Nógrád Megyei Hírlap, 2009. december (20. évfolyam, 277-301. szám)
2009-12-19 / 293. szám
4 2009. DECEMBER 19., SZOMBAT KULTÚRA Régóta nem volt - ha volt korábban egyáltalán - olyan kiállítású előadás Salgótarjánban, mint a Gárdonyi Géza Színház által a minap bemutatott Chicago. Persze egy musical színre vitelének eleve csak akkor van értelme, ha sikerül látványban, külsőségekben - a díszleteket, jelmezeket tekintve - is megfelelni az elvárásoknak. Nos, az egri társulatnak sikerült. De a december 10-i est nem csak ezért marad emlékezetes a helyi közönség számára, hanem annak okán is, hogy a - Vertich Színpadstúdió rendezője, Susán Ferenc által szervezett társadalmi összefogás eredményeként - szeptemberben átadott forgószínpad bérletsorozatban, úgymond profi előadás keretében most funkcionált először. Erre a várostörténeti eseményre emlékeztetett Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester is köszöntőjében és erre utal a József Attila Művelődési és Konferencia-központban elhelyezett emléktábla is. „Isten óvja Chicagót!” - A bűn bennünk van!(?) Gyilkos hölgyek a börtönben. Roxie (Szabó Emília) és Velma (Járó Zsuzsa) bent is, kint is, avagy se bent, se kint. Chicago az 1920-as évek végén a bűn városának számított, s az alvilág olyannyira mindenre rátette a kezét, hogy szinte lehetetlen volt tisztességesnek maradni. Az erkölcsi fertőt a média is igyekezett a maga javára kihasználni, s azonnal hírnévre juttatta azokat, akiknek személye, sorsa érdeklődésre tarthatott számot. Bob Fosse, Fred Ebb és John Kander erre az alaphelyzetre építette 1975-ben New Yorkban bemutatott és azóta világsikerűvé lett musicaljét. Magyarországon az első bemutatót 1980-ban a Budapesti Operettszínházban játszották Seregi László irányításával Galambos Erzsivel, Felföldi Anikóval és Harsányi Frigyessel. A darab főhőse, Roxie Hart, a kóristalány arról ábrándozik, hogy egyszer ő is olyan ünnepelt re- vüsztár lesz, mint példaképe Velma Kelly. Csakhogy mindketten börtönbe kerülnek - Velma férjével és húgával végzett, mert összeszűrték a levet, Roxie pedig csalárd szeretőjét küldte a másvilágra miután rájött, hogy a férfi könnyű prédának nézte - s onnan kell egyenesbe hozni az életüket. Ebben némi segítséget Morton mama is nyújt nekik, de a kitöréshez - s ennek alapfeltételeként a kijutáshoz - a gátlástalan, sok pénzért mindenre képes ügyvédre, Billy Flynnre van szükségük. A védő szenzációt csinál Roxie esetéből, erényesnek, ártatlannak mutatja be őt, aki az újságok címlapja kerül, éppen a már érdektelen Velma helyett. Végül is Billy Flynn ügyes manővereinek köszönhetően mindkét nő kiszabadul, Roxie azonban nem megy vissza a rá hűségesen várakozó és érte anyagi áldozatot is hozó sofőr férjéhez, Amos Harthoz, kibékül Velmával és vele együtt csinál közös műsort s egyszersmind karriert. „Isten óvja Chicagót!” - mondja a szélhámos ügyvéd, maga is tudván, hogy ez alkalommal is a rosszat segítette győzelemre. Az igazságtalanságot a számunkra, magyarok számára egy speciális vonulat is példázza: a szövegkönyv szerint ugyanis az egyik akasztófára jutott „nem bűnös” külföldi hölgy éppen a mi honfitársunk. Nem mindennapi ez a világ, ez a sztori - túlzásai alapján akár szatírának is nevezhető - s, hogy mennyire szokatlan mind a játszók, mind a nézők számára is a nyílt színi „üzemszerű” szeretkezés, s még inkább a börtönrács mögötti kegyetlen légkör, a férjgyilkos nők szélsőségesen fesztelen gesztusrendszere, pórias, helyenként ocsmány nyelvhasználata, azt az első percek bizonytalanságai a színpadon és fészkelődései a nézőtéren is igazolják. Később, mintegy fokozatosan mindenki „beleszokik” a különleges helyzetbe s a több hiteles mozzanatot és már-már emberi érzéseket is felvillantó második felvonás és a finálé igencsak képes magával ragadni a színészeket és a közönséget egyaránt. Csizmadia Tibor rendező is bizonyára tudatosan épített erre az ívre s hagyta a végére „kifutni” a darabot. Annak ellenére, hogy alapvetően prózai színházat igazgat és nem szakosodott sem ő maga, sem a társulata erre a műfajra, jól 3 megoldja a nyilván önként vállalt nagy 5 feladatot s alkotótársaival - mindenek- | előtt Barin Dóra koreográfussal, Cziegler | Balázs díszlet- és Kovács Andrea jelmez- £ tervezővel - .látványos, dinamikus, a mai színpadtechnika adott lehetőségeit ügyesen használó előadást produkál. Azt a kérdést persze nyitva hagyja - mint ahogyan az életben is rendre eldöntetlen marad - hogy a bűnre való hajlam eleve bennünk van-e, vagy alkalmasint a körülmények - amelyeket nem kis mértékben ugyancsak mi alakítunk - tesznek bennünket bűnössé. Ez a dilemmát érzékelteti az előadásba beszüremlő ironizáló játékstílus is. A három főhőst, Velmát, Roxie-t és Billy-t Járó Zsuzsa, Szabó Emília és Kaszás Gergő' alakítja. Közülük a legmeggyőzőbbnek - nem utolsósorban énekhangja miatt - Szabó Emília tűnt, bár a tárgyalási jelenetekben Kaszás Gergő is elemében volt. (Járó Zsuzsa néhány hete ugyanezen a színpadon az „Emésztő tűz” drámai szerepében emlékezetesebb alakítást nyújtott.) Bár a Chicago salgótarjáni vendég- szereplése talán a forgószínpad nélkül is sikerülhetett volna, az új technikai eszköz kétségkívül nagy szolgálatot tett a váltásoknál, az ötletes díszletelemek mozgatásánál. Jól vizsgázott és nagy jövő előtt áll. Köszönet érte mindenkinek... Csongrády Béla Széntengeri hősök Rövid időn belül másodszor volt Salgótarjánban olyan film- bemutató, amely témája szerint a nógrádi bányászmúlt emlékei előtt kívánt tisztelegni. Szeptemberben az Élet- és Tudásfa Olvasókör szervezésében láthatta a közönség a „Salgóbánya, a Medves aranya” című filmet, a közelmúltban - stílusosan Szent Borbála, a bányászok védőszentje napján - pedig ugyancsak a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Inszén szén . 00^^ tenger hő mt sei” premierje m nek. Mindkét film állj kotója Czikorn Zsolt, aki képes- ségeit, a szombathelyi főiskolán elmélyített hozzáértését, szakmai ismereteit nemes cél érdekében mozgósította. Új dokumentumfilmje - mint címéből is kiderül - nem egy helyszínhez kapcsolódik, hanem szinte valamennyi Salgótarján és Bátonyterenye környéki településen, mondhatni a szénmedence egészében fellelhető bányászemlékeket számba veszi. Forgatott - többek között - Dorogházán, Karancsalján, Karancskesziben, Karancsságon, Kazáron, . Mátraszelén, Mátraterenyén, Rákóczibányán, az egykor virágzó, mára elhagyott, lepusztult aknáknál s megszólaltatott sok volt bányászt, mai önkormányzati és szakszervezeti vezetőt. Az ő, egymásra rímelő vallomásaik éppoly fontosak a nógrádi szénbányászat jó százesztendős történetének feldolgozása, min- dejinapjainak megismerése szempontjából, mint az írásos és fotódokumentumok, vagy a bányagépek és más műsza- ki, technikai eszközök. A film is megerősíti azt az örvendetes tényt, hogy megye- szerte egyre több a helyi emlékmű, emlékhely, helytörténeti gyűjtemény, amely arra utal, hogy a ma élők lelki- ismereti kötelességüknek -érzik elődeik munkájának, áldozat- vállalásának elismerését, tiszteletét. A bemutatón nagy számban megjelent érdeklődők tetszéssel fogadták Czikora Zsolt újabb alkotását és megerősítették abban: érdemes folytatnia a sort a kulturális emlékek, sporthagyományok stb. feldolgozásával. Cs. B. tézet adott helyet „A nógrádi Jönnek a hettiták Lőrincz L. László Hosszú sor várakozott a minap Salgótarjánban, a Március 15-e úti könyvesbolt előtt s mindenki táskája, szatyra Lőrincz L. László-, avagy - másik énje szerint - Leslie L. Lawrence- kötetekkel volt tele. S néhány perc múlva megindult az éppen egy órán át tartó dedikálás, többen közös fényképet is készíthettek a manapság kétségkívül az egyik legnépszerűbb, legolvasottabb magyar íróval. - Legutóbb egy indiai témát feldolgozó regényem, A fekete özvegy jelent meg - mondta az orientalista szerző, aki ezúttal is - mint mindig - zsinórnyakkendőben jelent meg. Villámkérdéseinkre azt is elújságolta, hogy alkotó- műhelyében mostanság európai történet formálódik. Indoeurópai nyelvet beszélő, ókori népről, a hettitákról lesz benne szó s a sztori Lőrincz L. László egyik kedvenc országához, Írországhoz is kapcsolódik. - Többször jártam már Salgótarjánban, mindig szívesen jövök ide, ebbe a könyvesboltba is - tette hozzá mintegy búcsúzásul. JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Higgye el, nem tudtam, hogy délibábot nem szabad átvinni a határon!” Szerencsés nyertesünk: Juhász Jánosáé Balassagyarmat, Jószív u. 13. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését december 23-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.- csébé-
