Nógrád Megyei Hírlap, 2010. január (21. évfolyam, 1-24. szám)

2010-01-25 / 19. szám

2 2010. JANUÁR 25., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE 53 Még látogatható FÉEte. Tamás Ervin Munkácsy-díjas festő­művész tárlata a napokban is látogatható a Pásztói Múzeumban. Az intézmény dolgozói minden érdeklődőt szeretettel várnak! Maskarákat készítenek üetSJg. A Kreatív Hobby Műhely január 28-i, csütörtöki összejövetelén 15.30 órától farsangi álarcokat és maskarákat készíthet­nek az érdeklődők a művelődési központ au­lájában. A szervezők minden érdeklődőt sze­retettel várnak! Fókuszban a hip-hop SsfcfÉlim Hip-hop táncoktatás indul a Jó­zsef Attila Művelődési és Konferencia-központ szervezésében január 30-án, szombaton. A ér­deklődők két időpontban: 10 és 11.30 óra kö­zött, valamint 13.30 és 15 óra között is kipró­bálhatják ezt a táncstüust. Könyvtárhasználatból versenyeznek Sfllpiaps. A Bőd Péter Országos Könyvtár- használati Verseny megyei írásbeli fordulóját a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közműve­lődési Intézetben január 25-én, hétfőn 10 órai kezdettel tartják meg. A verseny fő koordiná­tora a Nógrád Megyei Pedagógiai - Szakmai Szolgáltató és Szakszolgálati Intézet, lebonyo­lító a színhelyet biztosító intézmény. Mint megtudtuk, a verseny résztvevői fel­ső tagozatos általános iskolai tanulók és 9-10 évfolyamos középiskolai diákok. A három korcsoportban közel húsz tanuló méri össze tudását, akik a megye különböző oktatási in­tézményeiből érkeznek. A program célja a tanulók információs mű­veltségének és azon belül is a könyvtárhasz­nálati eszköztudásuknak, szövegértésüknek, logikus gondolkodásuknak és kreativitásuk­nak a fejlesztése. Fogadónap SágBtVjít Az MSZP frakcióvezető-helyet­tese, Huszár Máté várja a Salgótarjániakat ja­nuár 26-án kedden, 15 órától, az MSZP irdájában (Május 1. út 41 szám alatt). Köszönet a becsületes megtalálónak Néhány napja Salgótarjánban, a Fáy And­rás körúton reggel küenc órakor elvesztet­tem a személyi okmányaimat. Éppen beje­lentéssel fordultam az illetékes szervhez, amikor mobilon hívtak, és arról értesítettek, hogy az irataim megkerültek. A becsületes megtalálóval nem volt módom személyesen találkozni, küétét nem ismerem, ezért a nyü- vánosság útján szeretném megköszönni em­berségét, önzetlen segítségét M. László Fáy A. Körút Agyú dördült a csatamező emlékhelyén Háromszáz éve hadszíntérré vál­tozott a kis falu határa: a magyar nép történelmének legdicsőbb fe­jezete, a Rákóczi-szabadságharc utolsó jelentősebb hadművelete itt zajlott le. A jeles évforduló al­kalmából a helyiek vasárnap újabb emlékállítással adóztak a hős elődök áldozatvállalásának: a faluszéli emlékparkban, ott, ahonnan messzire ellátni, II. Rá­kóczi Ferenc lovas szobrát avat­ták fel, méltó ünnepségen. f Nagy idők történéseinek tiszteletére visszaforgatva a történelem kerekét, ökumenikus istentisztelettel, az evangélikus templomban kezdődött az emlékezés. Ezután a napsütötte kis park­ban gyülekeztek a vendégek, akik első­ként Holes Imre, polgármester bevezető gondolatait, köszöntését hallgatták meg. A faluvezető külön üdvözölte Bállá Mi­hály, Lombos István, és Becsó Zsolt, or­szággyűlési képviselőket, a környező ki­sebb települések, valamint Szécsény és Balassagyarmat vezetőjét, képviselőit. Kétbodony díszpolgárait, valamint a mű­sorban fellépő előadókat Röviden szólt arról, hogy az 1993-ban önállósult köz­ség honnan is indult, s milyen jeleit ad­ta eddig a hagyományápolásnak, majd elismerését fejezte ki mindazoknak, akik hosszú hónapok óta a romhányi csata háromszázadik évfordulójára készültek. Köszönetét mondott a szoborállítás anya­gi kiadásaihoz járuló helyi vállalkozók­nak, s azoknak a helyieknek is, akik in­gatlanrésszel és más felajánlással segí­tették a park kialakítását Az elismerés hangján említette a romhányiak ünnepét, s jelezte: - nem akarjuk elvenni ezt tőlük: részt akarunk venni ml is az emlékek gyűjtögetésében. Hiszen ugyanannyira kétbodonyi is az 1710 január 22-i ütközet, mint amennyi­re romhányi. Agyúszó dördült a csata emlékére, a következő percek­A 300 évvel ezelőtti csatának emléket állító szobor A falu többször néptelene- dett el, és mindig újjászüle­tett, s a mai nehéz időkben Is keresik a boldogulás útját a hagyományteremtéssel, ide­genforgalmi lehetőségek ki­aknázásával ben pedig Holes Imre és Bagyinszki Ferencné helyi képviselő, helytör­ténész leleplezte Rákóczi Ferenc lo­vas szobrát, Koltni László művét A fa­luvezető - bemutatva a művészt - mél­tatta az alkotói munkát, amelynek során a százötven éves, salgótarjáni erdőből származó tölgy egyetlen tömbjéből for­mázta meg a lovon ülő fejedelmet. A szobrot az evangélikus, a református és a katolikus egyházak képviselői megál­dották. „Kinek emlékére lángolunk és köny- nyezünk” - hangzott az utolsó sora Pe­tőfi Sándor: Rákócziról írt verse részle­tének, amit az ima után Molnár András tolmácsolt. Pusztabodony volt akkor a helység neve, ahol a Vérhegy elnevezése, kuruc sírok is mementói a hadműveletnek, melynek előzményeire, menetére ün­nepi beszédében Póder Pál, a helyi Rá­kóczi emlékbizottság elnöke így tekin­tett vissza:- Minden, magát magyarnak tartó, hazája történelmét elfogadó emberben - főleg a fiatalokban felme­rülhet, hogy mi volt az a három évszázaddal ezelőt­ti történéssorozat ami olyan jelentőséggel bír még ma is, hogy emlékhe­lyek kialakítására késztet? Nem kell különösebben kutatnunk ennek az okát Nem került el bennünket a szabad­ságharc és annak eszmeisége sem, ami három évszázaddal korábban, 1703-ban ezzel a kiáltvánnyal kezdődött: A kiáltvány nem maradt válasz nél­kül. II. Rákóczi Ferenc megkapta a nép­től a legnagyobb erőt: a bizalmat, hitet, a kuruc vitézséget, és a magyar emberek hazaszeretetét - fogalmazott Póder Pál. S azzal folytatta: - a harcba állók egy­séges gondolata tettekre szólított min­den igaz magyart és csatasorba ált job­bágy, nemes. A gyors mozgású kuruc egységek Esze Tamás, Ócskái László, Bercsényi és még mások vezetésével sor­ra szabadították fel a kisebb, nagyobb falvakat, városokat. Másfél év alatt a hi­ányosan felszerelt kuruc sereg nagyrészt már elfoglalta Dunántúlt. Továbbiak­ban nagy szükség lett volna jelentősebb külső segítségre is, ami azonban az eu­rópai országok eltérő érdekei miatt elma­radt 1710 január 22-i összecsapás egy át­karoló hadművelet elgondolásának ré­szeként indult, azért volt fontos, mert esélyt adhatott volna a megkopott harci morál helyreállítására, a kuruc csapa­tok előnyös, hatékony átszervezésére, a császári haderő (a labancok) előnyomu­lásának lényeges lassítására és lendüle­tének megtörésére. A heves ütközet nem tartott sokáig, rövid idő alatt váltották egymást sikerek és sikertelenségek. Nem számolta fel a labancok fő erőit, még el sem érte azokat A kurucok táborában megmutatkoz­tak a harcvezetés hibái, az ellátás ne­hézségei. Nagy problémát jelentett a széthúzás, a köztes vezetők elbizonyta­lanodása, tétlensége. A pár kilométerre táborozó császári erők szándékát nem tudta megváltoztatni. A kialakult pes­tisjárvány, a hideg téli idő, ellátási és mo­rális gondok még tovább rontották a csapatok egységét, Rákóczi külpolitikai erőfeszítései sem jártak jelentős ered­ménnyel - érzékeltette a küzdelem ki­menetelét befolyásoló tényezőket, oko­kat Póder Pál, hangsúlyozva: az ilyen események, az igaz hazafiság tettei soha sem felejtődhetnek el! Végül Rákóczi ne­mes gondolatait idézte Vallomások című írásából:,, jót tettem a szegényekkel, a balsorsot erős lélekkel viseltem. A sike­rek nem tettek elbizakodottá, a közérde­ket a magánérdekeim elé helyeztem. Adott szavannát szentül megtartottam, Cselekedeteimet az igazság vezérelte. Becsó Zsolt, országgyűlési képviselő, a megyei közgyűlés elnöke egyebek annak a gondolatának adott hangot az emlékün­nepségen, hogy mindig felemelő érzés a társadalmi haladás, a nemzet független­sége mellett elkötelezett elődeinkre em­lékezni. Mint mondta, a kétbodonyiak is méltán lehetnek büszkék településük múltjára, amely a honfoglalás előtti kor­ba nyúlik vissza. Átvészelték a történe­lem viharait: a tatárjárást, a török hódolt­ságot A falu többször néptelenedett el, és mindig újjászületett, s a mai nehéz idők­ben is keresik a boldogulás útját a hagyo­mányteremtéssel, idegenforgalmi lehe­tőségek kiaknázásával. - A mai szobor­avatás is bizonyíték arra, hogy nem felej­tik el hős elődeik emlékét Drága kincsként őrzik, és hagyomá­nyozzák újabb nemzedékekre - fogal­mazott, s felidézte II. Rákóczi Ferencnek, nemzeti történelmünk egyik legfénye­sebb csillagának alakját, életének állo­másait, kiemelve a szabadságharc zász­lóbontását, a vezérlő fejedelem tetteit, hadvezért és más erényeit Szavai szerint a nyolc évig tartó Rákóczi szabadságharc a magyar nép történetének legdicsőbb lapjai közé tartozik. Közös feladatunk, hogy a Rákóczi-sza­badságharc emléke méltón éljen ben­nünk, azért is, mert Nógrád megye a sza­badságharc több fontos eseményének színhelye volt.- Azt kívánom, hogy mielőbb adassék meg a magyar nemzetnek, hogy II. Rá­kóczi fejedelemhez hasonló tiszta lelkű, hívő és igazságkereső államférfi álljon a szegény, meggyötört országunk élére - mondta végül a megyei közgyűlés elnö­ke, s Rákóczi szavaival búcsúzott: „Isten az igaz ügyet nem hagyja el!” Visszatekintett a történelmi esemé­nyekre Csáky Csongor az Országos Rá­kóczi Szövetség képviseletében. Az emlékünnepség látványos műsor­ral zárult, melyben tárogatón játszott Agócs Gergely, népzene kutató, előadó, fellépett a Romhányi Dalárda, a kétbodonyi vegyes kar. Az esemény résztvevőit ez alkalom­ból emléklappal ajándékozták meg a rendezők. Esküvői hangulat a múzeumban MgKSfML Igazi sokaság, szinte lakodalmas hangu­lat, több mint tucatnyi szépséges menyasszonnyal és ele­gáns vőlegénnyel, no és bájos koszorús lánykákkal szo­katlan helyen: a Nógrádi Történeti Múzeumban. A házas­ságkötés az az esemény, amely meghatározó a párok éle­tében és ennek mindig több figyelem és anyagi ráfordí­tás jut, mint az élet más, jelentős állomásának megünneplésekor. És ki ne szeretne az ilyen alkalomra legalább gondolatban alaposan felkészülni? Erre alapoz­nak a céges szervezők, és erre is gondolt a házigazda in­tézmény, amikor a viszonylag eseménytelenebb, színte­lenebb januári hétköznapokat egy esküvői kiállítással pezsdítette meg. Szombaton 10-től 14 óráig tartott a lát­ványos forgatag, s bár a látogatók folyamatosan érkeztek, az épület két szintjén nézelődtek, zenét hallgattak, majd távoztak, mindig zsúfolva voltak a kiállítási színterek. S persze a ruhakölteményektől a cukrászati remeke­kig volt ott mindenféle, a nagy napra való kellék. Jó mu­latós élőzenével, terítékekkel, díszletekkel és fellépé­sekkel körítve. Szebbnél szebb ruhák és elképezető hangulat ezt láthatta aki ellátogatott szombaton a múzeumba

Next

/
Thumbnails
Contents