Nógrád Megyei Hírlap, 2010. március (21. évfolyam, 49-74. szám)
2010-03-25 / 69. szám
$A7TÓ tS TANULÁS 2010. MÁRCIUS 25., CSÜTÖRTÖK Nem feltétlenül Magyarországon... Pályaválasztás és a továbbtanulás kapcsán igazán nehéz dönteni, hiszen az egész életedre kihathat, hogy hogyan döntesz. Az általános iskola után még nem volt megterhelő és nehéz feladat a gimnáziumot választani, hiszen ez még nem jár akkora elkötelezettséggel. De öt év múlva újabb választás elé kerülök, ami úgy érzem, sokkal nehezebb lesz. Döntenem kell az életemről, hogy hogyan is folytassam, s mit szeretnék elérni később. Most még nem tudom, hogy mivel szeretnék majd a későbbiekben foglalkozni. Sok dolog érdekel, de nincs még olyan foglalkozás, amiről biztosan megállapíthatom, hogy ezzel szeretnék majd foglalkozni. Többször át fogom gondolni, mielőtt döntenék majd a munkaválasztásról, mert csak úgy tudom elképzelni az életemet, ha olyan dologgal foglalkozok nap mint nap, amit szeretek. Célom, hogy jó kedvvel végezzem majd a munkámat, és örömömet leljem benne. Szeretnék egy olyan karriert felépíteni, amire büszke lehetek én is és mások is. A család számomra nagyon fontos. Remélem, hogy miután elvégeztem a tanulmányaimat és megtaláltam a megfelelő munkahelyet, családalapításba kezdhetek. Szép, nagy családot szeretnék, számomra tökéletes férjet, és gyerekeket Boldogan akarom élni a hétköznapokat, a hétvégéket utazásokkal eltölteni. A jövő- met nem feltétlenül Magyarországon képzelem el, bár a családom, a rokonok, a barátok mind idekötnek. Endrész Evelin Madách Fényképezni! Mi lesz velem öt év múlva? Nem tudom. Persze vannak terveim, amik remélem, meg is fognak valósulni. Mik a terveim? Először is sikeresen leérettségizni. Szeretek fényképezni, szeretnék ez irányban továbbtanulni. Ezek a terveim régóta megvannak. De ki tudja, mit hoz a sors? A következő évben szeretnék előre hozott érettségit informatikából, utána angolból is. Ezek után persze a többi tantárgyból is sikeresen letenni az érettségit S talán maradék plusz egy évet az iskolában... De ez még elég messze van. Ha ezek mind sikerülnek, akkor öt év múlva egy iparművészeti iskolában fogok tanulni. Takács Gréta Mikszáth, 10. b Az Ida. az már fix! Kiskorom óta konkrét elképzeléseim vannak a jövőmmel kapcsolatban. Imádom a zenét. Hároméves korom óta zon- gorázok és énekelek, és körülbelül ekkortájt találtam ki, hogy én bizony zenész leszek, ha nagy leszek. Mindenki azt hitte, hogy ez csak egy múló szeszély és majd kinövöm, de nem így lett. Nyolcéves koromban felvettek az ország legjobb gyermekkórusába és ezzel meg is pecsételődött a sorsom. Mivel azóta már sok év telt el, az is megfogalmazódott bennem, hogy a párizsi zeneakadémia jazzének szakán szeretnék továbbtanulni (azért Párizs, mert francia kéttannyelvűs vagyok). Az elkövetkezendő öt-hét évben biztos, hogy a továbbtanulással és a munkával fogok foglalkozni. Utána jöhet csak a család. Nem szeretnék elhamarkodott döntéseket hozni, ezért először fel kell nőnöm az ilyen nagy kaliberű feladatokhoz. Ettől függetlenül mint minden kamaszlánynak, nekem is vannak álmaim. Ha egyszer majd nagyon- nagyon sokára családom lesz, két kislány szeretnék. Az egyiknek már a nevét is tudom, mivel pár évvel ezelőtt felkutattam a családfámat (visszamenőleg öt generációig) és a legszebb pár (névügyüeg) a dédszüleim voltak; Ida és Ignác. Annyira megtetszett nekem ez a női név, hogy kitaláltam, nekem Ida nevű lányom lesz. Dédnagymamám ekkor még élt és hihetetlenül boldoggá tette ez a hír. Úgyhogy ha családügyi- lég más nem is biztos, ez tuti, hogy így lesz! Káplár Roxána Mikszáth, 11. f F Félek a nagybetűs Élettől Nem igazán vagyok tisztában azzal, mit várok az élettől. Csak annyit tudok, hogy egy jó állást szeretnék, és boldogságot Öt év múlva terveim szerint egy egyetemen, vagy főiskolán fogom élni az unalmas kis életemet Tolmács szeretnék lenni, de ez mindig változik. Érdekel az újságírás is, de rájöttem, hogy ez nem olyan könnyű, mint amilyennek látszik. Idegen- vezető is szívesen lennék, de azt hiszem, egy idő után az állandó változás is tud unalmas lenni, és én mindent megunok egy idő után. Az igazat megvallva félek a nagybetűs Élettől. Félek attól, hogy egyszer magamat kell ellátnom, magamról kell gondoskodnom. Tíz év múlva szeretném, ha sikeres lennék a munkámban, lenne egy szép lakásom és jó életem lenne. Nem vágyok család- alapításra, nem hiszem, hogy a mai világban okos döntés korán belevágni ebbe. Az a legfőbb vágyam, hogy sikeres legyek, és olyan emberek vegyenek körül, akikben megbízom, akiket szeretek, akik viszontszeretnek. Tari Patricia Mikszáth, 10. a Néha én is álmodozom Nem sokat gondolkodtam még eddig azon, hogy mi lesz velem később. Persze néha-néha én is álmodozom, hogy vajon ki lesz a férjem, vagy hány gyerekem lesz, de ezeket az ember nem döntheti el előre, bármenynyire is vágyik valamire. Maximum eltökélheti, hogy mit szeretne megvalósítani, és vagy sikerül neki, vagy nem. Nekem is vannak terveim. Először Is szeretnék jól végezni a középiskolában. Ahhoz a főiskolai szakhoz, amit kinéztem magamnak, matematikából és fizikából is kell érettségizni. Pontosan még nem tudom, hogy melyik felsőfokú iskolában szeretnék majd továbbtanulni, csak azt tudom, hogy az építészed szakira érdekelne. Ha ez nem sikerülne, akkor szívesen tanulnék rendezvény- szervezőnek, azon belül is az esküvőszervezés érdekel. Ha végzek az iskolában, majd természetesen szeretnék munkát kapni a végzett szakmámban, mint mindenki más, bár ez mostanában nem egyszerű feladat. Aztán mi is lesz velem? Család? Gyerekek? Hát ezt még egyáltalán nem tudom. Talán ha találkozom a nagy Ő-vel férjhez megyek. Egyelőre azonban nem tudom elképzelni magam feleségként, pláne nem anyukaként. Majd ha felnőtt fejjel fogok gondolkozni, másként fogom látni a dolgokat, elvégre szinte minden nő álma egy kisbaba, ám ehhez megfelelő körülményeket kell biztosítani. Egyelőre azonban „csak” jól kell tanulnom, hogy a fent említettek megvalósulhassanak. Ujj Lilla Madách No para! Sok gyerek úgy gondolja, most még nem tehet semmit sem a jövőjéért, de tudom, hogy ez nem így van. Én fokozatosan építem a jövőmet. Az elkövetkezendő öt évben reményeim szerint befejezem a középiskolát. Előrehozott érettségit szeretnék tenni informatikából és németből, valamint angolból és németből középfokú nyelvvizsgát. Tanulmányaimat Budapesten, vagy Debrecenben szeretném folytatni. A következő tíz évre milyen álmaim vannak? Nehéz erre a kérdésre válaszolni, hiszen nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Kitűzött célom, hogy egészség- ügyi szervező legyek. Szeretnék egy klinikát nyitni, hogy ne csak a betegeknek segíthessek, de mindenkinek az egészséges életmód elsajátításában is. Ehhez jó szervezőkészség, kitartás és optimizmus szükséges. Ez a foglalkozás tízéves koromban keltette fel az érdeklődésemet, ebben nagy szerepe volt egy klinikai sorozatnak. Hiszem, hogy tíz év múlva diplomával a kezemben külföldön szerzek szakmai gyakorlatot, tapasztalatot, amelyet itthon kamatoztathatok. Szeretnék még olaszul is megtanulni a német és angol mellett. Több országba el szeretnék jutni, például Kínába. Mint leírtam, fokozatosan építem a jövőmet, ezért rehdszeresen tanulok és próbálom magamból a maximumot kihozni. Szervező- készségemet a mindennapokban hasznosítom, hiszen mindig meg szoktam tervezni egy napomat Azért lettem nyék vi előkészítős, mert tudom, hogy a mai világban nem lehet nyelvi és számítástechnikai ismeretek nélkül munkát találni. Sosem tudhatod, milyen eredményei lesznek cselekedeteidnek, de ha nem cselekszel, eredményük sem lesz! Nehéz volt erről beszélni, de megérte. Hiszen ahogy Elenor Roosevelt mondaná „a tegnap történelem, a holnap rejtély, a mai nap: ajándék.” Sulcz Anna, Madách, 9. d Elhalványuló álmok Ahogy növekszem, egyre nehezebbnek és bonyolultabbnak képzelem a jövőt Ahogy egyre közelebb kerülök a felnőtt korhoz, az álmok, amiket eddig ringattam, elhalványulnak. Már nem gondolom, hogy állatorvos akarok lenni, középiskolában döbbenek rá, hogy mihez is lenne kedvem igazán, s hogy milyen dolgok érdekelnek az életben. Ami főképpen érdekel, az a biológia és a pszichológia, ebben az irányban szeretnék majd továbbtanulni. Öt év múlva fogok érettségizni. Azt, hogy tíz év múlva hol leszek, még nem tudom, de ez az iskola addig is segíteni fog a céljaim elérésében. Mindenképpen szeretnék külföldre kilátogatni, szeretnék sokat utazni, megismerni a különféle országok kultúráját Szeretnék majd továbbtanulni, főiskolára vagy egyetemre járni, és folytatni az angol nyelv tanulását Tóth Rebeka Madách Nincs tervem Nem vagyok az a lány, aki előre eltervezi, hogy mi szeretne lenni, ha „nagy lesz”. Persze mindig jönnek az újabbnál újabb ötletek, de nem volt olyan, hogy leragadok egy ötletnél és annak a megvalósítására törekszem. Annyit viszont biztosra tudok, hogy nagyon jó eredményekkel le szeretnék érettségizni a kötelező, illetve a választott tantárgyakból. Ha most arra a kérdésre kellene válaszolnom, hogy mi szeretnék lenni, akkor az lenne a válaszom: kifejezetten érdekel az idegenvezetés és a divat Ezekhez az irányzatokhoz elengedhetetlen az angol nyelv, amit én emelt óraszámban tanulok a gimnáziumban, mivel ötéves képzésben van részem. Nagyon tetszik az angol és remélem, hogy remekül fogom beszélni. Tetszik a spanyol nyelv, ezért tennék valamit a megtanulása érdekében és a további ECDL-vizsgákat is meg szeretném csinálni. Tovább szeretnék tanulni valamelyik számomra szimpatikus főiskolán vagy egyetemen, jó eredményekkel le szeretnék diplomázni. Ezek után valami jól fizető állást kéne találnom. Fontos, hogy olyan munkát végezzek, amit szívesen csinálok. Ha már lesz saját foglalkozásom, akkor egy saját lakást is akarok, ami nyugis környezetben van, közel a munkámhoz. Én szeretek utazni, úgyhogy a jövőben is minden lehetőséget meg fogok ragadni. Álmom, hogy eljussak Amerikába, Angliába és nagyon szeretem a „trópusi” országokat, amelyekbe nagyon szívesen elutaznék. Úgy gondolom, már csak a pár- kapcsolatot hagytam ki. Remélem addigra találok egy olyan személyt, akivel megoszthatom további terveimet Bencze Dóra Madách Újságíró? Öt év múlva szeretnék az egyetemen tanulni és felkészülni a nagybetűs életre. Ha lediplomáztam, a fővárosban élnék, de az sem kizárt, hogy szerencsét próbálnék külföldön, ott mindig több a lehetőség. Nagy álmom, hogy újságíró, vagy tévériporter legyek. Szeretnék távoli országokból tudósítani, érdekes és izgalmas híreket közölni a nagyvüágból. Ez az életforma rengeteg veszéllyel és kihívással járna, nem sok időt tölthetnék itthon, de ennek ellenére szeretnék majd egy szép, boldog családot. Én így képzelem a jövfe met, remélem sikerülni fog. Kertész Krisztina Mikszáth, 10. a Kitűzött célom, hogy egészségügyi
