Nógrád Megyei Hírlap, 2009. december (20. évfolyam, 277-301. szám)
2009-12-07 / 282. szám
2009. DECEMBER 7., HÉTFŐ SPORTTÜKÖR A lendület jutalma győzelem lett kézilabda NB I/B, Keleti csoport, férfiak, 12. forduló Lombos István: Győzelmi kényszerre ítéltettünk, de nyomás alatt is sikerült ennek megfelelnünk. Bartók Csaba: A második félidő közepén eldönthettük volna a mérkőzést, de a két játékvezető nem így akarta. Ugyanakkor nem akarom csak rájuk „kenni” a vereséget, mert kulcsembereink a hajrában sokat hibáztak. Ifi: 21-35. Bgy. Kábel SE - Tisza Volán II- Dorozsma 35-32 (15-16) Balassagyarmat, 200 néző, v.: Csörgő, Vitális. Kábel SE: CSIZMAZIA - Takács 4, Jakubecz 1, Kajdy 1, KOVÁCSOVICS 10, TARJÁNYI 2, SZABÓ 7. Cs.: SÍRÓ (kapus) 1, BABICZ 7/2, Demus 1, Szlaukó, Tepliczky 1, Kovács 1. Edző: Lombos István, Cseri Péter. Tisza Volán: Kiss - NAGY 4, Major 3, Varsandán 2, Grünfelder 1, VALACZKAI 6, TEMESVÁRI 12/4. Cs.: Komáromi, Farkas (kapusok), SOBJÁK 4, Konkoly 2, Vörös. Edző: Bartók Csaba. Hétméteresek: 2/2, ill. 5/4. Kiállítások: 8, ill. 10 perc (+1 kizárás: Grünfelder a harmadik 2 perc után). Az eredmény alakulása: 7.p.: 3- 2, 13.p.: 7-5, 23.p.: 10-13, 32.p.: 17-16, 36.p.: 19-20, 44.p.: 23-25, 49.p.: 28-25, 55.p.: 30-30. Hegedűs Henrik Az első percek tapogatózása után rendkívül gyors iramra váltott át a mérkőzés. A hazaiak részéről Kovácsovics szórta a gólokat és közben a védekezésben is jeleskedett, míg Csizmazia kapus bravúrokat mutatott be. A széleken azonban nem voltak igazán veszélyesek a gyarmatiak, illetve Kiss is jó védésekkel vétette észre magát. A félidő közepe táján azonban egycsapásra megakadt a Kábel SE lendülete, hibáztak a játékosok támadásban, és a fürge szegediek ezeket rendre kihasználták. Különösen a balszélső, Temesvári termelte a gólokat. Lüktetett a meccs, ha a hazaiak gólt értek el, máris villámsebesen elvégezték a középkezdést a vendégek, így próbáltak zavart kelteni az Ipoly-partiak hátsó alakzatában. Szünetig ez sikerült is nekik, hiszen egygólos előnyt szereztek a pihenőre. Fordulást követően két szép góllal nyitottak a házigazdák, megkaparintották a vezetést, igaz nem sokáig. Hiába jeleskedett a második félidőben a bal szélen Szabó, az ellenfél nagyon masszívan hajtott, és 23-25-ös állásnál esélye volt arra, hogy el is döntse a mérkőzés kimenetelét. Ekkor azonban Cseri pályaedző hevesen elkezdte űzni-hajtani a pályán lévőket, nagyobb sebességre kapcsolt a csapat, Síró elkapta a „fonalat”, Szabó, Kovácsovics és Babicz révén zsinórban öt gólt szereztek, és máris megnyugtató előnyhöz jutott a balassagyarmati gárda. Bartók edző, a Tisza-partiak volt válogatottja igyekezett tűzbe hozni tanítványait a felzárkózás érdekében, és 30-30-nál utol is érték a gyarmatiakat Erejükből azonban csak ennyire futotta, a hatalmas iramban elfáradó kulcsemberei kapkodásukban sorra mellé-fölé lőtték a lehetőségeket. Sőt, még a kapust is lehozták, amit a másik hálóőr, Síró „torolt meg” egy szemfüles íveléssel, és ezzel bebiztosította a győzelmet. Összességében a szokatlan, vasárnap délelőtti kezdési időpont miatt mindkét csapat gyorsasággal akart friss maradni, és ebben a rohanásban a házigazdák „sáfárkodtak” jobban a lehetőségeikkel. Príma Grosics sportelismerés Átadták a tíz kategóriában meghirdetett Prima Primissima Díjakat pénteken este Budapesten, a Művészetek Palotájában. A sport kategóriában Grosics Gyula részesült az elismerésben. Grosics Gyula olimpiai bajnok labdarúgó, az Aranycsapat tagja, edző, sportvezető 1926. február 4-én született Dorogon. A Dorogi AC csapatában kezdte pályafutását, 1950-berí került a Budapesti Honvédhoz. A helsinki olimpián a győztes magyar válogatott tagja volt. Négyszeres magyar bajnok, 390 bajnoki mérkőzésen védett, 86 alkalommal volt válogatott kapus. 1999-ben beválasztották a világ valaha élt tíz legjobb kapusa közé, és minden idők legjobb magyar kapusának választották. A Prima Primissima Díjat és Alapítványt 2003 nyarán alapította Demján Sándor üzletember, a TriGránit Rt. elnöke a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) elnökségének közreműködésével. A felajánlásnak köszönhetően az alapítvány tíz éven át ítélheti oda a kitüntetést. Aranysíppal búcsúztak, ám még számíthatnak rájuk labdarúgás Ifjú Balázs Pál és Bárnai József már nem emlékszik rá, hány meccset dirigáltak Két régi „harcos”, két karakteres sípmester is elbúcsúzott minap az aktív játékvezetéstől és mindkettőjüket aranysíppal jutalmazta Ferencz Gyula, a Nógrád Megyei Labdarúgó Szövetség elnöke. Bárnai József 1977 óta óta dirigált a pályán, ifjú Balázs Pál - akit mindenki csak „Kiscigi” becenéven emleget - pedig 40 éve fújja a sípot. Hogy hány meccset vezettek, egyikük sem tartja számon. Mivel Balázs úr a cikk megjelenése napján, azaz ma tartja 68. születésnapját, ünnepeltként és rangidősként őt kérdezzük először bírói pályafutásáról, emlékeiről. Márton (Satis) István- Mi mással mint focival, és hol máshol mint a Stécé ifiben kezdtem labdarúgó pályafutásomat 1954-ben, más sportág nem is érdekelt. 16 évesen az NB I-es tartalékcsapatban a Szeged ellen léptem pályára 1957-ben és két gólt is rúgtam, de az első csapatba sose sikerült bekerülnöm. Később az NB 1/B-s Oroszlányba igazoltam, de egy év múlva hazahívtak és utána már csak az NB Il-es „Sesében” kergettem a bőrt, ott is hagytam abba a labdarúgást 1970-ben. Közben már '69-ben letettem a játékvezetői. vizsgát, először lengettem, majd a megye „B”-ben a Szalmatercs ellen debütáltam sípmesterként - fújja el egy szuszra.- Hogy is volt az, amikor megkergették a Dobroda-környékén valamelyik karancsvölgyi rangadón? - próbálom behúzni csőbe, mintha tuti információim lennének jó 25-30 évre visszamenőleg a bíróverésekről, de nem tudom átvágni.- Soha sem volt botrányba fulladt meccsem, és erre nagyon büszke vagyok! - mondja elégedetten és arra is kitér, hogy miért is alakult ez ilyen „szerencsésen. Bácskái Jani bácsi mindenre megtanított minket, gondolom nyugodtan mondhatom az itt lévő Józsi barátom és a többi játékvezető nevében is. És minden idősebb bírótársunktól is megpróbáltunk átvenni minden hasznosat.- Hallomásaim szerint a szigorú és tekintélytparancsoló sípmesterek közé tartoztak mindketten, hogy lehet ezt elérni a játék hevében eléggé elfogult és néha elborult játékosokkal, a bírókkal sosem foglalkozó edzőkkel, és a természetesen a „vérszomjas” hazai nézőkkel szemben, és volte olyan eset, amikor nagyon féltek, amolyan „lincshangulat” alakult ki?- Nagyon sok múlik a legelső fellépésen, aztán amikor már megismerik az embert, úgyis híre megy hogy kivel állnak szemben. Akcióközeiben muszáj lenni mindig, és ebből fakadóan határozottnak és határozott fellépésűnek kell lenni, hogy megkérdőjelezhetetlen legyen a játékvezető minden döntése. Nem szabad leállni vitatkozni senkivel játék közben, úgy kell magfújni a sípot, hogy mi bele- vörösödjünk, a játékosokról meg leessen a gatya! Ami a félelmet illeti, akadt egy-két zabszempróba, de futni sosem kellett - mondja, és ehhez sűrűn bólogat az eddig szótlan, ugyancsak salgótarjáni Bárnai József, aki 6 évvel fiatalabbként valamivel később is kezdte bírói ténykedését. Ő is focizozott 1965-től, a majd letette a szükséges vizsgákat és '77-től fúj. • - Azt árulja el nekem, mi a motiváció és a vonzó abban, hogy az ember hétről-hétre válogatott káromlásoknak, anyázásoknak teszi ki magát szabadidejében - folytatom a további kellemetlenkedéseket, és még tartogatok is a tarsolyomban egy másik ünneprontó de megkerülhetetlen kérdést, de azt majd később.- A játék szeretete - szól a la- konikus, de mindent megmagyarázó válasz, melyet nem is kell ragozni tovább. - A nézők szidalmai, mocskolódásai pedig egyik fülön be, a másikon ki - ez a „szabály”!- Egy emlékezetes sztorit azért felidézhetne - ösztökélem.- A Karancslapujtő-Mátra- novák meccs napján vendégség volt Karancslapujtőn, ám a jeles nap ellenére a hazaiak kikaptak. De nem várták a nyakamba nézők sem a vereséget, sportszerűen tudomásul vették, és még a szép szokás szerint meg is vendégeltek!- A megvendégelés jó apropó nekem, hogy a bundabotrányokkal most is tele lévő világban kijátszom az alkalomhoz egyáltalán nem illő, legdurvább kérdésemet, és ez mindkettőjükhöz szól: soha nem környékezte meg önöket senki sem az eredmény (ki)alakításása miatt?- Nyugodtan mondhatom mindkettőnk nevében, hogy nem. Eleve nem is hagytunk rá alkalmat, szituációt, úgy álltunk az első pillanattól a dolgokhoz. Kis termetünk ellenére „felnéztek” ránk, tudomásunk szerint nincsenek haragosaink se. Több évtizedes aktív működésünk után a búcsú alkalmát megragadva mindketten szeretnénk megköszönni a segítséget együttműködést játékvezető társainknak, akikkel egymásért voltunk, jó csapatot alkottunk. És persze mindenki másnak, labdarúgóknak, edzőknek, sportvezetőknek és szurkolóknak. De ha számítanak ránk, kispályán, női tornákon egyszeregyszer még belefújunk mesterségünk címerébe. Még fújnák, ha kell... (Balról ifjú Balázs Pál, jobbról Bárnai József) FOTÓ: GYURIÁN TIBOR
