Nógrád Megyei Hírlap, 2009. október (20. évfolyam, 227-251. szám)
2009-10-31 / 251. szám
2009. OKTÓBER 31, SZOMBAT 5 KULTÚRA Évkönyv a múzeumból Egy-egy intézmény szellemi terméséből összeállított válogatás gyakran jelenik meg évkönyv formájában. A Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet olyannyira élteti ezt a gyakorlatot, hogy a közelmúltban immár harminckettedik alkalommal jelentette meg munkatársai tudományos igényű dolgozatait, kiegészítve néhány vendégkolléga írásával. A „Neograd 2008” címmel napvilágot látott kötetet Szirácsik Éva szerkesztette Bagyinszki Istvánná közreműködésével mondhatni hagyományos szerkezetben. A „Történelemtudomány” fejezetcím alatt Agócs Attila, a Füleki Vármúzeum igazgatója a helyi zománcgyár legendás igazgatójáról, Hulitka Vilmosról értekezik, Kazareczki Noémi, a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum munkatársa pedig Komjáthy Jenő költő oldalági rokonságába tartozó Zubovics család történetéhez szolgáltat adalékokat. A művészettörténet tárgykörében Shah Gabriella, a Pásztói Múzeum munkatársa jellemzi Fürjesi Csaba festőművész „Profán mítoszok” című sorozatát. Értelemszerűen erősen szakmai irányultságúak a szécsényi régészek - ZandlerKrisztián és Guba Szilvia - tanulmányai. A „Néprajz” rovatban olvasható Lengyel Ágnes (Palóc Múzeum) írása az Ilinyben vásárolt viseletekről és ugyanitt mutatja be a losonci DitaNociarová a nógrádi szakrális kisemlékeket, kereszteket, szentszobrokat, kápolnákat. Természettudományi munkákkal jelentkezett Pásztóról Hír János és Pászü Andrea: előbbi az őslénytani ásatásokról, utóbbi a kazári cápafogas halmaradványokról ír. A „Közlemények” - ben összegezte a balassagyarmati múzeumpedagógiai tapasztalatokat Tóth Zsuzsa, Szirácsik Éva pedig 18. századi leveleket tett közzé. A publikációk rezüméje angolul és németül is megjelent, mások mellett Tátrai Emese megfogalmazásában. Az aktuális évkönyv borítótervét Bir- kás Babett salgótarjáni művész készítette sajátos, újszerű szimbolikával. Cs. B. A 2008-as kötet borítóját Birkás Babett tervezte „Aki így művész, annak végzete van” Nógrádban az utóbbi években született már néhány elegáns, reprezentatív képzőművészeti album, tartalmas szerzői monográfia. Ifj. Szabó István, Réti Zoltán például nyolcvan évük körül, Földi Péter hatvan felé haladva lett alanya egy ilyen könyvnek. Ehhez képest Fürjesi Csaba alig negyvenévesen elmondhatja magáról ugyanezt. A róla szóló kötetnek a minap a Pásztói Múzeumban volt az első magyarországi bemutatója. Sisáklmre, Pásztó polgármestere a „hazaiak” nevében köszöntötte Fürjesi Csabát, aki Salgótarjánban született ugyan, de Pásztón töltötte gyermek- és ifjúkorát, a Mikszáth gimnáziumban érettségizett, tehetsége, szorgalma és az itt szerzett ismeretek birtokában került a nyíregyházi főiskolára, majd az iparművészeti egyetemre. A helyiek büszkék arra, hogy első önálló tárlatát 2007-ben Pásztó várossá válásának 600. évfordulóján Zsigmond király emléke előtt tisztelegve az itteni múzeum rendezhette meg az időközben több díjjal elismert, a cered- salgótarjáni nemzetközi művésztelep egyik vezetőjévé avanzsált festőművésznek. Sisák Imrét követően Haik Viktória énekelt, aki találó hangulatú zenét és kifejező szöveget írt Fürjesi Csaba Hát mégis eljöttél, az Ötórai tea, A trambulin bevezetése, a Napfogyatkozás és a Végletes pozícióban című festményeihez. A „Fürjesi Csaba” című kötetről a címszereplő - jelen sorok írója kérdéseire válaszolva - mondta el, hogy a Körmendi Galériával való együttműködés, az eddigi életpálya „leltározása” során jött az ötlet egy ilyen, manapság - a pörgő folyamatok közepette - szinte már szükség- szerű bemutatkozásra. Az előkészületek és a nyomdai munkálatok - amelyben a művész személyesen is részt vett - során közelről, ízig-vérig profi szakemberek társaságában tapasztalta meg, hogy milyen izgalmas művelet a könyvkészítés. A kötetnek a nyár folyamán berlini tanulmányútja során már volt egy - az ottani kiállításához kapcsolódó - protokolláris premierje, de bensőségesebb ez a pásztói bemutató, amelyért köszönettel tartozik a város és a múzeum vezetésének és személy szerint Shah Gabriella művészettörténésznek. Hiszen - mint kifejtette - mindig jó hazatérni s érzelmileg feltöltődni újralátva az ismerős helyszíneket, ismét átélve korábbi hangulatokat, élményeket. Annál is inkább, mert e memorizált találkozások sok áttétellel, indirekten ugyan, de termékenyítőén hatnak festészetére is. Jelenlegi munkáiról és terveiről szólva Fürjesi Csaba kiemelte, hogy még inkább az embert helyezi a középpontba, kivált az arcok és mozdulatok „mögöttese” érdekli. Ugyancsak körvonalazódik, formálódik már a jövő évi ceredi program is, amelyet azért szeretnének - Kun Cecíliával és Sánta Lászlóval - emlékezetes módon megszervezni, mert a különleges, inspirativ atmoszfé- rájú nógrádi falu 2010-ben tizenötödik alkalommal ad otthont e művésztelepnek. Fürjesi Csaba: A trambulin bevezetése A Veszprém és Budapest érdekeltségű Magyar Képek Kiadó míves munkája a Pátria Nyomdában készült. Tervezése, tipográfiája Dombrádi Norbert és Turcsányi Margit nevéhez fűződik. A fotózást Berényi Zsuzsa, Hajas Orsolya és Zima György végezte. Zalán Tibor bevezető gondolatokat, Sánta László rezümé értékű záróesszét írt a kötethez, amelyben „egy új reneszánsz emberéinek nevezte Fürjesi Csabát. Az okos, inkább töprengő, semmint kinyilatkoztató tanulmányok Paksi Endre, Pallag Márta és Szemethy Imre tollából születtek A reprodukciók és egyáltalán a művek lényegéhez, mondhatni leikéhez a Földi Péterrel folytatott izgalmas műtermi beszélgetés - a természet misztériumáról a tusrajzokról, Vajda Lajosról, a téridő problematikáról, a Könyörgő gyilkos és más képek úgymond üzenetéről - viszi közelebb az albumot forgató érdeklődőt. Bár két diplomája birtokában Fürjesi Csaba akár „civil” munkát is végezhetne, rá is vonatkozhatnak Márai Sándor a művészetről, mint végzetről írott sorai. „Mert a tehetség kevés. Az értelem is kevés. A műveltség is kevés ahhoz, hogy valaki művész legyen. Mindehhez végzet kell, melyet nem lehet félreérteni, s melyet semmiféle emberi erő vagy szándék nem tud megmásítani... a művész, az igazi, nem „tévedhet” semmiféle pályára, s nincs olyan történelmi vagy helyzeti erő, mely eltéríthetné feladatától... Aki így művész, annak végzete van... ” Csongrády Béla Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Engem elsősorban a belső értékeid érdekelnek. ” Szerencsés nyertesünk: Ágoston Gábor Bátonyterenye, Damjanich út 11. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését november 5-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárjási utalvány szintén itt vehető át. A reneszánsz klasszikus A magyarországi reneszánsz . második korszakának nagy alakja, a magyar nyelvű költészet első kiemelkedő művelője, a magyar irodalom első klasszikusa 1554. október 20-án született Zólyom várában. Apja gyarmati Balassi János, aki ekkor a zólyomi vár főkapitánya; anyja Lekcsei Sulyok Anna. Az ifjú Bálintnak egy évig Bornemisza Péter volt a nevelője, tudományokban, vitézi dolgokban oktató mestere. 1565 őszétől apja kereskedelmi kapcsolatai révén Nürnbergbe került, ahol középszintű iskolát végezhetett. Apját 1569 őszén Pozsonyban, hamis vádak miatt fogságba vetették, de Balassi János 1570 tavaszán megszökött a fogságból, s családjával együtt Lengyelországba menekült. Ott 1572 nyaráig Kameniec várában éltek. Az ifjú Bálint itt fordította németből, „szerelmes szüléinek háborúságokban való vigasztalására”, a Beteg telkeknek való füves kertecs- két, egy lutheránus prédikátor könyvét, amelyet 1572-ben, Krakkóban kinyomtattak. 1575 nyarán a törökök elfoglalták a Balassiak nógrádi várait, Kékkőt és Divényt. Ugyanekkor Balassi János a Báthory István elleni lázadók közé küldte fiát, akit már Erdély határánál elfogtak a fejedelem emberei. Báthory az ifjút gyulafehérvári udvarában tartotta, majd 1576 tavaszán, lengyel királlyá való megválasztásakor, magával vitte Krakkóba. Egy év után már éppen haza készült, amikor apja 1576. május 6-án Vágbesztercén meghalt. Visszatérve hazájába, lakóhelyül csupán az 1554-ben szerzett zálogbirtok, Liptóújvár és uradalma maradt meg számára. 1583-tól, immár a hátországban, heves támadások kísérték tevékenységét. A zólyomi és Selmecbányái polgárok, hogy városaikból eltávolítsák, egy fiatal özvegyasszony elleni erőszakkal vádolták meg. Ekkoriban került kezébe a Poetae trés elegantissimi című, Marullus, Angerianus és Joannes Secundus szerelmi verseit tartalmazó, 1582-ben, Párizsban kiadott neolatin antológia, amely költészetének megújításában játszott döntő szerepet. Ekkortól uralkodóvá vált verseiben a fikció, vagy ahogy önmaga nevezte, a „versszerző találmány” és az antik mitológia keretében megjelenő petrarkista szerelmi frazeológia. 1584 karácsonyán, Sárospatakon feleségül vette megözvegyült unokahúgát, Dobó Krisztinát, s időlegesen elfoglalta az ottani várat is. Ez viszont főbenjáró véteknek számított, hiszen Sárospatak zálogbirtokként is a király tulajdona maradt. 1585 őszén megszületett fia, János. 1586. augusztus 24-én, Nagyszombat városában, feleségével együtt áttért a katolikus hitre. 1593-94-ben a török elten indított hadjáratban újra katonáskodott. A tizenöt éves háború kezdetén részt vett családja várainak visszafoglalásában. Esztergom ostroma során, 1594. május 19-én egy gyalogos roham közben egy ágyúgolyó mindkét combját szétroncsolta. Amputációval még megmenthették volna, de ő nem fogadta el, mondván: egy vitéz nem élhet lábak nélkül. A vérveszteség és a vérmérgezés következtében május 30-án elhunyt. Hibbe kegyúri templomában temették el, ahol öccsével, a nem sokkal őutána elhunyt Ferenccel együtt, apja és anyja mellett nyugszik. A szlovák falu büszkén ápolja a magyar költő emlékét. A hősi halált halt költőnek Rimay János magyar nyelvű, verses epicédiummal állított emléket. Ő az istenes és vitéz Balassit a bibliai Dávidra utaló szerepjátékkal jellemezte, a profán poétát viszont az antik mítoszra utalva, a „magyar Amphion” névvel illette. Kovács Tibor Balassi Bálint (1554-1594)
