Nógrád Megyei Hírlap, 2009. szeptember (20. évfolyam, 201-226. szám)

2009-09-03 / 203. szám

z 2009. SZEPTEMBER 3., CSÜTÖRTÖK NÓGRÁD MEGYE „A semmiből kellett felépíteni a falut" Sándor István motorokat is restaurál mostanában (Folytatás az 1. oldalról.) lakóinak is köszönöm az együttműkö­dést, hiszen a tanácsi időkben közös tanácsa volt Magyarnándornak, Moho- rának, Cserháthalápnak és Deber- csénynek, s a szomszéd községekkel együtt építettük, fejlesztettük falvain- kat a kölcsönös érdekek alapján.- Ha valaki jobban ismeri önt, érzi, látja, milyen lelkesedéssel, sokszor elér- zékenyedve beszél, ha Nándorról van szó...- Itt születtem egy hatgyerekes csa­ládban, itt igazgatta édesapám az álla­mi gazdaságot 25 évig. Nagy szegény­ségben élt a falu, poros utcákra, térdig érő sárra, ásott kutakra emlékszem, az iskolában alig volt tanterem, magam is „vándorosztályba” jártam. Hoffer trak­torokon, cséplőgépeken és lovas fogato­kon szerveződtek a munkák. Csak a vasút kötött minket össze a külvilággal. A villamosítás is csak a hatvanas évek­ben történt meg. Mégis azt mondom: akkor még tudtak az emberek élni, a szegénységben is tudtak boldogok len­ni. Aztán megismerkedtem a várossal, Balassagyarmattal, mert a Balassi Bá­lint Gimnáziumba írattak a szüleim. Olyan tanáraim voltak, akik nem csak tanítottak, hanem embereket faragtak belőlünk. Hadd említsek néhány nevet, akik a legnagyobb hatást tették rám: dr. Kiss Gyula, dr. Szabó Károly, Molnár Ferenc, Németh Béla, Rozmán Vilmos, Nagy Imre, Kovács Ferenc ragyogó ta­nárok voltak, akik akkor is küzdöttek értünk, mikor már-már reménytelen­nek tűnt a helyzet. Egyik osztálytársa­mat fegyelmezetlenségei miatt már ré­gen el lehetett volna küldeni az iskolá­ból, de ők megtartották, ragaszkodtak hozzá... Ma ez a „fiú” a Világbank kelet­európai vezetője, s ugyan Washington­ban él, de el nem mulasztaná az osztály- találkozóinkat. Mezőgazdasági gépsze­relő osztály voltunk, mégis sokirányú- ak: vámos, ÁFÉSZ-elnök, jogász, mér­nök egyaránt van közöttünk, s nagyon összetartunk még mindig.- Mikor és hogyan került a közéletbe?- Miután technikusi minősítést kap­tam és leszereltem a katonaságtól, 1973-ban, 25 évesen megválasztottak a Nógrád Megyei Tanács tagjává, majd 1979-ben az ország egyik legfiatalabb tanácselnöke lettem. Arról, hogy milyen fiatal voltam, eszembe jut egy történet. Tolnay Klárival - köz­tudott, hogy mohorai származá­sú volt - fel akartam venni a kapcsolatot, hogy meghívjam a falunkba, s amikor fogadott a budapesti Fehér utcai lakásán, a kaputelefonon felszóltam ne­ki. Ó azt válaszolta, hogy nem működik a lift, s megkérdezte, vajon fel tudok-e gyalogolni a negyedikre. Ott állt az ajtóban, én pedig mentem a nagy csokor virággal, de amikor meglátott, tovább várakozott. Egyszerűen nem hitte el, hogy ilyen fiatal tanácselnökök is léteznek. Az akkor adott dedikált fotóját az­óta is őrzöm, s el is jött aztán a településünkre.- Tudom, nehéz lehet 27 év munkájának eredményeit össze­foglalni, de mire a legbüszkébb?- A két legszebb élményt emelném ki először. 1984 szep­tember 2-án, éppen 25 éve szen­telték fel a debercsényi új római katolikus templomot. Igen ne­héz volt a nyolcvanas években templomot építeni, de mi Nagy Sándor plébánossal megtettük, felújítás címén új templomot építettünk. Óriási visszhangot váltott ki, hogy mint tanácsel­nök részt vettem a felszentelé­sen. Most már elárulhatom, a szentendrei skanzennak elad­tunk egy düledező haranglábat, s az abból befolyt pénzt az épí­tésre fordítottuk. Hét hónap alatt felépült a templom, ami­hez 1989-ben, az országban is szinte egyedülálló módon egy orvosi rendelőt és egy szolgálati lakást is építettünk. A másik nagy élményem a magyar- nándori első világháborús emlékmű helyreállítása volt. 1933-ban a Szent Ko­rona másolatát helyezték el az oszlo­pon, melyet az ötvenes években levet­tek. Négy ember tudott róla, hova ásták el, de ők őrizték a titkot, aztán már csak egy maradt közülük életben. Édesapám győzködte, hogy mutassa meg a helyet, míg végül sikerült. Kiásták a koronát, az irodámban őriztem évekig, majd a nyolcvanas évek végén visszahelyeztük az emlékműre a vörös csillag helyett, így 27 háborús hősi halottnak és hoz­zátartozóiknak adhattuk vissza a mél­tó emlékművet. Amikor tanácselnök lettem, kiépítettük a vezetékes ivó- vízhálózatot, melyet még Gyurek János volt tanácselnök indított el. A falu leg­nagyobb álmát valósítottuk meg, ami­kor 1985-ben átadtuk a nyolcosztályos általános iskolát óriási összefogással. Aztán körzeti orvost szereztünk, majd 1990-ben kialakítottunk a régi iskolá­ban egy egészségügyi központot, mely­ben a falu örömére patikát, gyermek- és felnőtt- orvosi rendelőt hoztunk létre, átadtuk az önerős telefonhálózatot, di­gitális telefonközpontot építettünk négy településsel. Az országban első­ként nyitottuk meg 1993-ban a rendőr­séggel együtt az új rendőrállomást, ki­építettük 12 településsel a földgázberu­házást, 2002-ben átadtuk hat telepü­lésnek a szennyvízberuházást és tisz­títóművet, víztározót építettünk, új óvodát hoztunk létre az iskolában 140 millió forintos uniós támogatással, kor­szerűsítettük az általános iskolát, felújí­tottuk a templomot, 95 százalékban aszfaltoztuk az utakat, jól működő civil szervezetek születtek meg, az egyház- községgel szoros kapcsolatot alakítot­tunk ki, Ipolynyékkel testvértele-pülési szerződést kötöttünk...- Még felsorolni is sok... De egy időben a regionális vásárairól is elhíresült a köz­ség...- A rendszerváltozáskor, az önkor­mányzati rendszer kialakulásakor egy­re sürgetőbben éreztem azt, hogy vala­mi olyan dologba kellene fogni, ami az országban is egyedülálló. Itt élünk együtt a szlovákokkal, az Ipoly két ol­dalán, két nép, amelynek az összefo­gást kell keresnie. Amikor a miniszté­riumokban kilincseltem azzal, hogy Magyarnándor „Ipoly magyar-szlovák regionális kiállítást és vásárt,, kíván rendezni, nagyot néztek. Ön Magyar Nándor úr? Hol van az a Magyar­nándor? Miért éppen önök akarnak ilyen vásárt rendezni? Óriási munká­val 1992-ben aztán sikerült megszer­vezni a háromnapos rendezvényt, 62 kiállítóval. Az alapgondolatunk az volt, hogy a kereskedelem barátságot, a ba­rátság újabb kereskedelmet szül. 1995- ben Göncz Árpád, 1996-ban Michael Kovac szlovák államfő is tiszteletét tet­te a vásáron. Göncz Árpád egykori köz- társasági elnökkel azóta is baráti a kap­csolatom.- Manapság, nyugdíjasként is aktív, úgy tudom...- Mindig is közéleti ember voltam. Horgászegyesületi elnökként, gazdakö­ri elnökként is tevékenykedtem, s ma is a polgárőrség titkára vagyok, valamint a magyar-szlovák kormánybizottság tagjaként az Ipoly-hidak újjáépítésének ügyén is dolgozom. A tárgyakkal is tu­dok azonosulni, nem csak az emberek­kel. Veterán motorokat restaurálok, Csepeleket, Pannóniákat, Danuviát. De régi rádiókat is gyűjtök. S hát nagyon szeretek a két unokámmal foglalkozni.- Hogyan tekint vissza huszonhétfalu­vezetői évére?- Ennek a községnek én voltam az utolsó tanácselnöke és az első polgár- mestere. Le kellett zárnom és el kellett indítanom egy korszakot. Átéltem át­meneti időket. Sokszor éjszakákat nem aludtam vagy az éjjel közepén feléb­redtem, mert mindig a feladatok foglal­koztattak: hogyan tudna gyarapodni ez a település, hogyan lehetne értéket létrehozni nap mint nap. Végül is a semmiből kellett felépíteni a falut. Szolgálatnak tekintem az egész eddigi életemet. Gálára készül a Medalion TSE Caféban, minden hónapban, s természetesen ide is sztárvendé­geket hoznak magukkal. A Savaria Művészeti Tánciskola salgótarjáni kihelyezett tagoza­taként számos helyi iskolában oktatják a társastáncot és a mo­dern táncokat. Ettől az évadtól Nógrádmegyerben és Litkén is igény mutatkozott a táncoktatás­ra. Az ifjú tehetségeket a Meda­lion felkarolja és bevezeti őket a versenytánc világába. Számos el­ismerést hozott az egyesületnek a Járja Tamás-Takács Dorottya kettős, a Mocsári Gergely-Gas- parin Fruzsina duó és a Földi Bá­lint-Horváth Zsófia páros - az utóbbiak azonban már külön utakon keresik az újabb ki­hívásokat. Akik szeretné­nek bejutni Amaril- la és Szabolcs táncis­koláiba, jelentkezhet­nek Salgótarjánban, szeptember 9-én, 10-én és 11-én, a Bar­tók B. út 10. szám alatt, 10-18 óra között, illetve az alábbi telefon­számon: 30/4007-247. TNL A nyári turnét követően egy igazi show műsorral sze­retné meglepni a tánc szerető publikumot a Medalion Táncsport Egyesület két alapítója: Juhász Amarilla és Kéri Szabolcs. Az I. Medalion Gálára október 17-én kerül sor a salgótarjáni József Attila Művelődési és Konferencia Központban, olyan sztárvendégekkel, mint a Szombat esti lázból megismert Katus Attila, Molnár Andrea kettős. szenten, Karancskesziben, Bárnában, Etesen, Karancs- lapujtőn, Vizsláson, valamint Bátonyterenyén és Rétságon. A napokban Lucfalván és Nógrád- megyerben is találkozhatnak ve­lük. A most kezdődő évadban - folytatva az eddigi hagyományo­kat - ismét fellépnek a Frei A Medalion Táncsport Egyesü­let 2007-ben alakult A mára 40 tagúvá növekedett egyesület tag­jai zömében salgótarjáni és kör­nyékbeli, táncot kedvelő fiatalok. Az alapítók, Juhász Amarilla és Kéri Szabolcs a szombathelyi Ma­gyar Táncművészeti Főiskolán szereztek diplomát, 2006-ban, társastánc-pedagógusi szakon. Hat évig tanultak Szombathe­lyen, három évet a Lorigó és a Savaria Művészeti Iskolában ta­nítottak. Haza térve alapították meg a Medalion Táncsport Egye­sületet, amelynek fő profiljába a latin-amerikai táncok (szamba, csacsacsa, rumba, paso doble, jive) sorolhatók. Foglalkoznak standard táncokkal is (angol ke­ringő, tangó, bécsi keringő, slow- fox, quickstep), illetve ezek ver­senytánc formáival. A Medalion TSE ifjú tehetséges párjai külön böző klubközi és országos tánc versenyen, számtalan váro­si, megyei kulturális és sportrendezvényen arat­tak szép sikert. A nyár fo­lyamán rendezték meg a ül. Savaria gálát a salgó­tarjáni sportcsarnok­ban, illetve szerepel tek a Magyar Vörös­kereszt megalakulá­sára Budapesten szer­vezett kulturális gálaműsorban is, mint Nógrád megye képvi­selői. Emellett szá- , mos falu- és város * napon léptek fel, többek között Ludány- A halásziban, Mátramind­Természetjárók figyelmébe i A Petőfi Természet- járó Egyesület a Zöld Út Termé­szetjáró Egyesülettel közösen szeptember 5-én nyílt túrát szervez. A kirándulók szomba­ton 6.35 órakor a távolsági au­tóbusz-állomás 8-as kocsiállá­sáról induló menetrend szerinti járattal kelnek útra, s bejárják a Kotyháza, Krakkópuszta, Szentkút, Bátonyterenye útvo­nalat. A zarándoktúra - ame­lyet dr. Laczkó Zoltán vezet - utolsó állomásán a résztvevők ellátogatnak a nagybátonyi vá­rosnapi rendezvényre. *8 Salgótarján, Ady út 2. (piac) Tel.: 32/420-320, 20/594-3755. Ny: H-P, 7-17-ig, SZÓ., 7-13-ig. fca mm-űn, i «ttot CUCME# UMMÍIT fPfli iA a^iwia^iTEjLiE 6W6U*V I 1390 JT/Ma.T5L 4990 ™a.T5L Salgótarján és vonzáskörzetében díjtalan házhoz szállítás. Kivitelezéshez várjuk parkettázók és cégek jelentkezését.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents