Nógrád Megyei Hírlap, 2009. december (20. évfolyam, 277-301. szám)
2009-12-23 / 296. szám
2 2009. DECEMBER 23., SZERDA NÓGRÁD MEGYE Erőszakmentes, egészségtudatos iskola Szabó A. Salgótarján. A Táncsics Mihály Közgazdasági, Ügyviteli, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola elnyerte az Oktatási Minisztérium által kiírt „Erőszakmentes, egészségtudatos iskola” címet A fővárosban december 11-én átvett táblát december 21-én helyezték ünnepélyesen az iskola falára. Baranyi Zoltán, az iskola igazgatója köszöntőszavaiban elmondta: a tanév elején az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet honlapján látták a pályázat kiírását, s Molnár Ferenc és Karácsony Mária tanárok felkészítő munkájával el is nyerték a rangos kitüntetést, amelyet száz intézmény tudhat magáénak az országban. Molnár Ferenc pedagógus arról szólt: a hetvenéves intézmény három évig viselheti a címet, amely a természettudomány előtérbe kerülését, a környezet védelmét, s az egészségtudatos életmódot fémjelzi.- A Táncsics iskola egy példamutató bázist képvisel majd, új nevelési módszerekkel - fejtette ki a pedagógus, aki az iskola és a városi rendőrkapitányság korrekt kapcsolatát is kiemelte. Juhászné Kincses Helén, a Magyar Vöröskereszt Nógrád Megyei Szervezetének igazgatója az AIDS vüága - Világot az AIDS nélkül verseny díjazottjainak adott át elismerést Az igazgatónő méltányolta a fiatalok részvételét a véradásban, ajándékgyűjtési akciójukat a Mackóvár óvoda számára, s a lelki egészség fontosságáról ejtett szót A verseny díjait Kiss Anita, Rózsa Ágnes és Hegedűs Beáta vehette át Székyné dr. Sztrémi Melinda polgár- mester az adventi időszakban és a salgótarjáni tragédiát követő napokban különösen fontosnak tartotta azokat az értékeket, g amelyek megerősítésén az iskola tudató- 1 san dolgozik.- Az erőszak erőszakot szül, s pusztu- ;í láshoz vezet - fogalmazott a város vezető- s je, aki a lélek, a szív tisztaságát, a test és lélek harmóniáját kívánta a diákoknak, s az egészségtudatos gondolkodásról szólva elmondta: jó, ha az nem tantárgyi keretekben, hanem önkéntesen működik, akárcsak a környezet védelme.- A város vezetése büszke az iskola szellemiségére - hangsúlyozta a polgár- mester, azt is hozzátéve: a nehézipari, szmogos városnak kikiáltott Salgótarján szép környezeti adottságai és a bioenergia előtérbe kerülése révén egykor majd ökovárossá válhat.- A kölcsönkapott földet az ifjúság, mint a jövő záloga, átmentheti a „túlsó partra” - A tanulók ünnepi műsorát követően a város vezetője leleplezte az új címmel járó em- fogalmazott Székyné dr. Sztrémi Melinda, léktáblát Százéves a vasút Vác - Drégelypalánk szakasza Végh József Kerek száz éve annak, hogy az első vonat végigpöfögött Váctól Ipolyságig. A jeles alkalomból az egykori gőzös mai modern társa vitte végig a vasút barátait, akik a közbeeső állomásokon emléktáblákat avattak az évfordulón. Antalffy Gyula, a Börzsöny mo- nográfusa így fogalmaz a vasútról írva: „A Börzsönyt a Cserháttól elválasztó patakvölgyben a Verőcétől Nógrádig húzódó Les-völgyben kapaszkodik felfelé, meredek, erdős hegyek között kígyózik fújtatva, nyögdécselve; nyergeken mászik át s hatalmas hurokszerű kanyarulatokat vesz, hogy a rétegvonalak mentén haladhasson. Berkenye után fürgén kiszalad a széles nógrádi lapályra, aztán újra harántvölgyeket szel át, Diósjenőnél elpöfóg a Börzsöny merészen leszakadó keleti fala alatt, s alig futja már erejéből, amikor bepiheg a drégelypalánki állomásra.” Nem sokkal azután, hogy 1846-ban megépült Pest és Vác között Magyarország első gőz- vontatású vasútvonala, felvetődött a vonal meghosszabbításának gondolata. Még számlálást is tartottak a főúton a várható forgalom megbecsülése érdekében. Ezt olvashatjuk a jelentésben: „Vácz és Gyarmat között oly nagy forgalmat tapasztalánk, amelynél fogva hat óra lefolyta alatt különböző járművek elé fogott 305 lovat és ökröt számítottunk meg Váczról Gyarmat felé és 63-at Vácz felé, miből a napi forgalmat biztosan lehet 600-800 ló- és igavonó marhára tenni.” A Dunát az Ipollyal összekötő, s innen Duna-Ipolyvölgyi Helyiérdekű Vasútnak nevezett szakasz megvalósulásáig azonban még egy jó fél évszázadot várni kellett. Tervek születtek, elképzelések voltak, s számos alkalommal tárgyaltak annak tervezett vonaláról, míg végül 1907-ben Laszkáty Gyula romhányi földbirtokosnak sikerült tárgyalóasztalhoz ültetni az érintett településeket és földbirtokosokat. A vasútépítés ügyét Laszkáryn kívül még elsősorban gróf Berchtold Richárd nagyoroszi földbirtokos szorgalmazta. Utóbbi azonban nem élte meg az átadást, s fia, Berchtold Miklós minden feladatot és jogot Laszkáryra ruházott át Nem vállalkoztak kis feladatra, hiszen a terepadottságok nemigen kínálták az optimális feltételeket. A Börzsöny lábához simuló szakasz hatalmas földmunkával járt, ám a lapályok vizenyős területe instabilitása ismétcsak megnehezítette az építést. A szintkülönbségek is jelentősek voltak. Míg a váci állomás 110 méterrel van a tenger szintje felett, addig Nógrádverőce után 240 méterre kell felkapaszkodnia, hogy aztán könnyedén fusson be a 130 méteren fekvő drégelypalánki állomásra. Ezek után nem is csodálkozhatunk azon, hogy az ország legdrágábban elkészült vonalszakasza valósult meg itt. A munkálatok 1907 augusztusában kezdődtek meg. Az év végén már öt helyszínen dolgozott 1800 ember. A munkaerőt a helyi településekről fogadták fel. A következő év végéig már a pálya teljes hosszában le voltak fektetve a sínek, s az első anyagvonat már decemberben végig tudott menni Váctól Drégelypalánkig. Az első hivatalos személyvonat útját 1909. július 10-re tűzték ki. Az ünnepélyes átadás egyben a vasúti pálya műtanrendőri átadása is volt, azaz jelen voltak a műszaki átvétel illetékesei is. A vonat Diósjenő után először Romhány felé fordult, ahol Laszkáry Gyula villásreggelivel fogadta a vonatozókat. A romhányi szárnyvonal ugyanis a fővonallal egyidőben elkészült. Egy kicsit sajnálhatjuk, hogy a jelen megemlékezés során az ünneplés nem terjedhet ki a Rákó- czi-hagyományokkal büszkélkedő falu irányába. A személyforgalom ugyanis már nem érhette meg a kerek évfordulót. Valószínűleg a sínek állapota is hozzájárult az itt élők által keserű szájízzel fogadott döntéshez. Egy adat ehhez: a rétsági helytörténeti kiállításon van egy kép 1909- ből, az első vonat érkezéséről. A rétsági állomás tulajdonképpen ma is így néz ki. Egyetlen dolog változott: a száz évvel ezelőtti átadáskor negyven kilométer volt a vonat óránkénti hivatalos maximális sebessége, a közelmúltban történt megszüntetésekor húsz. A első vonat tehát visszatérve Diósjenőre fordult Drégelypalánk felé. Nagyorosziban gróf Berchtold Miklós fogadta őket, s este hatra értek Ipolyságra. Az ünneplő tömeg együtt maradt, s közösen mulattak hajnalig. Hajnali három óra negyven perckor indult az első menetrendszerinti járat. Meglepetésükre ekkor már mindenkinek jegyet kellett váltania. A korabeli lapok áradozva sorolták a lehetőségeket: „Ennyi természeti szépség, így közel egy rakáson nagyon kevés van az országban. Elragadó fennsík, hegyektől koszorúzott falvak, közben két valóságos tengerszem, a diósjenői és a bánki tó.” A szokolyai völgyet „egy darab Svájcnak” nevezte, s megjósolta, hogy hamarosan nyaralóteleppé válik. Elgondolkozhatunk azon, hogy mit is hozott a vasút a térségnek. Mindenek előtt lehetőséget. Lehetőséget arra, hogy kinyíljon az addig sok tekintetben bezárt világ Budapest és Ipolyság felé egyaránt. Feljegyezték, hogy csak Nagyorosziból több százan jártak ácsként, kőművesként Budapestre. Amíg nem volt vasút - gyalog. Diósjenőről is mind többen indultak munkát keresni Vácra, Dunakeszire s a fővárosba. Ez a folyamat viszont kétségtelenül hozzájárul a népviseletből való gyorsabb kivetkő- zéshez. Az eljárók újmódi ruhadarabokat, eszközöket, szokásokat is hoztak magukkal. Kérdezhetjük, hogy nemzeti történelmünk két gyöngyszeme: a nógrádi és a drégelyi vár, vajon fennmaradt volna-e? Hogy legalábbis nem lenne üyen ismert, mint ma, az kétségtelen. Drégelyről szólva egy kis vasúttörténeti érdekesség. A vár közigazgatásilag máig Drégelypalánkhoz, azaz az akkori Hont vármegyéhez tartozott. Megközelíteni viszont (ma is) legkönnyebb Nagyorosziból. Drégelypalánk máig sérelmezi, hogy az Oroszihoz tartozó kis megállóhelyet miért nevezhetik Drégelyvárnak, mikor nekik csupán a Drégely elnevezéssel kell megelégedniük a hasonló feltételes megállóhely esetében. Diósjenő viszont kétségtelenül a vasútnak köszönheti ismertségét. így válhatott a börzsönyi túrák kapujává, s lett idegenforgalmi célponttá. Az 1920- as, 1930-as években igazi, a mainál is lényegesen nagyobb falusi turizmus bontakozott ki a településen. Üdültetési bizottság alakult Végh Károly kántortanító vezetésével, s a falusi házak tisztaszobáit adták ki a fővárosból érkezőknek a XIV. kerülettel kötött megállapodás alapján. Évente több száz pesti család nyaralt Diósjenőn, amelynek hatása máig él. Az idegenforgalom fontos keresetkiegészítővé vált. A szállásdíjon felül a vendégek fizettek a felvásárolt felesleges terményért, volt aki ajándéktárgyakat készített, és sokféle képeslap került forgalomba. A vasút az ipart is közelebb hozta. így alakult Romhányban gyár, Nagyorosziban kisvasúttal, kőzúzóval működő kőbánya, s több malom. A történelem, a politika - mint oly sokszor más vonatkozásban is - a vasút estében is furcsa helyzeteket teremtett. Ipolyság külfölddé vált, így előbb megszüntették a vasúti közlekedést, majd egy idő múltán a síneket is felszedték. Civil szervezetek mindezidáig hiába próbálták elérni, hogy a hiányzó, mindössze 6,3 kilométert újra fektessék le. Pedig ismét megnyílhatna az út a Felvidék felé, s ez is egy lépést jelenthetne felvidéki magyarságunk megmaradásához. Ugyanakkor arra is kell gondolnunk, hogy megteszünk-e mindent a fennmaradásáért akkor, amikor lépten-nyomon arról szólnak a tudósítások, hogy megszűnnek a gazdaságtalan vonalak. Diósjenő a Börzsöny kapuja. Van, aki úgy fogalmaz, hogy a „Börzsöny királynője”. Vajon mi marad ezen kitüntető címekből, ha minden idelátogató autóval érkezik? Győzi-e az erdő tiszta levegővel ellensúlyozni? Elgondolkozhatunk azon, hogy mit is hozott a vasút a térségnek. Mindenek előtt lehetőséget. Lehetőséget arra, hogy kinyíljon az addig sok tekintetben bezárt világ Budapest és Ipolyság felé egyaránt.
