Nógrád Megyei Hírlap, 2010. január (21. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-23 / 18. szám
4 2010. JANUAR 23., SZOMBAT KULTÚRA „Nyitva van az aranykapu.. Igazán szélesre tárult Földi Péter műtermének ajtaja, amikor az alkotóműhely Somoskőújfaluból, a fészerből - ha csak jelképesen is - Salgótarjánba, a Nógrádi Történeti Múzeum tágas termébe költözött. így a már hetek óta ott látható kiállításán, saját képei között sokan lehettek személyesen is tanúi azoknak a gondolatoknak, „kulisszatitkoknak” amelyeket a Kossuth- és december óta immár Príma primissima-díjas festőművész Székyné dr. Sztrémi Melinda Salgótarján Megyei Jogú Város polgármestere és Pál József író, publicista kérdéseire kifejtett. A „Beszédes esték” című sorozat idei első rendezvénye amiatt is rendhagyónak bizonyult, hogy a meghívott személyiség nem távolról érkezett, hanem helyből, „földijeink” sorából került ki. Ugyancsak újdonságnak számított, hogy a Pódium Stúdió tagjainak közreműködése vezette be a beszélgetést A Demus Péter által előadott verset Kiscseri Mihály néven éppen Pál József írta Földi Péternek ajánlva és ugyancsak ő volt a szerzője annak az írásnak is, amelynek egy részletét Sándor Zsombor tolmácsolta a Mozgó Világ 1981. áprilisi - bezúzott, majd újra megjelentetett - számából. E politikai pikantéria okán is, de mindenekelőtt azért, mert éppen azon lapszám alapján figyelt fel a közvélemény Földi Péterre, a diskurzus a Mozgó Világ emblematikus számára való visszaemlékezéssel kezdődött. Pál József szerint abban a harminc évvel ezelőtti interjúban már minden benne volt, amiről Földi Péter azóta is beszél, amit vásznaira visz. Már akkor tudta, hogy hol a helye a képzőművészed életben, tisztában volt a festészet szakmai fogásaival, az anyagkezelés fortélyaival, tudatában volt annak, hogy a népművészet a XX. század végéhez közeledve is ihlető forráserejű, de azt is látta, hogy az általa kialakított egyéni jelrendszer, öntörvényű szuverén képi vüág nem tud eléggé kommunikatív lenni. - Mintha fanyalognának, mintha kevesen vállalnának közösséget velem - idézte Székyné dr. Sztrémi Melinda Földi Péter akkori szavait A művész reagálásából kiderült, hogy ezt ma már másként fogalmazná meg, egész biztos többen elhiszik, elfogadják ezt a formanyelvet, akinek pedig sikerül bejutnia ebbe a világba egy idő után bizonyára megérti többrétegű üzenetét A képek születését firtató kérdésre elmondta, hogy a folyamatot általában konkrét impulzus indítja el. Példaként a „Hajléktalan” című festményére mutatott, amelyen egy szerencsétlen, nagyrészt „bedobozolt” ember látható. Ezt a képet két hatás összeadódása ihlette. Budapesten, a Szabadság téren, szemben a bankkal rácsodálkozott egy férfire, aki a gönceit tényleg egy doboz oltalmában igyekezett magán kicserélni. A másik élmény egy tévéműsorból érte, amint meglátta, hogy az inka sírokban is ilyen kuporgó helyzetben találhatók a múmiák. A felidézett látvány a realista ábrázolásmód hányába indította, de aztán a kép elkezdte önmagát festeni és az átszellemült anyag önálló jelentéshordozóvá vált Földi Péter részletesen beszélt a „Nyitva van az aranykapu...” című, sokszor átdolgozott festmény intimitásairól is, különösen, hogy ezenmód válaszolni tudott a gyermekkor, a szülőfalu szerepét tudakoló kérdésekre is. Felidézte, hogy e kép készültekor maga előtt látta az ezernyi színű gabonaföldeket, a mezőn dolgozó asszonyokat éppúgy, mint az iskolaudvaron „bújj, bújj zöld ág”-at játszó gyerekhadat Úgy véli, hogy a „madaras képekének nevezett művei megszületésére is hatással voltak a családi háznál, a baromfiudvarban, a faluban, a Karancson, a kercsegi kútnál szerzett tapasztalatai, az önmaga által átélt történések élményei. Balról jobbra: a „Beszédes esték” vendége, Földi Péter, házigazdája, Székyné dr. Sztrémi Melinda és a meghívott beszélgetőpartner, Pál József fotó: p.iúth László Sok szó esett Földi Péter ' „Hajléktalan" című festményéről is Nagy érdeklődéssel hallgatta a közönség a gyermekrajzok és tudatos műalkotások közötti különbségekről kifejtett nézeteket is. Annál is inkább, mert Földi Péter ezúttal is „bevallotta”, hogy sokat tanult a gyerekek őszinteségéből, igazságából s a különböző korú tanítványai, növi dékei alkotói módszerei bői is. Ugyancsak méh hatást gyakoroltak a résztvevőkre azok a gondolatok, amelyeket Földi Péter a műalkotásban megbúvó szépséggel, érzékiséggel, energiát teremtő erővel kapcsolatosan fejtegetett. Ezeket jobbára a külföldi és hazai múzeumokban, kiállításokon látott Modigliani, Rembrandt, Leonardo da Vmd képei váltottak ki belőle. Némelyikkel nemcsak szem- kontaktusba került, de „beszélgetett” is. Sokakat meglepett az a történet is, amikor egy múzeumigazgatóval .Chagall és más klasszikus képei mellé helyeztek, azokkal összevetettek néhány Földi-festményt és az utóbbiak igencsak megállták a helyüket, mintegy, .kihúzták magukat” bizonyítandó az értékrendszer kontinuitását. - Téged nem keserít el, hogy az elmúlt évszázadok során gyakorlatilag már mindent megcsináltak, mondhatni „elfestettek”előled? - kérdezte Pál József. - A felvetés jogos, keserűségre azonban semmi ok, hiszen ami most van, azt a korábbiak közül senki nem tudta megfestem. Nincs megismételt élet, minden ember, minden arc más. Az a fontos, hogy az érvényes értékekhez legyekképes kapcsolódni. Ha a bennem leképezett világot fel tudom mutatni, ha a műveimben mások is meglátják saját problémáikat, akkor van, akkor lesz érvényessége alkotásaimnak. Én a művészetet addig tudom, akarom követni, amíg manuális. Amikor modernség címén gépesítetté válik, akkor már engem nem érdekel s nem is értek hozzá. Olvasni is elsősorban könyvekből szeretek... - szögezte le Földi Péter. A „Beszédes esték” házigazdája, Székyné dr. Sztrémi Melinda nemcsak megköszönte Földi Péternek az emlékezetes együttlétet, nemcsak gratulált legújabb rangos elismeréséhez, hanem köszöntötte is a művészt abból az alkalomból, hogy a múlt év augusztusában töltötte be hatvanadik életévét Emlékül Somoskői Emese keramikus által készített s a somoskői várat ábrázoló tálat nyújtott át az est vendégének. Csongrády Béla 65. kötet Madách jegyében Ezekben a napokban - különösen Nógrád megyében, ahol az elmúlt évtizedekben szó szerint kultusz alakult ki Madách Imre szellemi örökségének ápolása körül - ismét sok figyelem irányul a Tragédiaköltö személyére, életművére, hiszen születési dátumaként 1823. január 21-ét tartják számon a lexikonok. Ezért most szólunk arról a könyvről is, amelyik „Madách és a Biblia” címmel a közelmúltban jelent meg a Madách Irodalmi Társaság kiadásában a Madách Könyvtár új folyamának legújabb, immár hatvanötödik (!) köteteként. Imponáló ez a szám, ami egyszersmind azt is jelzi, hogy társaság - élén Andor Csaba elnökkel - az 1995 és 2009 közötti másfél évtizedben egyik fontos feladatának tekintette az általa felújított könyvsorozat életben tartását. A megjelentetett könyvek közül tizenhat az eddigi Madách-szimpóziu- mokkal foglalkozott, többnek értelemszerűen Az ember tragédiája adta a témáját, néhány érintette az életrajzot, a családi vonatkozásokat, az édesanya, Majthényi Anna és a feleség, Fráter Erzsébet személyét. A kötetek jó részét a társasági tagok jegyezték szerzőként, de gyakoriak voltak a szövegváltozatok, átdolgozások is. A „Madách és a Biblia” ezek közé sorolható, de speciálisnak is tekinthető, ameny- nyiben Fóliák Miksa - ahogyan Andor Csaba előszavában megjegyzi „még a kutatók körében is csak elvétve ismert” - tanulmánya annak idején öt részben jelent meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat évkönyveiben 1935-től 1939-ig. Madách világlátása, történelemfelfogása, a valláshoz való viszonya mind korábban, mind a későbbiekben sokak érdeklődését felkeltette, de a filozófiai, teológiai indíttatású vizsgálódások jobbára ideológiai elkötelezettségű gondolatmenetbe ágyazódtak. Pollák Miksa képes volt tárgyilagosan elemezni azt a kérdést, hogy Madách számára mit jelentett a Biblia. „A vallás ősforrását, valamint a költészet kincsesházát látta ” a Szentírásban. „De ezen kívül látott és keresett benne még mást is. Saját tapasztalatainak, észleleteinek és emberismeretének hézagait onnan pótolta, ott látta azokat a kész alakokat, kiformált, művészileg kikészített típusokat, amelyeket keresett, és mint elvont igazságok megérzékítőit költői alkotásban jól felhasználhatott ” E megállapítását a következő, a drámákat tárgyaló négy fejezetben - Az ember tragédiája (A mennyei és a paradicsomi szín), Az egyiptomi szín, Mózes, Csák végnapjai - konkrét idézetekkel is képes volt bizonyítani. Ugyanakkor - mint Andor Csaba is rámutat a szerkesztői előszóban - Pollák Miksa azt is igyekezett kimutatni, hogy „a Biblia mellett - igaz, vélhetően csak fordítások révén - a rabbinikus irodalom is jelentős hatással volt Madách életművére.” A Madách Irodalmi Társaság azzal, hogy önálló könyv formájában jelentette meg - nem mellesleg pontosításokkal látta el - és ezáltal hozzáférhetővé tette Pollák Miksa több mint hét évtizeddel ezelőtt papírra vetett gondolatait, újabb kuriózummal, fontos forrásmunkával gyarapította az egyébként is rendkívül gazdag Madách-iro- dalmat. Cs.B. Pollák Miksa Madách Imre és a Biblia m A Madách Könyvtár-sorozat új kötete a múlt század harmincas éveiben írott tanulmányt tett közzé JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Nem ilyennek képzeltem a mentőangyalomat, de azért örülök, hogy itt van!” Szerencsés nyertesünk: Keserű Sándorné Hont, Honvéd út 1. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2010. január 28-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.
