Nógrád Megyei Hírlap, 2010. április (21. évfolyam, 75-99. szám)
2010-04-06 / 78. szám
2 2010. ÁPRILIS 6., KEDD NÓGRÁD MEGYE Nógrád megye választási földrajza (1990-2009) I. Napjaink három meghatározó politikai ideológiái: a nemzeti-konzervatív (jobboldali), a liberális (szabadelvű) és a szocialista-szociáldemokrata (baloldali). Igyekszem áttekinteni, hogy e három politikai ideológiának hogyan változott a szerepe az országgyűlési választások során Nógrád megyében, milyen tendenciák, folyamatok figyelhetők meg az 1990es választások óta eltelt időszakban. (A statisztikák forrása az Országos Választási Iroda honlapja.) A megyei pártszimpátia-vizsgá- latok során alapvetően a pártok megyében szerzett területi listás szavazatait tekintettem végig, illetve az egyes választókörzetek közti különbségeket az egyéni jelöltekre leadott szavazatok alapján vizsgáltam. Ha egy külföldi elemző szemével nézzük az utóbbi csaknem másfél évtized hazai politikatörténetét, a magyar történések talán egyfajta „sikersztoriként” kerülnek majd be a posztszocialista régió átalakulásáról szóló történeti munkákba. A téma szempontjából három ilyen „hungarikumot” fontos megemlíteni: 1.1990 után a parlament mind a három ciklus teljes - négy éves - időtartamát kitöltötte. 2. 2006-ig mind a négy parlamenti választáson megbukott a hatalmon lévő kormánykoalíció. Azaz abban a pillanatban, amikor a választások valódi tétje a politikai váltógazdálkodás lett, a magyar társadalom azonnal vevő volt erre az új szabályra. 3. Nógrádban - ahogy országosan is - Magyarországon egy rövid, tízéves időszak alatt lezajlott az áttérés az egypártrendszerről a „kvázi kétpártrendszerre”. A legkevesebb választókerület (négy) Magyarországon a megyék közül itt található. Az alacsony népességszám miatt a választójoggal rendelkezők száma is kevés, akárcsak a nógrádi képviselők száma az Országgyűlésben. Ezek együttesen akadályozzák az elmaradott megye érdekérvényesítő- képességét Helyi sajátosság, hogy választásfóldrajzi szempontból a megye két jól elhatárolható térségre osztható. A mély vallási (katolikus) gyökerekkel rendelkező, viszonylagosan jelentős agrárszektorral rendelkező Nyugat-Nógrád inkább konzervatív politikai attitűdöket mutat, míg az ipari-nehézipari hagyományokkal rendelkező Kelet-Nógrádban a baloldalnak van jelentősebb társadalmi-politikai súlya. Erotérkép Nógrádban A rossz gazdasági helyzet, az alacsony életszínvonal politikai következménye, hogy a nógrádi választóknak általában alacsonyabb az aktivitásuk, mint az országos átlag, bár kivételek akadtak. A baloldali szavazókat elsősorban a salgótarjáni, míg a jobboldali szimpatizánsokat a szécsényi és a balassagyarmati körzetben tudják jelentősen mozgósítani. A „kétpártrend- szer”, illetve a két meghatározó politikai tömb (jobb- illetve baloldali néppárt) kialakulása, megerősödése Nógrád megyében is lejátszódott. A Fidesz - a fokozatos jobboldali párttá válásával együtt - a kilencvenes évek második felétől begyűjtötte a jobboldali szavazatokat (például: MDF, FKGP). A Nógrádban az első két választáson (1990, 1994) nagyon jól szereplő - országos arányához képest a megyében jóval nagyobb szavazatarányt szerző - KDNP szavazatait is a Fidesz gyűjtötte be. Figyelemre méltó, hogy a KDNP 1994-ben Nógrádban még a legjelentősebb jobboldali erő volt! A baloldali néppárt (MSZP) kialakulásának is megvolt a megyére jellemző folyamata. Itt az országos szereplésénél mindig jobb nógrádi eredményt felmutató Munkáspárt szavazatait sikerült a szocialistáknak valószínűleg megszerezni. A Munkáspárt sokáig a megye egyik meghatározó pártja, az 1990es, 1994-es és 1998-as országgyűlési választásokon folyamatosan a szavazatok körülbelül tíz százalékát sikerült a pártnak, megszerezni, miközben egyszer sem sikerül magát a magyar parlamentbe „beverekednie”. A baloldal az országgyűlési választásokon mindig jobban szerepelt a megyében, mint országosan. Ez azonban korántsem azt jelenti, hogy a baloldal vezető pártja - a kormányzati szerepet is vállaló MSZP - népszerűbb lenne, mint az ország más részein. Sokkal inkább volt ez köszönhető a Munkáspárt népszerűségének. A baloldal megyei népszerűsége (választási eredménye százalékban) szinte mindig annyival nagyobb az országos aránynál, mint amennyi a Munkáspárt által megszerzett szavazatok aránya Nógrádban. A liberális párt Nógrádban mindig rosszabbul szerepelt a parlamenti választások alkalmával, mint országosan. Az 1990-es választás Az 1990-es választás volt hivatott leváltani a hatalomból az addigi „kommunista” elitet A választást a „Nyugodt erő” szlogent meg- jelenítő jobboldal, illetve annak vezető ereje, az MDF nyerte. 1990-ben a megyei társadalom politikai preferenciája eltért az országos képtől. A baloldali ideológia erősebben volt jelen a megyében, és ezen belül is az MSZMP- Munkáspárt szereplése volt kiemelkedő az országos átlaghoz képest (salgótarjáni körzet, és pásztói körzeten belül Bátony- terenye). Ugyanakkor a konzervatív érté- keketfelmutató pártok is jól szerepeltek, részesedésük az országos aránynak megfelelő volt Nógrádban. Kiemelkedően szerepelt a KDNP, amely a megyében - az egykori Demokrata Néppárt nyomdokain haladva - a harmadik legerősebb párt volt az első szabad választások után. Az 1994-es választás Az 1994-es választásokon a magyar társadalom elégedetlensége az addigi rendszerváltó elittel szemben erőteljesen tört a felszínre, és a „Kádári-korszak” iránti nosztalgiát ügyesen felkaroló MSZP jelentős győzelmet aratott a választásokon. Az országoshoz hasonló eredmény született Nógrád megyében is, de a megyére jellemző sajátságok ismét megjelentek a választás eredményében. Nógrádban az MSZP gyűjtötte be a legtöbb listás szavazatot 1994- ben. Emellett mind a négy megyei egyéni választókörzetben nyerte az első és a második fordulót is a szocialista párt Ilyen jelentős győzelmet még egyetlen párt sem ért el a modernkori magyar demokrácia éveiben Nógrádban. Az 1998-as választás Az 1998-as választás az addig kormányzó MSZP-SZDSZ koalíció vereségét hozta. A baloldal jobban szerepelt, mint országosan, azonban ez a Munkáspárt több, mint tíz százalékos eredményének volt köszönhető. Ugyanakkor a vezető kormánypárt, az MSZP - ha kicsivel is, de - gyengébben szerepelt, mint az országos átlag. A jobboldal szereplése az országos átlag alatt maradt, és a vezető ellenzéki párt, a Fidesz sem ért el olyan eredményt a megyében, mint országosan. Az SZDSZ jelentősen meggyengült az 1998-as választásokon. Legfőbb „bázisuk” Salgótarján maradt, ahol az egyéni választókörzetben 9,44 százalékos arányt tudtak elérni az első fordulóban. Mind a négy egyéni körzetben Fidesz - MSZP „csata” folyt 1998- ban. A baloldali salgótarjáni és pásztói körzetekben ebbe a küzdelembe baloldali politikai erőként a Munkáspárt tudott valamelyest beleszólni, míg a jobboldali szécsényi és balassagyarmati körzetekben az FKGP. A KDNP országosan 14 kerületben ért el öt-hét százalékos listás eredményt Figyelemre méltó az Esztergom - Szob - Balassagyarmat - Szécsény tengely, amely a párt legjobb térsége volt A szécsényi 3. számú választói körzetben éppen az egykor a KDNP-t vezető Surján László lett a képviselő Fidesz és MKDSZ színeiben. A jobboldali-konzervatív választói fegyelem, és természetesen Surján László ismertsége itt azt is lehetővé tette, hogy - a modernkori választások történetében Nógrádban addig meglehetősen szokatlan módon - egy nem a körzetből származó ember legyen a térség képviselője. A Fidesz 1998-as győzelmét jelentősen segítette a Torgyán lózsef vezette FKGP-vel történt választási megállapodás a választás második fordulója előtt. Ennek értelmében számos helyen a pártok kölcsönösen visszaléptek a jobban álló jelölt javára az első forduló után. Érdekes, hogy erre a jobboldali nyugat-nógrádi körzetekben nem volt szükség. Az FKGP jelöltjei „állva” maradtak, de a Fidesz így is megszerezte a győzelmet a szécsényi és a balassagyarmati körzetekben. Az 1998-as választásokon a MIÉP bejutott a parlamentbe. A párt a legjobb eredményeit az ország centrumában érte el. A párt azonban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Nógrádban és Békés megyében relatíve rosszul szerepelt (Figyelemre méltó, hogy azokban a térségekben, ahol a Munkáspárt relatíve jól szerepelt, ott a MIÉP gyengén.) A 2002-es választás A 2002-es választás a közvélemény-kutatók előrejelzéseinek emlékezetes „kudarcát” hozta. Ugyanakkor a korábbi magyarországi választásokkal szemben nagyon magas volt a részvételi arány. Talán ez hozhatta azt a meglepő eredményt, hogy a választások után a korábban ellenzéki politikai erők, az MSZP és az SZDSZ alakíthattak kormányt. A Magyar Szocialista Párt körülbelül másfél százalékkel jobban szerepelt Nógrádban. (43,5 %), mint országosan (42,05 %). Ugyanakkor a Fidesz- MDF közös lista arányaiban kevesebb voksot kapott (39,13 %), mint országosan (41,07 %). Mindenesetre ezek az eredmények is tükrözték, mennyire szoros volt a verseny a két párt között a megyében. A Nógrádban korábban erős Munkáspárt 2,16 százalékos országos listás eredménye a legrosz- szabb a demokratikus választásokon. A kiélezett politikai küzdelemben a potenciális szavazóbázis nem kis része, akár harmada is átszavazhatott a kormányváltást garantáló MSZP-re. Nem kedvezett a pártnak a tagság korfájának továbbra is kedvezőtlen alakulása, főleg az idősebbek közül kerülnek ki a párt szavazói. A párt továbbra is Nógrádban szerepelt a legjobban, a szavazatok 6,68 százalékát szerezte meg. A salgótarjáni körzetben 10,05 százalékot, a pásztóiban 7,7-et, a szécsényiben 5,71-et kapott. Az SZDSZ gyengülése folytatódott a 2002-es választáson. Nógrádban mindössze a szavazatok 3,89 százalékát kaparintotta meg a liberális párt. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy az SZDSZ- nek a megyeszékhelyen továbbra is viszonylag széles szavazóbázisa volt, hiszen Gusztos Péter az első fordulóban a salgótarjáni választókörzetben 8,58 százalékot kapott. A megye második legnagyobb településén, Balassagyarmaton Smitnya Sándor 5,41 százalékot kapott. Egyértelművé vált, hogy akárcsak országosan, az SZDSZ Nógrádban is a nagyobb városokban számíthat szavazatokra. Ugyanakkor ezekben ■ a választókörzetekben is kevesebb támogatást kapott az SZDSZ, mint a korábbi választásokon. Az egyéni választókerületeket a két vezető párt egyenlő arányban „osztotta el” egymás között. A salgótarjáni és a pásztói körzetekben az MSZP, míg a balassagyarmati és a szécsényi körzetekben a jobboldali Fidesz-MDF képviselőjelöltjei nyertek. A 2002-es választások tanulsága volt, hogy milyen mértékben tudták növelni szavazóik számát a második fordulóban állva maradt jelöltek. A salgótarjáni körzetben több mint hatezerrel, a pásztóiban több, mint négyezerrel tudta szavazóinak számát növelni a szocialista győztes. Ebben kétségkívül szerepe volt annak, hogy a Munkáspárt jelöltjei a második forduló előtt visszaléptek mindkét körzetben - ahol az első fordulóban a harmadik helyet szerezték meg - és nagy valószínűséggel szavazóik „átpártoltak” az MSZP-hez. Azonban meg kell jegyezni, hogy a munkáspárti szavazatoknál kétszer nagyobb mértékben tudták növelni a begyűjtött voksok számát a győztesek, így nem csak a munkáspárti visz- szalépéseknek köszönhették sikerüket az MSZP-és jelöltek, de jelentős szerepük volt benne. Hasonló mértékben tudták növelni a szavazatok számát a balassagyarmati és a szécsényi körzetben a Fidesz-MDF jelöltjei a második fordulóban, és „hozták” a jobboldali körzeteket pártjaiknak. Az MSZP ezekben a térségekben csak korlátozottan tudta növelni szavazóinak számát. Fontos tanulság lehet, hogy a salgótarjáni és pásztói körzetekben jelentős számú munkáspárt szavazók az MSZP számára egyfajta második fordulós tartalék lehet a jövőben. Ugyanakkor a Munkáspárt országos - és ezzel együtt nógrádi - gyengülése ennek a tartaléknak az elveszítését jelentheti a jövőben. Az 1998-as tavaszi országgyűlési választásokon még a listás és az egyéni jelöltekre leadott szavazatok is nagyjából fele-fele arányban oszlottak meg a Fidesz és az MSZP között: Salgótarjánban és Pásztón szocialista jelölt, míg Szécsényben és Balassagyarmaton a jobboldal nyert 2004, EP-választás A 2004-es európai parlamenti választásokat a jobboldal nyerte Magyarországon, és így történt ez a megyében is. A kapott kép azonban meglehetősen tarka, amit a városokban kialakult eredmények is tükröznek. Bátony- terenyén az MSZP hatalmas fölénnyel nyert, Salgótarjánban csak kisebb mértékben. A megye többi városában a Fidesz-MPP győzött, különösen figyelemre méltó a Rétságon elért 54 százalékos eredmény. Összességében a 2004-es európai választás a jobboldal elsöprő győzelmét hozta. Az Európai Parlamentben mandátumot szerzett Surján László az érvényes törvényeknek megfelelően lemondott országgyűlési mandátumáról, ezért a Nógrád megyei 3. számú országgyűlési egyéni választókerületben időközi országgyűlési képviselő-választást tűztek ki 2004. november 14- re. Az első forduló érvénytelen volt. A november 28-i második fordulój érvényes és eredményes volt: a jobboldali jelölt, dr. Nagy Andor még nagyobb győzelmet aratott, mint az első fordulóban. A szavazatok 69,54 százalékát szerezte meg, míg szocialista ellenlábasa csak 24,41 százalékot. Ilyen nagy arányú vereséget még nem szenvedett szocialista jelölt Nógrádban. (Folytatjuk) készítette: Engel berth István főiskolai docens, BGF-PSZK Salgótarján szerkesztette: dr. Csongrády Béla . MisV:olCÍ ar£'esi azokat 1&,sss jvéteUe-L :eiröt óla steleit61 ^ az. _„Vnn, Az országgyűlési választásokon megjelentek aránya Országos Nógrád megye Salgótarjáni (1. sz) Pásztói (2. Sz) Szécsényi (3. sz) Balassagyarmati (4. sz) 1. orduló 65,11 62,47 58,97 62,94 66,07 62,59 1990. 2. forduló 45,54 43,22 33,54 38,67 43,55 39,68 1. orduló 68,92 74,04 68,77 67,76 68,31 69,80 1994. 2. forduló 55,12 57,73 50,82 51,80 54,96 53,87 1. orduló 56,26 56,89 51,57 54,82 57,56 55,20 1998. 2. forduló 57,01 56,97 49,67 53,97 58,06 54,66 1. orduló 70,53 70,23 67,82 67,41 71,47 69,29 2002. 2. forduló 73,51 71,75 ’ 71,78 74,64 76,54 73,63 I. ford. 67,81 67,16 63,50 67,27 70,34 67,05 2006. II. forduló 64,38 62,84 60,21 63,54 64,84 62,82
