Nógrád Megyei Hírlap, 2010. február (21. évfolyam, 25-48. szám)

2010-02-13 / 36. szám

4 2010. FEBRUAR 13., SZOMBAT KULTÚRA Spangár kör: toliforgatók Nyugat-Nógrádból Régen dédelgetett tervét váltotta valóra a Palóc Par­nasszus szerkesztősége, amikor a Rétság központú Spangár András Irodalmi Kör tagjait meghívta Salgó­tarjánba, a Szerdatársaság összejövetelére. Néhányan, külöp-külön voltak már az irodalmi kávéház vendé­gei, de így „testületileg” először képviselték a nyugat­nógrádi szerzőket, íróembereket. A Spangár kör szimbóluma - Dovák B. József tűzzománca - és a hét­éves alkotóközösség tagjainak néhány kiadványa Az esten elsőként a kör vezető­je, a Diósjenőn élő Végh József, a magyar kultúra lovagja - nem mellesleg a rétsági művelődési központ igazgatója és a hosszú évek óta a Nógrád Megyei Hírlap tudósítója - kért illetve kapott szót, hogy bemutassa az alkotó- közösség történetét, jellemezze profilját. A kör életre hívásának ötlete a 2003-as költészet napján merült fel azzal a céllal, hogy pró­bálj ák összefogni és további munkára serkenteni a térségben élő, oda kapcsolódó különböző foglalkozású és életkorú tolifor­gatókat. A gondolatot tett követ­te: létrejött a kör és a vers követ­kező évi ünnepére már meg is je­lent első antológiájuk „Üzenetek, vallomások, strófák” címmel. Az idén már a hetedik ilyen című és jellegű gyűjteményt szerkesztik. Meghirdették a Spangár- pályázatot és megalapították a Spangár-díjat, amelyet Dovák B. /őzse/diósjenői művésztanár tűz­zománc plakettje szimbolizál. A Spangár-könyvek sorozatban is megjelent már öt kötet, az első néhai Hörömpő Gergely diósjenői református lelkipásztor írásait közölte. Végh József kifejtette azt is, hogy a kör névadójának Spangár Andrást, az 1678-ban született s 1744-ig élt katolikus egyházi írót, jezsuita szerzetest, hitszónokot választották, aki teo­lógiai és pasztorációs latin művei mellett bővítve kiadta a Pethő Gergely-féle magyar krónikát s a kiegészítések között saját fordí­tásban közölte Szent István király fiához, Imre herceghez írott in­telmeit. Foglalkozott a magyar nyelvű írók számbavételével is. Végh József önmagáról szólva el­mondta, hogy elsősorban kultú­raszervezőnek, helytörténész­nek tartja magát - számos ilyen tárgyú kötete közül kiemelte a „Szondi György és Drégely vára emlékezete” címűt - de „el-elka- landozik” más területre is. Leg­frissebb kötete a „Kámor” máso­dik, bővített kiadása, amely a Diósjenő környéki hegyről szóló történeteket, legendákat foglalja össze. Ezek közül az egyiket Végh József maga mesélte el. A körvezető véleménye szerint kez­deményezésük egyik „hozadéká- nak” számít a „Börzsönyi Heli­kon” című internetes irodalmi fo­lyóirat is, amelynek kitalálója, működtetője, szerkesztője Karaffa Gyula szintén vendég volt a Szerdatársaság Irodalmi Kávéházban. A kör egyik alapító tagja 1980 óta ír verseket, annak idején Szabolcs-Szatmári-Bereg megyei szülőföldjén élve több or­szágos lapban is publikált, szép- irodalmi munkásságát azonban Nógrádba kerülvén hosszú ideig I szüneteltette s hat évvel ezelőtt | Nagyorosziban kezdte újra. Eled- I dig három saját könyve látott | napvilágot, a „Pipafüst” a = Spangár-könyvek sorában, a má­sik kettő - az „Épphogy csak be­szólok” és legújabban a „Csunnyamesék” - magánki­adásban. Az előbbi alig ismert, már-már elfelejtett magyar szólá­sok eredetmagyarázataiként írott meséket, az utóbbi szóki­mondó, dévaj történeteket tartal­maz a népéleti hagyományok alapján. A Szerdatársaság Irodalmi Ká­véház rendezvényén megjelent és szerepelt továbbá Majnik Lász­ló, Szájbely Zsolt és Szunyogh Pál is. Majnik László - aki szintén alapítója a Spangár körnek - el­mondta, hogy a lírával Ketykó Ist­ván biztatására és a költőként is ismert Ádám Tamás szabad ver­seinek hatására kezdett írni, aki a „Röpke ívek”-ben, a balassa- gyarmatí székhelyű Komjáthy Je­nő Irodalmi és Művészeti Társa­ság lapjában közölte is azokat. Nyolc éve fogalmaz egy ciklust „Krisztina emlékkönyve” cím­mel. Ebből az egyik verssel - a „Ki cipel el hozzád?”-dal - a sal­gótarjáni közönség is megismer­kedhetett. Bár nyilván nem kö­zömbös számára a költemény mondandója sem, megkülönböz­tetett figyelmet szentel a formá­nak, a szavak hangzásának. Ez nyilván muzikalitásából is fakad, amelyet néhány általa megzené­sítettverssel, ének-és gitárszám­mal bizonyított is. A balassagyar­mati születésű, Tereskén élő Szunyogh Pál szintén tagja a Komjáthy társaságnak is, és - mint elhangzott versei ezúttal is igazolták - rendkívül igényes ön­magával szemben s csak míves írásokat ad ki a kezéből. A Palóc­föld legutóbbi, 2009/6-os számá­ban is jelent meg verse „Őszi le­vél Dórához” címmel. A 2003-as „Röpke ívekében írta a Szerda­társaságban is elhangzott „Haj- léktalan-szonett"-et, amit az aláb­biak szerint fejezett be: „nyam­vadt-szőke sunyi bakfis ácsorog / margón túlra ficamodon betű / nyöszörgő göncét a kukába préseli..” A Spangár körbe tömörültek sokoldalúságát legfiatalabb kép­viselőjük, Szájbely Zsolt is pél­dázta. Azontúl, hogy felolvasta egy XVII. századi ihletésű, a bo­szorkányüldözéssel kapcsolatos sötét tónusú prózáját, tehetsége­sen tolmácsolta pálya- és körtár­sainak jó néhány művét is. Az est folyamán jelen nem volt „spangárosok” közül különösen sok szó esett Cegléd József Kázmérről, Szávai Attiláról és Topolcsik Imrénéről is, akik iro­dalmi munkássága ugyancsak komoly értékként épült, illetve épül be a rétsági alkotóközösség tevékenységébe. A program zá­rásaként a salgótarjáni Pódium Stúdió előadóművészei - P. Kerner Edit, Sándor Zoltán és Sándor Zsombor - azzal is ked­veskedtek a vendégeknek, hogy elmondtak egy csokorra való verset, prózát műveikből. Ez a profi színvonalú blokk szép be­fejezése volt az egyébként is re­mek hangulatú ismerkedésnek, jól illusztrálta a Spangár András Irodalmi Kör működésének je­lentőségét. Csongrády Béla Balról Sándor Zoltán előadóművész, a Palóc Parnasszus szerkesztője, be­szél Végh József a rétsági Spangár András Irodalmi Kör vezetője, mellette Majnik László, Szunyogh Pál és Karaffa Gyula „Tündérragyogású” művészet Először 2008 áprilisában találkozhatott a salgótarjáni kö­zönség Berecz Antal képeivel és személyesen a németorszá­gi Bielefeldben élő festőművésszel is. Akkor a Nógrádi Tör­téneti Múzeumban rendezett kiállítás adott ízelítőt abból a több mint ötszáz alkotásból - főként a nagyobb méretű mű­vekből - amelyet Berecz Antal a múzeumnak ajándékozott Most a József Attila Művelődési és Konferencia-központ üvegcsamokában látható tárlata, amely 75. születésnapján, február 3-án nyüt meg. A megjelenteket Nagyné Hajdú Györgyi, a házigazda intézmény igazgatója köszöntötte és megkö­szönte Gáspár Istvánnak, a mű­vész barátjának a kiállítást szor­galmazó kezdeményezését. Szirá- csikÉva, a Nógrádi Történeti Mú­zeum igazgatója többek között el­mondta, hogy e tárlat a művelődé­si központtal kialakult jó együtt­működés keretében valósult meg. A szakmai megnyitót ki Peák Ildi­kó művészettörténész tartotta. Be­vezetőjében felidézte a sajátos sor­sú Berecz Antal életének legfonto­sabb állomásait, lépcsőfokait. A felvidéki Tőrincsen született, ne­velkedett Pomázon, 1956-ban emigrált Franciaországba. Élt és tanult Strasbourgban, Lyonban, Párizsban s 1971-ben került Né­metországba. Hosszú távolléte el­lenére a mai napig szorosan kötő­dik hazájához, az utóbbi években számos kiállítása volt itthon. Stá­ciósorozata Lakitelek templomá­ban látható. Mint K. Peák Ildikó is rámutatott „mennyiségben és a stí­lusjegyek sokféleségében egyaránt nagyon gazdag” Berecz Antal eddi­gi életműve. Több alkotói korsza­ka különböztethető ugyan meg, de festményein mindig „a képfelületet egységbe szervező szerkezet a lé­nyeg” . A táj, a természeti környe­zet kevésbé fontos számára, „leg­fontosabb, szinte kizárólagos témá­jául az embert helyezi előtérbe. Fi­gurái végtelenül leegyszerűsítettek. A művész a hangsúlyt a fejre, azon belül is a szemekre helyezi...bár portéi nem realisztikusak, tágra Nagyné Hajdú Györgyi és Szirácsik Éva intézményvezetők mondtak kö­szöntőt a kiállítás megnyitásán A művész önarcképe nyílt szemeik, pillantásuk mégis so­kat elárul az ábrázolt személyiség ről” - mondta K. Peák Ildikó. S va­lóban, a látogató a képek láttán visszaigazolva érzi a szakember megállapításait, hiszen a paravá­nokat elsősorban fejek, arcok, egy­általán emberek uralják. A külön­böző eszközzel és eszközre készí­tett rajzok, grafikák, festmények a művész ironikus hajlamára épp­úgy utalnak, mint arra az élet­örömre, amely bizonyára áthatja alkotás közben. Leginkább azon­ban a nézőben az az élmény marad meg, amelyet Berecz Antal színei­vel, fényeivel kivált „Tündérragyo­gású művészi képeket csak a nagy idealisták, a titkokat kutatók képe­sek létrehozni” - vallja s folyamato­san megújuló, gazdagodó munkás­sága őt magát is a gondolkodó, az örökös titokvadászok közé sorolja. Születésnapi tárlatának megren­dezésével a megajándékozott vá­ros, megye méltón tiszteleg a nagy­lelkű adományozó előtt Cs. B. JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Egyél te is hagymát Ica, szeretnélek megcsókolni!” Szeren­csés nyertesünk: Jusztin Ferenc Szécsény, Csépe Sándor út 25. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2010. február 18-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.

Next

/
Thumbnails
Contents