Nógrád Megyei Hírlap, 2009. december (20. évfolyam, 277-301. szám)
2009-12-09 / 284. szám
2009. DECEMBER 9., SZERDA 3 NÓGRÁD MEGYE Nyelvet öltenek Salgótarján. A nógrádi megye- székhelyre érkezik december 9- én a Petőfi Irodalmi Múzeum mozgó kiállítása „Nyelvet öltünk!” címmel, amelyet az érdeklődők a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet bejárata előtt 10-től 18 óráig látogathatnak. A tárlatot Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulójára szervezték. A játékos címet viselő kiállítás Kazinczyék nyelvteremtő, nyelvújító generációjának törekvéseit ismétli meg. A magyar nyelvközösség aktuális nyelvhasználatát és magát a nyelvet helyezi a középpontba. Bemutatja a beszélt és írott nyelv, az egyéni nyelvhasználat sajátosságait: nyelvjárási, regionális, rétegnyelvi szavakat, fordulatokat. Felidézi a nyelvtörténeti hagyományt, nyelvemlékeinket, kalauzol a nyelvjárások között. Képmások tárlatvezetéssel Salgótarján. Fontányi Attila portréfestő „Beszédes képmások” című kiállítása nyílik meg december 9-én, szerdán 16.30 órakor a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet Bóna Kovács Károly Galériájában. A tárlatot Hrubiák János ajánlja a közönség figyelmébe, a megnyitón Csábi István előadóművész is közreműködik. Az alkotó december 19-én, szombaton 10 órától személyes tárlatvezetésre várja az érdeklődőket, akiket beavat kulisszatitkaiba és megpróbálja saját szemével láttatni a képeket A kiállítás 2010. január 9-ig látogatható a könyvtár nyitvatartási idejében. Nyertesek ünneplése Szügy. Lezárult az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program III. tengely három jogcímének (Mikrovállalkozások létrehozása és fejlesztése; Falufejlesztés és megújítás; Vidéki örökség megőrzése) értékelése, illetve megkezdődött a támogatási határozatok kézbesítése. Ennek örömére az Ipoly-menti Palócok Térségfejlesztő Egyesülete Szügyben, az egyesület központjában december 11-én, pénteken 14 órakor ünnepséget szervez a sikeres pályázók részére, amelyre hivatalos Bállá Mihály, Borenszki Ervin, Lombos István és dr. Nagy Andor, az egyesület területének négy országgyűlési képviselője is. Néma fáklyás felvonulás vezette fel a megemlékezést a Szent József plébániatemplomtól a December 8. Emlékparkig (Folytatás az 1. oldalról.) Mint mondta: az 1956ms forradalom és szabadságharc egykori résztvevői és átélői, 1956 szellemiségének letéteményesei, a POFOSZ tagjai, nem szorgalmazzák már a büntetőjogi felelősségre vonást a forradalom és szabadságharc meggyalázói, a törvénytelenségek sorozatát elkövető egykori kommunista pártfunkcionáriusok és kíméletlen verőlegényeik ellen, mert látták az eddigi, elenyésző számú sortűzperek végeredményét, látják a rendszerváltás súlyos hiányosságait és korlátáit. Bérezési Mihályné kifejtette: 53 évvel ezelőtt menekülő, véres emberek kétségbe esett kiáltásaitól, halál- hörgésétől volt hangos ez a tér. 131 halott és ennél is több meg- nyomorodott, sebesült lett az eredménye a pufajkások és a megszálló szovjet katonai alakulat kettős sortüzének. Anyák veszítették el gyermeküket, apák a fiaikat és lányaikat, gyerekek a kenyérkereső szüleiket.- Ötvenhárom évvel a történtek után egyre kevesebb az élő, az olyan ember közöttünk, akik az akkori események résztvevője, szemtanúja volt. Ezért még nagyobb a mi felelősségünk, a túlélők felelőssége. Elsősorban abban, hogy őrizzük a lángot, hogy 1956 valóságos és igaz története kerüljön be a történelem- könyvekbe, ez éljen a köztudatban, az ifjabb és a későbbi, az utánunk következő generációk gondolkodásában - fogalmazott az elnök, hozzátéve: így válhat mindennapi valósággá mindaz, amiben akkor, 1956-ban hittünk, amiért oly sokan a fiatalságukat, a nyugalmukat, sőt a legdrágábbat, az életüket adták. Ezt követően Székyné dr. Széki Melinda, Salgótarján polgár- mestere osztotta meg a résztvevőkkel emlékező gondolatait.- Ma, amikor városunk gyásznapján az 53 évvel ezelőtti véres eseményekre emlékezünk, egy percre se feledjük, hogy ami 1956. december 8-án Salgótarjánban történt, az kiszakíthatat- lanul része a világ figyelmét és elismerését kiváltó dicsőséges forradalmunknak - hangsúlyozta a polgármester, hozzátéve: véráldozat és gyásznap, azok áldozata és azok emlékünnepe, akik a nemzeti megaláztatottság és alávetettség ellen lázadtak. Mint mondta, december nyol- cadika áldozatainak emléke előtt akkor tisztelgünk méltó módon, ha a történteket nem pusztán helyi eseményként értelmezzük. Ami 1956. december 8-án itt történt, szerves része dicsőséges forradalmunknak és szabadság- harcunk szívós utóvéd harcának, a forradalom eseményláncolatának. Ebből a távlatból nézve nem volt hiábavaló december 8. ma is iszonyatot keltő véráldozata. Akik a megtorló sortűz következtében itt szenvedtek mártírhalált, éppúgy a szabadság diadaláért adták életüket, miként a fegyverrel harcolók. Ezt a napot évtizedekig hallgatás övezte. És félelem. Mindennek nyomán beállt és hosszú ideig tartott a történelmi amnézia. Ebből a kollektív emlékezetkiesésből lassan ocsúdott a város és vidéke. A történelem azonban arra tanít, hogy a gaztetteket nem lehet sokáig véka alá rejteni. Fokról fokra feltárultak a bűnök és lassan ismertté váltak a bűnösök is. A történelmi igazságtétel, ha késlekedve is, ha felemásan is, de végül megtörtént.- A feloldó, lélekkönnyítő katarzis azonban elmaradt. Bosz- szúvágy sohasem fűtött bennünket, de feledni nem tudunk - hangsúlyozta Székyné dr. Széki Melinda, hozzátéve: a gazságok és hazugságok előbb-utóbb lelepleződnek. Ez lehetne december nyolcadik mának szóló egyik tanulsága. A megemlékezést - amelyen Pálfy Margit színművész és a Kohász Fúvószenekar is közreműködött - az 1956-os sortűz emlékművének megkoszorúzása zárta. BARÁTHI OTTÓ Az Adventus Domini apropóján Naponta felkeresem Salgótarján honlapját, ahol december elején fedeztem fel az Adventi programajánló menüsort, amit azóta is „ízlelgetek”. A színes és gazdag év végi kulturális kavalkád - az önkormányzati, intézményi és civil szervezeti együttműködés gyümölcse - mint mai szegénységünk ritka bőségkosara kínál kóstolnivalót Ám én egyrészt időhiány, másrészt az esetenként azonos időben lezajló rendezvények miatt már annak is örülök, ha egyáltalán eljutok az engem leginkább érdeklő program egyikére másikám. Szerencsére volt módom részt venni a Nógrád Megyei Művészek I. Adventi Kiállítása és Vására című, a megyei múzeumban megtartott, nóvumnak is tetsző rendezvényen, amelyet tőlem avatottabb kollégáim is elismerőleg méltattak, méltatnak. Ezért is én itt csak néhány gondolatot szeretnék közreadni, amit az aukció megkezdése előtti „multimédiás üdvözlő” káprázatos képsorozata és varázslatos hangulatú zenéje váltott ki belőlem. Adventus Domini - magyarul az Úr eljövetele, várakozás az Útra - voltadiaporáma címe, aktualitása pedig az adventi időszak. A „várakozásszentsége”. Pilinszky sorai jutottak eszembe: „Mire is várakozunk ádvent idején ? Jézus születésé re, arra, hogy a teremtett világban maga a teremtő Isten is testet öltsön. Arra várakozunk, ami már ré ges-régen megtörtént”Igen, ma is arra várakozunk, ami valaha volt, ám ma nincs sehol Váczi Mihály verscím-som is belém nyilallt: „Valami nincs sehol”. Hazafelé utómban mondtam is magamnak, mi nincs ma sehol békesség, megértés, türelem, szeretet, méltányosság, igazságosság. ízlés és tetszés, nemtetszés szerint bővíthető a sor. Ezért vagyunk tele - a Megválté várás (misztériuma) mellett is - elsősorban ezekkel a mai, szinte szegényesen szerény, de roppant reális várakozásainkkal. Ám adventkor nem csak várakozhatunk, advent „a reménység iskolája” is. Várakozzunk és reménykedjünk tehát, hogy mindaz eljön, ami ma hiányzik és nincs sehol, ahogy Váczi írta: „...hogy eljön / valami, valamikor, valahol.” December 8. tanulsága: lelepleződnek a hazugságok RÓLUNK SZÓL „Van zsákodban minden jó...” - Almák a gyermekmosolyért NMH-információ Régi ismerősként köszöntötték a nógrádi óvodákban Becsó Zsoltot, a megyei közgyűlés elnökét az apróságok és az óvónénik, amikor óriási puttonyokkal felszerelkezve betoppant a megye több tucatnyi településének gyermekintézményébe. Látogatása nem volt váratlan, hiszen immár hagyomány, hogy évről-évre valódi magyar csemegét visz a legkisebbek számára. Nógrád Megye Önkormányzata Közgyűlésének jóvoltából ebben az esztendőben sem maradhatott ki egyetlen nógrádi kisdedóvó sem a több mint hattonnányi szállítmányból, amely kiporciózva érkezett - éppen Mikulás táján.- Bölcsek szerint az egészség legfőbb jelképe az alma, amely pirosló vagy aranysárga színével a téli ünnepek díszvilágának egyik elengedhetetlen tartozéka. Ezért is választottuk éppen ezt az ajándékfélét a meglepetések sorába. Arra is ügyeltünk, hogy a meglepetés a szülőföld, közelebbről szűkebb pátriánk terméke legyen - nyilatkozta lapunknak Bátonyterenyén az adományozó, Becsó Zsolt, aki rendre alaposan felpakolva elsősorban a dél-nógrádi települések intézményeit látogatta sorra a közelmúltban.- Látogatásaink célja nem csupán az ajándékok átadása volt, hiszen szerettük volna igazán testközelből megismerni a kis- és nagytelepülésen élő gyermekek, valamint óvodapedagógusok ünnep előtti hétköznapjait. Az elmúlt évekhez hasonlóan osztották meg a látogatókkal gondjaikat, problémáikat, örömeiket és az adventi készülődés mozzanatait. Kettős szerepben, politikusként és kisgyermekes apaként is élmény volt hallgatni a Mikulásdalokat és persze megnézni a karácsonyi ünnepre koreografált játékokat, amivel szeretteiknek kedveskednek az apróságok. Hiszem és vallom, hogy legfőbb kincsünk a gyermekeink mosolya. Bízunk benne, ugyanakkor azon munkálkodunk, hogy ebből a cudar gazdasági és költségvetési helyzetből a jövő nemzedéke minél kevesebb hátrányt szenved majd és a gondokat az ünnepi gyertyafény - legalább egy rövid időre - árnyékba borítja. A közgyűlés elnökét az idén is kitörő örömmel fogadták a bátonyterenyei óvodások
