Nógrád Megyei Hírlap, 2010. január (21. évfolyam, 1-24. szám)

2010-01-30 / 24. szám

4 2010. JANUÁR 30., SZOMBAT KULTÚRA Két könyv a Madách-hagyományok jegyében A magyar kultúra napján, január 22-én a Madách Im- re-szobor megkoszorúzását és a városi ünnepséget megelőzően a Madách Imre Gimnázium és Szakkö­zépiskola aulájában tartotta szokásos év eleji összejö­vetelét a Madách-hagyomány Ápoló Egyesület. Az ün­nepi ülésen Csongrády Béla, az egyesület elnöke két kötetet mutatott be. Ravasz Istvánt, a Madách Im­re Gimnázium volt diákját, az in­tézmény egykori igazgatójának, Ra- | y vasz Dezsőnek a fiát 1956. decem­ber 8-án tizen­nyolc és fél évesen sebesítette meg halálosan egy go­lyó salgótarjáni la­kásuk előtt, szén­lapátolás közben. Versíró tehetsége, bölcselkedő egyé­nisége már egész fiatalon megmu­tatkozott. Az élet értelmét fürkésző, szerelmet kereső, a világra nyitottan figyelő gimnazista és egyetemista költeményei im­máron második, bővített kötetben, „Töredékek egy Álomról”címmel a Hadtörténeti Inté­zet és Múzeum ki­adásában jelentek meg. A kötet­hez Holló József Ferenc altábor­nagy, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója írt elő­szót, aki a költő bátyjának fiától, ifj. Ravasz István alezredestől, az intézet és múzeum munkatársá­tól hallott a mártírhalált halt ro­konról és verseiről. A főigazgató ír&t&JJ •'» ifM*« *•*»*, /«]**Jf tál költő emlékének megőrzését. Az egyesület ünnepi összejövete­lén Ravasz István egykori barát­ja, osztálytársa, Vajvoda István elevenítette fői emlékeit „Pista” személyiségéről, az együtt átélt élményekről. Megható memoár­ja alkalmasint könnyek csalt az ott ülők szemébe. Csongrády Béla állította össze azt a kötetet, amelyet szintén A mártírköltő, Ravasz István versei másodszor bővített kiadásban jelentek meg Az egyesület kiadványa a salgótarjáni Madách-kul- tusz elmúl tíz évi főbb fejezeteit örökíti meg felkarolva az ügyet segített a má­sodik kiadás megjelentetésében, sőt a gimnázium évente megren­dezett, Ravasz István emlékének szentelt versmondó versenyén több alkalommal is a bírálóbi­zottság tagjaként szolgálta a fia­ezen a rendezvényen ajánlott a hallgatóság figyelmébe. A Ma- dách-kultusz Salgótarjánban cí­mű kiadvány fejezeteket mutat be a Madách-hagyomány Ápoló Egyesület tízéves történetéből nyomon követve az 1997 legvé­gén alakult egyesület 1998-2008 közötti tevékenységét. A kötet­ben összefoglaló beszámolókat olvashatunk megannyi prog­ramról, amelyek mindegyike a Madách-kultusz ápolását jelen­tette és jelenti a megyeszékhe­lyen. A szerző feleleveníti a Ma- dách-szobor koszorúzásánál el­hangzott beszédeket, a Madách- hagyományhoz kapcsolódó ese­ményeket; kiadványok­ról, publikációkról, elő­adásokról ad számot. Az olvasó a dolgozat lapjairól megtudhatja, hogy az egyesületnek nem csupán a magyar, sőt a világirodalomban meghatározó jelentősé­gű Madách Imre szelle­miségének ápolása a célja, hanem a Tragé­diaköltő nevét viselő gimnáziumban s egyál­talán a városban érték­ként megőrzött kultu­rális hagyományok fel­tárása, gondozása, megismertetése is. Az egyesület tevékenysége ugyanis szorosan kap­csolódik a Madách Im­re Gimnáziumhoz, székhelye is ez az intéz­mény. Az ünnepi ülés befe­jezéseként Sarló Béla egykori madáchos di­ák, egyesületi tag jóvoltából pezsgővel koccintottak a részt­vevők, azt kívánva, hogy Salgó­tarjánban 2010-ben és az eljö­vendő évtizedekben is legyen ér­téke és szerepe a kultúrának. Gréczi-Zsoldos Enikő „Megkoronázott7’ dixiefeszdvál Tavaly többféleképpen is a csúcspontjára jutott Salgótarján egyik kiemelkedő kulturális, művészeti eseménye, a jó han­gulatot, a kvalitásos produkció­kat mindig garan­táló nemzetközi dixielandfesztivál. 2009-ben rendez­ték meg huszon­ötödik alkalommal s éppen a negyed- százados jubileum tiszteletére az ed­digi leghosszabb időtartamban. A május 8-ától 17-éig- tehát tíz napon át- tartott rendez­vénysorozat kere­tében jeles, rangos hazai és külföldi zenekarok, szólis­ták sora lépett fel a jazz különböző műfajait reprezen­tálva. S az évvégén mintegy „megkoro­názva” e különle­ges esztendőt, szép elismerésben ré­szesült a salgótar­jáni dixielandfesztivál: megkap­ta a jó minősítésű fesztivál cí­met és az ezt igazoló oklevelet. Mint Tóth Csaba fesztiváligaz­gató lapunknak elmondta: Ma­gyarországon mintegy kétszáz körüli fesztivál minősült, Nóg- rád megyéből rajtuk kívül még kettő: a Hollókői húsvét és egy bánki szórakoztató fesztivál. Tóth Csaba jelzésértékűnek tartja, hogy a salgótarjáni ren­dezvény a kilenc jazzfesztivál egyikeként képes volt elnyerni a magas szintű minősítést és a szakmai pontok alapján kifeje­zetten jól szerepelt. Az elmúlt évi történések alap­ján (is) ez idő tájt már joggal me­rül fel a kérdés, hogy mi várha­tó az idén, milyen lesz a szám szerint huszonhatodik fesztivál programja. Erről azonban egy­előre nincsenek megalapozott hírek, jelen állás szerint - janu­ár végén - még nem tudni, hogy lesz-e s milyen lesz a folytatás. Pedig nagy kár lenne - s ezt már mi tesszük hozzá - ha netalán- tán, akár időlegesen is megsza­kadna a két és fél évtizedes múl­tú sikersztori és a „Tarjáni ta­vasz” nélkülözné „zászlóshajó­ját”, a nemzetközi dixieland- fesztivált. Cs. B. Snétberger Ferenc gitárművész, Salgótarján új­donsült díszpolgára is önálló hangversenyt adott az elmúlt évi dixielandfesztivál keretében Dilemmák túl a katonaiskolán 1959-ben, amikor Ottlik Géza „Iskola a határon” című, át­írt regénye megjelent, én magam is középiskolás diák vol­tam. Noha nem egy katonaiskolába, hanem egy teljesen normális, civü gimnáziumba jártam, a regényt mégis na­gyon szerettem, mert lapjairól akkori életkorom, élethely­zetem számos erkölcsi mozzanata - választási kényszer, lázadás, megalkuvás, nyáj szellem, szolidaritás - visszakö­szönt. Ennélfogva érthető örömmel fedeztem most fel a salgótarjáni lózsef Attila Művelődési és Konferencia-köz­pont színházi programjában - a Mikszáth Kálmán ifjúsá­gi bérletben - a regény színpadi adaptációját. Kíváncsi voltam rá, hogy sok év­tized elteltével, megannyi tapasz­talat, ismeret birtokában müyen hatást gyakorolnak rám a regény szituációi, különböző jellemvoná­sé hősei. Az hót dicséri s a mű időt álló értékeiből fa­kad, hogy az ala­posan átalakult társadalmi beren­dezkedés köze­pette is frissnek tetszenek, szá­mos tanulsággal járnak a felvetett gondolatok. Bár a dramatizált válto­zatban - éppen a megjelenítés le­hetőségei miatt - talán nagyobb hangsúlyt kap a rigorózus, kato­nai nevelés drill- jellege, a fő kérdé­sek, konfliktusok továbbra is aktuálisnak, életsze­rűnek tetszenek. Lehet-e és ho­gyan megőrizni szabadságunkat, függetlenségünket, becsületünket a tekintélyelvűség viszonyai kö­zött is, összeegyeztethető-e az egy­másrautaltság, a közösségi menta­litás az önzőséggel, az egyéni érde­kek érvényre juttatásával, lehet-e tisztelettudónak maradni antihumánus környezetben, he­lyenként megalázó körülmények között is? A válaszokat kinek-ki- nek mélyen önmagába tekintve, saját lelküsmeretével elszámolva kell megadnia. A Bárka Színház - folytatva ed­digi, ,A Pál utcai fiúk” és,A legyek ura” esetében már bevált soroza­tát - ezúttal is tehetséges tizen­éves fiúkra bízta a gyakorlatilag velük egykorú hősök megszemé­lyesítését Nemcsak a hitelesség miatt volt ez jó döntés, a főszerep­lők szakmailag, „színészileg” is képesek vállalásuk megoldására és a két úgymond felnőtt színész (a Schulze tiszthelyettest és a pa­pot remekül megformáló Gados Béla és az egyik fiú, Medve anyját alakító Varga Anikó) közreműkö­désével összhatásában profi szín­vonalú előadást produkálnak. Eb­ben persze nagy szerepe van a te­ret ügyesen bejátszató, a kellékek­kel jól manipuláló, feszes ritmust diktáló rendezőnek, Vidovszky Györgynek és segítőtársainak is. A produkció nem véletlenül nyerte el a 2007-es gyermekszínházi biennálé Üveghegy-díját. A színpadon ki­képzett nézőtéren is - lévén ifjúsági előadás - döntő többségében fiata­lok ültek. ló lett vol­na megtudni, hogy mit gondoltak a lá­tottakról ők, akik lassan már hírből sem ismerik a kato­náskodás, a szigo­rú kötöttségek kö­zötti élet gyakorla­tát Bár az előzetes információk sze­rint tervbe volt vé­ve, hogy egy úgy­nevezett drámaórai beszélgetés kereté­ben közvetlenül kifejthetik véle­ményüket, ez azonban sajnos el­maradt, így csak bizakodni lehet abban, hogy ráéreztek Ottlik Géza írói erényeire és őszinte önvizsgá­lattal reagálnak a társulat jó szín­házat produkáló vendégjátékára. Csongrády Béla Egy megrendítő jelenet Ottlik Géza híres regényének dramatizált vál­tozatából. A Bárka Színház Salgótarjánban ifjúsági bérlet keretében mutatta be az előadást fotó: p. tőth lászlő JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Legalább a tévé újságot add ki apu!” Szerencsés nyerte­sünk: Kőszeghy Lászlóné Balassagyarmat, Rákóczi u. 96/B. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2010. február Aig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlá­si utalvány szintén itt vehető át. HŐS PÁL UTCAI fi IDEIG! _ EW S? átmIrő JELE KASSÁK LAJOS LAPJA V. CL CL

Next

/
Thumbnails
Contents