Nógrád Megyei Hírlap, 2009. december (20. évfolyam, 277-301. szám)

2009-12-15 / 289. szám

2 2009. DECEMBER 15., KEDD NÓGRÁD MEGYE Megújul az ősi iskola (Folytatás az 1. oldalról.) felszereléseivel, továbbá iskola­bútorokkal gyarapodik az épület - fejtette ki a városvezető, aki azt is hozzátette: a Palóc Múzeum műemléki környezetét és a talaj- mechanikai adottságokat figye­lembe véve olyan tervek készül­tek, amelyek sem tömegükben, sem esztétikumukban nem za­varják a természetvédelmi és műemléki környezetet. Az iskola minden méltányolha­tó kérését figyelembe vette a terv, megmaradnak a platánfák és az udvar, új tantermekkel, teljes aka­dálymentesítéssel és egy energia hatékony, részlegesen a fold alá süllyesztett tornateremmel gazda­godik az ősi épület - A főidbe sül­lyesztett tornaterem padlóvonala mínusz hét méteren lesz, az öltö- zők-vizesblokkok padlóvonala pontosan az udvar síkjába, míg az iskola felőli megközelítés síkja pon­tosan az iskolaépület padlóvonalá­ba illeszkedik majd. Ez a szintki­alakítás ideálisan feltárható, bejár­ható, egyben akadálymentes meg­közelítést biztosít - mondta el a projektindítón Éledd Ákos építész. Patakba esett, életét vesztette Zabar. Egy 62 éves helyi férfi holttestét találták meg a patak­ban december 13-án, Zabaron, a templomhoz vezető hídnál - ál­lapította meg a rendőrség. A szerencsétlenül járt ember a ke­rékpárjával esett a patakba. Az előzetes orvosi vizsgálat során idegenkezűségre utaló körül­mény nem merült fel. A halál­esetet a Salgótarjáni Rendőrka­pitányság a közigazgatási eljá­rás szabályai szerint vizsgálja - tájékoztatta lapunkat Dankóné Nagy Éva rendőrségi szóvivő. Lottónyeremények ÖTÖSLOTTŐ. Az ötös 156 900 265, a négytalálatos 723 095, a hámas 11 830, a kéttalálatos pe­dig 935 forintot ér szelvényen­ként. HATOSLOTTÓ. A hatosra 122 068 665, az ötösökre 275 330, a né­gyesekre 4 810, a hármasokra 980 forintot fizetnek szelvé­nyenként. Szembenézés napjaink antiszemitizmusával Negyedszázada foglalkozom egy valaha nagy múltú magyarországi közösség, a balassagyarmati (jiddis nevén ,Jermet”-i) hatszáz éves zsi­dó diaszpóra vallási-kulturális örök­ségének ápolásával, közkinccsé té­telével. Többek között ebben az Ipoly-menti városban állt Közép-Eu- rópa egyik legnagyobb - négyezer hívőt befogadni képes - ortodox zsi­nagógája, itt fejtette ki áldásos tevé­kenységét az askenáz zsidóság fejé­nek, Chatám Sojfemek egyik leg­kedvesebb tanítványa Deutsch Áron Dávid. Ezzel szemben: 1944- ben a zsinagógát a nácik felrobban­tották, a borzalmakat a mintegy két­ezer fős közösségből százhar- minhatan élték túl, napjainkban pe­dig már alig-alig vallja tíz férfi ősei hitét Ugyanakkor 2000 óta műkö­dik egy helyi örökséget bemutató kiállítóterem és még - Baruch Ha­séin - megtalálható a XVIII. század óta meglévő ortodox temető. Igen még megtalálható az a mintegy 3400 sírkövet magába foglaló mű­emlék kegyeleti hely, amelyben a rendszerváltás óta három alkalom­mal is sírköveket döntögettek föl, vagy éppen törtek össze. Először, évekkel ezelőtt - „még csak” - há­rom tizenhárom éves általános is­kolás volt az elkövető. A legutóbbi, idén nyári tetteseket éppen a na­pokban fogta el a rendőrség. Ők már nem tizenévesek... Tekintettel a hosszú évek óta fo­lyó helyi vallási-kulturális örökség­megőrző munkára szerettem volna szembenézni azokkal az elkövetők­kel, akik mind a többszáz éves mű­emlék síremlékeket, mind az időn­ként „sziszifuszinak” tűnő mun­kánkat semmibe véve - első meg­hallgatásuk során - „jó hecc”-nek tekintették az éjszakai márvány- döntögetést. Mint a korábbi esetek­ben, most is föltett szándékommá vált, hogy megtudjam ki és miért tartja helyénvalónak síremlékek törését-zúzását? Ki, miért és meny­nyire gyűlölheti a zsidóságot? Mik a motivációk, a valódi okok? Hogy ezekre a kérdésekre „első kézből” kaphassak választ, kerestem a kap­csolatot az elkövetőkkel. Hívó üze­netemre a közeli napokban megje­lent két fiatalember. Egyikük 23, másikuk 24 éves. Mindkettőjük családi életének megtapasztalt zi­láltsága, a társadalomhoz, illetve a kisebbségekhez fűződő viszonyai­nak megélt valós és vélt konfliktu­sal mellett alapvető közös kérdése volt: „Ha a nemzet vezetőit húsz éve nem érdekli, hogy a családok milliói, a munkanélkülivé tett fel­nőttek és fiatalok százezrei mit vár­nának el tőlük, akkor minket miért érdekeljenek, hogy ők i szer elitjével és besúgóival, mint például Csehországban... „Észre ké­ne már venni, hogy a kisemberek lázadását a nagypolitika és a nagy­tőke gátlástalansága idézi elő.” „Mi­ért megint a Tiborcokat büntetik meg, a milliár­közlése itt és most nem lehetséges, és nem is szükséges. A tények, ada­tok ismertetése során - a fenti ta­nulságok alapján - két elemre kü­lönös hangsúlyt fektettem. Egy­részről: éppen az emberi- ség talán legna­­A rendszerváltás óta három alkalommal is sírköveket döntögettek a zsidó temetőben fotú: archIv/gyurián mit várnának el tőlünk? Ha dolgoz­ni, építeni, megélni nem hagynak tudunk mi rombolni is. Hátha már fölébrednek és észreveszik mit csi­náltak ebben az országban: saját hazánkban talajtalan idegenné tet­ték a generációnk jelentős részét" Elmondásuk szerint nem tettek mást „csak arra mentek, ahol az őket érintő kérdésekről mertek nyíltan beszélni”, „ahol nem söpör­ték a szőnyeg alá például a magyar­ság és a kisebbségiek napi konflik­tusait”. Olyan internetes portálokat kerestek föl, olyan könyveket olvas­tak, egyszer csak olyan közegbe, pártba jártakéi, ahol szó esett arról, hogy „a népbutító televízió-csator­nák, a média, a bulvár sajtó kultu­rális salakanyaga a többség igénye­ként kerül tálalásra, szemben a ma­gyar nép valódi értékeinek lenézett, kisebbségi sorba taszítottságával”. Ezekben - az egyre bővülő és szer­vezettebbé váló - „körökben”, „gár­dákban” esik csak szó arról, hogy „miért lehet aránytalanul keveseb­bet hallani az első és második vüág- háborús magyar hősi halottakról”. Hogy „a magyarság és a keresztény­ség értékeinek ellehetetlenítése, ki­gúnyolása valamilyen fokon ugyan­úgy társadalmi, jogi kirekesztő bé­lyeggel legyen ellátva, mint aki ho­locaust tagadó.” Hogy „történjen meg a szembenézés a letűnt rend­dos tolvajokat pedig futni hagy­ják?”. Hogy „a szociális ellátás ne csak a gyerekek számától, hanem a munkához, a közösséghez, a ha­zához való viszonyától is függjön a magyar társadalomtól segélyt ké­rőknek”. A fiatal elkövetők érveinek hal­latán vüágossá vált előttem, hogy a huszonéves, magukra hagyott út­keresők érvei, igazságokat, féliga­zságokat időnként nyíltan rasszis­ta, antiszemita csúsztatásokat, tu­datlanságokat, sőt másoktól kapott aljas indokú rágalom kliséket egy­aránt tartalmaznak. Utóbbiak kö­zül az egyik legközismertebb véle­kedésük, hogy „a tiszaeszlári zsi­dók annak idején Solymosi Eszter vérét használták rituális szertartá­sukhoz.” Sőt az is megtudható volt, hogy „hallották, hogy a Talmudban az is le van írva, hogy a keresztény gojokat szolgákká kell tenni”, De - egyebek mellett - elhangzott a „zsi­dó világösszeesküvés” elmélete is. A zsidó ember számukra - úgy ál­talában és kivétel nélkül - „a libe­rális erkölcsű és magyarellenes kozmopolita” skatulyába tartozik. Mindezek hallatán nem lehetett mást tennem, mint tételesen, sor­ról sorra történelmi tényeket sora­koztattam föl a valóság megismer­tetése érdekében. A viták, pro és kontra érvelések hosszú sorának gyobb hatású erkölcsi iránymutatójának, a mózesi tízpa­rancsolat tartalmának, vallási, kul­túrtörténeti, sőt a kereszténység és a magyarság létére és mindennap­jaira gyakorolt hatásának fölmuta­tására. Másrészről: a zsidóság úgy­nevezett magyarellenességének bi­zonyítékokkal történő megcáfolá­sára. Nevezetesen és például: törté­nelmi tény (amelyről a két fiatal semmit sem tudott!), hogy 1848/49-ben és az első vüághábo- rú idején is számtalan zsidó szár­mazású magyar honvéd(!) esett el a hadszíntereken. Hogy erről he­lyi, „kézzel fogható” bizonyítékot is mutassak, meghívtam vitapartne­reimet a temetőbe, ahol megmutat­tam annak a Vértes (Weisz) Ervin magyar honvédnak a sírját, akinek sírkövéről kiderült, hogy a 21 éves balassagyarmati zsidó fiatalember, „a család egyetlen gyermekeként” 1915-ben az orosz fronton „hősi ha­lált halt a magyar hazáért”. A feke­te gránitra a család a Rákóczi-féle magyar szabadságharc „Pro pat­ria” („A hazáért”) jelszavát és egy első vüágháborús magyar honvéd páncélsisakot is fölvésetett... Az érvek sorolása közben azon­ban éreztem: ez már az elmúlt húsz év kapitalizmusának farkastörvé­nyem „nevelkedett” új generáció. Azt is meg kellett tapasztalnom, hogy: a XXI. század elején, kevés és erőtlen a holocaustról, a zsidó nép történetéről, a zsidó vallásról, de akár más kisebbségi viszonyról, a történelemről XX. századi módsze­rekkel a magyar társadalmat infor­málni, mert immáron nem kóbor egyének, hanem szervezett erővé koncentrálódó elkeseredett, egyre radikalizálódó, tagadó tömegek áll­nak szemben. A magyar politikai elit két évtizedes ténykedéseinek „közös gyümölcseként” sikerült a szellemet a palackból kijuttatni. Ebben az új helyzetben mi hát a te­endő? Mindenekelőtt a médiából és az internetről kiáradó kontrolá- latlan tévadatoknak, téveszmék­nek és az ezek melegágyából kivi­rágzó, egyre inkább parttalanná váló gyűlöletkeltésnek és népbutí­tásnak kellene végre partot szabni, medret találni. Mert az a folyó, amelynek partja átszakadóban van, amely medrét elhagyja, az so­káig nem nevezhető folyónak. A kereskedelmi célalannyá silányí- tott ego egyoldalú sivársága helyett a kulturális és közösségi értékek legfőbb - társadalmi konszenzu­son alapuló - prioritásai sokszínű­ségének csokorba gyűjtésével, an­nak esetenkénti állami és civü tá­mogatásával kellene új irányt szab­ni. No és persze a nemzet elitjének kellene végre példát mutatnia, mint ahogy azt a XIX. századi ma­gyar nemzeti progresszió generáci­ója tette, amelynek nyomán a ma­gyarság virágkorát élte. Az a gene­ráció árvízi hősként emberek éle­tét mentette önmaga életének koc­káztatásával, saját birtoka jövedelméből építette a Magya Tu­dományos Akadémiát és európai mércéjű emancipációs törvényt al­kotott a magyarországi zsidóság számára. Új medret szabni és hite­les példát mutatni, amíg nem késő! Majdán Béla, római katolikus vallású történész, tanár (Ezúton tájékoztatjuk a Tisztelt Olvasót, hogy2009. november 18- i keltezéssel a balassagyarmati el­követők Zoltai Gusztávhoz, a Mazsihisz ügyvezető igazgatójá­hoz írt levelükben elnézést kértek a Hitközségtől és az elhunytak hozzátartozóitól meggondolatlan és értelmetlen tettükért. Ez az írás megjelent az Új Élet című zsidó új­ság 2009. december 15-i számá­ban is.) Ahol a különleges igényekből valóság lesz Lantos Csaba a különleges Ferrari-bőrtetővel A Parat Automotive Cabrio Textiltetőket Gyártó Kft. a me­gye egyik legpatinásabb vállal­kozása, hiszen olyan gyártók beszállítója mint a BMW, az AU­DI, a VOLVO, vagy épp a FER­RARI. Persze a gazdasági vál­ság őket is érintette, ahogyan az egész autóipart, mégis minden külső nehézség ellenére stabi­lak maradtak, ami európai szin­ten is nagy szó. Autóipari óriásokat ingatott meg a válság, korábban siker­márkáknak titulált egységek tűntek el, vagy kértek csődvédel­met. Mindez az autóipari beszál­lítókat is alaposan felforgatta. A Paratnak különösen nehéz dolga volt, hiszen a kabriók piaca ha lehet még intenzívebben visszaesett. Éppen ezért tavaly decemberben a szügyi cégnél is előbb a két műszakot csökkentették egy­re, majd a négy napos munkahétre is kénytelenek voltak átállni. - Meg kellett tenni ezeket a fájó lépéseket, volt akitől el is kellett köszönnünk. Nehéz ez, főleg olyankor, ha olyan dolgozóktól is meg kell válni akik több éven keresztül erő­sítették csapatunkat. Jelenleg 130 fővel üzemelünk és úgy látom ezt a létszámot tartani tudjuk 2010-ben Is - fogalmaz Lantos Csaba a cég ügyvezetője. A stabil működés megóvásának első jeleként, a cég már visszaállt az öt napos munkahétre és új megrendeléseik is vannak. A szegmens nemzetközi piacán is nehéz a helyzet, mivel a konkurensek közül többen is csődvédelmet kértek.- Továbbra is a Volkswa­gen, a Volvo, az Audi és a BMW maradt a legnagyobb megrendelőnk. Jellemző a cég technológiai fejlettségé­re, hogy a konkurencia szá­mára mi készítjük az Audi A5 kabrió zajszigetelt textil tetőit, mert ez az eljárás egyedülálló az iparágban. Érdekesség az is, hogy a Fer­rari California extraként a nálunk gyártott, belül is bo­rozott tetőt tette föl az opciós listájára. Ez már csak azért is különlegesség, mert a leg­finomabb kidolgozású bőrt használjuk hozzá. Mivel ez az állaton csak bizonyos pontokon található meg, így az olasz gyár mérnökei - szakembe­rei a kiterített állatról készült műszaki rajzon határozzák meg mely részek hasz­nálhatóak a Ferrari-hoz! A minőség pré­mium osztályú amit bizonyít az is,hogy az előbbiekben említett rajzon külön ki­térnek arra is ,hogy a felhasznált része­ken nem lehet rovarcsípés a bőrön ! - árulta el Lantos Csaba. Különleges igényekkel minden esz­tendőben találkozunk és ebben a szak­mában ez így van rendjén. Csak két rö­vid példa erre: a fentiekben említett Ferrari-hoz külön rendelés érkezett: Futár hozta az alapanyagot és vitte az egyedi színű bőrből készült késztermé­ket mint később kiderült a híres zenész Eric Clapton rendelése volt, illetve leg­utóbb 2 db BMW 6-os sportkocsi valódi bőrből készült Cabrio tetővel került ki­szállításra Dubaiba egy Sejk rendelésé­re. Ez is azt bizonyítja, hogy jól dolgo­zunk, hiszen a Paratot bízzák meg ezek­nek az exkluzív elképzeléseknek a meg­valósításával. A Volkswagen EOS belső világa is a Parat munkáját dicséri

Next

/
Thumbnails
Contents