Nógrád Megyei Hírlap, 2009. december (20. évfolyam, 277-301. szám)

2009-12-09 / 284. szám

2009. DECEMBER 9., SZERDA 3 NÓGRÁD MEGYE Nyelvet öltenek Salgótarján. A nógrádi megye- székhelyre érkezik december 9- én a Petőfi Irodalmi Múzeum mozgó kiállítása „Nyelvet öl­tünk!” címmel, amelyet az érdek­lődők a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Inté­zet bejárata előtt 10-től 18 óráig látogathatnak. A tárlatot Kazin­czy Ferenc születésének 250. év­fordulójára szervezték. A játékos címet viselő kiállítás Kazinczyék nyelvteremtő, nyelvújító generá­ciójának törekvéseit ismétli meg. A magyar nyelvközösség aktuá­lis nyelvhasználatát és magát a nyelvet helyezi a középpontba. Bemutatja a beszélt és írott nyelv, az egyéni nyelvhasználat sajátos­ságait: nyelvjárási, regionális, ré­tegnyelvi szavakat, fordulatokat. Felidézi a nyelvtörténeti hagyo­mányt, nyelvemlékeinket, kalau­zol a nyelvjárások között. Képmások tárlatvezetéssel Salgótarján. Fontányi Attila port­réfestő „Beszédes képmások” cí­mű kiállítása nyílik meg decem­ber 9-én, szerdán 16.30 órakor a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet Bóna Kovács Károly Galériájában. A tárlatot Hrubiák János ajánlja a közönség figyelmébe, a megnyi­tón Csábi István előadóművész is közreműködik. Az alkotó december 19-én, szombaton 10 órától személyes tárlatvezetésre várja az érdeklő­dőket, akiket beavat kulisszatitka­iba és megpróbálja saját szemé­vel láttatni a képeket A kiállítás 2010. január 9-ig látogatható a könyvtár nyitvatartási idejében. Nyertesek ünneplése Szügy. Lezárult az Új Magyaror­szág Vidékfejlesztési Program III. tengely három jogcímének (Mikrovállalkozások létrehozá­sa és fejlesztése; Falufejlesztés és megújítás; Vidéki örökség megőrzése) értékelése, illetve megkezdődött a támogatási ha­tározatok kézbesítése. Ennek örömére az Ipoly-menti Palócok Térségfejlesztő Egyesülete Szügyben, az egyesület köz­pontjában december 11-én, pén­teken 14 órakor ünnepséget szervez a sikeres pályázók ré­szére, amelyre hivatalos Bállá Mihály, Borenszki Ervin, Lombos István és dr. Nagy Andor, az egyesület területének négy or­szággyűlési képviselője is. Néma fáklyás felvonulás vezette fel a megemlékezést a Szent József plébániatemplomtól a December 8. Emlékparkig (Folytatás az 1. oldalról.) Mint mondta: az 1956ms for­radalom és szabadságharc egy­kori résztvevői és átélői, 1956 szellemiségének letéteménye­sei, a POFOSZ tagjai, nem szor­galmazzák már a büntetőjogi fe­lelősségre vonást a forradalom és szabadságharc meggyalázói, a törvénytelenségek sorozatát el­követő egykori kommunista pártfunkcionáriusok és kímélet­len verőlegényeik ellen, mert lát­ták az eddigi, elenyésző számú sortűzperek végeredményét, lát­ják a rendszerváltás súlyos hiá­nyosságait és korlátáit. Bérezési Mihályné kifejtette: 53 évvel ez­előtt menekülő, véres emberek kétségbe esett kiáltásaitól, halál- hörgésétől volt hangos ez a tér. 131 halott és ennél is több meg- nyomorodott, sebesült lett az eredménye a pufajkások és a megszálló szovjet katonai alaku­lat kettős sortüzének. Anyák ve­szítették el gyermeküket, apák a fiaikat és lányaikat, gyerekek a kenyérkereső szüleiket.- Ötvenhárom évvel a történ­tek után egyre kevesebb az élő, az olyan ember közöttünk, akik az akkori események résztvevő­je, szemtanúja volt. Ezért még nagyobb a mi felelősségünk, a túlélők felelőssége. Elsősorban abban, hogy őrizzük a lángot, hogy 1956 valóságos és igaz tör­ténete kerüljön be a történelem- könyvekbe, ez éljen a köztudat­ban, az ifjabb és a későbbi, az utánunk következő generációk gondolkodásában - fogalmazott az elnök, hozzátéve: így válhat mindennapi valósággá mindaz, amiben akkor, 1956-ban hit­tünk, amiért oly sokan a fiatal­ságukat, a nyugalmukat, sőt a legdrágábbat, az életüket adták. Ezt követően Székyné dr. Szé­ki Melinda, Salgótarján polgár- mestere osztotta meg a résztve­vőkkel emlékező gondolatait.- Ma, amikor városunk gyász­napján az 53 évvel ezelőtti véres eseményekre emlékezünk, egy percre se feledjük, hogy ami 1956. december 8-án Salgótar­jánban történt, az kiszakíthatat- lanul része a világ figyelmét és elismerését kiváltó dicsőséges forradalmunknak - hangsúlyoz­ta a polgármester, hozzátéve: véráldozat és gyásznap, azok ál­dozata és azok emlékünnepe, akik a nemzeti megaláztatottság és alávetettség ellen lázadtak. Mint mondta, december nyol- cadika áldozatainak emléke előtt akkor tisztelgünk méltó módon, ha a történteket nem pusztán he­lyi eseményként értelmezzük. Ami 1956. december 8-án itt tör­tént, szerves része dicsőséges forradalmunknak és szabadság- harcunk szívós utóvéd harcának, a forradalom eseményláncolatá­nak. Ebből a távlatból nézve nem volt hiábavaló december 8. ma is iszonyatot keltő véráldozata. Akik a megtorló sortűz következ­tében itt szenvedtek mártírha­lált, éppúgy a szabadság diadalá­ért adták életüket, miként a fegy­verrel harcolók. Ezt a napot évtizedekig hallga­tás övezte. És félelem. Minden­nek nyomán beállt és hosszú ideig tartott a történelmi amné­zia. Ebből a kollektív emlékezet­kiesésből lassan ocsúdott a vá­ros és vidéke. A történelem azonban arra tanít, hogy a gaz­tetteket nem lehet sokáig véka alá rejteni. Fokról fokra feltárul­tak a bűnök és lassan ismertté váltak a bűnösök is. A történel­mi igazságtétel, ha késlekedve is, ha felemásan is, de végül megtörtént.- A feloldó, lélekkönnyítő ka­tarzis azonban elmaradt. Bosz- szúvágy sohasem fűtött bennün­ket, de feledni nem tudunk - hangsúlyozta Székyné dr. Széki Melinda, hozzátéve: a gazságok és hazugságok előbb-utóbb le­lepleződnek. Ez lehetne decem­ber nyolcadik mának szóló egyik tanulsága. A megemlékezést - amelyen Pálfy Margit színművész és a Kohász Fúvószenekar is közre­működött - az 1956-os sortűz emlékművének megkoszorúzá­sa zárta. BARÁTHI OTTÓ Az Adventus Domini apropóján Naponta felkeresem Salgótarján honlapját, ahol december elején fe­deztem fel az Adventi programaján­ló menüsort, amit azóta is „ízlelge­tek”. A színes és gazdag év végi kul­turális kavalkád - az önkormány­zati, intézményi és civil szervezeti együttműködés gyümölcse - mint mai szegénységünk ritka bőségko­sara kínál kóstolnivalót Ám én egy­részt időhiány, másrészt az eseten­ként azonos időben lezajló rendez­vények miatt már annak is örülök, ha egyáltalán eljutok az engem leg­inkább érdeklő program egyikére másikám. Szerencsére volt módom részt venni a Nógrád Megyei Művészek I. Adventi Kiállítása és Vására című, a megyei múzeumban megtartott, nóvumnak is tetsző rendezvényen, amelyet tőlem avatottabb kollégá­im is elismerőleg méltattak, méltat­nak. Ezért is én itt csak néhány gon­dolatot szeretnék közreadni, amit az aukció megkezdése előtti „multi­médiás üdvözlő” káprázatos képso­rozata és varázslatos hangulatú ze­néje váltott ki belőlem. Adventus Domini - magyarul az Úr eljövetele, várakozás az Útra - voltadiaporáma címe, aktualitása pedig az adventi időszak. A „vára­kozásszentsége”. Pilinszky sorai ju­tottak eszembe: „Mire is várako­zunk ádvent idején ? Jézus születésé re, arra, hogy a teremtett világban maga a teremtő Isten is testet ölt­sön. Arra várakozunk, ami már ré ges-régen megtörtént”Igen, ma is arra várakozunk, ami valaha volt, ám ma nincs sehol Váczi Mihály verscím-som is belém nyilallt: „Vala­mi nincs sehol”. Hazafelé utómban mondtam is magamnak, mi nincs ma sehol békesség, megértés, türe­lem, szeretet, méltányosság, igazsá­gosság. ízlés és tetszés, nemtetszés szerint bővíthető a sor. Ezért vagyunk tele - a Megválté várás (misztériuma) mellett is - el­sősorban ezekkel a mai, szinte sze­gényesen szerény, de roppant reá­lis várakozásainkkal. Ám advent­kor nem csak várakozhatunk, ad­vent „a reménység iskolája” is. Várakozzunk és reménykedjünk te­hát, hogy mindaz eljön, ami ma hi­ányzik és nincs sehol, ahogy Váczi írta: „...hogy eljön / valami, vala­mikor, valahol.” December 8. tanulsága: lelepleződnek a hazugságok RÓLUNK SZÓL „Van zsákodban minden jó...” - Almák a gyermekmosolyért NMH-információ Régi ismerősként köszöntöt­ték a nógrádi óvodákban Becsó Zsoltot, a megyei közgyűlés el­nökét az apróságok és az óvónénik, amikor óriási putto­nyokkal felszerelkezve betop­pant a megye több tucatnyi tele­pülésének gyermekintézményé­be. Látogatása nem volt várat­lan, hiszen immár hagyomány, hogy évről-évre valódi magyar csemegét visz a legkisebbek számára. Nógrád Megye Önkor­mányzata Közgyűlésének jóvol­tából ebben az esztendőben sem maradhatott ki egyetlen nógrá­di kisdedóvó sem a több mint hattonnányi szállítmányból, amely kiporciózva érkezett - ép­pen Mikulás táján.- Bölcsek szerint az egészség legfőbb jelképe az alma, amely pirosló vagy aranysárga színével a téli ünnepek díszvilágának egyik elengedhetetlen tartozéka. Ezért is választottuk éppen ezt az ajándékfélét a meglepetések so­rába. Arra is ügyeltünk, hogy a meglepetés a szülőföld, közelebb­ről szűkebb pátriánk terméke le­gyen - nyilatkozta lapunknak Bátonyterenyén az adományozó, Becsó Zsolt, aki rendre alaposan felpakolva elsősorban a dél-nóg­rádi települések intézményeit lá­togatta sorra a közelmúltban.- Látogatásaink célja nem csu­pán az ajándékok átadása volt, hiszen szerettük volna igazán testközelből megismerni a kis- és nagytelepülésen élő gyermekek, valamint óvodapedagógusok ün­nep előtti hétköznapjait. Az el­múlt évekhez hasonlóan osztot­ták meg a látogatókkal gondjai­kat, problémáikat, örömeiket és az adventi készülődés mozzana­tait. Kettős szerepben, politikus­ként és kisgyermekes apaként is élmény volt hallgatni a Mikulás­dalokat és persze megnézni a ka­rácsonyi ünnepre koreografált já­tékokat, amivel szeretteiknek kedveskednek az apróságok. Hi­szem és vallom, hogy legfőbb kin­csünk a gyermekeink mosolya. Bízunk benne, ugyanakkor azon munkálkodunk, hogy ebből a cu­dar gazdasági és költségvetési helyzetből a jövő nemzedéke mi­nél kevesebb hátrányt szenved majd és a gondokat az ünnepi gyertyafény - legalább egy rövid időre - árnyékba borítja. A közgyűlés elnökét az idén is kitörő örömmel fogadták a bátonyterenyei óvodások

Next

/
Thumbnails
Contents