Nógrád Megyei Hírlap, 2009. december (20. évfolyam, 277-301. szám)
2009-12-21 / 294. szám
12 SPORTTŰKOR 2009. DECEMBER 21., HÉTFŐ A tavalyi „Csillagok és Barátai” focigála nagy sikere után nem véletlen, hogy a megyeszékhely önkormányzata mint főtámogató úgy döntött, innen egy újabb sporthagyomány indul útjára. így nem volt tehát kétséges, hogy idén is megrendezik azt a teremtornát, ahol a Salgótarjánhoz kötődő játékosok egyszer egy évben szórakozva és különösebb tét nélkül élvezzék a labdarúgást a közönség legnagyobb megelégedésére. Vasárnap ezt láthatta viszont a tarjáni nagyérdemű. Márton (Satis) István Tegnap, vasárnap délelőtt a salgótarjáni városi sportcsarnok felé közeledve - és ismerve a legfrissebb időjárás-jelentéseket - némi balsejtelemmel konstatálta az ember az előtte parkoló gépkocsik viszonylag csekély számát. Ez Laczkovics Donát, a Salgó Öblös nevelése 18 éves kora ellenére már hetedik évét tölti hazai és külföldi kluboknál. Egy évig a Fradit boldogította, majd a Freiburg jelenleg Bundesliga első osztályú csapatához került, onnan csábította el a nagy múltú prágai Dukla, mely jövőre vele akar felkerülni az ottani első osztályba.- Már majd mindent megértek csehül, de a beszéd még nehezebben megy - meséli, és kérdésemre azt is elmondja, milyen intenzív munka folyik két külföldi csapatánál. - A német és a ugyanis azt jelentette, nem számíthatunk teltházra, a katasztrofális útviszonyok miatt nem csak a távolabbról, de még a helyből érkezők is meggondolták, hogy autóba üljenek-e.- Reggel 7 óta csörög a telefonom, és többen közölték, hogy nem tudnak ideérni, volt aki 1 óra alatt tett meg 20 kilométert így Szombathelyen élőfiam Attila (az ottani fociakadémia szakmai igazgatója - a szerk.) és az egyik unokám, Ádám sem tud jönni Még szerencse, hogy a másik unokám a „kis” Atti már két napja megérkezett Tarjánba, Andrásról pedig márko rábban lemondtunk, mert szerencsére jelenlegi csapata a Cordoba számított is rá a szombat esti bajno cseh edzések keményebbek mint a Fradinál volt Prágában szóba sem kerülnek bundaügyek, jövő nyárig van szerződésem ott - mondja, és arra a kérdésre, hogy a győri, Fehér Miklós akadémián csiszolódó öccse Martin követi e az ő útját azt válaszolja, hogy reméli. Donát legtitkosabb nagy álma, hogy egyszer a Barcelonában játszhasson. A hazai focitörténéseken nagyon rajta van, amikor csak teheti jön haza, Prága nincs túl messze, még kocsival sem. És az ő jelmondata: mindenhol jó, de legjobb otthon! kin, ahol több, mint egy félidőn át játszott is, és a honlapjuk szerint meg voltak vele elégedve teljesítményével. A 21 év alatti sikerválogatottból várt játékosokból többeket is elvágott a hó Salgótarjántól, így felhívtam a városvezetést, hogy az ünnepélyes megnyitón tervbe vettjátó kosok köszöntését, kitüntetését tegyük át más időpontra, mondjuk a január végi sportbálra, mellyel Penge szive fáj! Nem csak a csarnok küzdőterén, de a nézőtéren is ült egykét elismert, tisztelt és megbecsült tarjáni „futballikon”. Balga (Penge) József - Dodi - mindenképpen közéjük tartozik. Kíváncsiak voltunk az ő véleményére is.- Persze, hogy fáj a szívem, hogy nem lehetek közöttük, bár a legidősebbek is fiatalabbak nálam. Sajnos sérülésem miatt már rég nem focizhatok, bár még edzőként is szívesen beszálltam a gyakorlásokba. Jó látni, hogy azok a kissrácok, akik valaha nálunk, Salgótarján valamelyik csapatában bontogatták szárnyukat, most érett, felnőtt játékosok, akár a legmagasabb osztályban. Az viszont elkeserít, hogy fejlődésük miatt el kellett hagyniuk Tarjánt. Az én időmben szerencsére nem így volt Gyerekként kezdtük valamelyik itteni csapatban, és nem kellett a karrier érdekében elhagyni a várost, maximum ha valaki az NB lies szintet is magasan túlteljesítette. Volt kötődésünk a városhoz, a szurkolókhoz, akik többsége személyesen és gyerekkorunk óta nyomon követhetett. És ha kiöregedtünk, akkor az öregfiúknál játszhattunk, szórakozhattunk. Hol vannak már azok a szép idők?! Mindent a családi háttérnek köszönhet A három Simon testvér, a legidősebb Attila, valamint az ikertestvérek Ádám és András 2005-ben édesapjuk kezei alól kerültél a Sándor Károly fútballakadémiára. Közülük egyedül Attilával találkozhattunk a salgótarjáni gálán, és egy kicsit faggatóz- tunk is felőle.- Hogy smakkolt az akadémiai szigorú és hajtás légkör odaérkezésedkor?- Apa kezei között és a speciális különfog- lalkozások után nem rázott meg az ottani rendszer, hamar akklimatizálódtam.-AzMTK-tól egyenesen a Szombathelyi Haladáshoz vezetett az utad. Nem kacérkodtál közben egy kis külföldi kitérő gondolatával?- De igen, az Arsenalba hívtak, de előtte részt kellett volna vennem Londonban egy edzőtáboron, ahol megfigyeltek volna. Erre viszont nem volt meg a pénzünk...- Hogy érzed magad a Haladásban, és ha jönne egy külföldi ajánlat, elfogad- nád-e?- Szombathelyen jó a légkör, korrekt a vezetés, nagyon jól érzem magam. Azért ha kapnék valami jó külföldi lehetőséget, szívesen mennék, de az emlékezetes meccs közbeni (vétlen) lefejelés utáni ájulásom nem éppen jó ajánlólevél.- Mit éreztél azon az emlékezetes őszi meccsen?- Csak ennyit, hogy az ütközés után elájultam. Utána kicsit szédültem, de semmi bajom sem volt. Azért orvosi szempontból ki kellett vizsgálni alaposan, de minden rendben, január elején kezdhetem a teljes intenzitású alapozást.- András tesóddal hogy és milyen gyakran tartod a kapcsolatot?- Általában heti háromszor, és jobban szeretek élőszóban értekezni vele telefonon vagy Skype-on - válaszolja az egyébként szombathelyi egyetemen médiaszakos „kolléga”.- Hol érzi jobban magát „Andy”? Cordobában, vagy Liverpoolban?- Eredeti terv szerint a szezon végéig adták kölcsönbe, és Andris alig várja, hogy visszakerüljön Angliába...- Visszatérve Szombathelyhez, a szakmai és egyesületi dolgokon kívül miért ragaszkodik annyira oda?- Mert itt vannak a szüleim, az egyik testvérem Ádám, és apának az a terve, hogy a szülei is oda költözzenek, így majd mindenki együtt lenne. Nekem nagyon sokat számít a nagycsaládi háttér, mindent annak köszönhetek! egyetértettek - felelte érdeklődésünkre idősebb Simon Imre, a gála ötletgazdája, aki az alkalmat megragadva egyben köszönetét fejezte ki a városi önkormányzatnak, hogy felbecsülhetetlen segítséget nyújtott, és persze a számos cégnek és magánembernek, akik ugyancsak sokat tettek a sikerért és a gyerekcsapatok megajándékozásáért. A mérkőzések végül terv szerint időben, fél 10 után a Salgó Öblös öregfiúk és az STC 1983-ban bajnokságot nyert csapatának gólgazdag mérkőzésével indult, és a szervezők jóvoltából Eredmények Salgó Öblös öregfiúk - STC (1983) NB Il/NB ül válogatott - NB I/NBII válogatott Balassagyarmat U10 - SASÉ U10 STC (1981)-STC (1983) Akadémia U17 - SBTC U17 NB I válogatott - NB Il/NB III válogatott Salgó Öblös öregfiúk - STC (1980/81) Akadémia U17 - Gyöngyös U17 SBTC U10 - Balassagyarmat U10 SBTC U17 - Gyöngyös U17 SASÉ U10- SBTC U10 6-5 1-5 4- 2 11-3 3- 2 5- 1 4- 6 6- 2 1-5 4-3 10-1 szinte nem is maradt ki meccs, mert például az NB I /NB II és NB Il/NB ül válogatott oda-visszavá- gón szórakoztatta a mintegy félháznyi nézősereget, mely száma az reggeli „előjáték” után az idő múltával még nőtt is valamennyit A tehetséges balassagyarmati és salgótarjáni utánpótlás is bemutatkozott, ahol a szakértő szemek meg-megakadtak egy-egy kiemelkedően ügyes gyermek furfangos cselén, kiváló adottságán. Az STC különböző években bajnokságot nyert korosztályainak presztízsmeccsén viszont a nosztalgikus múlt köszönt vissza, hogy utána a remélhetőleg már pár év múlva nagycsapatokban is viszontlátható SBTC U 17 és a Salgótarjánból különböző fociakadémiákba (MTK, Vasas, Honvéd, Szombathely, Győr, Újpest) került kortársaik már parádés megoldásaira, de néha alapvető hibáikra is rácsodálkozhassunk. Bár az 21 éven aluliak pár hónappal ezelőtt világbajnokságán bronzérmes csapatunkból összeálló gárda örömjátékából a fent említett okokból nem lett semmi, azért szívesen láttuk az NB I-esekből (Simon Attila, Grúz Tamás, ifj. üpták Attila,) a kük és belföldön bizonyító (Laczkovics Donát, Kiss Máté) te■Ul! .mi-JgM.i'lH'ilgiBW hetségeinkből és az NB kettes és hármas csapatok játékosaiból verbuválódottak összecsapását. Ezen kívül további öt, utánpótlás és öregfiú meccs váltotta egymást, majd a csapatok megvendégelésén Simon Imre a gála szülőatyja, a szervezők, rendezők nevében megköszönte mindenkinek a megjelenést, és abban a reményben váltak el, hogy jövőre találkoznak a harmadik baráti gálán, és akkor majd sikerül kicselezni „Tél tábornokot” is. Mindenhol jó, de legjobb.. Viszontláthattuk tarjám tehetségeinket az örömfocin
