Nógrád Megyei Hírlap, 2009. október (20. évfolyam, 227-251. szám)
2009-10-03 / 229. szám
4 2009. OKTÓBER 3., SZOMBAT KULTÚRA „Földi Péter haver és ikon egyszerre” Mizser Attila, a Palócföld főszerkesztője mondta ezt a Somoskőújfaluban élő festőművészről, a lap idei negyedik számának minapi bemutatóján. A Kossuth-dí- jas alkotó 60. születésnapja okán volt a rendezvény vendége, s ezért foglalkozott a „Kép tér” című rovat teljes egészében személyével, művészetével. Csach Gábor, Hann Ferenc és Pál József kitűnő, egyedi hangú írásának közös nevezője az eredeti megközelítés, a meditativ stílus, persze a hozzáértés és a barátnak is kijáró tisztelet mellett. Asztaltársasági tárlat Molnár Éva könyvtárigazgató köszöntőszavait követően rendhagyó kérdéssel indította a beszélgetést Mizser Attila is, amikor azt tudakolta az ünnepektől, hogy mit lát a kútban. Ezzel Földi Péter „Kútbanézők” című festményére utalt, amelynek részletei a Palócföldben is láthatók. - Remélem tiszta vizet, amelyet azonban ki kell onnan húzni - jött a válasz, megszínezve azzal a konkrét élménnyel, amelyet a festő gyermekkorában a kércsegi gémeskútnál a nagymamájával átélt. Az ilyen emlékképek, történetek fogódzót jelentenek ahhoz, hogy a képek által . kifejezendő tartalom megfogalmazódjék, képzőművészetté váljék. Arra a kérdésre, hogy mit jelent számára a hatvanadik születésnap, Földi Péter „csak” any- nyit mondott: - Három unokát. Ugyanis ezekben a napokban - mintegy legszebb ajándékként - gyarapodott a família, megérkezett a legkisebb, Földi Judit is. Bővebben szólt viszont arról, hogy milyen érzések fűzik szülő- és lakóhelyéhez, Somoskőújfaluhoz. Minden - a felmenők, a sok barát, ismerős, az egymásra figyelő közösség - odaköti, Somos biztos pont az életében, nemcsak az otthonlétben gyökerező létformájának szerves része, de inspirációt nyújt alkotómunkájához is. Bár hívták Pécsre, szóba jöhetett volna Eger is, komolyan soha nem merült fel, hogy elköltözzön innen. Talán Hollandiát próbálta volna ki, a virágok, a vizek miatt... Tanárai, mesterei sorában első helyen ugyancsak egy helyi művészt, Somoskői Ödönt említette Földi Péter, mondván, hogy a festői látásmódot ő Verte bele, s példaértékű volt művészetikai alapállása is. A főiskolán Blaskó János, Seres János és Nagy Ernő növendéke volt. Ők elsősorban módszert tanítottak, segítettek eljutni a látszattól a jelig, a mögöttes tartalomig. Ami pedig a nagy elődöket illeti, ezúttal is az emberi lelket láthatóvá tevő Rembrandt neve merült fel elsőként, de Csontváry, Van Gogh, Dürer és Tóth Menyhért is közéjük tartozik, mint ahogyan a népművészet évezredes jelrendszere, s a gyermekrajzok teremtő gesztusa is hatással volt rá. Saját tanári pályáján is sok támpontot kapott tanítványaitól, akikben viszont azt a kiskaput igyekezett kinyitni, amely önnön értékeikhez vezet. Annak kifejezetten örül, hogy nem utánozzák, nem akarnak madarakat rajzolni. Az immár hatvanéves Földi Péter a továbbiakban is elsősorban festeni szeretne, de reméli, hogy több időt, energiát lesz képes fordítani a családra is. A Palócföld 2009/4-es száma a Földi-blokkon kívül más érdekes, fontos olvasnivalót is kínál a másfél éve már megszokott szerkezetben. A „...kávéházi szegleten” című lírarovat kuriózuma az az ajánlás, amit éppen Mizsér Attila írt Menyhért Anna „kísérletező nyelvhasználatú”, a „jelenlegi trendekkel szándékoltan szembemenő” versei elé. A „Próza és vidékéiből Szabó Andrea „Újkori triptichon” című írása emelhető ki, s nem azért mert a szerző lapunk munkatársa. A „Kutatóterület” közli a Palócfóld 2008-as pályázatának két díjnyertes Madách-tanulmányát Cserjés Katalin, valamint Varga Emőke tollából. Figyelemre méltó Bódi Katalin dolgozata is, minthogy egyszerre idézi meg Kazinczy Ferencet és Kármán Józsefet. Ezúttal is sok új ismeret tudható meg a „Találkozási pon- tok”-ból, konkrétan Nagy Csilla „Örökösök vagyunk” című interjújából, amelyet Becsó Zsolttal, a megyei közgyűlés elnökével készített a hagyományokról, a kultúráról, a jövő évi Mikszáth-cen- tenáriumról. Érdemes az „Ami marad” című recenziórovatban is tallózni, a soron következő olvasnivalóink kerülhetnek ki az elemzett könyvek közül. Csongrády Béla „Ez az egyesület nem kérni, hanem adni akar... szellemi táplálékot" - többek között ez a sor is szerepelt a harmincas évek közepén alakult salgótarjáni Balassa Bálint Társaság programjában, s nem idegen ez a gondolat a jelenlegi - hivatalosan 1991 óta létező - Balassi Bálint Asztaltársaság kollektívájától sem. Ezt bizonyítják rendszeresen megrendezett kiállításaik is, amelyek - azontúl, hogy bemutatják a képzőművészettel foglalkozó tagok legújabb munkáit - rendre esztétikai élményekben részesítik közönséget. Idei tárlatukat a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet Bóna Kovács Károly Galériájában rendezték. Zsibói Gergely középiskolai tanár, költő találóan kezdte megnyitóbeszédét egy Szilágyi Domokos-verssel: „Ki szűknek érzi a mindenséget: / teremt. / így szokik a föld a rendhez, / Földhöz a Rend..." Már a kőbaltás ember is teremtett, amikor másolta, ugyanakkor magasabb szinten újratervezte a világot, fejtegette a szónok, aki szerint ezt teszi a Szilágyi-vers címe szerinti „Bolond festő” is, amikor „virtualitással amúgy is eltöltött világunkban újabb, s újabb lehetőségként létező tereket nyit meg... Rendet akar... Ez a rend természetesen sokféle módon materializálódhat: a forma építése, vagy éppen megbontása - bármennyire is ellentmondásszerű - ugyanúgy rendhez vezet. A formabontás és építés egyszerre van jelen a tárlat anyagában ” - mondta Zsibói Gergely, hisz’ a klasszikus iskolázott- ságú, hagyományú csendéletekben, tájképekben megmutatkozik ugyan a nyugalom, a harmónia iránti vágy, de a „lemeztelenedé rend", a teremtés ígéretével kecsegtető hiányérzet is tetten érhető a kiállításon. S a látogató valóban azt tapasztalja, hogy F. Csaba Mária „A salgói vár őszi erdőben” című munkája vagy Gyüre Nándor „Maconkai tó” című festménye inkább az előbbi kategóriába tartozik, Birkás Babett, Földi Gergely, Gelencsér János, Orbán György, Tar Róbert művei viszont az utóbbiak sorába illeszkednek jobban. Többek - példának okáért Losonczy Ildikó vagy Szenográdiné Végh Erzsébet - munkái pedig túlmutatnak az önkényes besoroláson.- csébé Földi Péter „Hangyaboly” című festményének részlete a Palócföld 2009/4-es számából A kiállítást Zsibói Gergely középiskolai tanár, költő nyitotta meg FOTÖ: HANDÓ PÉTER „Gyógyító hangok” Fülekről „Mázik István a városi művelődési központ igazgatója Füleken. Novellái, versei, riportjai hazai lapokban is megjelennek. Az országos hírű Zsákszínház megalapítója (1979), rendezője, vezetője. Első verseskötete - amely „Vallatom magam” címmel jelent meg - harmincöt verset tartalmaz” - e néhány alapinformációt közlő sor kerülhetett csupán arra a meghívóra, amely Nyitott Könyv Olvasókör Egyesület TEMI könyvtárába invitálta az érdeklődőket a szerzővel való találkozásra. Aki jelen volt e rendezvényen, sokkal többet tudott meg Mázik Istvánról, de nemcsak róla... A beszélgetőtárs szerepét Tamóczi László salgótarjáni újságíró - aki régóta ápol munka- és baráti kapcsolatokat Mázik Istvánnal, ennélfogva jól ismeri munkásságát - vállalta magára, s talán maga sem gondolta, hogy milyen könnyű dolga lesz a „pulpituson”. Ugyanis alig pendített meg egy-egy jellemző kulcsszót a vendég pályaképéből, verseiből, a reakció minden esetben részletes, figyelemre méltó, sőt érdekfeszítő volt. Mázik István előzékenyen és élvezetesen mesélt a családi vonatkozásokról éppúgy, mint életpályájának alakulásáról, a személyes történések társadalmi hátteréről is. Elmondta, hogy 1957-ben született Füleken s minden nehézség ellenére szép gyermekkort tudhat magáénak, sok emlék, élmény fűzi a Sárkányhegyhez és környékéhez. Apja evangélikus kántor volt, éltek Várgedén, majd Rozsnyón is. Szülei tanítónak szánták, ő pedig mindenáron színész szeretett volna lenni. A békesség kedvéért jelentkezett a nyitrai főiskolára, azt remélvén, hogy nem veszik fel, de véletlenszerűen Is hibátlanul töltötte ki a felvételi tesztlapot. Egy félévnél azonban nem bírt ki többet és minden tiltás ellenére a Kassai Thália Színház tagja lett mintegy öt esztendőre. Ott tanulta meg a színpadi játék csínját-bín- ját, s remek szerepeket is sikerült eljátszania. Nem véletlen, hogy éppen őt kérték meg: élessze fel, újítsa meg Füleken az egykoron virágzó színjátszást. Elsőnek a Ludas Matyi rockosított változatát tűzték műsorukra. Zsákvászonból csinálták a jelmezeket, innen ered a Zsákszínház elnevezés. A magyar zászló három színének alkalmazásával, a mintegy száz embert szerepeltető, hétszáz nézőt vastapsra késztető emlékezetes bemutatóval - mint ahogyan a Szabad Európa Rádió mondta - egy kis kulturális forradalmat csináltak. Ez 1979- ben történt, tehát az idén éppen harmincéves a Zsákszínház, amelynek sikerei összenőttek Mázik István nevével. A társulat keretében eleddig háromszázan léptek színpadra, egyebek mellett játszottak Spiró-, Schwajda-, Örkény-, Hrabal-dara- bokat, számos rangos díjat nyertek, bejárták Kö- zép-Szlovákia szinte minden magyarlakta települését és sokszor szerepeltek Magyarországon, Nóg- rád megyében is. A színházcsinálás mellett Mázik István az egész füleki kulturális élet egyik meghatározó személyisége, politikai tevékenysége révén is hozzájárul a magyarság identitástudatának, értékeinek megőrzéséhez, gyarapításához. E küldetést - mint a „Vallatom magam” versei bizonyítják - költőként is híven szolgálja, azt tartván, hogy „A megbántottak gyógyító hangokra fllelnek... ” JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „ Unalmas ez a történelmi sorozat, de a trükkök nagyon élethűek!” Szerencsés nyertesünk: Nagy Jánosné Tar, Liget út 6. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését október 8-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. Mázik István „Vallatom magam” című kötetét dedikálja Cs. B.
