Nógrád Megyei Hírlap, 2010. február (21. évfolyam, 25-48. szám)
2010-02-27 / 48. szám
4 2010. FEBRUÁR 27., SZOMBAT KULTÚRA „Nem ünneplésre, munkára születtem” - tartotta magáról Zsögödi Nagy Imre s, hogy komolyan vette ezt az életelvet, mi sem bizonyítja jobban, hogy az 1893-tól 1976-ig élt festőművész csaknem hétezer alkotását hagyta az utókorra. A művek döntő többségét Csíkszeredán, a Csíki Székely Múzeum őrzi. E gyűjteményből láthatnak most válogatást a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum látogatói a minap megnyílt és április 3-áig nyitva tartó kiállításon. Festői üzenet Székelyföldről A megnyitóünnepséget stílusosan a Rokolya énekegyüttes műsora vezette be. A megjelenteket - köztük az erdélyi, székelyföldi vendégeket - Szirácsik Éva, a házigazda intézmény igazgatója köszöntötte. Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke - többek között - azt hangsúlyozta, hogy Nagy Imre egész élete és munkássága egy kis faluhoz, Csíkzsögödhöz kötődött. Ott találta meg azt a miliőt, amire igazán vágyott: az alkotás nyugodt körülményeit. A szűkebb szülőföldjéhez való ragaszkodását, hűségét nem gyengítette a Kecskeméten, illetve a budapesti Képzőművészeti Akadémián végzett tanulmányi időszak sem. A székely táj és néplélek újra és újra visszavonzotta, rendre megihlette. „A színeket nem felfokozom, hanem megpróbálom a természetet utolérni...kilesni, felfogni - no, és megcsinálni. Aki a természetet elhagyta, ott is hagyhatta, mert nem is volt benne... ” írta önvallomásában Zsögödi Nagy Imre. Juhász Tibor, Salgótarján Megyei Jogú Város alpolgármestere köszönetét mondott mindazoknak, akiknek szerepük volt abban, hogy e kiállítás - az erdélyi képzőművészet első képviselőjeként - a nógrádi .megyeszékhelyre került. Örömét fejezte ki, hogy találkozhat nemcsak székelyföldi kulturális értékekkel, hanem onnan jött emberekkel is. Annál is inkább, mert Salgótarjánban több mint tíz esztendeje tudatosan, szívve 1-lélekkel ápolják az erdélyi kapcsolatokat. Hargita megye központjából érkezett Gyarmati Zsolt múzeumigazgató megköszönvén a meghívást és a szívélyes vendéglátást, elmondta, hogy Csíkszereda és Salgótarján között sok hasonlóságot találni mind a nagyságrendet, mind a domborzati viszonyokat, mind az építészeti jellegzetességeket illetően. Ugyanakkor Székelyföldnek számos sajátossága is van. Ezek egyike, hogy sok kis színes világból, mikrorégióból áll. Ezek mindegyike saját tájszólással, egyedi kultúrkinccsel rendelkezik. Múltbéli értékeiket az a székely múzeum is őrzi, amelynek alapításában Zsögödi Nagy Imrének is komoly szerepe volt nyolcvan évvel ezelőtt. A múzeumigazgató azt kívánta a látogatóknak, hogy miközben nézik, élvezik Zsögödi Nagy Imre műveit, érezzék a csíki fenyvesek illatát, hallják a patakok csobogását, azaz érezzék magukat Erdélyben. A kiállító művész munkásságának néhány jellemzőjére Szabó András főmuzeológus, a hagyaték kurátora mutatott rá. A válogatáskor | főként azt vette figyelembe, hogy a képek | egyaránt képviseljék a rejtett fénybőséget és | a levegős látványfestészetet s egyszersmind 2 a hely szellemét is kifejezzék. Ez nem volt nehéz, hiszen Imre bácsi - ahogyan a művészt aposztrofálta - ötvenkét alkotó éve alatt szinte mindig a csíki medencét megismerő és megismertető festészetet művelt, amelyből sugárzott a lokális hangulat, sugároztak a helyi színek, fények. Valóságalapú festményeiben előszeretettel örökített meg önmagát- salgótarjáni tárlatán nem kevesebb mint hat különböző beállítású önarcképe látható- és környezetét. Utóbbit példázzák többek között „Az én falum”, „A zsögödi utca”, a „Bőség forrása”, a „Régi temető”, a „Lófiirösztés”, az „Almaszedés”, a „Pihenés” című képek, a rajzokon, arcképtanulmányokban viszont gyakran felbukkannak a kolozsvári értelmiség olyan kiváló személyiségei, mint Kányádi Sándor, Kós Károly, László Gyula vagy Márton Áron. Szabó András a festő életútját bemutató könyvben az alábbiak szerint fogalmazott: Zsögödi Nagy Imrét „művészileg kiemelked& vé a modem magyar művészet halhatatlan fejezetének tekintett Nagybánya-értéknek Csíkba való örökítése és sajátos honosítása tette. ” E sorok a kiállításon is olvashatók... Csongrády Béla Balról Juhász Tibor, Salgótarján alpolgármestere, középen Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója, a mikrofonnál Szabó András, Zsögödi Nagy Imre hagyatékának kurátora Verssorok egy hadi kötetben Mint az előszóban Holló József Ferenc altábornagy, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója is utal rá, először 2003 novemberében - az intézmény 85. születésnapjára - sikerült megjelentetniük saját kiadásban a tevékenységüket, kutatómunkájukat magas színvonalon reprezentáló kiadványt. Azóta minden évben egy-egy küllemben szép, tartalomban gazdag könyvvel gyarapodott e sorozat. A legújabb kötet a 2009- es esztendő végén látott napvilágot „Hadi múltunk kincsesháza” címmel Ravasz István alezredes szerkesztésében. E név ismerősen cseng Nógrád megyében, hiszen a hadtörténész-muzeoló- gus éppen édesapja öccse, az 1956. december 8-i salgótarjáni sortűz áldozataként elhunyt Ravasz István emléke iránti tiszteletből lett ugyancsak István. Az ifjú mártírhősről több évtizeddel a tömeges tragédia után derült ki, hogy 18 éves kora ellenére figyelemre méltó lírai örökséget hagyott maga után. Ezt tényszerűen példázza az 1999-ben „Levél”, majd tíz évre rá bővített formában „Töredékek egy Álomról” címmel ugyancsak a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum kiadásában megjelent verseskötet. A „Hadi múltunk kincsesháza” című kiadvány címoldalán a kilencvenegy éves intézmény Kapisztrán téri bejárata látható, a hátsó borítóra és a fejezetek élére a múzeum kiállításairól készült képek kerültek. A fejezetcímként szereplő idézetek pedig Ravasz István verseiből valók. Például a hadtörténeti múzeum kincseit bemutató első fejezet a következő sorokkal kezdődik: „Én nem vagyok nyomorult egy: / milliárd darabra tépem magam, / s minden élőben ott lüktet: / szívem-szavam. ” A következő három fejezet a hadtörténeti levéltár és irattár, a térképtár valamint a könyvtár kinA kötet fejezeteinek élén egy-egy Ravasz István-idézet olvasható cseivel foglalkozik. Az ötödik fejezet a hadtörténeti intézet és múzeum filiáléjait és külső kiállítóhelyeit mutatja be, a siklósi határőr szakgyűjteményt éppen Ravasz István tollából. Ugyancsak ő a szerzője a hadtörténeti érdekességeket felvonultató zárófejezet „Bajban ismerszik meg az igaz barát” című írásának, amely a nagy múltú lengyel-magyar barátság hetven évvel ezelőtti történéseit, a lengyel menekültekkel szemben tanúsított baráti bánásmódot elemzi, nem csak katonásan, de empatikusán is. Cs. B. Mozgókönyvtár a falvakban Sokak - a mozgókönyvtárról hallván - olyan kisebb-nagyobb buszokra gondolnak, amelyek alkalmanként megjelennek a településeken és könyvkölcsönzőként funkcionálnak. A Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet által is folytatott gyakorlat azonban más elv szerint működik. Az intézmény stabil helyekre, könyvtárhelyiségekbe szállítja és cseréli az olvasnivalót, tehát ez esetben nem a könyvtár, hanem a szolgáltatás mozog. Mint Ferik Ibolya módszertani osztályvezető elmondta, a megyei könyvtár 2005-bén elsők között csatlakozott ahhoz az országos kezdeményezéshez, amely a kistelepülések könyvtári ellátásának megújítását tűzte ki célul. Elsőként - pályázati forrásból - olyan csereállományt alakítottak ki, amelyet kizárólag erre a célra használnak. A visz- szajelzések és a statisztikai adatok szerint főként a fiatalabb korosztályok, valamint a nyudíjaskorúak forgatják szívesen az új köteteket. A könyveken kívül DVD-filmeket, zenei CD-ket is biztosítanak az érdeklődők számára. Egyre nép- szerűWbék az úgynevezett hangoskönyvek is. Igény szerint folyóiratokat is rendelnek a könyvtárakba, mintegy húsz helyre a Nógrád Megyei Hírlapot is előfizetik. A kistérségekkel való együttműködés következtében a partnertelepüléseken korszerű könyvtári infrastruktúra jött létre. A felújított épületekbe, helyiségekbe új bútorzat került s a korszerű számítástechnikai eszközök - köztük az Internet - ugyancsak fokozzák a könyvtárak vonzerejét. A honlapon megtalálható katalógus szintén rendelkezésére áll mind a könyvtárosoknak, mind az olvasóknak. A megyei könyvtár programokat, esetenként irodalmi, zenei rendezvényeket is biztosít a helybelieknek s gondoskodik a könyvtárosok képzéséről, továbbképzéséről is. A szolgáltatóhelyeken egységes táblák is utalnak az együttműködésre. A kék és narancssárga lógó a partneri viszony mellett a tevékenység minőségét is jelezni kívánja. Egy ifjú olvasó a litkei könyvtárban Öt év tapasztalatai birtokában kijelenthető, hogy a könyvtárak területén régen nem történt ilyen mértékű fejlesztés, amely nemcsak megújult külsőt eredményezett, de korszerűbb tartalmi munkával is járt. Jelenleg valamennyi kistérségben, több mint hatvan településen biztosított a mozgókönyvtári ellátás, amely Nógrád megyében gyakorlatilag eltüntette a tartósan szünetelő könyvtárak problémáját. Ez a rendszer különösen jól működik többek között Diósjenőn, Egyházasgergén, Endrefalván, Erdőkürtön, Kisbágyonban, Kishartyánban, Nógrádmarcalon, Nógrádsipeken, Pilínyben, Szalmatercsen. Remélhető, hogy lakosság e falvak könyvtáraiban nemcsak a tanulás, informálódás, szórakozás lehetőségét találja meg, de kedvelt közösségi színtereket is. A Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet várja a további csatlakozókat, hiszen a tapasztalatok azt igazolják, hogy a közös gondolkodás és munkálkodás hatékonyabbanak bizonyul és nagyobb mozgásteret biztosít, mint az önálló működés. Cs. B. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Tudja, kisasszony, én álltam modellt ehhez a szoborhoz. ” Szerencsés nyertesünk: Sándor Ferencné Tar, Sallai út 16. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2010. február 25-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalványszintén^ _________________________________________________
