Nógrád Megyei Hírlap, 2009. december (20. évfolyam, 277-301. szám)
2009-12-24 / 297. szám
7 2009. DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK KARÁCSONY „Könyv mindig van a fa alatt” A karácsonyi készülődés időszakában sokszor találkozhattunk Salgótarján polgármesterével, hiszen számos adventi programnak, jótékonysági rendezvénynek volt házigazdája. Most, hogy ajtónkon kopogtat az ünnep, a Nógrád Megyei Hírlap olvasóinak betekintést enged magánéletébe, és egyúttal tolmácsolja is az embereknek a megyeszékhely vezetésének karácsonyi üdvözletét.- Hogy telt az advent, mit emelne ki a várakozás időszakából?- Rengeteg program zajlott Salgótarjánban decemberben. Több csodálatos élményt is őrzök: a Fő téri közös gyertyagyújtások, a rászorulóknak nyújtott segítség, a kulturális rendezvények. Kiemelkedik ezek sorából az adventi sokadalom, amely immár negyedik alkalommal teremtett századfordulós hangulatot a belvárosban, gyermekeink a színpadon, a Förster Kálmán Városszépítő és Városvédő Egyesület és a Nők Salgótarjánért Klub tagjai pedig akörül feleltek a meghitt hangulatért. Büszke vagyok Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester intézményeinkre, cégeinkre, melyek kivették részüket a szervezésből.- Már szabadságát tölti?- Igen, ezen a héten nekem is a karácsonyra való készülődés tölti ki minden időmet, a két ünnep között lesz egy kis pihenő, januártól aztán folytatódik a munka.- Hogyan kell elképzelni a polgármester karácsonyát?- Azt hiszem ugyanúgy, mint bármely másik boldog magyar családét. Ilyenkor mindannyian együtt vagyunk, nagyobb lányunk is hazautazik az ünnepekre. Este hat órakor csönget a Jézuska, addigra feldíszítjük a karácsonyfát és elkészítjük a menüt. Idén kacsát sütök, de lesz halászlé és töltött káposzta is. Az ajándékozásnál mindig figyelünk arra, hogy személyes meglepetésekkel készüljünk és sosem marad ki egy-egy jó könyv sem a csomagok közül. S a lényeg, hogy együtt a család.- A szilvesztert hol tölti?- A JAMKK üvegcsarnokában rendezendő szilveszteri mulatságon. Aztán elsején este az újévi hangversenyre megyek, amire ezúton is szeretettel invitálok mindenkit.- Mit kíván a jövő évre?- Egészséget, békességet, nyugalmat, egymás iránti felelősséget, s hogy okosan tudjunk élni a lehetőségekkel. Az emlékeket idézve Pádár Zsófia Az év legszebb ünnepe köszönt ránk, s nem más ez, mint karácsony, a szeretet ünnepe, a keresztények legszebb napja. De vajon milyen érzéseket ébreszt ez a nap, a lázas készülődés egy japán emberben? Nevezetesen Ichikawa Yusukét, a Mitsuba Automotive Systems of Europe Autóalkatrész Gyártó Kft. igazgatóját faggattuk arról: milyen érzés Magyarországon tölteni a karácsonyt, s hogyan ünnepük azt hazájában?- A japán kultúrában - érthetően - közel sincs olyan jelentősége karácsony ünnepének, mint Magyarországon. Ennek ellenére van, ahol az emberek felvonulással, utcai díszkivilágítással teszik „nem szokványossá” ezt a napot. Japánban karácsony napja egy átlagos napnak számít, de nagy hagyománya van annak, hogy a szerelmes párok ilyenkor együtt töltik a délutánt, s a még csupán ismerkedő párok ezen a napon ejtik meg az első randevút. Az ajándékozás is eltér a magyar szokásoktól, hiszen a japánok nem feltétlenül a családtagoknak kedveskednek meglepetéssel.- Mi elsősorban azokat ajándékozzuk meg, akiktől az év folyamán a legtöbb segítséget kaptuk. Ő lehet például a főnök, de az a barát is, aki egész évben szorosan fogta a kezünket és kiKarácsony a felkelő nap országában segített, ha bajba kerültünk - mondta Ichikawa Yusuke. Ha jellegzetes karácsonyi szokásokról beszélünk, melyek azok az ételek, amelyek kizárólag ilyenkor jellemzik a japán konyhát? - tettük fel a kérdést az igazgatónak. Erre azt a választ kaptuk, hogy ezen időszakban - meglepő módon - csirke kerül az asztalra.- Ilyenkor az éttermek tömve vannak, finomabbnál finomabb ételek kerülnek az asztalra, s nem meglepő az sem, hogy a szokásos árakhoz képest dupla annyiért kapjuk meg az ízletes fogásokat. Az ottani karácsony elmaradhatatlan része azonban kétségtelenül az ilyenkor szokásos torta, ami leginkább egy gyümölcsös piskótatortához hasonlít, tetején tejszínhabbal, fehér csokoládéval - tudtuk meg. Az igazgató elmondta: Magyarországon furcsának találja azt, hogy már jóval karácsony előtt díszben állnak a fenyők a köztereken - hiszen azokat a hagyományok szerint csak szentestére kell feldíszíteni. Ichikawa Yusuke hozzátette: bár a japán kultúrához nem áll olyan közel ez az ünnep, jó azt látni, ahogyan a magyarok lázasan vásárolnak, megpróbálják a legszebb, legjobb ajándékot kiválasztani szeretteiknek, s jó, hogy van egy olyan ünnep, ami a családról, az egymást iránt érzett sze- retetről szól. Szenográdi Ferenc Az idős emberekben ott van az életbölcsesség, fáradt izmaikban az elmúlt évtizedek kemény munkája, sejtjeikben beivódott a letűnőben lévő korok hagyomány- és szokásrendszere. A 82 éves piünyi Kazareczki nénivel, Ujj Líviával a háború előtti gyermek- és ifjú éveinek emlékei között „lapozgattunk”.- Nem voltam kibékülve a nevemmel. A faluban senkit sem hívtak és hívnak Líviának, csak engem. Abban az időben a szülők a legtöbb esetben a gyermeküknek az ő, vagy a nagyszülő nevét adták. A lányok Erzsébet, Katalin, Mária, meg hasonló, jól ismert női neveket kaptak. Az egyik bátyám Endrefalván volt, asztalosként dolgozott, s édesanyám ott hallotta ezt a nevet, így lettem Lívia. Persze a mai szülők messze túltesznek édesanyámon, a leglehetetlenebb neveket adják gyermekeiknek.- Hogyan teltek a karácsonyi ünnepek akkoriban?- Karácsony előtt a kántor úrtól kapott ostyával bekopogtattunk a rokonaink, ismerőseink házába, boldog karácsonyt kívánva. Megkérdeztük: szabad-e ostyát hozni? Ha azt mondták igen, akkor bementünk és elmondtuk a verset, amit még most is tudok: „Békesség hirdető, Istennek angyala, ki a pásztorokat útba igazította, hogy menjenek gyorsan Betlehem városába, a kisded Jézuska látogatására. Ugyanaz az angyal szálljon le közétek és a szent békességet osztogassa itt is”. Aztán boldog, békés karácsonyi ünnepeket kívántunk. A háziak megkínáltak süteménnyel, édességgel, s kaptunk egy kis pénzt is - elevenítette fel az egykori karácsonyi helyi szokásokat Lívia néni. Akkor kezdődik az igazi ünnep Advent békéje, kis angyal csengője csodákra képes. Ilyenkor nyitottabb szívvel járunk- kelünk a világban, jobban odafigyelünk embertársainkra, jobban vigyázunk lelkiismeretünk tisztaságára, egymásra. Karácsonykor vannak még csodák. Ilyenkor mindenki hazasiet, mindenkit hazavárnak. Körénk sereglenek gondolatban a régi jó barátok, távoli rokonok, ismerősök. Üzenetek szállnak, sze- retetcsomagok járnak a világban. Amikor érzelmi szálak is megvillannak karácsony fényében, mindannyian tudjuk, akkor kezdődik számunkra az igazi ünnep. A szeretet köteléke bearanyozza, meghitté varázsolja a perceket, órákat. Gyerekzsivajtól hangos, tiszta szándéktól, az ajándékozás örömeitől meleg a családi fészek. De jusson eszünkbe, ha csak egy darabka kenyeret, vagy szakajtó meleget adhatnánk, adnánk utcára került embertársainknak, de más lenne rohanó életünk! Jó szóra vágynak, szeretetünket szomjazzák a meleg szobák lelki szegényei is, hogy szívükben is megcsillanjon a remény. Náluk is kopogtasson az ünnep igazi boldogsága, békéje. Kis Jézus, adj erőt nekik, nekünk, hogy egy év múlva nyugodt szívvel elmondhassuk: hétköznapjainkban is elkísért, velünk volt karácsony békéje és szeretete. Ezzel az írásommal kívánok a szerkesztőségnek, de volt munkatársaiknak, valamint az olvasóknak is áldott ünnepeket és békés, boldog új évet! Farkas Erzsébet Mihálygerge Betlehemből érkezett a láng SaigÓtmjctl!. A Szentföldről, a betlehemi Születés templomából indult útjára, s a Nógrádszakál- Bussa közötti Ipoly-hídon át, a Felvidékről érkezett a „Szeretet lángja” szerda délelőtt szőkébb pátriánkba. A salgótarjáni küldöttség nevében dr. Juhász Tibor alpolgármester vette át, majd hozta el a tegnap 12 óra 30 perckor kezdődő főtéri ünnepségre. A lángot a megyeszékhely első embere, Székyné dr. Sztrémi Melinda polgár- mester fogadta, majd a város lakóinak is lehetőségük nyílt megcsodálni, s hazavinni azt. FOTÓ: GYURIÁN TIBOR Ichikawa Yusuke
