Nógrád Megyei Hírlap, 2009. december (20. évfolyam, 277-301. szám)
2009-12-10 / 285. szám
Búcsúzik a Váci Mihály Gimnázium Séta-csoportjának lelkes stábja „Csendben örültem" Nem hittem, hogy pont a cikkírás lesz az, ami ennyire meg fog ragadni. Régen el sem tudtam volna magam képzelni, hogy a Nógrád Megyei Hírlap egyik írója lehetek. De adódott egy lehetőség, hogy kipróbáljam magam és vállalkozó szellememnek köszönhetően jelentkeztem. Eleinte azt gondoltam: miért pont én lennék az, akinek gondolatait és véleményét több százan olvassák...? Igen, lehetetlennek tartottam, hogy az én írásaim megjelenjenek. Nagy meglepetés volt számomra, amikor megláttam a nevem az újságban. Ez nagy büszkeséggel töltött el, még jobban motivált és több önbizalmat adott. Persze nem dicsekedtem, csak csendben örültem és kérdezgettem az ismerősöket, hogy olvasták-e már az aznapi sajtót? Sajnos gyorsan eltelt ez az izgalommal teli nyolc hét, amelynek minden csütörtök reggelén vártuk, vajon viszontlátjuk-e írásainkat. Úgy érzem, nagyon jó döntés volt tőlem, hogy jelentkeztem, s biztos vagyok benne: a médiának ez a területe később is meghatározó lesz az életemben. Bodzás Szabina, Váci Mihály Gimnázium, 11. b Nyolc hét Nagyon örültünk, hogy ilyenben részt vehettünk és sok jó kérdésre válaszolhattunk. A családi körünk büszke volt ránk, hogy benne lehettünk az újságban, barátaink is felfigyeltek ránk, hogy ilyenben részt vettünk. A nyolc hétben úgy érzetük, fejlettebb lett a fogalmazási készségünk, helyesírásunk, gondolkodásunk, szókincsünk. Figyelemfelkeltőek voltak a kérdések. Örültünk, hogy írhattunk, szerettünk cikkeket alkotni és azt családunk, barátnőink segítségével megfogalmazni. Reméljük a jövőben is szert tehetünk még ilyen élményre. Az újságírás sok érdekességet rejtett. Jó érzéssel töltött el minket ez a nyolc hét, az egyik kérdés után vártuk az újabbat. Cikkünk megjelenése mások figyelmét is felhívta, és kedvet adtunk nekik, hogy ilyenben részt vegyenek. Reméljük, hogy mások is kedvet kapnak, illetve bízunk abban, hogy az embereket elgondolkoztatta, amit írtunk. Köszönjük! Majgut Enikő, Horváth Szilvia, Borbély Lajos Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium, 10. ib Köszönöm a lehetőséget, amit kaptam: elsősorban azt, hogy írhattam a Nógrádi Megyei Hírlapba. Másodsorban azt, hogy volt lehetőségem kibontakoztatni az egyéni véleményem és kiadhattam magamból azokat az érzéseket, amik formálódtak, kovácsolód- tak bennem a témák hatására. Ez nem mindennapi esemény volt számomra, főleg, hogy azelőtt nem volt még ilyen lehetőségem. A témák nagyon jól eltaláltak, tapasztalataim szerint főként a fiatalok világról alkotott képét próbálták megcélozni, és ez sikerrel járt. A nyolc hét alatt rengeteg új tapasztalattal gazdagodtam, ahogy a cikkek megírásakor a saját ismereteimen kívül más forrásokból is merítettem ötleteket. A dolog további pozitívuma, hogy a szabad véleménynyilvánításnak köszönhetően az ember ilyenkor valamilyen módon szabadnak is érzi magát. A harmadik dolog, amit mindenképp említenék, hogy fogalmazási képességeim érzésem szerint ez idő alatt fejlődtek - közeledve az érettségihez ez mindenképpen előnyömre válik. Magam is meglepődtem, amikor a rengeteg lelkesedő diák írásai közül az egyik héten az én írásom került be a lapba. Ez nagy örömmel töltött el, mert éreztem, hogy minőségit alkottam. A barátságról írt cikkem megjelenése pedig igazolta, érdemes dolgoznom. Lelkesedésemet ismerőseim, családom pozitív elismerése tovább tetézte. Ha a továbbiakban nem is folytatom „ újságíró-számycsa- pásaimat”, annyi biztos, hogy ez a kellemes kaland emlékezetes marad számomra. Úgy gondolom, ha valakinek bekerült a cikke, ha már másért nem is, de saját magáért megérte. Mert például az unokáinak megmutathatja, hogy annak idején az „őskorban ” mit is alkotott. „Egyszer volt, hol nem volt...” ő még újságíró is volt. A Séta-program azon dolgok közé tartozik, aminek valódi értelme van. Egyrészt szabadon alkothat az ember és örülhet, hogy kiadhatja a véleményét, mert van, aki kíváncsi rá, ezáltal azt is érzi, hogy törődnek velünk. Én azt mondom mindenkinek, aki találkozik ezzel a programmal: ha van szabad ideje, kedve és lehetősége arra, hogy írjon, nyugodt szívvel ajánlom, hogy próbálja ki, veszíteni biztos nem fog vele. Kőszegi Antal Benjámin, Váci Mihály Gimnázium, 12. c 2009. DECEMBER 10., CSÜTÖRTÖK A zsurnaliszta talán erős túlzás! írni bárki tud bármiről - csak kell egy jó téma. Az újságíró elnevezés viszont talán kicsit túlzás! Cikket írtam, de nem voltam újságíró. Számomra az írás örömteli dolog, de az újságírás elképzeléseim szerint valami más. Talán azért, mert utóbbinál gondolatainkat minden nap átadhatjuk az olvasóknak. A valódi újságíró utána kell hogy járjon az aktuális témának és nem mindig a saját gondolatait, érzéseit osztja meg másokkal. Szerintem ezért is van ekkora zűr az újságvásárlásnál, hiszen az emberek felvilágosítást várnak attól, aki utánajárt a gondoknak, a problémáknak, a híreknek és nem csak úgy ír a levegőbe. Sajnos ugyan megyei lap a Nógrád, szüléink mégsem értesülnek egyes programokról, rendezvényekről, aktualitásokról. Miért nem lehet az újságot érdekesebbé és aktuálissá tenni? Mi, diákújságírók most megkaptuk erre a lehetőséget. Az újság arra való, hogy ne a szomszédtól értesüljünk az aktuális hírekről. A város, a megye ezáltal is fejlődhet, s így többen megvásárolják és olvassák a Nógrád Megyei Hírlapot. Sándor Máté, Váci Mihály Gimnázium, 8. a Vállaltam a felelősséget Egyszerűen fantasztikus érzés volt mikor a nevemet az újságban láthattam! A családom el volt ragadtatva, hogy bekerültem. Jó érzés volt több ezer embernek írni és a tudat, hogy több ezer ember olvasta azt, amit nekik írtam. Nagyon örülök, hogy a Séta-programban részt vettem. Szinte el sem akarom hinni, hogy az elején nemet akartam mondani és nem akartam vállalni a cikkírással járó pluszmunkát, de utána mégis bekapcsolódtam! Nem bántam meg, hiszen egy hatalmas élmény volt. Sok mindent tanultam: felelősséget és a pontosságot. Vállaltam a felelősséget, hogy mindig pontosan elkészítsem a cikkemet. Keményen dolgoztam, olyankor sajnáltam, ha nem jutottam be. Remélem, hogy most benne vagyok az újságban és engem, azaz az én cikkemet olvassák. Hihetetlen érzés írni, és az a tudat, hogy kíváncsiak rám, az írásaimra, gondolataimra. Ilyen lehetőség csak ritkán adódik az életben, ki kell használni. Mert ha nem teszem, biztos vagyok benne, hogy megbántam volna, ha kimaradok. Remélem, hogy az olvasóknak is tetszett, amit írtam. Köszönöm a lehetőséget! Bolgár Anna, Váci Mihály Gimnázium, 8. a A publikálás varázsa A leplezetlen igazság az, hogy én egy nagyon érzelmes és gondolkodó személy vagyok. De a világnak sokszor nehéz kifejeznem, mi is foglalkoztat igazán, hogyan gondolkodom valamiről, vagy megmutatnom az igazi lelkiállapotomat. Ehhez próbálok megfelelő eszközöket keresni, ami segít az önkifejezésben. Sokat segít a fényképezés, mert egy dolog más megvilágításból, szögből már nem is olyan hétköznapi, mint azt gondolnánk. Ezért is szeretem annyira a fotózást, mert így megmutathatom, hogy én hogyan is látom a világot. Újabb szenvedélyem az írás, szerintem valami elképesztő ereje van annak, amikor egy ember fejében egy történet egyre nagyobbra növi ki magát és végül új világba repíti az írót és az olvasót. Nincs is annál jobb, mint amikor egy történet elhatalmasodik rajtad és mindig azon kapod magad, hogy már megint az jár az eszedben. Pont egy ilyen időszakban voltam, amikor a médiatanárnőm megemlítette, hogy csatlakozhatunk a Séta-programhoz, ami hétről hétre publikálja az írásainkat a Nógrád Megyei Hírlapban. Kapva kaptam az alkalmon, azonnal jelentkeztem, hiszen magamat ismerve tudom, szinte mindenről megvan a saját véleményem és a kedvem is, hogy ezt másokkal megosszam. Voltak nehéz időszakok, amikor nehezen jött az ihlet, de volt olyan is, hogy már a fejemben azelőtt összeállt a cikk, mielőtt papírra vethettem volna. Minden héten izgatottan vártam, hogy megjelenjen a csütörtöki Nógrád Megyei Hírlap, benne remélhetőleg a saját cikkemmel. Köszönöm, hogy mindennek részese lehettem és néhány héten át belekóstolhattam az újságírás varázsába. Ivitz Fanni, Váci Mihály Gimnázium, 12. b Amíg cikket írtam, addig sem töltöttem haszontalanul az időmet! Nagy élmény volt számomra, hogy nyolc hétig újságírója lehettem a Nógrád Megyei Hírlapnak! Sokféle témáról kellett írni: volt olyan, ami távol állt tőlem, de volt olyan is, ami közel állt a szívemhez és öröm volt írni róla. Jó érzéssel töltött el, amikor az iskolában megtudtam, hogy éppen bekerült egy cikkem az újságba. A családom is figyelemmel kísérte az újság megjelenését ebben a nyolc hétben és ők is érdeklődve várták, hogy megjelenik-e nyomtatásban az írásom. Az újságírás segített, hogy változatosabban, választékosabban próbáljak fogalmazni, mint általában. Mikor megkaptuk az első témát, már akkor nagy izgalommal töltött el, hogyan fog sikerülni és vajon bekerül-e majd az újságba? Ezalatt a nyolc hét alatt két cikkem jelent meg és nagyon jó érzés volt látni, hogy ott állt a nevem az írásom alatt. Remélem, hogy az itt szerzett tapasztalataimat tudom majd hasznosítani az iskolai magyarórákon is. Jól éreztem magam, igaz csak nyolc hétig, de cikkeket írhattam egy megyei lapnak. S ami nem utolsó szempont: amíg cikket írtam addig sem töltöttem haszontalanul az időmet! Róza Judit, Váci Mihály Gimnázium, 8. a Egyszer volt, hol nem volt, ő aztán már újságíró is volt!
