáztuk, hogy pontosan mihez lehet gratulálni. Mint kiderült: az Impro’ Színpad produkciója ezüst minősítésben részesült, de úgy is lehet mondhatni, hogy a második helyezést szerezték meg a bemutatkozott nyolc csoport közül. Sőt két különdíjban is részesültek: az egyiket a zenei alapötletért kap ták, a másikat pedig Csendes Jánosnak ítélte a zsűri az Apa szerepének megformálásáéért. A darabról magáról elsőként az egyik szereplő, Tarnóczi Jakab - aki a többiek előszeretettel neveztek „rendező úr”-nak - beszélt. Elmondta, hogy neki került a kezébe Tim Burton „Rímbörtön” című verses műve, amely sajátos helyzetű különleges gyerekekről - múmiasrácról, hulladéklányról, kijavító intézetről stb. - szól. Úgy gondolta, hogy éppen a másság elfogadtatása érdekében érdemes dramatizálni és színpadra állítani a „Rímbörtön”-t - Régi vágyam volt, hogy egyszer ne én találjam ki a leg közelebbi darabunkat, hanem a gyerekek hozzák az alapötletet. Most ez így történt Nekem rögtön megtetszett, a tagság nem azonnal bólintott rá, de végül is mindenki elfogadta, mert talált benne magának megfelelő karaktert, szerepet - egészítette ki az elhangzottakat NagynéHajdú Györgyi, a 2007 februárjában alakult csoport vezetője, a József Attila Művelődési és Konferencia-központ igazgatója. Ő mondta el azt is, hogy Demény Ferenc révén sikerült megoldani az elektromos gitárkíséretet is. Elismerés jár neki, hiszen dolgozó emberként, aktív zenészként a szabadidejét áldozta fel e produkció érdekében. Ugyancsak köszönettel tartoznak Szabó Anna édes- anyjának, Boros Ilonának a díszletekért. Arra a kérdésre, hogy számítottak-e arra, hogy újra sikeresen szerepelnek Miskolcon, sőt még előbbre is lépnek, egyöntetű volt a válasz: nem, mert kevés idő volt a felkészülésre, amelyet meg is szakított a januári magyar kultúra napi fellépésük. Sokat jelentett viszont a Hotel Salgóban tartott kétnapos gyakorlás. A második helynek annál is inkább örülnek, mert az élen egy drámatagozatos miskolci csoport végzett. Abban már megoszlott Nagy Adriána, Dóra Dalma és a többiek véleménye, hogy melyik darabot volt nehezebb eljátszani, az előző évi shakespeare-i szövegű „Lear király és a sú”-t, vagy az ideit, amiben nagy hangsúlyt kap a mozgás. A „hazai” közönség egyébként a Tarjáni tavasz keretében június 4-én ismerheti meg a „Rím- börtön”-t. Cs.B. Az Impro’ Színpad ismét jól szerepelt a miskolci diákszínjátszó-fesztiválon ■«ram«-» SZERENCSÉS NYERT . ma Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Nagyon tudnálak imádni Béla, de a férjem hallani sem akar rólad!” Szerencsés nyertesünk: Illés Lászlóné Szalmatercs, Béke út 20. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2010. április 15-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. TviLLAKV-Y SZkVILA KLUB- IGAZOLVÁNYA VAN LUC r tr KABÁTOT FELSEGÍT LETÉT, FOGLALÓ ÓKORI KELTA NÉP £ r ARCJÁTÉK MALTEROZ KÉNYEZTET, BECÉZGET AUTONÓM TERÜLET, a I OROSZ AUTÓMÁRKA KELETI TÁBLAJÁTÉK
