Nógrád Megyei Hírlap, 2009. október (20. évfolyam, 227-251. szám)
2009-10-22 / 245. szám
$A7TÓ Í5 TANUtÁJ 9 Yin és Yang, avagy az ellentétek vonzzák egymást Szandra és Judy a cikkünk két szereplője. Sok mindenben különböznek: egyikük makacs, a másik engedékenyebb, de öltözködési stílusuk is eltérő. Vannak viszont olyan tulajdonságaik is, amelyek megegyeznek: másokkal szemben megértők és kritikusak, meghallgatják a róluk alkotott véleményeket, bár ezekre eltérően reagálnak. Tisztelettu- dóak az idősebbekkel és a saját korosztályukkal szemben is. Bár a Csipkerózsika- és a Hamupipőke- korszakot már kinőtték, mégis szeretik azt hinni, hogy ők a hercegnők, a tanárok pedig boszorkányok. Arra várnak, hogy megérkezzen a szőke herceg a fehér lovon, karddal a kezében. Na jó, lehet barna hajú és jöhet busszal is, js ha esernyője van kard helyett... az is megfelel! Néha rózsaszín álomvilágnak képzelik az életet. Szandra elmondása szerint sértődékeny és szereti az olyan együttesek számait, amelyek szövegvilága kicsit ijesztő. Határozatlan abban, hogy mi akar lenni, ha felnő. Judy elmondhatja magáról, hogy túlérzékeny, ő is szereti zenét és műveli is, ami hatással van a zenei ízlésére. Pontosan tudja, mi akar lenni, éppen ezért határozott döntései vannak a jövőre nézve. Szandra és judy az iskolában tartózkodnak egymástól, mert más baráti körben mozognak, viszont közös munkákat szeretnek együtt vállalni. Lehet citrom vagy cukor, mindig megtalálják a közös hangot, ettől lesz olyan a két lány kapcsolata, mint egy üdítő limonádé. Kiegészítik egymást, ezért tudnak sok esetben együtt dolgozni. Különböző véleményüket egymással megbeszélve közös nevezőre tudják hozni, ezzel elősegítik az osztályközösség jó irányba terelését. Ennek a cikknek az írása közben is kiderült, hogy kritikusak tudnak lenni magukkal és társaikkal szemben úgy, hogy azokat ne sértsék meg. Susán Alexandra és Róza Judit Váci Mihály Gimnázium, 8. a „Legfeljebb szentté avatnak” Nagy Tibor vagyok, 18 éves, Salgótarjánban születtem, jelenleg Egyházasgergén lakom, de remélem, már nem sokáig. Itt mindenki azt figyeli, mit csinál a másik, vagy éppen azt, hogy Pista bácsi hogyan hajtja ki a teheneket a rétre. Szóval nem egy Las Vegas-i élet... Milyen is vagyok én? Ezen még nem gondolkodtam el, de most itt a remek alkalom. Külső tulajdonságaimat nem írom le, az amúgy is leírhatatlan (jó értelemben). Szerényen fogalmazva: jóképű vagyok. Ezt felesleges is ragozni, úgyhogy térjünk rá belső tulajdonságaimra. Nem vagyok egoista, bár sokan ezt állítják. Lehet, hogy ennyire félreismernek, vagy nincsenek tisztában a szó igazi jelentésével? Vannak ambícióim, néha intoleráns vagyok, főleg ha sorban kell állni, vagy ha buszt várok. Különösen ez utóbbi szokott irritálni, főleg ha egy kisebb csarnok- nyi ember próbálja egyszerre fölverekedni magát egy buszra legalább úgy, mintha egy aranybánya várná őket. Nem tudok nemet mondani, ami leginkább a jószívűségem miatt van. Tudom, egy nap ez visz majd a sírba, de mit tehetek, ha szeretek segíteni az embereken? Legfeljebb szentté avatnak... Minden vágyam, hogy híres legyek, de még nem tudom hogyan valósítsam meg. El tudom magam képzelni a zenei életben, a filmiparban és a médiában is. Remélem az imént felsoroltak közül valamelyik sikerülni fog, ha pedig nem, akkor írok egy bestsellert. Egy jó komédiának már az is alapul szolgálna, amit eddig az itteni életközösségben megéltem. Sok embert megnevettetek, ehhez néhány alkalommal a humorérzékem is hozzásegít. Hát ilyen vagyok én, így látom az életet Törekszem, hogy ne úgy kelljen élni, hogy egy koszos „munkásbusz" szakadt bőrülésén ülve, útban haza, ahol a feleségem és tíz kicsi éhes száj vár rám. Hisz nem a sorsunk formál minket, hanem mi formáljuk a sorsunkat Nagy Tibor Borbély Lajos Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium Bicikliember Nem könnyű írni magamról, és ez sokszor csapongó mondataimon is meglátszik. A legszembetűnőbb tulajdonságom a termetem, amelyet édesapámtól örököltem, s míg kisebb voltam, nem tudtam mit kezdeni a hosszú karjaimmal és lábaimmal. Mára kibékültem ezzel és próbálok előnyt kovácsolni magasságomból. Társaságkedvelő vagyok, és majdnem mindig megtalálom a kellő hangot a társaság tagjaival. Ez nagyon jó dolog számomra, hiszen soha nem vagyok egyedül. A jó társaság mindig jó dolgokat ad számomra: örömet, humort és sok egyéb hasznos dolgot. Barátaim számíthatnak rám, önzetlenül segítek, ha kell. Amihez kedvem van, azt formálom ezerrel, amihez nincs, ahhoz igen nehezen fogok hozzá. Szeretem a divatos, elegáns ruhákat, ingeket, márkás dolgokat. Szeretek biciklizni, amatőrként versenyszerűen biciklizek. Mindennapjaimat ezzel a hobbival töltöm. Saját építésű pályánkra járok edzeni, és felkészíteni magam a versenyekre. Eddig még nem voltak dobogós eredményeim, de remélem a közeljövőben lesznek. Minden zenét meghallgatok, de kedvencnek legfőképpen a rap&hiphop-ot említeném és az instru- menteket. Mindennapjaimat iskolába járással, tanulással és egyéb elfoglaltságokkal töltöm. Ha felnövök, tűzoltó szeretnék lenni, de jelenleg sok múlik a tanulmányaimon. Remélem meg tudom valósítani elképzeléseimet, és minden úgy sikerül majd, ahogy azt előzőleg elterveztem. Huszár Bálint Váci Mihály Gimnázium, 10. a A mai világban sokszor el kell, vagy inkább el kellene gondolkodnunk azon, hogyan vélekednek rólunk az emberek. Ki szeret, ki nem, ki sajnál, ki irigyel? A válaszokat, mint oly' sok mindenre, itt sem könnyű megtalálni. Az emberek többsége a napi érzelmi és fizikai állapotától teszi függővé a viszonyulását mások iránt. Ma talán kedvel, holnap már utál. Ma fontos vagyok neki a munkám miatt, holnap azt se tudja, hogy létezem. Az emberi ítélkezés amúgy is fölösleges dolog, hiszen nem az a lényeg, hogy milyennek látnak és gondolnak minket az emberek, hanem az, hogy mi magunk mennyire érezzük jól magunkat a „saját életünkben”. A legfontosabb dolog, hogy ezt az egy életünket boldogan tudjuk élni és másokat is élni hagyjunk. Lehetek én szőke vagy fekete, fehér vagy apró afrikai, egészséges vagy nyomorék, ha nem tudom elfogadni önmagam, mit sem érek az életemmel. Ezért - bár szerencsés az, aki gazdag szülők gyermekeként jött világra - mégis azt gondolom, a saját életünk boldogsága nem attól függ, hogy hányán kedvelnek, esetleg szeretnek, hanem hogy hány embertársammal tudok olyan kapcsolatot teremteni, amiben én és ők is jól érezzük magunkat. Sándor Máté Váci Mihály Gimnázium, 8. a A végletek embere Véleményem szerint fontos elkülönítenünk énünk szubjektív, illetve objektív megítélését. Ezen okból én is ilyen módon próbálok többirányú képet alkotni önmagámról. Kezdjük elsőnek az emberek által évek során rólam kialakult nézeteivel, amelyek számottevő része csak részben igaz, tekintve, hogy néhány barátomon kívül nem ismerhet igazán senki. Általában távolságtartó, rideg alaknak gondolnak, bár kisugárzásom igazából nem ad okot erre. Szavaim rengetegében hajlamos a hallgató elveszíteni az irányt, amely legtöbbször igazi énem feltétlen megismeréséhez elengedhetetlen. Az a csekély létszámú személy, akik körül vesznek nap mint nap, egyedül ők tudják pontosan, honnan jöttem, s hová is tartok. Összességében elmondhatom, hogy barátaim mindezek tudatában megbecsülnek engem, amit kellőképpen vi- szonzok is. Ők tisztában vannak azzal, hogy bennem egy különleges mentális energia munkál, amelyet legtöbbször mások megsegítésére fordítok a saját önkifejezésem mellett. Ezt kiváltképpen szeretik bennem, bár mint minden embernek, nekem is vannak jellembeli hibáim. Az egyik, hogy sokszor a köznyelvtől eltérő kifejezésmódban beszélek, mondandóm ezáltal ironikus jelentéstöbblettel bír, s így tágabb környezetem számára szinte érthetetlen. Engem így kell elfogadni, vagy éppen elutasítani. Emellett egy seregnyi pozitív tulajdonságot is említhetek, bár negatív is adódik, rengeteg. Ha létezik ember, aki önmagában kimeríti a „végletek embere” fogalmat, akkor az én vagyok. Határtalan ambícióval rendelkezem, ha el akarok érni valamit két mondat tölti be nálam a domináns szerepet: Soha ne add feli Bármid vesszék is el, amíg a józan ész megmarad, lehetetlen nem létezik! Ez egyben hitemnek is alapot ad. Nem tartom magam vallásosnak, de fontos, hogy önmagámban higgyek. Kifejezetten szeretem az összefogás alapú, csapatmunka jellegű dolgokat. Vallom: együttes erővel többre lehet vinni. Értékes jellemvonásomnak tartom művészi hajlamaimat, amelyek több területen is megkönnyítik az életem. Szabad időmben főként verseket írok, fotózok, zenét hallgatok és olvasok. Sándor Márton Váci Mihály Gimnázium, 10. a Vélemény - önmagámról Olyan feladatot vállaltam, amely az emberek számára elég nehéz: önmagámról véleményt alkotni. Mégis megpróbálkozok vele, így szeretném magamat is egy kicsit jobban megismerni. Á Váci Mihály Gimnázium ti- zenegyedikes tanulója vagyok. Mostanra már kialakult, hogy mi az, ami iránt érdeklődök és mi az, ami iránt kevésbé, mi a véleményem néhány dologról. Elég konzervatív és sokoldalú személyiségnek tartom magam. Pozitív tulajdonság bennem, hogy tisztelem a hagyományokat, a kultúrát. Szeretem az állatokat, a természetet, környezet- tudatos életet élek. Szeretek utazni és mindig valami újat megismerni. Ahogyan a természetet, úgy a saját egészségemet is óvom, nem iszom alkoholt és kólát, nem dohányzom. Szeretem magamban, hogy kitartó vagyok és többnyire optimista, az élet minden kis apróságának tudok örülni. Nem szeretem viszont, hogy gyakran félreértek dolgokat és nem úgy reagálok abban az adott pillanatban, ahogyan kellene. Mások szerint mindig mosolygós, együttérző, segítőkész, megbízható és őszinte vagyok. Negatívumként viszont megemlíteném, hogy alaptermészetem kissé naiv, olykor figyelmetlenségek elkövetésére is hajlamos vagyok. Ezeken próbálok változtatni és remélem, minél előbb sikerülni fog. Azt gondolom, hogy nem tudunk minden embernek megfelelni, mert minden ember más. így számomra az a fontos, hogy elfogadjuk magunkat olyannak amilyenek, vagyunk és boldogok legyünk, mert az élet minden perce ajándék! Bodzás Szabina Váci Mihály Gimnázium, 11. b Szeret. Nem szeret. Azt nem tudom én milyen ember vagyok, csak azt tudom, mások milyen embernek tartanak. Szeretek segíteni az embereken és örülök, mert tudom: amit adok azt vissza is kapom. Sokan úgy gondolják: szeretetteljes egyéniség vagyok. Ha valaki lehangolt én meghallgatom a gondjait, s ha tudok, tanácsot is adok. De ha nem, akkor csak azzal is segítek, hogy meghallgatom és megnevettetem. Ezért sok barátom van. Emellett könnyen barátkozó ember vagyok és a bizalmam igen könnyen elnyerhető. De ha valaki elveszti, nagyon nehezen tudok ismét bizalmat fektetni bele. Szeretem a virágokat, a csokit, az állatokat, a zenét és a csöndet. Barátaim szerint szókimondó egyéniség vagyok. Ki miért szeret? Van aki azért, mert segítőkész vagyok, van aki azért, mert jól ki lehet velem jönni és nem bántok meg másokat, csak ha már nekem is tele van a hócipőm, de ez ritka. Persze van olyan is aki nem szeret: úgy gondolom azért nem, mert féltékeny az életben elért eredményeimre és az élethez való hozzáállásomra. Nagy Anett Borbély Lajos Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium, 11. sa Korábbi írások elolvashatok a www.nport.hu-n (Közösség/SÉTA). Lélek és világ
