Nógrád Megyei Hírlap, 2009. szeptember (20. évfolyam, 201-226. szám)
2009-09-26 / 223. szám
4 2009. SZEPTEMBER 26., SZOMBAT KULTÚRA Magántörténelem, világszemlélet „anyafutballnyelven”- Salgótarjánról egyrészt a palóc nyelvjárás, másrészt Básti (István), a hatvanas-hetvenes évek kitűnő Stécé- focistája jut eszembe - mondta Esterházy Péter Kos- suth-díjas író a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház őszi első összejövetelén a Frei Café galériatermében. Pedig mint beszélgetőtársa, Kőrössi P. József író, szerkesztő elárulta - a helyi irodalomszervezőkkel szembeni „adóssága” is eszébe juthatna, hiszen annak idején megígérte, hogy ha a Harmonia Caelestis megjelenik itt (is) lesz bemutatója. Esterházy Péter szakmai életút- jával már a 2000-es kiadású Magyar irodalmi lexikon is több mint egy oldalon foglalkozott, az azóta eltelt szűk egy évtizedben pedig további jelentékeny kötetekkel, „apakönyvekkel” szaporodott műveinek száma, alaposan megduzzadt a munkásságáról írt tanulmányok és a neki ítélt kitüntetések, díjak listája is. Kétségtelenül ma ő az egyik legismertebb és legelismertebb kortárs szerző, aki külföldön is - Németországtól Peruig - méltóképpen reprezentálja a magyar irodalmat. Elsőként mégsem írásaival kapcsolatos kérdést kapott Kőrössi P. Józseftől, aki arra volt kíváncsi, hogy miért olvassa rendszeresen kortársai köteteit - Az írói életformának szerves része a naprakész tájékozottság - válaszolta Esterházy Péter, akinek az olvasás - néhány kötelező feladattól eltekintve - szinte mindig élvezetet jelent A klasszikusok közül Kosztolányi Dezső az egyik kedvence, de a magyar nyelvi tudás tökéletesítése céljából Arany Jánosra tud leginkább támaszkodni. Az írás csak ritkán, kivételes pillanatokban okoz számára örömet, még akkor is, ha az esetek döntő többségében saját magának adja a megírandó munkát, penzumot Az olvasás és az írás belső szükséglete esetenként - az arra érdemes szerzők hírelése tekintetében - össze is kapcsolódik. Ez történt például Rubin Szilárd „Csirkejáték” című kisregényével is, amelyet Esterházy Péter (is) segített újrafelfedezni. Az est folyamán más összefüggésben esett szó a kitűnő költőről, Petri Györgyről, aki méltósággal, szellemi nagyvonalúsággal viselte a halálközelséget vagy Ottlik Gézáról, akinek az „Iskola a határon” című regényét Esterházy Péter egyeüen papírlapra másolta le, ily módon is elismerve a mű értékeit és kifejezve a szerző integráns személyisége iránti tiszteletét A kézirat Ottlik halála után immár becses irodalomtörténeti ereklyeként került vissza ereded tulajdonosához. Kőrössi P. Józsefnek azon kérdésére, hogy Magyarország 1989-es szerepvállalásának, konkrétan a határnyitás gesztusának volt-e szerepe a magyar irodalom nyugati térnyerésében, Esterházy Péter elismerte a politikai érdeklődés néhány évig tartó inspirativ szerepét, de sok más tényező kedvező összejátszása is kellett ahhoz, hogy a múlt század közepi Mórái Sándor vagy éppen a kortárs Kertész Imre otthonos legyen az olasz, a német, tágabban az európai térben. Vannak viszont olyan remek íróink is - a korábbiak közül például Krúdy Gyula vagy Móricz ZsigEsterházy Péter egy fejezetet saját maga olvasott fel a „Semmi művészet” című kötetéből. Jobbra a beszélgetőtárs, Kőrössi P. József. mond, a maiak sorából pedig Oravecz Imre - akiket nehéz elfogadtatni, rangjuk szerint értékeltetni. Az, hogy Esterházy Péter hosz- szú éveken át játszott jobbösszekötőt egy kiscsapatban, a Csillag- hegyi Munkás Torna Egyletben s, hogy Márton öccse magyar válogatottként gólt rúgott a braziloknak (is), még nem magyarázná, hogy miért kerül rendre terítékre a labdarúgás a vele való találkozásokon, így az irodalmi kávéházban is. Az igazi ok irodalmi munkásságában keresendő. A futball nála egyrészt - mint az „Utazás a tizenhatos mélyére” című regényében - a magántörténelem-írás eszköze és terepe, másrészt - mint a „Semmi művészet” lapjain - világszemléletként jelenik meg. Ráadásul az utóbbit éppen az elmúlt napokban választotta 2009 legjobb futballkönyvévé a Német Futballkultúra Akadémia. A sport- és kulturális újságírókból álló zsűri indoklása szerint a magyar író művében „a labdajátékot komikus, megható családi sorsként ábrázolja, amivel elsőrangú oidipuszi prózát teremtett meg. ” E véleményt az ankét résztvevői közül azok is oszthatják, akik (még) nem olvasták e különös hangulatú és stílusú, „anyafutballnyelvű” parabolikus családregényt, de hallottak belőle egy részt - amelyben az író egyes szám első személyben mégis fiktív fiúszereplőként magyarázza a halálos ágyon fekvő, valójában azonban már huszonöt éve elhunyt anyjának a lesszabályt - Esterházy Péter felolvasásában. S, miután beszélni is hallották a szerzőt a labdarúgásról, jobban értik - egyáltalán értik - hogy miért tölt be életében, munkáiban kitüntetett funkciót. Már az általános iskolában azért bocsátották meg neki a többiek, hogy kitűnő tanuló volt, mert focizni is jól tudott. Ez a játék oldotta magányát, ez a csapatsport ismertette fel vele az egyén és a közösség egymásrautaltságát. A futball minden hozzá tapadt rossz - többek között a lelátón tapasztalható ocsmány beszéd, mindenféle durvaság - ellenére még manapság is mozgósító tényező, kultúraképző erő.- Miért van az, hogy téged, mint az egyik legkonzervatívabb elveket valló magyar írót éppen a konzervatívok fogadnak el, fogadnak be kevésbé? - vetette fel Kőrössi P. József mintegy hangosan gondolkodva. - A helyzet ennél bonyolultabb - summázta Esterházy Péter, majd kifejtette: - A hangosko- dók egy részének szélsőségesen gyalázkodó véleményével nincs mit kezdem, szóra sem érdemes. Azonban még a józanabbak sem gondolnak olyan tiszteletet parancsoló elődök, mint például Berzsenyi Dániel hangütésére, tanácsaira, s azt sem akarják észrevenni, hogy én önmagunkon - tehát magamon is - kérem számon a haladás buktatóit. Ez egy folyamatos - lényegében a reformkor óta zajló - küzdelem, Adyt, Móricz Zsig mondot, sőt az egész Nyugatot is vádolták hazafiatiansággal. Pedig az oktalan és igaztalan listázásból semmi jó nem következik... S e gondolatokkal szinkronban, azokat megerősítendő nemcsak saját, „Petőfi a légtornász” című írása - amelyet Deák István, a Pódium Stúdió versmondója mondott el - de egy évszázad távlatából Ady Endre „Petőfi nem alku- szik”-ja is elhangzott Sándor Zoltán előadóművész, a Palóc Parnasszus szerkesztőségének tagja értő tolmácsolásában. Csongrády Béla A rendezvényen nagy számban megjelent közönség jó része dedikáltatta is az Esterházy-köteteket „Robusztus líra” táblaképeken ....egy kiváló magyar képzőművész tárlatának megnyitójára gyűltünk össze a kultúra egyik nógrádi, kicsiny szigetén” - mondta Becsó Zsolt, a megyei önkormányzat közgyűlésének elnöke a Pásztói Múzeumban, amikor köszöntötte Tenk László Munkácsy-díjas festőművészt és a megjelenteket. A város és a vendéglátó intézmény kétségkívül nem nagy, de a művészeti tevékenységét tekintve talán már túl is mutat a szerény jelzővel illetett kereteken. A Pásztói Múzeum - az egykori ciszterci kolostor - patinás falai között ugyanis sorozatban láthatók egyrészt kortárs nógrádi művészek - a közelmúltban például ifj. Szabó István és Csemniczky Zoltán szobrász - tárlatai, másrészt a megyehatárokon kívül élő, rangos alkotók kiállításai. Mások mellett nemrégiben mutatkozott itt be Gyulai LíVi- usz Kossuth-dí- jas grafikusművész. Az ő műveit - csakúgy mint most a csillaghegyi Tenk Lászlóét is - egy szintén jó nevű személyiség, Antall István, a Magyar Rádió irodalmi szerkesztője méltatta, mutatta be közönségnek. Igényesen átgondolt, választékos stílusú beszédében azt a folyamatot érzékeltette, ahogyan a nagybá- nyai(!) születésű Tenk László Bemáth Aurél indulatos, dacos főiskolai tanítványaként már mutatta a karakteres egyéniség jeleit, majd Derkovitsösztöndíjasként, a kecskeméti, debreceni, nyírbátori művésztelepeken formálta, alakította im- pulzív képi világát. Antall István szerint Tenk László festészete szinte az első megszólalástól „robusztus lírá”-nak nevezhető, amelynek módszere nem számíTenk László festőművész a „Korfu, öböl, reklám” című alkotásával a Pásztói Múzeumban fot&shahtimor tásokból, kitalációkból, manipulációkból következik, hanem az egylényegű emberi, anyagi, isteni természetből „Kétségeit a kimondás belső kényszere olyan erőteljesen tette a kép részévé, hogy kétség sem fért a hitelességéhez. Ettől műfajfüggetlen munkássága is. Rajzolhat bármilyen anyaggal, nyúlhat bármilyen festékhez, képei szövött formájukban is őrzik az eredendő erőteljes festőiséget, a belső ragyogást, a finom derengést, amely minden kifinomultsága ellenére ellenpontozódik a rusztikum, a szinte barbár erő által, amivel hangsúlyokat, szerkezetet, térélményt, plaszticitást teremt ” Hasonló gondolatokat fejtett ki Becsó Zsolt is, amikor köszöntőjében felidézte a művész pályaképének főbb állomásait és Supka Magdolna művészettörténészt idézve arra mutatott rá, hogy Tenk László a világ megismerésének szándékával „az emberi és természeti lét kimeríthetetlen szépségének és titkainak mélységébe hatot Festői nyelvezetének lényege a természetesség és az egyszerűség.” Sakét teremben kiállított, az átlagosnál nagyobb méretű, akár 2008-2009- ben készült táblaképek - többek között a „Patakárok”, a „Parti fény”, a „Liget”, a „Virágvölgy” a „Feszület” vagy a fő helyen lévő „Korfu, öböl, reklám" - egyértelműen igazolják a megnyitóünnepségen elhangzottakat. A tárlat - amely október 8- ig tekinthető meg - kurátora Shah Gabriella művészettörténész, akit a minap Nógrád megye polgárainak szolgálatáért- díjjal tüntettek ki. Cs. B. JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „És még azt mondják, hogy tisztítatlan szennyvizet engedünk a Dunába!" Szerencsés nyertesünk: Bene Jánosáé Mátramindszent, Rákóczi út 39. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését október 1-jéig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.
