Nógrád Megyei Hírlap, 2009. szeptember (20. évfolyam, 201-226. szám)

2009-09-19 / 217. szám

4 2009. SZEPTEMBER 19., SZOMBAT KULTÚRA Rónai művésztelep: „színtér - térszín” Az elmúlt nyáron egyszeri alkalomnak, mondhatni kísérletnek tűnt, az idén azonban bebizonyosodott: a rónafalui művésztelep folytatható, életké­pes kezdeményezés. Augusztus elején tíz résztvevő és három vendég - nem beszélve az alkalmankénti látogatókról - népesítette be az egyik ötlet­gazda, főszervező, Kovács Bodor Sándor portáját és „szállta meg” a rendel­kezésükre bocsátott helyi művelődési házat. S, hogy milyen eredménnyel járt a közösségben végzett alkotómunka, arról ezekben a napokban Salgó­tarján belvárosában, a Frei Café galériájában bárki meggyőződhet. A kiállítás megnyitóünnepségén össze­gyűlteket a Rónart Művészeti Egyesület nevében Kovács Bodor Sándor köszöntötte, majd Székyné dr. Sztrémi Melinda polgár- mester mondott beszédet. Örömét fejezte ki, hogy a szép fekvésű, jól szervezett, ott­honos hangulatú rónafalui városrészben igazi salgótarjáni művésztelep született, amelynek léte, tevékenysége beleillik a megyeszékhely kulturális koncepciójába. Fontos küldetést teljesít, amikor teret, le­hetőséget ad a fiatal tehetségeknek, akik sokat tanulhatnak a művészi pályán már bizonyított alkotóktól. A családi, baráti kö­telékek, kollegiális kapcsolatok révén nem elhanyagolható a több művészeti ágat is reprezentáló telep jelentősége a közösség- építés szempontjából sem. A továbblépés­ről, a jövőről szólva a polgármester hang­súlyozta a várossal kötendő együttműkö­dési megállapodás szerepét és szorgalmaz­ta a művészeti iskolával való kapcsolatfel­vételt is. Bakos Ferenc festőművész, a „Rónart” mű­vészeti vezetője örökös körforgásnak, köl­csönös energiaátadásnak nevezte a külön­böző generációk egymásra hatását. Elmond­ta, hogy a művésztelep úgymond általános tematikája a „színtér - térszín” szlogenben öltött testet. Ebből következően mindenki igyekezett a maga módján kihasználni és saját színvilágával megörökíteni, visszaad­ni az erősen inspirativ táj, a természeti kör­nyezet különleges látványát, a falu már-már mediterrán jellegéből fakadó élményeket. Bakos Ferenc - jó néhány gondolatilag és szakmailag egyaránt elmélyült munkával van jelen a bemutatkozó kiállításon - szak­mai elemzéséből arra is fény derült, hogy ki­ki miként élt ezen adottságokkal. Birkás Babéit műveinek jellemzéseként többek kö­zött azt emelte ki, hogy frissen, ízig-vérig mai szemmel, játékos komolysággal jelenít meg úgymond hagyományos témákat. Gá­bor Balázs - Bakos Ferenc tanítványa - ugyancsak a tárgyak naturális képéből in­dul ki, de egyedi módon építkezik tovább. Bakos Tamara sokat változott egy esztendő során: képein az erős indulatokat, a zakla­tott felkiáltójeleket a meditáció, a csönd vál­totta fel. Gelencsér János, a „hús-vér mai va­lóságra” reagálva az egyiptomi hieroglifák szintjén képes sajátos jelrendszert teremte­ni. Bakos Ferenc szerint Gressainé Lóránt Lujza műveiben nagy szerepe van a fények­nek, Berencsikné Gedeon Hajnalka alkotásai viszont vonalcentrikusak. A pályája kezde­tén álló Gressai Ferdinándnál a meglepően érett rajzok szövegekkel együtt érvényesül­nek. Kovács Bodor Sándor fotói viszont akár vizuális gondolatokként is felfoghatók. Ko­vács Bodor Máté filmje - mint a kiállításmegnyitón is látható volt - bravúro­san illeszti egymáshoz a valós és virtuális világot. A három vendég egyike, Kai Pataki a táborban jó érzékkel ismerkedett a fotog­ráfiával és általa a „színterekkel”. Kovács Bodor Leótól két remek állatfotó látható a ki­állításon, ijj. Gelencsér János pedig - aki ap­jával népzenészként is jeleskedett a „Rónart”-on - egy rajzával érzékelteti, hogy vonzódik a képzőművészethez is. A legfiatalabb résztvevő, az ausztriai Fürstenfeldben élő tizenöt éves Kai Pataki volt. Kérdésünkre elmondta, hogy nagyon jól érezte magát Rónafaluban. Szép volt a környezet, kedvesek voltak az emberek. An­nál is inkább emlékezetes marad számára a művésztelepen töltött néhány nap, mert ko­molyabban most próbálkozott először a fotó­zással és olyannyira megtetszett neki, hogy minden bizonnyal szakmaként, élethivatás­ként is ezt fogja választani. Csongrády Béla A „Rónart”-on készült képeket az alkotók a Frei Café-galériában mutatták be a közönségnek Oradnaiak a bányászünnepen Augusztus elején a salgótarjá­ni küldöttség hozta a hírt Erdély­ből: az óradnaiak elfogadták Sal­gótarján megyei jogú város meg­bízásából Széky Miklós által sze­mélyesen tolmácsolt meghívást a bányásznapi ünnepségekre és az első bányarémfesztiválra. Óradna 6700 lakosú egykori bá­nyászváros a Radnai-havasok lá­bánál mintegy nyolcszáz kilomé­ternyire található Salgótarjántól. Annak idején ez volt Szent Ist­ván országának legkeletibb tele­pülése. Egyre sokrétűbb kapcso­latuk több mint egy évtizede tart a Valiskó Ferenc vezette helyi Er- dély-körrel, illetve a salgótarjáni­akkal. A fúvószenekart, asszony­kórust valamint a gyermek ének- és tánccsoportot is magá­ban foglaló harmincnyolc fős de­legációt a polgármester, Nascan Alexandru vezette. Az órad­naiak megérkezésüket követően a főtéri szabadtéri színpadon ad­tak először ízelítőt repertoárjuk­ból, a következő napon pedig a város és környéke nevezetessé­geit tekintették meg. Az acélgyá­ri, Szent lózsefről elnevezett ró­mai katolikus plébániatemplom­ban egy minikoncert keretében ismerkedtek a hetvenéves orgo­na hangzásvilágával. A záróna­pon minden csoport sikeresen kapcsolódott be a rendezvényso­rozatba. A óradnai vendégeket Székyné dr. Sztrémi Melinda pol­gármester is fogadta a városhá­za Förster Kálmán-termében. A salgótarjáni városvezető - amel­lett, hogy bemutatta a nógrádi megyeszékhely főbb jellemzőit és szólt a tervekről - kijelentet­te: - Példát mutatunk Közép-Eu- rópának! A kapcsolatok eddigi alakulására és továbbfejlesztésé­re vonatkozó biztató szavakat ér­telemszerűen jó érzéssel fogad­ták a vendégek, köztük az ön- kormányzat tanácsosai - Szabó János és Strimbuné Osztrovszki Erzsébet, az RMDSZ óradnai el­nöke is. Valamennyien hálatelt szívvel gondolnak vissza a Ma­gyarországon eltöltött napokra, a tarjániak - az önkormányzat, az Erdély-kör, az Akkord fiívós kisegyüttes, a Bányász-kohász dalkör, személy szerint Diósi Já­nos és Patakfalvi Zoltán - ven­dégszeretetére.- csébé ­Az óradnai asszonykórus és a salgótarjáni Bányász-kohász dalkör együtt is fellépett a Fő téren Színház így is, úgy is... A műfajt szeretők akár kilenc előadást is láthatnak ma 17 órától: a József Attila Művelődési és Konferen­cia-központban a „Kultúrházak éjjel-nappal” című program keretében fellép szinte valamennyi a város­ban működő színjátszó együttes. Közülük szakmai zsűri választja ki azt a produkciót, amelyik bekerül a Mikszáth Kálmán ifjúsági bérletsorozatba. A 2009/2010-es színházi évadban a felnőttek igényeit to­vábbra is a József Attila és Zenthe Ferenc bérletsorozat igyekszik kielégíteni. A legki­sebbeknek - óvodásoknak, kisiskolásoknak - a Tudor, Vidor bérlet kínál kulturált szórakozást. A bérlet- és jegy­igénylőknek nagy segítséget jelent az az új formátumú, szó szerint is színes műsorfü­zet, amely sok információval látja el az érdeklődőket. A Jó­zsef Attila, illetve Zenthe Fe­renc bérletben október 19-én és 20-án megy fel a függöny: a Vidám Színpad utódjaként funkcionáló Central Színház mutatkozik be Carlo Goldoni „A fogadósnő” (eredeti címén „Mirandolina”) című vígjáté­kával. A darabot Novák Eszter rendezi, a címszereplő Tóth Ildikó, a lovagot Cserhalmi György személyesíti meg. No­vember 4-én és 5-én immár sokadszor a Kassai Thália Színház látogat el Salgótar­jánba, ezúttal egy könnyed zenés vígjátékkal, Eisemann Mihály-Somogyi Gyula-Zágon István „Fekete Péter”-ével. Az egri Gárdonyi Géza Színház de­cember 10-én és 11-én viszi színre Michael Frayn „Vadméz” című komédiáját. A Centrál Színház januárban visszatér A. P. Csehov és Kiss Csaba „A sze­relmes hal” című játékával, amelyben a „háromszöget” József Attila Bérlet, Zenthe Ferenc Bérlet ' Mikszáth Kálmán Ifjúsági Bérlet tlliiiiiiiiiiiiiM i ii Tudor, Vidor Bérlet Az új formátumú műsorfüzetből sok információhoz juthatnak az érdeklődők Györgyi Anna, Bán János mint vendég és Mihályfl Balázs jele­níti meg. Ugyancsak januárban várható a Salgótarjánba már ha­zajáró Soproni Petőfi Színház előadása: Arthur Miller „Édes fi­aim” című drámáját Kerényi Im­re rendezi, a főbb szerepeket mások mellett Huszti Péter, Piros Ildikó, Viczián Ottó, Laklóth Ala­dár, Hűvösvölgyi Ildikó játssza. Februárban Molnár Ferenc „Üvegcipő”-jét a sorozatban új­donságot képviselő Örkény Színház mutatja be Mácsai Pál rendezésében, Gálffi László és Für Anikó főszereplésével. Már­ciusban Spiró György „Prah” cí­mű kétszemélyes darabjával a Radnóti Színház vendég­szerepei: Börcsök Enikőt és Schneider Zoltánt Valló Péter rendezi. Szintén március­ban a soproniak Jókai Mór történelmi regényét, „A kő­szívű ember fiai”-t mutatják be. A rendező Huszti Péter lesz, a Baradlay Kázmért Makay Sándor, a feleségét Pi­ros Ildikó, a három fiút Bozsó József, Kiss Zoltán és Boros Zoltán formálja meg. Április­ban a Karinthy Színház Neil Simon „A napsugár fiúk”-ját hozza el Koltai Róberttel, il­letve Galla Miklóssal. A bér­letes előadásokat májusban az egri társulat zárja Bob 8 Fosse, Fred Ebb és John m Harold Kander „Chicago” cí- Ü mű látványos musicaljével. Jó hír a „Józsi” háza táján, hogy üzembe helyezés előtt ■* áll a társadalmi összefogás­sal készült forgószínpad, amely minőségi ugrást je­lent a technikai színvonalban. Az intézmény által meghirdetett akció keretében meg lehet pá­lyázni az arany, ezüst és bronz fokozatú támogató címet és le­het páholyt is bérelni. Cs. B. JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Százezret fizettünk a magántanárnak, Lacika fújja is a relativitás elméletét. ” Szerencsés nyertesünk: Mester Jánosáé Salgótarján, Füleki út 52. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését szeptember 24-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Áz 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.

Next

/
Thumbnails
Contents