Nógrád Megyei Hírlap, 2010. április (21. évfolyam, 75-99. szám)

2010-04-09 / 81. szám

2010. ÁPRILIS 9., PÉNTEK 5 NÓGRÁD MEGYE Házasság a földdel: öröm és bosszúság hektárban mérve (Folytatás az 1. oldalról.) okot az sem, hogy 1991-ben elsőként kezdték meg a biolevendula termesztést Magyarországon. De az élet árnyékos ol­dalával Is meg kell birkózniuk: Fehér Mihály a szakmával kapcsolatos aggá­lyait is szavakba öntötte, amikor arról beszélt, hogy az uniós tagságunk óta fel kell venni a versenyt az európai gazdák­kal. Ami azért jelent hátrányt a magya­rok számára, mert egyszerűen képtele­nek versenyezni például a Dániában előállított hús mennyiségével és azok áraival. Mint mondta, a bevásárlóköz­pontok az alacsony árakkal csábítanak a pultok közé és nem azzal, hogy ma­gyar termék kapható az üzletben. (így hát nincs mit csodálkozni azon, hogy a kiskerttel rendelkező, vidéki néni is a hipermarketekben vásárolja meg a kí­nai karalábét.) Uniós csatlakozásunk azonban előnyt is hozott a va- nyarci gazdaságnak: a közel­múltban uniós pályáza­tuk pozitív elbírálásban részesült, ami egy új permetezőgép formájá­ban testesült meg. A jövőt illetően, amit sajnos nem lát rózsásnak a gaz­da, elmondta: - Aki a földből él, min­dig bizakodik. Reméljük, hogy az álta­lunk termesztett növénymagok piaca ez­után is fogadni tud bennünket és ki is szolgál. Nagyobb részben külföldi piacra ter­melnek, mivel az ország-, de leginkább a megyehatáron belüli kereskedelem - fi­noman fogalmazva is - folyamatos csaló­dásokkal övezett. Hogy mit is takar ez pontosan? Fehér Mihály - évtizedes ta­pasztalatából merítve - nagyon hiányol­ja az adott szó becsületét.- Ha régen két gazda kezet fogott és szavát adta, hogy a termés ki lesz fizet­ve, mindkét fél nyugodt volt, mert tudták: megbízhatnak a másikban, hiszen az egyik szavát adta, hogy jó a termés, má­sikuk pedig megígérte, hogy az ki lesz fi­zetve a megbeszélt időpontig. Mára ez csak történelem. Ma nem lehet papírok, aláírások garmadája nélkül üzletet kötni, ráadásul még akkor sem nyugodt az em­ber, ha a részletek feketén-fehéren le van­nak fektetve - mondta a gazda, aki sze­rint ez nagyon rossz irány. Már csak azért is, mert egy kis gazdaságban nem hiányozhat a pénz a kasszából hosszú hónapokon keresztül, az ugyanis akár a gazdaság végét is jelentheti. Márpedig Fehér Mihály nem egyszer járt már így a megyében... Sajnos utánpótlás sincs már, egyre ke­vesebb ember „köt házasságot a földdel”. A legtöbb magyar - ha rendelkezik is földterülettel - inkább eladja azt. Ami ah­hoz a riasztó adathoz vezet, hogy alig lesz föld magya­rok kezében. Mindezek tete­jében a közbiztonsággal sincs megelégedve a gazda, hiszen mint mondja - a na­gyobb tataro­zások alkalmá­val mindig hiány­zik valami a „készletéből”, nyár idején pedig a traktorokat már nem meri teli üzemanyaggal kint hagyni az udvaron, mert ha így tenne, reggelre vaj­mi kevéske maradna a tankban és a vad­károkról még nem is beszéltünk...- Szép dolog lenne vidéken élni, ha hagynák... - mondta Fehér Mihály, aki­nek azért fel-felcsillant a szeme, amikor a munka öröméről faggattuk. Legszebb és legkedvesebb élménye az évben a le­vendula vágása, aratása, ami nagyjából az iskolakezdés időpontjára tehető. Ami­kor is bíborlilába öltöznek a földek és li­la bokrocskák garmadája terül el amed­dig a szem ellát. Ezt az örömet másokkal is megosztja a gazda, ezért rendszeresen kisiskolás diákok csatlakoznak hozzá az aratás idején. - Pénzt keresek vele, de ha fizetnem kellene is csinálnám - mondta örömmel Fehér Mihály. Kapor: csokor helyett hetven hektár Nagy Róbert szarvasgedei gazda - aki szintén nagy tapasztalattal rendelkezik már a szakmában - száznyolcvan hektár­nyi területet tudhat magáénak, amit ő és családja művel. Kizárólag gyógynövény­termesztéssel foglalkoznak, így például kamilla-, kapor-, lestyán-, mezei cicka­fark, édeskömény-, valamint oregánóül- tetvények is helyet kapnak a már említett területen. A kaprot a legtöbb ember cso­korban méri, Nagy Róbert azonban hek­tárban. Mintegy hetven hektár földje van tele kaporvetéssel. Ezeket a növényeket többnyire magyar cég veszi át, s az sem titok, hogy illóolajat készítenek belőlük. A kapor igen nagy utat tesz meg, mire megrendelőjéhez kerül, azt ugyanis Ka­nadába szállítják.- A betakarítás időszaka jelenti a leg- nyüzsgőbb hónapokat, hiszen ezeknek a növényeknek mindig frissen kell a kami­onokba kerülniük. Ezért ilyenkor a mun­ka folyamatos, teljes gőzzel kell dolgoz­nunk - mondta Nagy Róbert. Ő igazi XXI. századi gazda. A földmű­velés és a modern technika számára szo­rosan összefonódik, hiszen a gyógynö­vénytermesztés mellett érdekli a számí­tástechnika, az internet is. Mint mondta, ébredés után mindig átfutja az újság ha­sábjait, majd az interneten tájékozódik a legfrissebb - mezőgazdasággal kapcsola­tos - hírekről, pályázati le­hetőségekről és ami soha nem maradhat ki: az időjá­rás-előrejelzésről. Hiszen ' ez az, amihez igazí­tani kell a mun­kát, a napot, a he­tet. Szerinte ma­napság már nem lehet nélkülözni a modern tech­nikát még a mezőgazdaság­gal foglalatos- kodók körében sem, hozzátar­tozik a minden­napokhoz. Hi­szen a gazdák­nak is - éppúgy mint más szak­mabelieknek - jól tájékozottnak és jár­tasnak kell lenniük az őket körülvevő környe­zetben. Ez éppúgy je­lentheti az időjárás előre­jelzésének figyelését mint a legújabb nö­vényvédő szerekről való információszer­zést. XXL századi felfogás Nagy Ró­bert gépparkjában is jelentkezik. Munkagépek tömkelegé áll udvarán, ami lényegesen megkönnyíti munkáját, hiszen nincs alkalmazottja, családjával kénytelen megosztani a vetés, aratás, be­takarítás szép, de verejtékes hónapjait. Egyik legtöbbet használt munkaeszköz­ét, a jól karbantartott traktorját, napon­ta porszívózza és ellátta azt például egy GPS-rendszerrel is, hogy megkönnyítse mindennapi munkáját.- Szívesen csinálom azt, amit csinálok - mondta Nagy Róbert és hozzátette: vi­szonylag stabil piacra termelünk, ami ad egyfajta biztonságérzetet, de szembe kell néznünk a piac elvárásaival - más szó­val mindig olyan növényeket kell ter­mesztenünk, amilyenre a piacnak igé­nye van. A területe kiterjesztésével kap­csolatos kérdésre Nagy Róbert úgy vála­szolt: nagyon nehéz már ez ügyben fej­leszteni, alig lehet földhöz jutni manapság, ezért nem marad más, csak a saját földterületük lehető legjobb és leg­okosabb kihasználása. A gazdák egyöntetűen vall­ják: az őket képviselni és segí­teni hivatott Mladoniczki György - a pásztói falugazdá­szok egyike - nagyon sokat tett és tesz értük, amit ezúton is szeretnének meghálálni. A falugazdász kivette részét pél­dául a mezőgazdasági gépke­zelő OKI-s képzés szervezésé­ből, amelyen Palotás és kör­nyékéről huszonegy érdeklő­dő vett részt. A foglalkozáso­kon a szécsényi AGRO-HELP Mezőgazdasági Oktató, Ter­melő és Értékesítő Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója, Pet- rás László tartott színvonalas előadásokat és szakképzést a közel félszáz érdeklődőnek. Növényvédő szerek kezelé­séről és felhasználásáról is - úgynevezett megújító tanfo­lyamon - hallhattak és tanul­hattak a jelenlévők. Mlado­niczki György találkozókat is szervezett, ahol a műtrágyát és vegyszereket forgalmazó cégek képviselői találkozhat­tak az azokat használó gaz­dákkal és jó hangulatú össze­jövetelek alkalmával megis­merkedtek egymással vala­mint a legújabb termékekkel. A pásztói falugazdász a pá­lyázatok beadásában, elké­szítésében is sokat segít, épp­úgy mint az útvonalengedé­lyek szervezésében. Ráadá­sul segíti a gazdákat abban, hogy naprakész információ­kat kapjanak többek között a veszélyes anyagok szállításá­ról. Ennek érdekében ADR- vizsgákat is biztosított, amelynek sikeres teljesítése esetén a gazdák hivatalosan is szállíthatják a fent említett anyagokat. A mezőgazdaságban dol­gozók sokat köszönhetnek neki, hiszen megkönnyíti munkájukat és mint mond­ják, Mladoniczki György na­gyon közvetlen ember, sok­szor kilátogat a földekre, hogy megnézze: hogy megy a munka, vagy hogy mi a leg­égetőbb probléma a gazdák háza táján. Tesze-tosza kormányzás! Amióta az Európai Unió tagjai vagyunk, Magyar- országot a szocialisták kormányozzák. Az eltelt hat évben képtelenek voltak megfelelően élni az unióból származó tá­mogatással. Az összes volt szocialista tagállam közül nálunk a legkisebb a gazdasági növekedés. Kampányidő van. Ilyenkor a kormányzó pártok feladata, hogy elszámoljanak a rájuk bí­zott hatalommal, ismertessék eredményeiket, s azokra tá­maszkodva kérjék a bizalmat a folytatáshoz. 2010-ben a szocia­listák meglehetősen sajátos helyzetben vannak. Nyolc év kormányzás van mögöttük, s négy évvel ezelőtt sem számol­tak be nekünk, ellenben pár hó­napos gyakorisággal új meg új programokat hirdettek meg, anélkül, hogy tudatták volna, mi lett a régivel. A tervek bősé­gének zűrzavarából csak egy vi­szonylag következetes hangot lehetett kihallani: az Európai Unió felzárkóztatási politikája révén hihetetlenül nagy fejlő­dés Indul meg Magyarorszá­gon. Röpködtek az ezermilliár- dok, hol forintban, hol euróbán beszéltek, de mindig hét év táv­latában. Most azonban annak van itt az ideje, hogy a 2007 óta eltelt időről, az új európai költségveté­si időszak első három esztende­jéről szóljunk. E három év alatt kétségtelenül láttunk néhány fejlesztési programot, amelyek többnyire még a 2004-2006 kö­zötti programokhoz tartóztak. Lassú munkához idő kell, fa- csarodott ki a mondás. A régi programok áthúzódásánál na­gyobb baj, hogy az új progra­mok is késlekednek. Könnyű belátni, hogy sorsunk jobbra fordulását nem a jövőben (eset­leg) bekövetkező elképzelések, hanem a ténylegesen megvaló­sul fejlesztések szolgálják. Az Európai Parlament költségveté­si bizottságának tagjaként ne­gyedévente kimutatást kapok arról, hogy az egyes tagálla­moknak hány euró fejlesztési támogatást fizetett ki az Euró­pai Bizottság. Az adatok szomo­rú képet mutatnak. 2009 végé­ig 9545 millió euró lehívására volt lehetőségünk. Ez még 250 forint/euró árfolyamon is több mint 2386 milliárd forint. Mondjuk így: több mint 1000 km autópálya. Ám ebből az ir­datlan pénzből csak 92ó millió eurót, azaz a lehetségesnek nem egészen tíz százalékát hív­ta le az ország. Szerencsére en­nél több jött be, mert az Európai Bizottság nekünk is, mint a töb­bi tagállamnak a fejlesztési pén­zek terhére előleget folyósított, 2300 millió euró értékben. Most a választások kapcsán hallani olyan szocialista hango­kat, amelyek az uniós fejleszté­seket saját érdemként tüntetik fel. Ez két okból is hamis. A tá­mogatást Magyarország és a nem kormány, végkép nem az MSZP kapja. Aki ezzel büszkél­kedik, idegen toliakkal ékeske­dik. A másik ok pedig épp a fent kifejtett késlekedés, illetve a fel nem vett pénzek nagysága. Az eddig fel nem használt fejleszté­si támogatás több hat milliárd eurónál, azaz majdnem annyi, mint amennyi hitelt kaptunk az uniótól a krízis hatásainak mér­séklésére. Jó néhány régi tagál­lam mellett Litvánia, Észtor­szág, Lettország, de még Romá­nia is nagyobb részét hívta le a támogatásoknak, mint mi. Felelőtlenül bánt tehát a szo­cialista kormány az uniós támo­gatásokkal, így nem csoda, hogy az ország gazdaságán nem látszik meg, hogy kedvez­ményezett ország vagyunk. A velünk közös, azaz szocia­lista múlttal rendelkező tagál­lamok közül tagságunk első öt évében nálunk volt a legkisebb a fejlődés: csak 1,8 százalékot nőtt a gazdaságunk. Ez az utol­só hely. A kilencedik helyen ál­ló lengyelek 4,3, a harmadik he­lyen álló szlovákok 9,9 száza­lék növekedést értek el. Az MSZP felelőssége egyér­telmű, mert nemcsak az a bűne, hogy vezetésével a rendelkezés­re álló támogatást csak kismér­tékben vettük fel, hanem az is, hogy a felvett összegekkel is rosszul gazdálkodtunk. Ahogy a Nógrád Megyei Hír­lap riportere kérdezte: mit szó­lok ahhoz, hogy európai támo­gatásból a ravatalozót fejlesztik? Egy település életében a ravata­lozó is fontos, de erőnket most a gazdaság megerősítésére kelle­ne fordítani - volt a feleletem. Ehhez azonban egy más szemléletű kormányra, nagy változásra van szükség. Dr. Surján László FIZETETT POLITIKAI HIRDETÉS

Next

/
Thumbnails
Contents