Nógrád Megyei Hírlap, 2010. január (21. évfolyam, 1-24. szám)

2010-01-16 / 12. szám

4 2010. JANUÁR 16., SZOMBAT KULTÚRA „Színház az egész világ” ­Megőrzött pillanatok Azt tartják, hogy a színházművészet törékeny, illanékony értékeket teremt s egy-egy nagy egyéniség vagy ihletett pillanat varázsa nem őrizhető meg. Ez azonban csak addig volt abszolút értelemben igaz, amíg a technika - elsőként a fotózás - révén meg nem teremtődött a lehetősége annak, hogy tovább éljen leg­alább az illúziója, hangulata az arra érdemes produk­cióknak. Ezt bizonyítja az a kettős fotókiállítás is, amely Salgótarjánban, a József Attila Művelődési és Konferencia-központ üvegcsarnokában kapott helyet. A „Színház az egész világ” cí­mű kiállítás megnyitóünnepségre - stílusosan - színházi keretben került sor. A színpadon a Sop­roni Petőfi Szín­ház társulata vendégszerepeit Arthur Miller „Édes fiaim” cí­mű megrázó drámájával mások mellett Huszti Péter és Piros Ildikó fő­szereplésével - a két felvonás köz­ti szünetben vi­szont a paravá­nokon látható fényképek, plakátok, újságcikkek közvetítésével korábbi előadások­ra, elmúlt korok művészeire is rá­terelődött a figyelem. Először NagynéHajdú Györki, a vendéglá­tó intézmény igazgatója mutatta be P Tóth László színházi fotóit. Röviden ismertette az 1932-ben Tolna megyében született, majd Nógrádban meggyökeresedett al­kotó életútját, amelyben tízéves korától játszik kitüntetett szerepet a fényképezés. Itt Salgótarjánban is ezernyi szállal kötődik már hosszú évtize­dek óta a fotózás­hoz. Érdeklődése emberközpontú, különösen a portrék állnak közel hozzá. Munkásságában kiemelkedő feje­zetet képez a he­lyi színházi elő­adások izgalmas, érdekfeszítő jele­neteinek, az ide látogató színmű­vészek felejthe­tetlenalakításai­nak, gesztusainak megörökítése, mintegy archiválása. Az ő szemé­lye, munkája - mint Nagyné Haj­dú Györgyi is megemlítette - oly­annyira hozzátartozik az előadá­sokhoz, hogy az ügyelők szinte csak akkor adnak jelt a kezdésre, ha az 1. sor 12. székében ott látják P. Tóth Lászlót Jelenlegi kiállítá­sán olyan már eltávozott és még aktív jeles színészegyéniségek te­kintenek a nézőkre mint például Feleki Kamill, Hofi Géza, Kabos László, Sinkovits Imre illetve Gátvölgyi János, Haumann Péter, Psota Irén, Törőcsik Mart E fotók közül jó néhány a Nógrád Megyei Hírlap hasábjain is napvilágot lá­tott. A következőkben Kadelka Lász­ló színházi szakember, a Bársony Rózsi életmű-kiállítás médiapart­nereként szereplő www.terasz.hu képviseletében fordult a közönség­hez. - A huszadik századot hu­szonegyedik századi eszközökkel idézzük vissza - mondta és e gon­dolat jegyében adta át a szót Ta­kács Istvánnak, a Színészkönyv­tár internetes színházi enciklopé­dia főszerkesztőjének. Az adatbá­zis gazdája kiemelte az 1909-ben született neves színésznő, az egyik leghíresebb magyar szubrett pá­lyafutásának legfontosabb állomá­sait Bársony Rózsi 1925-ben kezd­te pályáját, hazai sikereinek csú­csára a Király Színházban az 1930-as évek elején jutott el és eb­ben az időszakban lett közönségkedvenc - a „Hawai ró­zsája” és a „Bál a Savoyban” című operettekkel - Berlinben, Drezdá­ban, Bécsben, majd Londonban is. Ábmhárn Pál szinte neki kompo­nálta műveit Miután Berlinben le­parancsolták a színpadról, 1934- től 1938-ig Budapesten a Fővárosi Operettszínházban, a Magyar, a Royal és az Andrássy úti Színház­ban lépett fel, majd a háború végé­ig nem szerepelt 1948-ban évtize­des együttélés után férjhez ment Dénes Oszkárhoz Utolsó emléke­zetes szerepe Magyarországon az „Én és a kisöcsém”-hez fűződött 1949-ben, ekkortól ugyanis Olasz­országban élt. 1956-ig nyaranta a trieszti operettfesztivál ünnepelt sztárja volt, tizennégy főszerepet játszott olaszul. Izraeli turnéján héber nyelven is fellépett. 1953- ban költözött Bécsbe, ahol 1977- ben bekövetkezett haláláig lakott. 1967 és ’69 között a mörbischi Bársony Rózsi Európa-szerte közönségkedvenc volt A színházbarátok érdeklődéssel hallgatták a megnyitóbeszédeket A Bársony Rózsi-emlékkiállítást Takács István (a mikrofonnál), P. Tóth László (jobbról az első) színházi fotós tárlatát Nagyné Hajdú Györgyi nyitotta meg foiűitűth attila „Seefestspiele” előadásain Seregi László koreográfiáival aratott si­kert 1960-tól többször is hazaláto­gatott és különböző showműsoroknak lett főszereplő­je. 1974-ben a Magyar Televízió „Ez is operett, az is operett” című műsorának díszvendége volt An­nak idején Triesztben Felföldi Ani­kónak adta át a stafétabotot, aki Bársony Rózsi-emlékgyűrű tulaj­donosaként a közönség soraiban elvegyülve vett részt a salgótarjá­ni megnyitón. A Bársony Rózsi életútját, elsöprő sikereit érzékel­tető kiállítást egyébként a névadó színésznő születésének századik évfordulója tiszteletére rendezték meg az elmúlt évben s első alka­lommal Pécsett, az országos szín­házi találkozón mutatták be, majd látható volt a Pécsi Galériában és a Budapesti Operettszínházban is. A dokumentumokat Bársony Ró­zsi Londonban és Bécsben élő örö­kösei, Schustek Ferenc és felesége, Lívia valamint Haraszti Schustek Mária bocsátották a szervezők rendelkezésére. A tablókat a Print- Zona Kft készítette. E kettős fotókiállításnak - amely emlékezetes eseményként íródik be a nógrádi megyeszék­hely színházi és egyáltalán művé­szeti, kulturális életébe - nemcsak a címe, de a mottója is a valaha élt egyik legnagyobb drámaírótól, Shakespeare-től eredeztethető. Ő mondta azt, hogy trAz egész világ színpad s minden férfi és nő csupán komédiás...” Csongrády Béla Több író egy személyben Bár a tanári végzettségű Darvasi László huszonöt évvel ezelőtt költőként kezdte alkotói pályáját, mostanság in­kább az író titulust használja. Minden oka megvan rá, hiszen - mint a Palócföld által rendezett „Találkozási pontok” című sorozat legutóbbi estjén is elhangzott - 2009-ben a „Virágzabálók” című kötete az év regény lett s elnyerte az egyik legrangosabb, legjobban szponzorált irodalmi elismerést, a Rotary-díjat. Ezt megelőzően napvilágot lá­tott két Trapitiról szóló mese­könyve és „A könnymutatványo­sok legendája” című regé­nye is. Vannak elbeszélés- és tárcakötetei is, minthogy hírlapíróként is jegyzi ma­gát: 1989-től jelennek meg rendszeresen írásai a sze­gedi Délmagyarországban és több mint másfél évtize­de - Szív Ernő néven - az Élet és Irodalom hasábjain. Nem véletlen, hogy e ket­tős névhasználatra Mizser Attila, a Palócföld főszer­kesztője - aki ez alkalom­mal is beszélgetőpartnere volt a folyóirat vendégének - rákérdezett. A válaszok­ból kiderült, hogy Darvasi László Szép Ernő munkás­sága, szellemi öröksége előtti tisztelgésből s egyál­talán a múlt század eleji igényes tárcaírás iránti megbecsülésből publikál Szív Ernőként. Lassan húsz éve, hogy heti három szöveget biztosan megcsi­nál. Természetesen a vidéki na­pilapba illetve az országos iro­dalmi hetilapba szánt írásai kü­lönböznek egymástól hangvétel­ükben, mélységükben s ennek megfelelően a megírásra fordí­tott időben is. Persze mindkét tí­pushoz megfigyelésre, inspirá­cióra van szükség. Értelemsze­rűen másfajta nehézséget és al­kotástechnikát igényel a regény­írás, nemcsak a tartalmi különb­ségeket, a felkészülést, ráhango­lódást tekintve, de egyéb szempontok mellett az adekvát nyelvezet és szerkezet megtalá­lása, használata, a történetme­sélés és az időkezelés, a drama­turgiai fegyelem és a szárnyaló képzelet összehangolása miatt is. Darvasi László - mint el­mondta - hat évig dolgozott díj­nyertes nagyregényén, a többér­telmű, poétikai című „Virágza- bálók”-on, amely - noha tekint­hető akár Szeged-regénynek, Ti- sza-regénynek, árvízi regénynek, az 1848/49-es forra­dalom és szabadságharc regé­nyének is - alapvetően mégis­csak bűnt elkövető és bűnhő­dő emberekről szól, sajátos sorsokat szándékozik megje­leníteni. Az alakok belesod­ródnak ugyan az események­be, de megtartják önállóságu­kat, karakterüket, mozgásu­kat, nem tűrnek semmiféle eleve elrendeltséget. A re­gényben minden főhősre - a feleségre, a férjre, a testvérre és a féltestvérre - jut egy-egy nagy fejezet, az egyik rész azonban a cigány mitológiá­val foglalkozik s a poliüka ke­rülésével, ideológiai felhang nélkül igyekszik elmondani (világ)történetüket. Darvasi László minden korban - a ti­zenhatodik, tizenhetedik szá­zadtól a üzenkilencediken át a nemrégiben történt délvidé­ki háborúkig - talál valami megírni valót, vonzzák a szél­sőséges helyzetek, kínai és spanyol témák, a közelmúlt­ban Amerikában - ahová, te­kintve, hogy felesége ott dolgo­zik, ingajáratban közlekedik - két Jézus-novellát írt, van bemu­tatásra váró drámája, rendelke­zik felkéréssel és további ötle­tekben sem szenved hiányt... Cs.B. ARVASl tíSZLÓ ...­A Palócföld vendége e regényével nyerte el 2009-ben a Rotary-díjat Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Apunak bezzeg szabad nyelvet öltenie a doktor bácsira!” Szerencsés nyertesünk: Kiss Jenő Somoskőújfalu, Somosi út 22. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2010. január 21-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.

Next

/
Thumbnails
Contents