Nógrád Megyei Hírlap, 2010. február (21. évfolyam, 25-48. szám)

2010-02-15 / 37. szám

SPORTTUKOR 2010. FEBRUÁR 15., HÉTFŐ 10 Éledezik a sífutás? Cz. Ggy. _________________ Sal gótarján. Vincze István, Bekecs Zsuzsa, Jeney Gyula, Kimer Er­zsébet, Vincze Viktória, Czene Zsuzsa, Papp Ildikó, Papp Zoltán, Reznicsek Balázs és sorolhat­nánk azoknak a sokszoros ma­gyar bajnok sízőknek a nevét, akik mostanában felkeresik Sal­gótarjánban az SBTC focipálya körül tömörített havat, ahol a na­pokban városi gyermek sífutó­versenyt is rendeztek. A mezőny ugyan a korábbi időszakhoz ké­pestjelentősen szűkült, de a ver­seny egyértelműen bizonyítja, hogy összefogással meg lehet menteni egy szép sportágat a vá­rosban az eltűnéstől. A 12 fős mezőnyből kiemelkedett sokat ígérő teljesítményével a Papp Il­dikó által „menedzselt” gagarinos Veres Mirella és Kaibás Anna, de elismerésre méltó módon küzdötték le a 2 kilométeres távot a „száraz” edzések után a hóval most barát­kozó társaik is. A gyerekek fel­készítésében és a verseny lebo­nyolításában közreműködött még Nemes Adrea a Petőfi tagis­kola testnevelője, valamint a kodályos gyerekek felkészítői, Kimer Erzsébet és Czene Zsu­zsa tanárnő. Zsuzsa - aki hosz- szú kihagyás után újra elkezdte a sílövészetet - az elmúlt napok­ban Szlovákiában indult egy bi­atlon versenyen és a 7,5 kilomé­teres sprint, valamint a 12 kilo­méteres egyéni számban is kivá­ló lövészettel végzett az élen. Eredmények Fiúk: II. korcso­port: 1. Petróczi Bálint, 2. Nagy Bence (mindkettő Petőfi). III. kcs.: 1. Gordos Árpád, 2. Deméndi Dominik (mindkettő Kodály). IV. kcs.: 1. Magnucz Márton (Bolyai), 2. Géczi Sza­bolcs, 3. Bognár Péter mindket­tő Petőfi). V. kcs.: 1. Diószegi Bá­lint (Stromfeld, Dornyay SE). Lányok: III. kcs.: 1. Veres Mirella, 2. Kaibás Anna (mind­kettő Gagarin). IV. kcs.: 1. Vásáreczki Ramóna, 2. Réti Be­atrix mindkettő Petőfi). Tip-top Az elmúlt héten Dunai László pásztói olvasónk szelvényét ját­szottuk meg a következő tippek­kel: Stuttgart - Hamburg 1 (eredmény 1-3), Swansea - Newcastle x (1-1), Gaziantespor - Besiktas x (2-0). Játékosunk 2 meccset nem talált el, így a nye­remény elmarad, de természete­sen ezen a héten újból próbál­kozhatnak vállalkozó kedvű ol­vasóink. kosárlabda NB I/A, férfiak -avagy a „mosolygó gyilkos” búcsúajándéka Hartvich-Gorszkij trió válaszolgatott a to­vábbra is egyszemélyes hadseregként küzdő Walker változatos kosa­raira, így meglehetősen ért­hetetlen volt, hogy a saját szempontjukból horrorisztikusan alakuló má­sodik felvonásban miért mond tak le teljesen középjátéko­saik foglalkoztatásáról a lá­togatók. Akik a már bevált centerjáték helyett szinte csak a távoli dobásokat erőltették - a lehető leg­minimáli­sabb si­kerrel. A mieink nem keve­sebb, mint tíz alka­lommal célozták meg a kosa­rat a három­pontos vonalon túlról, s bár a meccsről- meccsre halo- ványabb telje­sítményt nyúj­tó Sirutavicius vezetésével többnyire telje­sen szabadon kí­sérletezhettek, próbálkozásaik nyomán a labda mindenfelé szállt, csak éppen a gyű­rűbe nem. Egy ilyen kósza „íve­lést” köve­tően tői sem zavartat­va meg­szerezte a látogatók negyedbeli első - s mint később kiderült utolsó - pontjait Csaknem öt perc eltelté­vel... Bármi­lyen hihetet­len is azon­ban, a langaléta bosnyák ziccere az egyenlítést je­lentette, hiszen az addig eltelt időben a sok nagy csatát megért, ám pályá­juk dele- lőjén Sirutavicius és társai szomba­ti vereségükkel roppant kellemet­len helyzetbe hozták magukat FOTÓ: ARCHlV/HÜVÖSl CSABA azután a játékszer a mezőnyből cirka fél fejjel kimagasló Bajra- movics kezében landolt, aki senki­már túljutott veteránokkal, valamint a kevés puskaport szagolt fiatalokkal kiál­ló hazai gárda bemutatta mennyit ér az ezen az estén búcsúmérkő­zését játszó Walker nélkül: nos minden bántó szándék nélkül hatjuk, nem f ^ sokat. A töb- .' ' biek béná- . zását látva ! „ Földi Sán­dor nem is jegelte sokáig a kispa- don legjobbját, aki visszatérését követően szinte pillanatok alatt el­döntötte a mérkőzést Tette ráadá­sul mosolyogva, s oly’ könnyedén mintha csak ez a világ legtermé­szetesebb dolga volna. A „mutat­ványához” dr. Deák Attila szemé­lyében komoly segítőtársat kapó tengerentúli klasszis az erőtlen­nek tűnő, védekezésben rendre le­maradozó, látszólag minden terv- szerűséget és elképzelést nélkü­lözve rohamozó vendégek asz- szisztálása mellett 14-0-ás félidő­záró rohamra vezette övéit, s a nagyszünetre kialakuló 42-28-as állás a mienk szánalmas vergődé­sét látva bizony nem sok jót ígért a folytatásra sem. A térfélcserét követően a jó­val szaporább tarjáni pontter­més dacára a vasutasok egy-egy jól időzített triplával egészen könynyedén tartották előnyü­ket, ráadásul, ekkortájt a rop­pant gyenge színvonalon bírás­kodó játékvezető trió is alapo­san megfújta a hazai pályát. Ka­pitány Gellért és társai a mérkő­zést tulajdonképpen eldöntő középső két negyedben öt (!) tá­madó- és egy technikai hibát ítéltek az SKSE játékosai ellen, ami az amúgy is gyengélkedő vendégcsapat nem túl meggyő­ző felzárkózási kísérleteit még inkább lehetetlenné tette. A zá­ró periódus derekán 75-53-as állásnál már egy kisebbfajta fieszta kezdett kibontakozni a dombóvári csarnokban, ám ek­kor a szűkre szabott játékidejé­vel remekül sáfárkodó Sebők, valamint Barlow és Vavra gyors egymásutánban szerzett tizen­egy pontjával némileg váratla­nul megfelezte hátrányát a mintegy varázsütésre erőszako­sabbá, s jóval lendületesebbé vá­ló vendégcsapat. Csakhogy ek­kor ismét előlépett Walker, aki a hazai szempontból mindig a leg­jobb pillanatokban „köz­bekotyogó” dr. Deák se­gítségével elővezetett 7-0-ás szériával végleg pontot tett a meglehető­sen alacsony színvonalú találkozó végére. Mert bár a vendégek a végjátékban is próbálkoztak, erejükből, s fő­ként idejükből már csupán arra futotta, hogy valamivel elvisel­hetőbbé tegyék a különbségét ennek a roppant fájó, s kön­nyen lehet végzetes következ­ményekkel járó vereségnek. Földi Sándor: - Védekezésben és támadásban egyaránt voltak jó momentumaink, igaz dobása­ink nem sikerültek úgy, mint a szerdai mérkőzésen. A találko­zó pozitívuma számomra a győ­zelem mellett az, hogy minden­kinek játéklehetőséget tudtam adni. Köszönöm a szurkolók buzdítását, a fiúknak, és külö­nösképpen a távozó Walkernek pedig a játékot. Déri Csaba: - A kupamérkő­zéshez képest mindkét csapat lé­nyegesen jobban védekezett és lepattanózott. A második játék­részben bemutatott borzasztóan gyenge dobóteljesítményünk azonban döntőnek bizonyult, rá­adásul a dombóváriaknak volt egy igazi idegenlégiósuk, aki szerdán és most is teljesen más dimenzióban játszott, mint a töb­biek. További eredmények: Szolnoki Olaj KK - Debreceni Egyetem KE 88-48, Falco-SZOVA KC- Szombathely - Zalakerámia-ZTE KK 74-85, Soproni KC - Kapos­vári KK 95-69, MJUS-Fortress Körmend - Atomerőmű SE 86-71, Albacomp - Pécsi VSK- Pannonpower 79-74. A Kecske­méti KSE -Marso-Vagép Nyír­egyháza KK mérkőzés lapzár­tánk után ért véget. A bajnokság állása 1. Zalaeqerszeq 1818 01596-1342 1.000 2. Szolnok 18 14 4 1537-14160.889 3. Körmend 17 11 6 1421-1313 0.824 4. Atomerőmű 18 11 7 1496-1297 0.806 5. Albacomp 17 10 71479-1400 0.794 6. Kecskemét 17 10 71334-1352 0.794 7. Sopron 18 10 8 1566-1525 0.778 8. Dombóvár 17 8 91415-1509 0.735 9. Kaposvár 17 8 9 1459-1452 0.735 10. Szombathely 18 8 10 1574-1552 0.722 11. Nyíreavháza 17 7 10 1358-1434 0.706 12. Pécs 18 6 12 1386-1448 0.667 13. Salgótarján 18 1 17 1329-1715 0.528 14. Debrecen 18 1 17 1367-1562 0.528 Dombóvár KC - Salgótarjáni KSE 86-77 (26-26,16-2,21-18,23-31) Dombóvár, 300 néző, vezette: Kapitány, Kiss L., Márton. Dom­bóvár KC: Balogh L. 6, Szőke 10/6, DR. DEÁK A. 12/6, Cubela 10/3, WALKER 35/3. Csere: Csir­ke 11/6, Kiír 2, Gubi, Baumann. Edző: Földi Sándor. Salgótarjáni KSE: Barlow 15/3, Sirutavicius 11/6, Gorszkij 11/6, Hartvich 6, Vavra 16. Csere: Gaál R. 2, Bajramovics 9, Kiss K., Sebők 7. Edző: Déri Csaba. Az eredmény alakulása. 4. perc: 11-4,8. perc: 20-19,14. perc: 28-28,18. perc: 39-28,23. perc: 51 -32,27. perc: 60-41,33. perc: 72-51,37. perc: 75-64,38. perc: 82-64. Kiponto­zódott: Szőke (38.). A salgótarjáni kosarasok Dom­bóvár-trilógiájának középső epi­zódja a végjátékban elkövetett hi­bák miatt 117-99-es hazai siker­rel záruló szerdai próbamérkő­zéssel ellentétben már kifejezet­ten nagy téttel bírt az SKSE számára, hiszen vendégrészről mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy a jócskán meggyengült DKC otthonában esetlegesen elveszte­getett bajnoki pontokat a hátralé­vő fordulókban már nagyon ne­héz, sőt a dolgok pillanatnyi állá­sa szerint majdhogynem lehetet­len lesz pótolni. Ehhez képest meglehetősen lagymatag játék­kal nyitotta a mérkőzést Déri Csa­ba együttese, amely öt perc eltel­tével máris kilencpontos hátrány­ban találta magát riválisával, de akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy a dombóváriak első tizen­három pontjából tizenegyet ma­gára vállaló Tory Walkerrel szem­ben. A menetrendszerű tarjáni időkérést követően azután Gorszkij és Sirutavicius tripláival kezdték meg a felzárkó­zást a mieink, sőt a sze­replést a három nappal korábbi kupatalálkozón összeszedett izomsérülé­se dacára is vállaló Hartvich közeli találatá­val kisvártatva már ven­dégvezetést mutatott az eredményjelző. A nyitó negyed hajrája pedig már egyértelműen a hétközi dobópárbajt idézte: mindkét oldalon gyenge védő­munka, s számos könnyű kosár jellemezte ezt az időszakot. Az SKSE csapatából ekkortájt legin­kább a palánk alatti magassági fölényét kihasználó Vavra­Bocsánat, a kibic közbeszól Simon Imre Nehéz a Nógrád megyei edzők helyzetéről, összefogásáról tár­gyilagosan beszélni, mert szer­vezetlenül működnek. Ellentét­ben a játékvezetők szervezete összefogottabb, közös rendezvé­nyeken, továbbképzésen vesz­nek részt, jókat fociznak más megye játékvezetői ellen. Közö­sen szórakoznak és így erősítik az összetartozásukat. Működé­sük során biztos előfordul ki­sebb féltékenység, gyenge telje­sítmény, de összetartozásukat megpróbálják bizonyítani. Hely­zeti előnyük, hogy labdarúgó­mérkőzést edző nélkül lehet ren­dezni, de játékvezető nélkül nem. A játékvezetők díjazása is biztosabb, ellentétben az edző­kével. Nem műiden esetben, de a megyei szövetségben is erő­sebb a támogatásuk. A megyei edzők továbbképzése, összefo­gása ma már elengedhetetlen. Ki kell alakítani saját közösségü­ket, a szövetségen belül pedig egy tettre kész edzőbizottságot kell létrehozni, akik képesek lesznek egy összetartó, jó közös­séget kialakítani. Természete­sen fontos szempont - ezen be­lül - a szakmai továbbképzések megrendezése. Számos edző még mindig csalhatatlannak vallja magát, nem veszi észre vagy nem akarja, hogy a labda­rúgás romokban hever. Sokszor az egyesületen belül dolgozó edzők nem becsülik egymás munkáját, nincs megértés, egy­más közötti összefogás. Ma­gyarországon egyre kevesebb az olyan tréner, aki példaképpé válhatna. Nem ülnek már az öltözőben olyan játékosok, mint Szalay Miki, Répás Béla, Vasas Misi, de a kispadon sem ül Lakat Karcsi bá­csi, Szabó Géza, Titkos Pál, Szojka Ferenc. Ők nagyok voltak, ők pél­daképpé váltak. A fia­tal edzők között is akadnak követendő példák: Pin­tér Attila keménysége, határo­zottsága, Simon Attila utánpót­lás nevelő elkötelezettsége jó út­mutató. Jelenleg is vannak te­hetséges edzők, de eléggé ki­szolgáltatott helyzetben van­nak az alacsony anyagi feltéte­leknek, a játékosoknak és a szakmához nem értő egyesületi vezetők­nek. Akad olyan mes­ter is, aki túlbecsüli ön­magát. Edz vagy két gyerekcsapatot, leg­alább két kispályás csa­patban focizik, igazolt játékos a megye egy­ben. Bármilyen tehet­séggel is rendelkezik, ez az utánpótlásban végzett munkája rovására megy. Ezt egy szakmá­hoz hozzáértő vezetőnek is tud­nia kell. Az edzőkön kár lenne számon kérni a mérkőzések jó színvonalát, vonzerejét. Mert ehhez kellene megfelelő pálya, edzőpálya, különböző felszere­lések. Elképzelni sem lehet, hogy rövid időn belül ez jó irányba fog változni. A Megyei Labdarúgó Szövetségre hárul a feladat az edzői közösség kiala­kítására, kötelességük lépni en­nek érdekében, a fent említet­tekkel együtt. Az igaz, hogy az edzőségre születni kell, elhiva­tottnak, szorgalmasnak kell lenni, csak úgy képes a hagyo­mányt folytatni. Természetesen ennek függvényében a megbe­csülés is jár. A mindenkori tu­dósítók a megyei ifi csapatok­nál dolgozó szakemberek sze­mélyét nem közlik. A labdarú- gó-edzőknek minden lehetősé­get ki kell használni a szakmai továbbképzésre, munkájában a megbecsülés kiérdemlésére, példamutató magatartásával is ezt kell, hogy szolgálja. A kollé­gákkal való baráti kapcsolat ki­alakítása, egymás tudásának az elismerése, mind mind a labda­rúgás színvonalának emelkedé­sét kell, hogy előrevigye. El kell érni, hogy a becsületesen elvég­zett munka védettséget érde­meljen ki és az egyesületek ál­tal kötött szerződésben foglal­takat be kell tartani és meg kell követelni. Végezetül a felzárkó­záshoz elengedhetetlen a szak­mai tudás fejlesztése, és a közö­sen végzett munka. Simon Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents