Nógrád Megyei Hírlap, 2009. november (20. évfolyam, 252-276. szám)

2009-11-12 / 261. szám

4 2009. NOVEMBER 12., CSÜTÖRTÖK Nem mindig dobhatsz hatost az élet dobókockáján! A szerelem a diákéletben is jelen van, bár ezek a kapcsola­tok manapság nem hosszú éle­tűek. Kettőnk közül csak az egyikünk van túl az első szerel­men, bár inkább azt mondhat­nánk, hogy a kiszámíthatatlan érzelmek áldozatává vált, mint általában a diákok többsége ezekben az esetekben. Különleges és titokzatos ér­zés, sose lehet tudni, mikor talál rád, esetleg mikor hagy el. Az elején mi is nagyon szerettük egymást, bár mindezt titokban kellett tartani. Először nagyon belelovalltam magam a hirtelen jött szerelembe. A túl nagy bele­élés és a váratlan szakítás fáj­dalmas volt, de tanulságos és a barátok segítségével sikerült túl­tenni magam rajta. Be kell látni, nem mindig dobhatsz hatost az élet dobókockáján! Néha jobb is, ha összetörve hagyjuk az üve­get, minthogy megsebeznénk magunkat a szétpergő szilán­kokkal. Az említett fiúval azóta sem vagyok jóban, bár szerintem szakítás után ha fiú és lány ba­rátok maradnak, akkor nem is szerették egymást igazán. Ta­pasztalatot gyűjtöttem és hatal­mas lelki erőt ahhoz, hogy bele merjek kezdeni egy másik kap­csolatba, amelynek szintén megvannak a sajátos problémái, de közösen megbeszéljük eze­ket, sőt, az ebből adódó veszeke­dések megerősítik a kapcsola­tunkat. Elgondolkodtató azoknak az embereknek az esete, akik a kapcsolatuk során szexuális vi­szonyt is létesítenek párjukkal. Úgy érzik, csak ez segít nekik abban, hogy a kapcsolatuk ne laposodjon el, de ezt csak érzel­mi alapon szabad megtenni, s nem divatból, dicsekvési szán­dékkal, skalpokat gyűjtve. Ha egy felnőtt családot sze­retne alapítani, akkor legtöbb esetben összeköltözéssel vagy házassággal kezdi, de manap­ság születnek gyerekek élettár­si viszonyból is. Akiknek nem elég mindössze az élettársi vi­szony, házasságkötéssel fonják össze életüket. Bizonyára mi is szép menyasszonyi ruhában fo­gunk egyszer örök hűséget fo­gadni valakinek, és boldogan, szeretetben élünk párunkkal. Amikor ez az idő eljön, akkor a régmúlt diákszerelmekre egy szép emlékként tekinthetünk majd. Róza Judit, Susán Alexandra, Váci Mihály Gimnázium, 8. a 5A7TÓ V) TANUtÁS Néma vágyak A legtöbb emberben felmerült már a kérdés, amely az életünk értelmére szeretne elfogadható választ kapni. Valójában meg tudjuk határozni létünk legvég­ső célját? Minden egyénnek más-más terve van a jövőjével kapcsolat­ban, de sokszínűségünk ellené­re egy közös tényezőt mégis ma­gunkban hordozunk. A lelkünk mélyén lakozó, néma vágyaink kizárólag egy fókuszpontban ta­lálkoznak eltérő látásmódunk ellenére is. A feltétlen boldogság keresése, a teljesség utáni vá­gyakozás szerves részünké vá­lik születésünktől fogva, életkor­tól és nemtől függetlenül. Ha nyugalmas, meghitt életről ál­modozunk, elsősorban szívünk elveszett kulcsát kell, hogy meg­találjuk elménk kopár, sziklás tájain. Amíg csak a szív kapuit bámuljuk, nem ismerhetjük fel kibontakozó valóságunk sugár­zó fényét, s így megváltásra sem számíthatunk. A párkapcsolat alapvető felté­tele, hogy tisztában legyünk sa­ját értékeinkkel, s ez alapján próbáljunk megfelelő társra ta­lálni. Amikor a két fél gondola­tai hasonló síkra terelődnek, aminek folytán teljes megértés­ben, harmóniában képesek együtt élni, akkor könnyen fel­léphet a „varázslatos” érzés, amit hétköznapi nyelven szere­lemnek nevezünk. Ilyen tudat- állapotban szinte képesek va­gyunk téren és időn kívül létez­ni, ahol figyelmünket kizárólag az általunk kiválasztott személy­nek szenteljük. Ha nem va­gyunk tisztában azzal, hogy a koncentrált gondolataink foko­zott érzelmi indukciót eredmé­nyeznek, könnyen eluralkodhat rajtunk a szűnni nem akaró vágy. Amennyiben úgy véljük, hogy megtaláltuk a tökéletes társat, és nem kívánunk tovább kutat­ni, abban az esetben el lehet gondolkodni a közös élettér ki­alakításán is. Későbbiek során szentesíthető az összetartozás egy esküvő keretein belül is, ez szorosabb köteléket teremt a két egyén között, amely kötelék a törvény által is megerősíti a csa­lád fogalmát. Ha a családi közös­ség élete elér egy szociális fej­lettségi szintet, és az anyagi ja­vakban egyáltalán nem szűköl­ködnek, akkor el lehet töprenge­ni akár a gyerekvállaláson is. Ehhez a közös döntéshez feltét­len szükséges mind az anya, mind az apa hozzájárulása - egyéni, önző akaratérvényesí­tésnek itt helye nincs! A család- alapítás jövőbeli boldogságunk egyik alapja, életünk olyan meg­határozó közege, amelyben ké­pesek vagyunk saját magunkat is tökéletesíteni. Sándor Márton, Váci Mihály Gimnázium, 10. a Tökéletesek, akik nem ők Nemrégiben pár barátommal a híressé­gekről beszélgettünk: sok színészről, ripor­terről, különböző sorozatok szereplőiről. Hi­hetetlen mennyire nem hihetünk a kame­ráknak! Szinte minden hírességnél rájöhe­tünk, hogy nem is olyan hibátlanok, mint ahogy mi gondoljuk. Ezzel nem csak a kül­sőre, a belsőre is célzok. A sztárok külseje a sminkesüktől vagy a saját maguk által elkészített sminktől, s per­A szerelem alatt mindenki mást ért és mindenki másképp éli meg. Bár a felnőttek úgy vélik, hogy ez a mi korunkban még csak „gyerekszerelem” és majd elmúlik, arra nem is gondolnak, hogy bár nem vagyunk még túl a középiskolán, de mi is érezhetjük azt, mint egy nálunk jóval idősebb. Fiatal ko­runk ellenére mi is tudunk szeretni, s bol­dogok lenni valaki mellett. Az én történetem két évvel ezelőtt kezdő­dött. Egy baráti összejövetelen megismer­sze a fotósoktól és operatőröktől függ. Néz­zünk például egy riportert: mit retusálhat­nak ki a videóján? A válasz egyszerű: bár­mit. Eltűntethetnek egy rosszkor megjelenő pattanást és alakíthatnak bárhol a testén egy megfelelő programmal. Nem értem a hírességeket: tökéletesek akarnak lenni, olyanok, akik nem ők. Olyan emberek, akikre felnézhetünk a hi- bátlanságukért; nem maguknak, hanem kedtem egy fiúval. Nagyon jól összebarát­koztunk, minden beszélgetés után egyre szorosabbá vált a kapcsolatunk. Ezután ha találkoztunk, hevesebben vert a szívem és azok a bizonyos pillangók röpködtek a ha­samban, ahogy mondani szokás. Sokféle­képpen alakulhatott volna, mégis mindket­tőnk részéről szerelem lett belőle. Ez az érzés azóta is tart. Mint mindenhol, nálunk is vannak viták, de nincs olyan, amit ne lehetne megoldani. Lehet, sok minden­másoknak akarnak megfelelni. Szerin­tem nem csak a sztárt kellene bennük meglátni. Nekem nem egy, hanem sok példaképem van. Ők nem sztárok, hanem színészek, írók, családtagok, barátok, vagyis akikre számíthatok a bajban. Lőrincz Réka, Borbély Lajos Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium, 11. sa Lehet, később ő lesz a férjem Ingyen van A szerelem. Az álomvilágban élő romantikusok számára ez egy olyan titokzatos erő, amely rabul ejt, és az életben csak egy­szer tapasztalható érzésével tölt el. Véleményük szerint a szere­lem kizárólag a szív dolga, olyan valami, amit nem kell megérteni, hiszen csak átélni lehet. A szerelem mindent le­győz és örökké tart... Ékképpen hangzanak a romantikus köz­helyek. Semmi kétségem nincs afelől, hogy a szerelem egy egyedülállóan szép és rendkí­vüli módon megtapasztalható érzelem. A filmek, a könyvek és a tévéműsorok azt akarják ve­lünk elhitetni, hogy az első lá­tásra fellobbant szerelem örök­ké tart. El kell ismerni, hogy ál­talában a külső az, ami miatt két ember észreveszi egymást, bár szerintem ez elég megté­vesztő lehet, hiszen nehéz első­re „meglátni” egy személy iga­zi énjét. Az ajándék csillogó cso­magolása semmit se mond el számunkra arról, hogy mi van benne. Sőt, a legelegánsabb cso­magolás is takarhat hasznave­hetetlen ajándékot. Azt gondo­lom, hogy amikor szerelmes va­laki, a másik személy jóléte és boldogsága ugyanolyan fontos, mint a sajátja. Az élettársi viszonyról egye­sek úgy gondolják, hogy ez a kapcsolat azért ésszerű, mert le­hetővé teszi hogy két fél jobban megismerje egymást, mielőtt még belemennének a házasság tartósabb kötelékébe. Azt is mondják, hogy a házassági anya­könyvi kivonat csupán egy „pa­pír”. De valójában a házasság­ban élő párok félelem és bűntu­dat nélkül élnek együtt és élve­zik barátaik és rokonaik megbe­csülését! Gyermekeiknek nem kell magukon viselniük azt a szégyent, hogy esetleg törvény­telen gyermeknek bélyegzi őket a környezetük. A szakítás. Bármilyen rosszul érint is először a szakítás, egy dologban szinte biztos vagyok: sokkal rosszabbul éreznénk ma­gunkat egy boldogtalan párkap­csolatban. Boldogság. Az emberek által megválasztott politikusok kemé­nyen küzdenek azért, hogy meg­kíséreljék boldoggá tenni a vá­lasztóikat. A vallásvezetők szin­tén boldogságot-ígérnek. Ám az igazi boldogságot nem a boltok­ban, az üveg fenekén, gyógysze­rekben, fecskendőben vagy bankszámlán lehet megtalálni. A boldogságot nem lehet megvá­sárolni - ingyen van, mégpedig az orrunk előtt. Toldi Klaudia, Váci Mihály Gimnázium, 10. a Megüti az embert, mint egy jófajta ital A szerelem egy furcsa varázs­lat, ami képes úgy megütni az embert, mint egy jófajta ital. Mindegy, hogy férfi vagy nő, mindenkinek igénye a szeretet, a gyengédség és a törődés. Az egyéhnek a szerelme a lelki társa, bizonyos értelem­ben a barátja is, akire mindig számíthat és bízhat benne. Fon­tos a hasonló érdeklődési kör és a kompromisszumkészség. Ha valaki szerelmes, arra nem tud ésszerű magyarázatot talál­ni. Az érzés ellen küzdeni se lehet, s a legváratlanabb pilla­natban bukkan fel, felforgatva szürke hétköznapjainkat. Ké­sőbb előfordulhat a házasság gondolata - véleményem sze­rint azonban a papír fontossá­ga elenyésző. Sokszor pont az esküvő után romlanak meg a kapcsolatok - minek kockáz­tatni, ha minden olyan nagy­szerű? Vannak, akik hagyo­mányból házasodnak, sokak­nak gyermekkori álmuk telje­sül, ha végigvonulhatnak a násznép előtt gyönyörű fehér ruhában. Szerintem házasság nélkül is lehet boldog egy pár, még ha nem is mondhatják el magukról, hogy férj és feleség. Persze mint minden dolog­nak, ennek is megtalálható az árnyoldala: ha valamiben nincs meg az egyetértés, vagy a másik félnek csak a hibáit tudjuk felró­ni, abból azonnal vita alakulhat ki. Az emberek döntő többsége nem próbálja kijavítani a hibát, inkább hagyja, hogy végleg tönkremenjen az, ami egykor szép volt. Ilyenkor felmerül a vá­lás kérdése, ami rendkívül bo­nyolult, vitával teli, hosszú folya­mat, hiszen nagyon nehéz meg­válni attól, akit életünk részévé vált - akár szeretjük a végszó ki­mondásakor a másik félt, akár nem. Németh Dominika, Váci Mihály Gimnázium, 10, a ben eltérően gondolkodunk, ennek ellenére mindig sikerül közös nevezőre jutnunk. Szá­momra az egyik legfontosabb, hogy őszinték legyünk egymással. Szeretném, hogy ez sokáig így maradjon. Ki tudja? Lehet, később ő lesz a férjem. Most azonban korai még ezen tűnődni, de bárho­gyan is történik majd, hogy mi lesz a folyta­tás, az csak rajtunk áll. Bodzás Szabina, Váci Mihály Gimnázium, 11. b

Next

/
Thumbnails
Contents