Nógrád Megyei Hírlap, 2010. február (21. évfolyam, 25-48. szám)
2010-02-06 / 30. szám
4 2010. FEBRUÁR 6., SZOMBAT KULTÚRA Aki az elrejtőző szépséggel parolázott Január 31-én lett volna nyolcvanöt éves Csohány Kálmán Munkácsy-díjas, érdemes művész. 1980-ban, tehát éppen harminc esztendeje távozott a földi világból, de mint a minap Pásztón újra bebizonyosodott: alakja, munkássága sokakban hagyott nyomot, emléke elevenen él, szellemiségét tudatosan őrzik mindazok, akik tudják, hogy mit jelentett személyisége, tevékenysége szülővárosa számára és tisztában vannak azzal is, hogy hagyatéka milyen művészi értéket, felbecsülhetetlen kincset képvisel. A pásztói emléknap programja kiállításmegnyitóval kezdődött a grafikusművészről elnevezett galériában. Miután a Mikszáth Kálmán Gimnázium diákjai felidézték Csohány Kálmán életútjának néhány fontos mozzanatát, Sisák Imre, Pásztó polgármestere szólt a nagyszámú közönséghez. Személyes hangú beszédében elsősorban azt érzékeltette, hogy Csohány Kálmán milyen szorosan kötődött a Mátra alji városhoz, rajzaiban, rézkarcaiban hogyan örökítette meg a pásztói embereket - többek között a „Falum eltűnt figurái” vagy az „Ismerős arcok” című sorozatában - s mi mindent tett a helyi képzőművészeti gyűjtemény megalapozása érdekében. Úgy szerette szülőföldjét, ahogyan kevesen e hazában. Mindezek alapján jogosan avatták 1988-ban Pásztó, majd 1996-ban Nógrád megye díszpolgárává. Ezzel azonban nem érhettek véget az utókor kötelezettségei az emlékápolás, az életmű megismertetése, tovább éltetése terén. Sisák Imre kiemelte, hogy e folyamatban különösen fontos dátumnak számít 2001. december 14-e, amikor sikerült megvalósítani és megnyitni a nagyközönség előtt a pásztói galériát Annál is inkább, mert ezt - mint a művelődési központ akkori igazgatójához 1978- ban írott levele is bizonyítja Csohány Kálmán is nagyon szerette volna: „...úgy gondolom, hogy ma még nem késő -de az utolsó árúban vagyunk ahhoz, hogy az eddigi gyűjteményt megmentve, esztendőről esztendőre a magyar képzőművészettel, annak remekeivel gyarapítva közös tervünket, mondhatnám álmodozásainkat valóra válthassuk...” S ha egy szűk negyedszázaddal később is, de valóra vált ez az elképzelése. Jeleld köszönhetjük a gyűjtemény első kétszázalkotását, amelynek kiemelkedő része a saját életművéből adományozott hetven grafika. Ma már több mint négyszáz alkotás van Pásztó város tulajdonában” - mondta Sisák Imre s Csohány Kálmán méltatásaként idézte ifi. Szabó István szobrászművész szavait is: „Tanuljunk tőle, hogyan kell megtartani hűségünket, a nyiladozó, fejlődő gyermekségünk tiszta emlékeihez, mert ezekből lehet szép virágokat növeszteni ”Ifj. Szabó István személyesen is ott volt a pásztói megemlékezésen és egy, erre az alkalomra készített faragványát Sisák Imrével közösen nyújtotta át a Pásztói Múzeum igazgatójának Hír Jánosnak és művészettörténészének Shah Gabriellának. A nyolcvanharmadik életévében járó szobrász meghatódva emlékezett egykori salgótarjáni középiskolás társára, művészbarátjára, közös élményeikre, is- merőseikre. Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke köszöntőjében ugyancsak nagy hangsúlyt kaptak a pásztói vonatkozások. Az itt élők szüntelenül - így napjainkban is - erőt kölcsönözhetnek elődeik - köztük Csohány Kálmán - helytállásából, példamutatásából, a szülőföld iránti szeretetéből. Ő szó szerint otthonosan járt a pásztóiak között, mint a tenyerét, úgy ismerte az emberek búját-baját, érzékelte lelkűk legfinomabb rezdü- , léseit is. Mindenütt észrevette az : elrejtőző szépséget és parolázott j vele. Az 1960-as évek grafikus < nemzedékének egyik meghatáro- [ zó személyibe volt Egyéni hangvétel, érzelemgazdagság sugárzott műveiből. JCedvenc motívumai közé tartozott a madár és a kapu is. Csohány Kálmán, mint a madár, magasan szárnyaltßlöttünk és tágra nyitotta előttünk a holnap kapuját..” - fogalmazott Becsó Zsolt és azt is megemlítette, hogy annak idején az ő édesapja volt a művelődési központ igazgatója, akinek Csohány Kálmán a galéria tervét dédelgető levelét címezte. „Büszkék vagyunk Csohány Kálmán munkásságára, művei ünnepet jelentenek szemünknek és leg Jeltettebb kincsünkként őrizzük emlékét Amíg világ a világ” - fejezte be beszédét a megyei közgyűlés elnöke. A tárlatot - amelyet egyrészt Csohány Kálmán „Nibelungok” és a „Cigánydalok” című sorozatából, másrészt a Csohány Kálmán emlékére kiírt országos rajzpályázat díjazott műveiből rendeztek - Csohány Kálmánná nyitotta meg. Az özvegy - aki a művész elhunyta óta eltelt három évtizedet gyakorlatilag a hagyaték gondozásának szentelte - elmondta, hogy férje Franz Fühmann „A Nibelungok” című könyvéhez készített 24 illusztrációja eleddig még nem szerepelt kiállításon. Bár Csohány Kálmán számára idegen volt a germán világ atmoszférája, amikor e mondakör kapcsán készítette a rajzokat, szertefoszlott minden fenntartása. A nemes érzelmek, a jövőbe vetett hit győzelmét igyekezett szolgálni. A másik sorozat Csohány Kálmán muzikalitására, a cigányzene, a cigány kultúra iránti érdeklődésére épül. A rajzok közös mottója akár Gaál István - aki szintén pásztói gyökerekkel rendelkezik - és Sára Sándor közös filmjében a „Cigányok”-ban elhangzó „Madarak voltunk földre szálltunk” sor is lehetne. Csohány Kálmánná megemlített néhány személyt - így a Pesovár testvéreket, Csenki Imrét - akiknek szerepük volt a „Cigánydalok” megszületésében és felmutatott több - például a „Bazsarózsa” és a „Csikóink kényesek - Mai cigány népköltészet” dmű - kötetet, forrásmunkát is, amelyek valamilyen módon ugyancsak kapcsolódtak e 11 grafikából álló sorozathoz. Az országos rajzpályázatra mintegy 200 mű érkezett. A zsűri négy kategóriában ítélte oda a díjakat A 7-10 évesek között Foss Virág, a ll-14évesek mezőnyében Mihalovics Zsófia, a 15-20 évesek sorában Veres Krisztián végzett az első helyen. A „felnőtt” kategóriában Fürjesi Csaba festőművész lett az első, aki a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban rendezhet önálló kiállítást. A szponzorok jóvoltából többen részesültek külön- díjban is. Az emléknap programja a Pásztói Múzeumban filmpremierrel, Shah Timor „Elhagyott szárnyak” című alkotásának bemutatójával folytatódott, majd a Szentlélek temetőben fejeződött be, ahol koszorúk, virágok borították be Csohány Kálmán örök nyughelyét Gsongrády Béla Csohány Kálmán grafikusművész (1925. január 31 - 1980. április 2.) „A magam módján..." - mindenkinek „Az élet apró, egyszerű kis történeteit, érzéseit, élményeit akarom kis katicabogárként felszínre hozni, - megrögzíteni. Nem is íródnak igénnyel, csak emberi meglátással, jól, rosszul, a magam módján, magamnak” - fogalmazta 1951-ben Csohány Kálmán a családja előtt is titkolt jegyzetfüzetébe, amely - verseivel együtt - ötvenhat évvel később a Mikszáth Kálmán Társaság kiadásában Praznovszky Mihály szerkesztésében meg is jelent. Nos,Shah Timor,,Elhagyott szárnyak” című filmje ugyancsak a „maga módján” készült, de éppenhogy nem „magának”, hanem minél több ember érdeklődésére számot tartva. A magyar kultúrában mélyen meggyökeresedett afgán származású operatőr és rendező ugyanis következetesen törekszik arra, hogy Pásztó értékeit felmutassa, népszerűsítse. Akár trilógiának is nevezhető, hogy a Gaál István filmrendezőről és ifj. Szabó István szobrászművészről elkészített alkotása után most Csohány Kálmán művészetét is megörökítette. Új filmje a címszereplők szeretetében csatlakozik az előbbiekhez, de rendelkezik egyedi vonásokkal is. Ezúttal például még nagyobb segítségére volt szakértőként a Pásztói Múzeum művészettörténésze, nem mellesleg felesége, Gabriella is. A korábbi filmekhez képest ebben jóval hangsúlyosabb a muzsika Foky-Gruber Gyula, a Ghymes Együttes és Szeverényi Ilona közreműködése révén. Figyelemre méltóan kedves sztorit mesél el a zeneértő, énekelni szerető és tudó Csohány Kálmánról a népzenész, Sipos Mihály. Végig megfelelő arányt kapnak a filmben a családi és technika, a stílus másodlagos szerepéről az emberábrázoláshoz képest, a gyerekek és a művészek munkái közötti hasonlóságokról, a kerámiaművészet területére való sikeres kirándulásról. Ami viszont a látványt illeti, gyönyörű felvételek sorjáznak az ember és a természet kapcsolatáról, virágokról, a pásztói vasútállomás környékén rajokban feltűnő galambokról, az előszeretettel rajzolt madarakról. Nagyon ügyes szakmai fogás a nővér, Gizella visszaemlékezésébe a művész naplója egy-egy oldalának „beúsztatása”. Remek megoldás, ahogyan zenére forognak a figurális motívumok nélküli Csohány-kerámiák. A film jó szerkesztésére utal, hogy a végén esik szó arról a példaszerű hozzáállásról, amelyet Pásztó tanúsít neves szülötte emlékének, szellemi örökségének ápolása terén - többek között - a galéria 2001-es létrehozásával vagy a tarjáni kerámiafal 2006-os megmentéCsohány Kálmán művészete azok a felvételek, amelyek a jövőt képviselő rajzoló Shah Timor új filmje DVD-változatának fedőlapja gyermekekről készültek. Csohány Kálmán egyik Elhagyott szárnyak művészeti vonatkozások, a családtagok megnyilatkozásai mintegy hitelesítik a művekben fellelhető értékeket. Egy 1966-os hangfelvétel alapján maga Csohány Kálmán is többször megszólal a filmben s kifejti véleményét többek között az illusztrációk és az önálló életre kelt rajzok különbségéről, a versében a következőket írta: „Köszönöm néktek régi költők/ A fényt s a vihart szóban, dalban. / Köszönöm az igétek varázsát / S a tollat amit örökségül kaptam. ” A művészetbarátok pedig azt köszönik, amit tőle, illetve most Shah Timor filmjétől kaptak. Cs.B. JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Elmeséled mi történt a kedvenc sorozatomban a kiküldetésem alatt?” Szerencsés nyertesünk: Szalai Istvánné Etes, Rákóczi u. 49. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2010. február 11-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. Az emlékkiállítás megnyitóján több generáció is élvezhette az örökbecsű Csohány-műveket
