Nógrád Megyei Hírlap, 2009. december (20. évfolyam, 277-301. szám)
2009-12-31 / 301. szám
4 KULTÚRA 2009. DECEMBER 31., CSÜTÖRTÖK „Járt-« Mikszáth Tótkomlóson?" A címet feltétlenül idézőjelbe kellett tenni, hiszen szó szerinti átvétel az Élet és Irodalom karácsonyi számából. De mit keres ezúttal a Nógrád Megyei Hírlap hasábjain? Az ok kettős gyökerű. Egyrészt a Palócföldön mindig minden érdekes, ami Mikszáth Kálmánnal kapcsolatos, hát még ilyentájt, 1910-ben bekövetkezett halála századik évfordulójához közeledve. Másrészt az írás szerzője, Závada Pál, a minap éppen Salgótarjánban, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézetben hívta fel Mikszáth földijeinek figyelmét e dolgozatára. Závada Pál tótkomlósi születésű, s szociológusként, íróként Is érdekelte, érdekli a település múltja és jelene. Ebbéli igyekezetében bukkant arra tényre, hogy Gajdács Pál evangélikus lelkészt - aki 1882-tól 1929-ig, csaknem fél évszázadon Pál szerette volna igazolva látni, hogy a jeles író egykori iskolatársa, nagy tisztelője, Gajdács Pál meghívására megfordult szülőfaluja parókiáján, mint ahogyan a pap meglátogatta barátját a horpácsi birtokon, amelyet - Mikszáth bánatára - jó Závada Pál Kossuth-díjas íróval Gréczí-Zsoldos Enikő beszélgetett a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézetben tartott író-olvasó találkozón át élt és szolgált közmegbecsülésre Tótkomlóson - a Selmecbányái líceumban megalapozódott barátság fűzte Mikszáth Kálmánhoz. Szoros kapcsolatukról írásos nyomok, levelek is tanúskodnak. Závada szalonnasütő helynek nevezett. Tótkomlósi találkozásukat lehet ugyan feltételezni, nem kizárt, hogy megtörtént, de erre nincs bizonyíték, nem utal semmi dokumentum. Ettől függetlenül az evangélikus templom falán két - Mikszáth és Gajdács „helybéli és országos hívei” által 2004-ben, illetve 2005-ben állított - emléktábla is jelzi, hogy Mikszáth „szelleme járt, jár és járni fog Tótkomlóson. ” Závada Pálról persze azt is tudni kell - de legalábbis illik - hogy Békés megyei szlovák felmenőkkel rendelkezik. Eddigi legsikeresebb, 1997-ben megjelent regénye, a Jadviga párnája is mélyen, sokoldalúan ágyazódik ebbe a nemzetiségi környezetbe, atmoszférába. Nem véletlen, hogy a többedik salgótarjáni látogatása alkalmával is előkerült ez a téma, s a bemutatás után elsőként származásáról, a szlovákságához való viszonyáról kérdezte a vendéget beszélgetőpartnere, Gréczi-Zsoldos Enikő'. A Kossuth-díjas író kifejtette, hogy számára ez természetes élethelyzet, hiszen mindenki jött valahonnan, s mindenkit determinálnak valamennyire a társadalmi, történelmi körülmények. Ennélfogva az általa választott hősökkel sem csinálhat azt, amit akar. Ez azonban nem gátolja az alkotói szabadságában, ellenkezőleg: élettapasztalatai is hitelesítik írásainak alakjait. A jelen magyar irodalmát - csakúgy mint az országot - Závada Pál szerint mély árok választja ketté, pedig az úgynevezett nép-nemzeti és urbánus szekértáborra való felosztás nemcsak felettébb mesterséges, de sematikus is. Nem igaz ugyanis, hogy az utóbbiakat nem foglalkoztatják a magyarság sorskérdései. A mondandó relevanciáját nem befolyásolhatja, hogy az írót melyik oldalhoz tartozónak vélik, melyik csoportba sorolják. Saját munkásságáról szólva kifejtette, hogy őt magát is mindenekelőtt a történelem mint eleven teremtő erő érdekli. Egész pontosan az eleddig legborzasztóbb huszadik évszázad históriája ihleti meg, tartja fogva. Annál is inkább, mert ugyanolyan nehezen megválaszolható vitakérdéseknek tartja a valóban súlyos nemzeti sérelmeket mint a félZAVADA PÁL IDEGEN TESTÜNK remagyarázásokat és a hamis mítoszokat. Ezek szinte valamennyi művéből visszaköszönnek s jól kitapinthatóan vannak jelen legutóbbi nagyregénye, az Idegen testünk lapjain is. A könyvben szereplőket 1940 szeptemberében az erdélyi országgyarapítás, a faj védelmi törvény tartja lázban, s az író az ő életükön, gondolataikon keresztül próbálja feltárni, megérteni, hogy milyen traumákon mennek keresztül, mi játszódik le szellemük, lelkűk mélyén, mivé lesznek, ha a háború véget ér. Závada Pál szenvedélyesen keresi a választ arra, hogy „miként válnak idegenné és leszakí- tandóvá az olyan nemzet-testrészek és országdarabok, mint maga a magyar zsidóság vagy az aligvisszacsatolt területek? Mit jelent a háborús országveszejtés, miként csap le már az új önkény és hogy virulhatnak kifölyton az észjárás szégyenletes hagyományai?” Mivel Gréczi-Zsoldos Enikő nyelvész a miskolci egyetemen, szinte természetes, hogy a vendégnek feltett a nyelvvel kapcsolatos kérdéseket is. A válaszokból kiderült, hogy a regényhősök nyelvhasználata nemcsak saját énjüket tükrözi vissza, de arra a korszakra is jellemző, amelyben a cselekmény játszódik. A gondot az író számára az jelenti, hogy a huszonegyedik század elején nem fogalmazhat úgy mint több évtizeddel ezelőtt. A Jadviga párnája megformálása során viszont a magyar, szlovák és a cseh nyelvi elemek használata jelentett különleges írói feladatot. Nemkülönben a fordítóknak... Az alkotói tervekre vonatkozó obiigát kérdés kapcsán Závada Pál elmondta, hogy a következő ünnepi könyvhétre Harminchárom szlovák népmese címmel jelenik meg kötete. A meséket az író nemcsak magyarra fordította, de alkalmasint újra is költötte. A történetek jó része - igazolván a két nép érintkezési pontjait - hasonlatos a magyarhoz, de például a furfangos szlovák paraszt figurája számos sajátosságot is mutat. Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház igazgatója Závada Pált is felkérte, hogy a testamentumi alaptörvények egyikére, a „Tartsd meg az Úr napját!” parancsolatra írjon színművet. Ő az Idegen testünk alapján Magyar ünnep címmel írt darabot, amelyet lehetséges, hogy be is mutatnak. Ízelítőt mindenesetre a szerző felolvasásában kapott a műből a salgótarjáni olvasóközönség. Csongrády Béla Lezárult az 55. évfolyam Év végére - annak rendje-módja szerint - napvilágot látott a Palócföld idei utolsó száma. Mi más dolga is lehetne egy kéthavonta megjelenő folyóiratnak, minthogy az esztendő folyamán hatodjára is az olvasók kezébe kerüljön? Az viszont, hogy milyen belbeccsel és külcsínnel zárult a kicsit évfordulósnak, félig-meddig jubileuminak is tekinthető ötvenötö- dik(!) évfolyam, a szerkesztők és természetesen a szerzők alkotómunkáját minősíti. A lapszámban a tavaly -Mizser Attila főszerkesztő beálltával - kitalált szerkezet uralkodik, két rovat azonban aktuálisan „kilóg” az immár megszokott rendből. A „most már a Mű a mérték” című fejezet Radnóti Miklós születésének századik évfordulóján tiszteleg a mártír költő életműve előtt, méghozzá az előző számban megjelent emlékezés folytatásával. Csapody Tamás szociológus, egyetemi adjunktus „Ennyi az emberi élet” címmel jegyezte le a nyolcvannyolc esztendős Papp Lajos, a nazarénus felekezetű volt bori munkaszolgálatos lovas kocsis megrázó élményeit. A második részből is kiderül, hogy „Radnótiéknak” megkülönböztetetten rossz soruk volt nemcsak a táborban, de a Boriból Abdába, Auschwitzba vezető végzetes úton is. „A karhatalom partitúrái” című rovat időzítve jelent meg, s ez kivált Sulyok László „A remény és a borzalom napjai” című írására igaz, amelyben Pofosz-tagok elevenítik fel 1956-os emlékeiket, köztük Salgótarján legtragikusabb, legsötétebb napjának, december 8-nak általuk személyesen átélt soha nem feledhető traumáját. A korabeli légkört áttételesen idézi meg, ha úgy tetszik atmoszférateremtően illusztrálja Marafkó László „Az írnok balja” című kisprózája és Stefanovits Péter „Jelkép 1956” című alkotása a belső borítón. Hasonlók mondhatók el a „kávéházi szegleten...” című lírarovat néhány írására vagy a „Próza és vidéké”-ből Darvasi László „Halk országáéra, sőt az „Ami marad” című rovatból Vincze Dániel recenziójára is, amely a „Megtorlások évszázada” című kötettel, a Nógrád Megyei Levéltár által 2006-ban, az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján rendezett tudományos konferenciával foglalkozik. Az állandó rovatnak tekinthető „Kuta- tóterület”-ből kiemelhető Révész Anna nagy ívű Németh László-ta- nulmánya, a „Találkozási pontok ”-ban viszont Barátid Ottó beszélget Gajzágó Aladár közgazdásszal, az idén ötvenéves salgótarjáni múzeum első igazgatójával. A szintén hagyományos „Kép-tér” rovat K. Peák Ildikó művészettörténész beszédét közli, amely- lyel megnyitotta a XI. Cered- Salgótarján nemzetközi művésztelep salgótarjáni kiállítását. Ehhez - nyilván tudatosan - kapcsolódik Shah Gabriella műtörténész írása Fürjesi Csaba festőművész, a ceredi telep művészeti vezetője reprezentatív albumáról. (Nem mellesleg az alkotó Hang a liget mögött című festménye került a lap cím- és hátlapjára.) Ugyancsak az „Ami marad”-ban jelent meg Orbán György János eredeti hangvételű, megnyerő stílusú írása a Dobroda népzenei együttes CD-jéről. Oda került - nem tudni miért? - Nagy Csilla élvezetes interjúja is Bucsok Lajossal, a Nógrád Volán Zrt. vezérigazgatójával... Cs. B. Palócföld líodatmí, rftűvteti, közélvfl folvórrat LV. évfolyam • XOtyb. Fi Up Tamás. k. kábái lóránt, Nyilas Atilla.. Tandori Dezső versei Koos István. Révész Anna tanulmánya Darvas« LAszlö, Kiss Judit Ágnes prózája A Palócföld 2009/6-os számának borítójára Fürjesi Csaba Hang a liget mögött című festménye került JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Béla, nem kell minden ütés után bocsánatot kémed!” Szerencsés nyertesünk: Kajáriné Sándor Éva Salgótarján, December 8. tér 2. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2010. január 7-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. 1 1 2 RÉGEN ÉLT ELŐD h I MÉTER, I RÖV. ÖTHÓNAPOS TERHES (3é ) ) ~~---- É|[ { y y z 1__ h_ ___ L A ! f .Z NÓRD, RÖV. AZ EGÉSZ DARABJA ► ♦ V"* u. A TALLIUM VEGYJELE RÖVID KÖTŐSZÓ ► fg) LÁSD OTT, RÖV. RÖVID CSŐRŰ, SZIKI MADÁRKAT _______: [ 1 GAZDAG BIBLIAI ÁLLAM ► ____L TA N, RÉGIESEN LÁM ! r~ PL. A LILA AKÁC r~ HÁZASULANDÓKAT ÖSSZEAD (PAP) h ÖTÓRAI ITAL PÁROSÁN JELENT! TERÉZIA, BECÉZVE MENZAI PORCIÓ MELEGSÉG TITKON FIGYELŐ Ő ÉS TÁRSA £ M f T y R n L f SZINTÉN NE ► ÉJSZÍNŰ ► T MÉLY NŐI HANGNEM ... DE JANEIRO; VILÁGVÁROS A MÚLT IDŐ EGYIK JELE ► KISEBB ELŐADÓHELYISÉG ► T ? FELTÉVEr~ HORDÓMÉRTÉK HÚROS FEGYVER ► ÚJEZÜST ► FENTRŐL KÖRMÖLŐ ► TETŐVEL BURKOLT NYÍREGYHÁZA RÉSZÉN ÉL TANÍT, TRÉFÁSÁN ► » FÉNYKÉP VÍZNYERŐHELY MÉLYÍTŐJE f SAMU, LONDONBAN VÉRCSOPORTJEL ► HAJÍT, TÁJSZÓVALKÉPZŐ,A -KA PÁRJA MÁTKA ► y IGEN, OROSZUL ► KINTRŐL, NÉPIESEN RANGJELZŐ ELŐTAG HANYAGU L FELEL IPSZILON ► BUDAPEST RÉSZE FANYAR GYÜMÖLCS ► ! T KLARINÉTSZERŰ HANGSZER ► T AZ EREDETI HELYRE TAJTÉK PÉNZÜNK L T AZ EGYIK PINCÉR ► NÉMA DÖGEVŐ! ► f AMÁLIA, FALUN ELBŰVÖL MUSZTI ÉNEKESNŐ ► ! TÚLRA ► TÉL, OROSZUL ► y A JÓD VEGYJELE ► KÜLÖNBÖZIK SZÁRMAZIK MAGAM ALACSONY RANGÚ TISZTHELY ETTES ► » T TÁPLÁLKOZÁS ANNÁL LEJJEBB ► y r KÉMIAI SZER HAMIS (HANG) ► y FIRKÁLÓ MOLETT ► ÍJHÚRT AJZ ZAMBIAI AUTÓJEL ► GYÖMÖSZÖL r IDÉNY, SZEZON ► T AZ EZÚST VEGYJELE ► A TANTÁL VEGYJELE ANTONOV, RÖV. ERREFELE 1 ROMÁN AUTÓJEL KÖZELEG ► I T | KIVÍVÓ ► 1 y h JÚLIUSBAN ÜDÜL AZ ORIGO JELE h L-. B ► h td Cl ► f » ■ Erről a regényről is sok szó esett az ankéton
